Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-17 / 63. szám

iivstfeüeiSsiB! BMk fncnc-a. L Veleton lä-iH. Eisdúklvstal, aifcsBsfcShyvr.il tz jsgjiradai Aradi ucca 8, Telefsn BOB, HWdai r«»U Oiadar-ngtrai 1. »ui» Taltlmxán 1S-M, Ara 2080 kerana. Előeietési irak: Egy hónapra helyben lü.COO kor., Budapesten Szeged. 1926 március 17, SZERDA ** vídífcen 45.000 kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 kor. " * , v«sár- és ünnepnap 3000 korona. II. évfolyam, 63. szára Post festa. Tegnap volt mit álmai a hat első és másodosztályú polgárainak. A március tizenötödiki ünnepségek beszámolóira gondolunk. Sóba még annyit és soha még annyian nem beszéltek ebben az országban, mint az idén. A« tóba még kevesebb értelme és céla nem volt e beszédeknek. Ha a francia mondásnak igaza van, akkor most igazán igaza van neki: ezek a szavalatok és szónoklatok általában és különösen a gondolatok eltakarására szolgáltak. (Már amennyiben gondolatokról szó lehet ezeknél az alkalmi Ciceróknál és Mirabeluknál.) Soha még olyan sivárnak, erősnek, tartalmatlannek és értelmetlennek nem láttunk ünneplést és éljenzést, mint ez alkalommal. Köréisti szereplők, akik ma tényezőknek mutatják magukat, kiállottak a fórumra és felillottak a fehér asztal melleti „lendületes szavakkal" „magarán szárnyaló" és „mélyen szántó" dikciókat vágtak ki. A sajtószabadság és gondolatszabadság esküdt ellenségei, a nekik nem tetsző újságoknak és eszméknek betiltását hangosan követelők beszéltek Petőfiről és Kossuthról, a demokrácia és banadás maradi öt csökönyös elgáncsolói és akadályozói magasztalták március idusát és a kivénült, megaggott, nyavalyás és dadogó reakció csatlósai köszöntötték a márciusi ifjúságot. Csupa alkalmi Bodóné, aki mind másról diskurált és prelegált és aki mind mélyen és bölcsen hallgatott a nemzeti ünnep valódi értelméről és igazi jelentőségből. Minek ünnepelnek mindenáron azok, akik nem tudnak és nem akarnak az ünnep fényéhez és melegéhez méltóan ünnepelni? Mi közük azoknak Petőfihez, akik ma egészen biztosan kiközösítenék ezt a lánglelkű és íüzs* vu forradalmi jelenséget a kurzusszentek egyezségéből, ha Petőfi ma dalolna és ma cselekednék? Mi közük azoknak Kossuth Lajoshoz, akik nem jogot akarnak adni a népnek és nem szabadságot, hanem azon gondolkozni ír, hogy lehetne befogni a száját minden szabad megmozdulásnak és hogy lehetne bilncset rakni minden bátor gondolatra? Mi jobban tudjuk, mint a felsőközponti alkalmi Cincinnatus, hogy Petőfi vallásos lélek volt, de engedje meg az illetékes tényező, hogy mi is olvassuk Petőfi Sándort, még pedig az összes műveit és igy nagyon jól tudjuk azt is, hogy ez a Petőfi 1848 című versében egyelen egy vallást ismer: a szabadságit és azt se tessék elfelejteni az alkalmi Demosthenesnek, hogy Petőfi a türelmet egye [UNK]leres a birkák erényének deklarálta és hogy vannak olyan kemény és komtly passzusai ennek a vallásos, de nem felekezetes Petőfinek müveiben, amelyeket a jámbor felsőtanyai márciusi szónok nem merne fölolvasni a mai nyilvánosság előtt és hogy ezek a passzusok éppen Petőfi legmélyebb és legerősebb politikai hitvallását és társadalmi világnézetét foglalják magukban, úgy bizonyt Nekünk egy hang ütötte meg a lelkünket különösen, az Ifjúság szószólójának hangja. Ez a hang őszinte hang, beaüzetes hang, keserű és igaz hang. Ez a hang az égbe kiállva azt hirdeti, hogy „a lelkek lerongyolódtak, hiányzik az együttérzés, közönnyel és fásult fatalizmussal szemléli a nemzet saját pusztulását." Ez nem frázis, ez valóság. Ezt a valóságot dermesztően szemléltük, a színház március tizenötödiki ünnepén, amelyen a nézőtér kongott szüzességtől és a legjobb magyar tragédia nagy igazságai visszhang nélkül kongottak a levegőbe. Egyetlen nagyanyhis hölgyet lábunk a barátságtalan nézőtéren, olyan árva volt, olyan számom, mint a magyar szabadság, mint a magyar jelen. Szimbólum volt. De azért az alkalmi szivalók és szónokok csak beszélnek tovább. Mit nekik a magyar jövő, átlóig ők a magyar jelenből élhetnek ? Mit nekik Petőfi és Kossuth hagyatéka, amíg ők a mai koncon osztozkodhatnak i Ők ön- ők minden pusztulási és veszedelmei szépen magukéi lelkesülnek. Közben pusztul és vesz lejárnak a nemzeti lobogóvár, az ország, a becsület, a munka és az élet. De ős, az ünneplő gyászmagyarok. Unalmas, csöndes üléssel kezdődött a frankvita folytatása. Élénkebb vitákat akkorra várnak, ha Beblia hazatér. Budapest, március 16. A frankvita második etappeja csendes, szürke, unalmas üléssel kezdődött. A képviselők lassan gyülekeztek, úgy hogy az ülést 11 óra helyett csak 12 óra után nyitotta meg Szcitovszki elnök. Györki Imre, aki a frankvita első fölsőo lója volt, igen kevés számú képviselő jelenléteiben beszélt. Györki beszéde a