Délmagyarország, 1927. november (3. évfolyam, 250-274. szám)
1927-11-01 / 250. szám
i*í7 novenrnc-r l. rißt,M4r,V.4RORSZA<; Rablótámadásról mondanak rémmeséket a vásárosok, s meggyilkolják a kocsist. Egy véres éjszakai utazás története kerül a bíróság elé. (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi törvényszék Gömény-tanácsa szerdán tárgyalja Fodor Bánfi Ferenc csongrádi lakos szándékos emberölési bűnügyét. A vád szerint a csongrádi kereskedő, a múlt év végén többedmagával kocsin igyekezett hazafelé a kiskunfélegyházai vásárról. A kereskedőknél nagyobb összegű pénz volt és így mindegyikük fegyvert vett magához. A kereskedők a lassan döcögő szekéren arról beszélgettek, hogy hogyan védekeznének egy rablótámadás alkalmával. Mindegyik kereskedő elmesélt egy-egy rablótámadási történetet. A kalandokat a kereskedők nagy izgalommal hallgatták végig, úgy hogy később alig mertek elszunyókálni. Csongrád előtt néhány kilométerre azonban az egész társaság elaludt. Erki János, a kocsis ekkor megállította egy pillanatra a kocsit és leszállt. Fodor Bánfi Ferenc, aki szintén álomba merült, arra lett figyelmes, hogy valaki motoszkál a kocsi mellett. Félálmában azt hitte, hogy rablók támadták meg, amire kirántotta revolverét és rálőtt a kocsisra. Erki János azonnal meghalt. A golyó szivét fúrta keresztül. Fodor Bánfi Ferencet letartóztatták és ellene szándékos emberölés címén indult meg az eljárás. Fodor tagadta, hogy szándékosan ölte volna meg a kocsist. Előadta, hogy azt hitte, hogy rablók támadták meg és ezért lőtt revolveréből. A szerdai tárgyalás iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. Kis képek a nagy viharból. Az igazoltatások krónikájának margójára. Adósai maradnánk a szegedi történetírásnak — s mi más az újságíró kötelessége, mint, a mindennapok világtörténelmének följegyzése? — ha a múlandóságból nem mentenénk ki azokat az apró történeteket, melyek minden bajtársi cécónál, minden tárogatós táborozásnál hivebben, jellemzőbben és valóságosabban mutatják meg a kor igazi lelkét. A egyetemi igazoltatások történetéről is meghamisított képet alkothatnának csak az utánunk következők, ha nem jegyeznénk fel az alábbi apróságokat: 1. Pénteken történt. A kapuk előtt az igazoltatók,szegény, de büszke koldusok csapatja« éppen üzemben volt, amikor a pedagógiai szeminárium előadótermében a neveléstudomány kitűnő professzora előadást tartott. A hallgatósága szokatlanul kis számmal vannak jelen. • Miért vannak ma ilyen kevesen? — kérdi hallgatóit a jóságos és tudós professzor. — A zsidók hiányoznak, — felelte az utolsó padból egy öblös hang. — Nagyon restellem, — csattant fel a szelid professzor szigorúra keményedett szava —, hogy az én órámon ezek a szavak elhangozhattak. Vegyék tudomásul, nagyon csúnya játék az, amit itt egyesek folytatnak. A zsidó hallgatók épúgy megfizették a tandíjukat, mint önök s épolyan joguk van itt lenni, mint amilyen önöknek van. II. A bajtársi szövetségek hivatalos lapja szerint szerda délelőtt az orvosi fakultás egyik tanársegédje jelentette, hogy addig nem kezdik meg az előadást, amíg nem kívánatos elemek — zsidó hallgatók — vannak a teremben. Ezzel szemben a debreceni egyetem rektora, Verzár Frigyes kijelentette, hogy addig nem kezdi meg az előadást, amíg a zsidó hallgatókat nem eresztik be. Ezzel szemben a szegedi egyetem sebészeti tanszékének proprofesszora akkor olvastatott katalógust, amikor hallgatóinak egy kisebb csoportja, vallása miatt nem jelenhetett meg az előadásokon. Illetőleg megjelenhettek, de kidobták őket. m, Megírták a lapok, hogy egy szegedi egyetemi hallgatónőt a professzora mentette meg az igazoltatás és annak következményei kényelmetlenségétől. A lapok leírása azonban elhallgatta a történet csattanó poénjét. Az egyetemi hallgatónő egyik professzora oltalmát kérte a barátságtalan igazoltatók tolakodó érdeklődésével szemben. A diákleány zsidó, a professzor tanári állásától független hivatásánál fogva is a keresztény gondolat egyik leghivatottabb védelmezője és terjesztője. A zsidó diákleány bemenekült a tanári szobába s kisvártatva, kopogtatás nélkül bejött két igazoltató is. Rákiáltottak a tanárra: -- No, mi van már az igazoltatással?! A professzor tanári és papi hivatását megcáfoló frisseséggel