Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)
1924-10-01 / 225. szám
^«•»ísHaa* m HMtam* fmst-Ktca iff». /eílhiS"l**»l smsben.1 T ti«cn I8-S»,A.8i«grd" MeOei*?'* S«í8 kittiéit**! a index :■», Ssj«f Irt» in 2000 <RX«*. BStMttxi ti»* I Kí7 fi Mate Mljrtwa 400», pupfea >« 45CW» **» Regvae mámács 2000 kanna rdrtí«l *r«k, ríiittrtboni óm. «00, egy fclsábon son bailbon 1300. SiOte* »0*1 21 százalékkal drágább Apróhirdeté* IC izeig flood kor. Szövegkfszti közlemények toronként 6000 korona. Csalid őrlésű«* 40000 kor. V. évfolyam. Szeded, 1924 október 1. SZERDA. 225-ik szám. A Népszövetség és Magyarország Genf, szeptember végén. Ha szabad ezt a kifejezést használnom, befejezéshez közeledik a Népszövetségnek ez idei őszi ülésszaka. A plenáris ülések már két hete véget értek, a Salle de Reformation ülésterme teljesen elcsendesedett és csak egy-két albizottság működik még. Ha ezek is befejezték a munkájukat, csak az állandó iroda, a titkárság marad vissza Genfben, amely úgyszólván a permanenciát tartja fenn és a beérkező kisebb jelentőségű ügyeket intézi, statisztikákat, kimutatásokat állítja össze, hivatalos kiadványokat szerkeszti a plénumnak a megbízásából. A Népszövetséget megalakulása alkalmával Magyarországon és Németországban nem sok szimpátiával fogadták. A közvélemény nem ok nélkül a győzteseknek az érdekszövetségét látta benne. Clémenceau nem is titkolta, hogy a Népszövetséget csak azon eszközök egyikének tekinti, amelyek biztosítani vannak hivatva, hogy Franciaország zavartalanul meg tudja tanunn, amit a háborúban kimondhatatlan szenvedések árán magának megszerzett. Ezért kellett a legyőzött államokat bizonyos időre távol tartani a szövetségtől és felvételüket kellemetlen, megalázó jellegű rendszabályokhoz kötni. Ezek az idők azonban már elmúltak. Keserves tapasztalatok megtanították a nyugati államokat, hogy míg olyan állapotokat nem teremtenek, melek a legyőzőttekre nézve is lehetővé teszik a megélhetést, nincs igazi nyugalom Európában. Ma már Ausztria és Magyarország bent vannak a Népszövetségben. Németország még hiányzik belőle, de a szeptemberi tárgyalások alkalmával már nagyon sokan kifejezést adtak abbeli óhajtásuknak, hogy a németekkel együtt dolgozhassanak Európa újjáépítésén. A felvételnek már csak formális akadályai vannak. Németország megaláztatás nélkül, mint egyenrangú főhatalom akarja a neki járó helyet elfoglalni. Nem lehet kétséges, hogy az eddigi előzmények után ez így is fog történni. A szeptemberi ülésszak azonban nagyon érdekesen bizonyította azt a lélektani változást is, amelyen Európa keresztülment. Helyesebben talán olyan változás ment végbe a vezető személyek tekintetében, amely magával hozta ezt a lelki változást. Angliában és Franciaországban az az irány kerekedett felül, amely kevéssé rokonszenvez a túlzóan nacionalista és imperialista törekvésekkel. Világfelfogás tekintetében ez az irány eltolódást jelent a tűi a politikától, amely odahaza nálunk uralmon van és mégis ennek az uj iránynak lehet köszönni, hogy a kisebbségek sérelmei ezúttal első ízben bizonyos mértékig meghallgatásra találtak a Népszövetség előtt. Szeptember 9 én Apponyinak feltétlenül nagy sikere volt Genben. Az elnöklő Motta szenátor megengedte, hogy mindent elmondjon és hogy nézeteit a kisebbségek tarthatatlan jogi *4 Ct* 1 kifejtse. Csak előadásának befejezése . . . *ette azt a megjegyzést, hogy Apponyi tulajdonképen eltért a tárgytól, de annyira lebik».Cww mindenkit, hogy nem akarta őt félbeideiéi'' Mekkora haladás ez a trianoni béke ékeRCvel,f2lmben, mikor Apponyi ugyanazzal az Z(>tt i«f| ,[ssal be ́*élt, de