délutáni órákba húzódot el, utána Eródy Harrach Tihamér beszélt, majd Esztergályos János sző’ I* föl teljes részvétlenség mellett. Voltak rh a regyedórák a délutáni ülés folyamán, amikor a szónokokat az elnökkel és a jegyzőkkel együtt alig tizennyolc—húsz képviselő hallgatt , csak az ülés vége felé népesedett be a lend , mert a nap folyamán már elterjedt az a ír, hogy a napirend megállapítása után Pailavicini György mentelmi jogának megsértését fogja bejelenteni és ezzel kapcsolatban viharokat jósolta le. Azonban ez a jóslat sem vált be. Amikor az elnök a frankvitát berekesztette, úgy az egységes párt, mint az ellenzék részére összesen körülbelül 50 képviselő volt jelen az ülésteremben és várta Pallavicini felszólalását. Ez a felszólalás sem h za meg a várt szenzációt. Pallavicini alig néhány percig beszélt és csak annak bijlentésére szorítkozott, hogy mentelmi jogát megsértve látja. A bejelentést a nemzetgyűlés minden nagyobb emóció nélkül vette tudomásul és adta ki a mentelmi bizottságnak. A holnap folyamán sem várhatók nagyobb események. A szociáldemokrata párt több szónoka fog beszélni. Az egységes párt részéről is kérülnek felszólalásra. Nevesebb politikusok felszólalása azonban holnapra sem várható, mert azt ellenzék is a frankvita erősebb expóját arra az időre tartogatja, amikor Bethlen István részt vehet a parlament ülésein. Elhalászják a népszövetségi nagygyűlés rendkívüli ülésszakát, mert nem jött létre megegyezés Németország felvételére. Remélik, hogy később meglesz ez egyezség. — Szeptemberben döntenek Németország felvételéből. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Géniből jelentik: A keddi nap is szakidalian izgalmas tanácskozásokban telt el. A helyzet félóránkint változott és ötpercenkint kergették egymást a homlokegyenest ellentmondó hitek. Hihetetlen munkát fejtettek ki az újságírók, hogy a világ közvéleményét tájékoztassák azokról az izgalmas tanácskozásokról, amelyek Németország fölvételének kérdése körül forognak. Délután öt órakor a heyzet az volt, hogy a locarnoi szerződést véglegesen életbe léptetik akkor, ha Németország már tagja a Népszövetség Tanácsának, e fölvételt magát azonban a szeptemberi ülésszakra halasztják el. Az izgalom ekkor már a végsőkig fokozódott. Publikussá vált, hogy azon a nemhivatalos tanácskozáson, amelyen a locarnói szerződést aláíró hatalmak képviselői vettek részt, hit tanácstag az elnapolás mellett, Svédország, Belgium és Japán pedig az elnapolás ellen nyilatkozott. Miután a határozathoz egyszerű többség elég, kézenfekvő, hogy a holnapi plenáris ülés elé elnapolási indítványt fognak terjeszteni. A tanácstagok nemhivatalos jellegű megbeszélése este 8-ig tartott. A tanácstagokat megrohanó újságíróknak a delegátusok nem akartak fölvilágositásokat adni. Ellentmondó hírek Németországnak a Népszövetségbe való fölvételéről• Budapest, március 16. Genfi hiradás szerint a Népszövetség holnap, szerdán tartja teljes ülését, amelyen Németország fölvétele megtörténik. Ezen az ülésen Bethlen István gróf magyar miniszterelnök is részt vesz. Genf, március 16. A svájci távirati iroda jelenti: Németországnak a Nemzetek Szövetségébe való fölvételét s a Nemzetek Szövetsége Tanácsának átalakitását szeptemberre halasztották. Hivatalos kommünikét adtak ki a rendkívüli nagygyűlés elhalasztásáról. Genf, március 16. A népszövetségi nagygyűlés rendkívüli ülésszakának elhalasztásával kapcsolatban a következő hivatalos kommünikét adták ki: Németország, Belgium, Franciaország, Nagybritannia és Olaszország képviselői összeültek, hogy szemügyre vegyék azt a helyzetet, amely a a fölmerült eljárási nehézségek nyomán előállott, amelyek akadályozzák közös óhajuk teljesítését. Megállapítják, hogy nem sikerült megegyezésre jutniok és hogy az akadály okai, amelyek egy bizonyos pillanatban előttük fölbukkantak, nem tudták az útból eltávolítni. Hs,mitől tartani is hét, ezek a nehézségek tovább tartanának, akkor a locarnoi jegyzőkönyv hét aáiró hatalma sajnálattal volna kénytelen megállapítani, hogy a mostani órában a kitűzött télt elérni nem tudták. Szerencsésnek érzik azonban magukat, hogy megállapíthatják, hogy a békemű, amelyet Locarnoban megvalósítottak és amely teljes értékében és egész életében érvényben van, semmi módon nem szenvedett csorbát. — ők ma is, miként tegnap, mivel ennek a békeműnek és elhatározott szándékuk közösen megmenteni mindent, hogy ezt épségben tartsák és kifejlesszék. Megmaradnak ama meggyőződésük mellett, hogy a leközelebbi népszö e skót nagygyűlésen az ezidő szerinti nehézségek kiküszöböltetnek és hogy az egyezmény, amely Németországunk a Népswvetségbe való belépési tárgyában létrejött, megvalósul. Aláírna : Luther, Simmanv, Vanderweldt, Bticmd, Chíiribiflato, Sktzinsiky, Bents.