Szeged, 1922. július (3. évfolyam, 148-174. szám)
1922-07-23 / 168. szám
2 SZEQBD ütközéshez neki semmi köze nincs. Hír Györgyöt, az Ébredő Magyarok Egyesületének elnökét az ügyészség kikérte a nemzetgyűléstől, hogy megindíthassa ellene az eljárást. A belügyminiszter Héjjas letartóztatásáról. BUDAPEST, július 22 Rakovszky Iván belügyminiszter Héjjas Iván letartóztatásával kapcsolatosan a következőket mondotta: — Néhány nappal ezelőtt jöttünk rá, hogy az országban tiltott toborzás folyik. A szálak Nyugatmagyarország felé vezettek. Megállapították, hogy a szervezkedés központjában Hir György képviselő áll. A mozgalmat — sajnos — nem tudtuk leszerelni, hogyha végül egy határincidens nem történt volna. Erre azonban kénytelenek voltunk teljes energiával föllépni és a vezetőket letartóztatni. A vezetők most már mind le vannak tartóztatva, többek között Héjjas Iván is, akinek két szempontból tisztább a helyzete, mint a többi vezetőé, nevezetesen, hogy ő, amikor látta, hogy a kormány az akció leszerelésére megtette az intézkedéseket, azonnal igyekezett a maga szervezeteit kivonni a dologból, másrészt pedig férfiasan és egyenesen vallotta be az egész akció keletkezését és célját. Nem tett úgy, mint a többi vezérek egy része, akik ravaszkodtak, kereken tagadtak és a háttérben folytatták a munkát. Az erélyes lépésekre annál is inkább szükség volt, mert nem állhat fönn az a helyzet, hogy az országban egyesek, bármilyen ideális céloktól vezetve, csapatokat szervezzenek és azok élére álljanak. Az ország biztonsága és nyugalma érdekében a kormány mindenkor teljes eréllyel lép föl és csak arra kéri azokat, akik szintén ezt a célt tartják szem előtt, hogy bízzák ezt a kötelességet a kormányra és ne akarjanak szabad csapatokkal végeztetni államfeladatokat. A hátit Bécsben. BÉCSk julius 22. A nyugatmagyarországi fölkelés elnyomásáról érkezett budapesti jelentések itt általában megnyugtatóan hatottak. Különösen a magyar kormány erejét kommentálják igen kedvezően és azt hangoztatják, hogy ez nem csak Ausztria szempotjából kedvező, hanem általánosságban megnyugtatja a Nyugatot a tekintetben, hogy a magyar kormány szilárdan állja a helyét és Magyarország belső konszolidációjának megmentésére rendelkezik a kellő elhatározással és erőhatalommal. Házat! Földet! Üzletet! Sttt’.SfWJST! Szabó ingatlan iroda által. Takaréktár utca 3. Telefonszám: 10—54 Szolid és a legmegbízhatóbb^—Állandó nagy előjegyzés házak, földek és ötletek eladására^ iom Szegeden is toboroztak a nyugatmagyarországi fölkelők. Még mielőtt letartóztatásukra került volna a sor, elutaztak Szegedről a felelőtlen toborzók. A nyugatmagyarországi fölkelés ügyében megindított nyomozásnak szenzációs eredményei vannak, napról-napra újabb és újabb letartóztatások történnek, amelyek országos izgalmakat idéztek elő. Az államrendőrség főkapitánya a nyomozást a vidékre is kiterjesztette, de még mielőtt ez megtörtént volna, a szegedi rendőrség politikai nyomozó osztálya észrevette, hogy Szegeden gyanús szervezkedés folyik. A szervezést két fiatalember folytatta, akik az első nyugatmagyarországi felkelés után telepedtek meg Szegeden és azóta itt éltek. Személyi adataikra vonatkozólag a rendőrség nem adott tájékoztatást s csak annyit sikerült megállapítanunk, hogy mindkét fiatalember leszerelt hadnagy. A rendőrség a legnagyobb részletességgel utánajárt a toborzási mozgalomnak, de a nyilvánosság számára semmit sem közölt. Sikerült azonban megtudnunk, hogy a rendőrség minden pozitív adatot megszerzett a toborzók működésére vonatkozóan. Megállapították, hogy több olyan szegedi fiatalember, akik már az első nyugatmagyarországi fölkelésben is résztvettek, ismét Nyugatmagyarországra utaztak s így nyilvánvalóan szerepeltek a második