az előre megfogalmalehetett ti *zemben a legszebb szónak sem a hani?i.i £ anatÍa- Érezte Bethlen is, hogy ezzel JelSt tjSitozás*»l szemben, amely csak jót kell valami ad&rSzál ^Pontjából, tennie húrokat pen £ S ben erősen demokratikus találkoxzik » ,e'» melyek szintén tetszéssel S SA* ö«« ,a seleletezések állh. A magyar közönségnek ugyanis sejtelme sincs róla, hogy a kis antant mennyire figyelemmel aAT nálunk„ történt* Nemcsak politikai és katonai dogokról van természetesen szó. Ami atrocitás, vagy kisiklás történik a jogrend ellen, az egy szervezett sajtópropaganda útján jut a világ tudomására. Ezért van rendkívüli fontossága magyar szempontból, hogy otthon olyan állapotok legyenek, amelyek alkalmasak az elhangzott kijelentéseknek tényekkel való igazolására. Ettől eltekintve nekünk magyaroknak a Népszövetséggel szemben követett politikánkat meg kell változtatnunk, körülbelül abban az értelemben, mint azt Apponyi genfi beszédében körvonalazta A mi szempontunkból a békeszerződések által előidézett helyzet teljességgel tarthatatlan. A kisantánt állandóan azzal vádol bennünket, hogy mi a békeszerződések által teremtett helyzetet fegyveres erővel fel akarjuk forgatni. Nyilvánvaló, hogy ez a vád teljesen alaptalan, mert ha akarnánk sem volna meg a lehetőségünk hozzá, hogy belemenjünk egy közháborúba. De épen ezért csak helyes lehet a mi részünkről, ha mi kívánjuk a Népszövetség hatáskörének a kibővítését, abban a formában, hogy a Népszövetségnek módjában legyen az elnyomott kisebbségek panaszaival foglalkozni, azokat vizsgálat tárgyává tenni és intézkedéseket hozni. Hat esztendő előtt Wilson az igazságosság és tartós béke nevében vetette fel a Népszöntség eszméjét. Helyes. Odaát elfogadták ezt az alapot. Mi most menjünk egy lépéssel tovább és követeljük, hogy a Népszövetségnek jogában legyen vizsgálni azt is, hogy mennyiben van meg a békekötések által teremtett helyzetben az igazságosságnak és a tartós békének a lehetősége. Valószínűleg nagyon kevéssé. De ha erre rájönnek az érdekelt főhatalmak, akkor a távolban talán megcsillan a béke revíziójának a lehetősége is, anélkül, hogy erőszakos eszközöket kellene alkalmaznunk. Érzik ezt nagyon jól a kisantant országai és érzik a nyugti országokban azok, akik változatlant szeretnék a mai állapotokat fenntartani. Ezeknek felfogásában ezért érthetetlen szentség a Népszövetség mai alkotmánya, holot a józan, haladni akaró és igazi békére törekvő emberek felfogása szerint ennek is változni, tökéletesbülni kell. A dolgok mai állásában ezért érdeke Magyarországnak a Népszövetség megerősödése és ezért érdeke, hogy ez a szövetség, amely eredetileg a hadinyereségek bezsebelni számára védőszervezetnek, egyebekben azonban csupán vitaegyletnek készült, tartalmat is nyerjen és olyan határozatokat is hozhasson, amelyeknek megvann szankciójuk és végre is lehet őket hajtani. Az igazság mellettünk van és nekünk csak hasznunk lehet egy olyan, államok és nemzetek felett álló szervezetből, amely az igazságot keresi és igyekszik megvalósítani. A belügyminiszter nem a bi Budapest, szeptember 30. Rakovszky Iván belügyminisztert tegnapi tudósításunkban közölt nyilatkozatáért súlyos támadások érték a szélsőbaloldali sajtóban. Azt vetették szemére a miniszternek, hogy a bírósági ítéletet kritizálja, tehát nem tartja tiszteletben a bírói tekintélyt. A miniszter most egy kormánypárti estilapban válaszol ezekre a támadásokra és a következőket mondja: Teljesen téves tegnapi nyilatkozatomnak az a beállítása, mintha a bíróság ítéletét kívántam volna bírálat alá venni. — A legrigorózusabb felfogás szerint is csak a bírói ítéletet nem lehet kritika tárgyává tenni. Azonban a bíróság eljárásában, vagy az indokolásában mutatkozó egyes jelenségeket szóvá lehet tenni és ezek szóvátétele nem ütközik abba a köteles tiszteletbe, amellyel a bíróság ítéletét fogadni kell. — Egy szóval sem mondom, mintha azon a nézeten lehetnék, hogy a bíróság nem legszentebb meggyőződése szerint hozta volna meg az ítéletet. Vszont egy minisztertől, akinek az új ítéletet akarta kritizálni, ország ügyei valamilyen ágazatáért viselni kell a felelősséget, nem lehet elvitatni azt a jogot, hogy resszortkérdésekkel kapcsolatban a bíróság eljárását, tehát nem az ítéletet, szóvá ne tehetné és ne igyekeznék korrekciókról gondoskodni. Teljesen egyoldalú beállítás tehát úgy tüntetni fel a dolgot, mintha a szolnoki bíróság ítéletét kritizáltam volna. Megállapítom azonban, hogy amennyiben a rendőrségi munkában hiányok, vagy bajok mutatkoznak, ezek orvoslására a bíróságnak is megvan a módja, de semmi esetre sem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy minden ellenőrzés nélkül fölényes és sértő kritikával illesse a hatósági nyomozást. Dr. Ulain sértő levele a belügyminiszterhez, Dr. Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő, a Nemzeti Sajtótudósító Iroda utján súlyosan sértő nyílt levelet intézett Rakovszky Iván belügyminiszterhez, a csongrádi bombamerénylet bűnpörében tett nyilatkozata miatt. A minisztertanács foglalkozott Bethlen István gróf miniszterelnök visszatérve szabadságáról, ma délelőtt átvette hivatalát és délutánra rendkívüli minisztertanácsot hívott egybe, hogy a távollétében előfordult aktuális kérdésekről informálássa magát. A minisztertanács délután 6 órakor kezdődött és fél 10 órakor ért véget. A kormány összes tagjai ott voltak. A miniszterek mindenekelőtt a legfontosabb resszori ügyekről tettek jelentést, majd Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter a nemzetgyűlés elé terjesztendő aranyköltségvetést ismertette. A mr.iuki tanács javaidejét ennek a kérdésnek tárgyalására fordította. A minisztertanács a csongrádi bombaperben hozott ítélettel is foglalkozott és megállapította, hogy a bírói ítélet ellen elhangzott kifogások és aggályok csupán perorvoslat útján bírálhatók el és mivel a jelen esetben a kft. ügyész a felebbezést be is jelentette, más intézkedésre szükség nincs. Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter egyébként bejelentette a minisztertanácsnak, hogy a tárgyaláson észlelt egyes jelenségek miatt máris írásban panasszal él az igazui^ügyminiszternél, bombaperben hozott ítélettel, akihez a belügyminiszter is ugyancsak panaszszal fog fordulni, ha a tényállás felderítése után ez szükségesnek fog mutatkozni. Az igazságc?gvrolni??femek módjában van ezekben az esetekben a felügyeleti vizsgálatot elrendelni és ezek kapcsán a szükséges intézkedéseket megtenni. Mivel az elsőfokú ítélet a vádlottakat felmentette, természetes, hogy a nyomozás a tettesek felkutatása iránt tovább folyik. Országos iparos-hitelakció. Wiíkó Lajos kereskedelmi miniszter ankétol hívott össze az iparosságnak gyújtandó ügyében. Az értekezletre az összes számftevő ipari érdekességek meghívót kapak. Az iparosok hitelügyére vonatkozóan vezető szakemberek a következő információt iátni: — A pénzintézetek, bankok egyáltalán nem foglalkoznak a kis- és kősápipar hitelügyével. Az iparosság évek óta szorgalmazta a kérdés megoldását is különösen most a miskolci kongresszuson sürgette az egész ország iparossága a hitelügy rendezését. Hiszen az IOKStsV juttatót! 22 miNikrolos hitel csak a köt’ékese tartozó szövetkezetek terhelésének _uö-