fölkelésben is. A rendőrség látva a gyanús mozgolódást, eleinte tarózkodó magatartást tanúsított a két főmozgatóval szemben. Nem tudta ugyanis a rendőrség, hogy hazafias fölbuzdulásnak, vagy lázadásnak minősítse-e a felelőtlenül indított mozgalmat ? E fontos kérdés tisztázása végett a szegedi államrendőrség főkapitánysága utasítást kért a belügyminisztertől és ettől tette függővé a jogtalanul toborzók letartóztatását. Ezalatt a szervezkedés tovább folyt ugyan, de a rendőrség a titkos moz- ________Szeged, 1922 fúlhu 23. Fülöp József uri szabósága Szentháromság utca 5. A legkényesebb igényeket kielégítve olcsó napi áron 1193 Elsőrendű FAZONÖLTÖNYÖKET, FIÚ-, GYERMEK- és SPORTRUHÁKAT készít. golóddst óráról-órára figyelte. Közben, mint jól ismeretes, ez egész fölkelés mghiúsult, a kormány lázadásnak minősítette a felkelést, jöttek a letartóztatások és a nyomozás kiterjesztése a vidékre. Mire a hivatalos nyomozást Szegedre is elrendelték és mire a szegedi rendőrség a letartóztatást fogalmatasítani akarta, akkorra a szóbanforgó két fiatalember elutazott Szegedről. Megállapítható, hogy a fiatalemberek Nyugatmagyarország felé vették ujjukat. Megjegyezzük, hogy a rendőrség még nem hagyta abba a nyomozást, hanem kihallgatja mindazokat, akikről föltehető, hogy a nyugatmagyarországi fölkelők mozgalmához csatlakoztak. Szegedi Vigszinpad Horváth Mihály utca 8. Igazg. telefon 258. Pénzt, telefon 582. IGAZGATÓ: Kludi Kálmán, Vasárnap is hétfőn, Július 23. és 24-én Rendkívül kacagtató új műsort A SÁTÁN MASZKJA. Tntpmtm, Böcögő But Balázs esete Faludi Kálmán parasztkomédiája. A BÖRZE. Zágon István tréfája. MIHALOVITS ft Co. JIMMY ÉS TOM Fenyő Irma Babrik János uj sanzonokkal, uj szólókkal. Faludi Kálmán eredeti palóc dalaival. Máthé, Rá«ó Ida és Bihari uj számokkal. Vasárnap, július hó 23-án délután fél 6 órakor ZÓnn-ELŐADÁS tél helyalakkal. Színre kerülnek. I A civil ruha. vígjáték. A hordár. Bodrogi faltengeri tréfája és az összes attrakciók. Előadások kezdete este fár 9 órakor. Helyárak : Zaólye bő, támlásazik 40, óranék 30, — Kállay dr. jogi szemináriuma Pallavicini u. 3. alatt fogad egész nap. burleszk apacsjelenése. CSEVEGÉS. A nekrológok, amelyek Ambrus Zoltán távozását a Nemzeti Színház éléről hírül adták, szinte kivétel nélkül megegyeztek abban a kettős megállapításban, hogy a Midás király és a Berzsenyi báró és családja szerzője a legfinomabb kultúrájú élő magyar író és hogy távozása nem jelent veszteséget a Nemzeti Színházra nézve. Mind a két megállapítás való igaz, de a kettő együttesen valahogy paradokszonnak látszik. De hát ha Diderot szerint van színészi paradokszon, miért ne lehetne ilyen igazgatói paradokszon is ? Amit a nagy német költő a vérről mondott, az áll a színházra is: valami egészen különös fluidum az, se nem egészen irodalom, se nem egézen látványos mutatvány és még ezen kívül, ezen fölül és alul sok minden egyéb is. Lehet valaki világraszóló lángész és egészen rossz színházigazgató. De lehet valaki világrosszaló lángész és amellett egészen jó színházigazgató is, mint például Goethe volt a hagyomány szerint, vagy Shakspere lehetett, ha ugyan egyáltalában az volt. De Goethe jó színházigazgató létére, vagy annak dacára éppen nem szorgalmazta a saját vagy Schiller drámáinak előadását a maga színházában, ellenben egészen komolyan és nyugodtan beadta a publikumnak Ifflandot és Kolzebuet. Shakspere a jelek szerint nem vonakodott a saját darabjai előadásától és ezt viszont ő tette igen helyesen. Mert az is kétségtelen, hogy lehet valaki igen korlátolt vagy igen ravasz számító és azért mégsem jó színigazgató! Ha a politika az exigenciák tudománya, akkor a színház a kiszámíthatatlan eshetőségek művészete. Éppen az benne a vicc, hogy mégis ki kell tudni számítani, hogy mi kell a magyarnak, de úgy, hogy a kecske is jóllakjék és az örök művészet se fordítsa el pirulva és sáppadva orcáját a spektákulumtól. A színháztól például úgy lehet legbiztosabban e riasztani a mai közönség legnagyobb részét, ha az előzetes reklám vagy kommüniké tógát ölt és kothurnusra hág és a personán keresztül azt dübörgi fenségesen száraz hangon, hogy it most nagyon, de nagyon komoly, magas irodalmi iskola lesz, klasszikus est, tudományos konferenciával, egyszóval unalom lesz, unalom, unalom, az a műfaj, amelyet Voltaire apó sem szeretett, pedig ő még a műfajtalan műfajokat is kedvelette, különösen vén színházi kecske korában. A színház bizony nem akadémia és nem felnőttek oktatása, mert ha valaki okosabb vagy műveltebb akar lenni, akkor szép csöndesen beül a könyvtárba vagy elmegy az egyetemre, ha valaki a reformáció korát akarja ismerni, akkor nem a Meyerbeer Prófétáját hallgatja, hanem Ranket vagy Freudet olvassa, ha valaki a tőzsde dolgaiban akar járatos lenni, az nem Bernstein Sámsonjából fog tanulni, hanem a saját kárán. Ambrus Zoltán valóban egyetemes érdekődésű szellem és valósággal világító elme, szellemes és formás, okos és finom, magyar és modern és amit akartok, kivéve... Igen, hiszen minden nagyságnak és tehetségnek vannak határai, sőt korlátai. A tóparti gyilkosságot vagy a Solus erist bizonyára nem tudná megirni, ha ezer évig élne is, akár Vajda Ernő, akár Drégely Gábor, akár Földes Imre, akár Szenes Bea és mégis, ezeknek voltak nagy színpadi sikereik, amiket a legszigorúbb kritika is hiába tagadna le, mert itt a közönség adja be a garast mégis, míg Ambrus Zoltánnak ? ... Igaz, Ambrus soha meg se próbálkozott a darabírással, mert sokkal több benne az önismeret és így az önkritika, de viszont a Nemzeti Színház igazgatását mégis vállalta és az eredmény? Ambrus Zoltán sok tehetsége közül hiányzik a színházi látás, hogy jobb kifejezés hijján így nevezzem azt a valamit, ami pompásan és gazdagon megvan — mondjuk — Molnár Ferencber, és meg volt 1V.01llercben. Hogy Ambrus Zoltán kitűnő színházi kritikus volt, az nem mond ennek ellen. A színházi kritikus kívülről, ha úgy tetszik, fölülről nézi a színházat, és ha én egy sertéskarajról megállapítom, hogy igen ízletes és igen kevés, ez ma nem jelenti azt, hogy alkalomadtán el is tudom készíteni. (Hszen ez sincs kizárva, mint ahogy például Hevesi Sándor meg is írja aá a darabot és pedig egészen jól, amelyet azután meg is rendez, még pedig egészen nagyszerűen. Valószínű, hogy később meg is bírálja és pedig meglehessen elfogulatlanul). De Ambrus Zoltán nem volt az a kritikusi báb, amelyből igazgatói lepke lett, sőt ellenkezőleg. Ambrus az élet szép emberében került a díszes pozícióba, akkor, amikor már az írói dicsőség nem hevít többé, de a munkakedv sem melegít. Ha Ambrus franciának születik (lelkében ez a szép, szőke székely úr úgyis sokkal inkább ron a Jules Lemaitre, vagy R‘ny du Gourmont szellemével, mint bárki magyaréval), ma palotája van valahol az Anatole France-é közelében és kézirataiért nagy a tolongás lap- és könyvkiadók részéről az előszobájában. így egyelőre (hiszen Ambrus Zoltán most már várhat fé bemaradt — kellő érdeklődés és pártolás hiányában — összes műveinek gyűjteményes kiadása. Mert Ambrust is dicsérik, de nem olvassák, mint Klopstock-kal tették. Eddig csak dicsérték legalább; mióta színigazgató lett, már szidtak is. Most majd el fogják felejteni, mint Justh Zsigmondot, Petelei Istvánt, Gozsdu Eleket, Papp Dánielt, Thury Zoltánt és már életében annyi más értéket és kiválóságot elfelejtettek. Majd az Utókor! — mondja az ostoba és gonosz képmutatás — majd az utókor? — mosolyog keserű jókedvvel Ambrus Zoltán és nagyúri gesztussal rendel még egy spriccert.