odalépett a két diák elé, mind a kettőt kétszer szó nélkül arculcsapta s a kabátjuk gallérjánál fogva kilódította a szobából. Az ügy ezzel a lovagiasság szabályai szerint be volt fejezve. Az igazoltatók valószínűleg nem adták át küldőiknek és megbízóiknak a professzori igazoltatásból azt a részt, ami őket abból jog szerint megillette. Megtartották az egészet maguknak. Nem volt szép tőlük. — A két bajtárs két-két pofont kapott. Valóban társak voltak a bajban. IV. A bajtársi szövetség szegedi hivatalos lapja az igazoltatások virtusos történetéről beszámolva, megírja azt is, hogy a bölcsészeti szakon az igazoltatók hogyan utasítottak rendre »két ruzsosajku zsidólányt«, akik őket cigarettázva fogadták. A »ruzsosajku zsidólányok« egyike a szegedi katolikus hitélet legtiszteltebb világi reprezentánsának leánya, a másik a leánya a szegedi katolikus társadalom másik vezető tagjának, akinek igen előkelő szerepe van a város közéletében is. E két tiszteletreméltó, hivatottan vezető szerepet játszó katolikus férfiú gyermekeit nevezte a bajtársi szövetség szegedi hivatalos lapja mizsosajku zsidó lányok«-nak. V. A numerus clausus kérdése elsőrendű fontosságú politikai kérdéssé vált. Nyilvánvalóan csak politikai gyűlés lehet az, amelyik a numerus clausus kérdését megvitatja. Módfelett örülünk annak, hogy a gyülekezési szabadság végre annyira helyreállt, hogy az egyetemi hallgatók a numerus clausus kérdésében az egyetemen kívül rendőrhatósági engedély s a rendőrhatóság kiküldöttének jelenléte nélkül tarthattak gyűlést. Ha másra nem is, ez a gyűlés alkalmas volt annak demonstrálására, hogy milyen jelentős előrehaladást tettünk a szabadságjogok teljessége felé. (H t) PATZAUER rumok, rmm, palackborok halálraitélték. Papp Flóriánnét, az apa@yill £ 0&&á<gra hujtolta fel fiát. Budapest, október 31. Ma tárgyalta a tábla az apagyilkossággal vádolt Ifj. Papp Flórián lakatossegéd ügyét, aki a múlt év októberében anyja felbujtására késszúrásokkal megölte az apját, id. Papp Flóriánt. Az apagyilkos lakatossegédet a törvényszék kötél általi halálra az anyját pedig felbujtás büntette miatt életfogytiglani fegyházra ítélte. Az elitéltek felebbeztek és igy most a tábla elé került a gyilkosság. A tábla Papp Fórián Imaáos itéetét heybenhagyta, az édesanyjára, id. Papp Flóriánnéra vonatkozó törvényszéki ítéletet azonban megváltoztatta és őt is kötél általi halálra ítélte. A városnak nem kell a központi szeszfőzde. „A városnak nincs szüksége olyan házikezelésss üzemre, amely előőreláthatólag deficittel dolgozik". (A Délmagyarország munkatársától.) Még a háború előtt jelent meg az a pénzügyminiszjteri rendelet, amely a központi szeszfőzdék felállítása körül a városoknak és a községeknek bizonyos előjogokat biztosít. A rendelet értelmében minden községben fel lehet, sőt fel kell állítani ilyen központi szeszfőzdéket az esetleg meglévő kisüstön kívül is, mert a szőlősgazdák csak így értékesíthetik a cefrét. A rendelet kimondja azt is, hogy abban az esetben, ha a központi szeszfőzőt a város kívánja felállítani, minden más igényjogosultság megszűnik. Szegeden 1916-ban került sor a központi szeszfőzde felállítására. Akkor a városban meg is volt a hajlandóság ennek a városi üzemnek ■ [UNK] a berendezésére, Chatricis Lajos akkori főispán kívánságára azonban a tanács lemondott előjogáról ,és egy magánérdekeltség kapta meg az engedélyt. A központi szeszfőzés azonban nem mutatkozhatott valami jó üzletnek, mert a pálinkafőző üzem nagyon sokszor változtatott gazdát azóta. Minden tulajdonosváltozás feltámasztotta a város előjogát, de a város hatóságában nem volt meg később sem a hajlandóság ennek a jognak gyakorlására. A központi szeszfőzde most is tulajdonosváltozás előtt áll. A város tanácsa hétfőn foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ajánlatos lenne-e, ha a város házi kezelésbe venné ezt az üzemet a rendeletben biztosított elsőbbségi joga alapján. A tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy lemond elsőbbségi jogáról és megengedi a tulajdonosváltozást. Megállapította ugyanis a tanács, hogy a központi szeszfőzés egy, újabb keletű pénzügy, miniszteri rendelet értelmében semmi esetre sem lehet jó üzlet. Ez a rendelet kimondja, hogy a központi szeszfőzde tulajdonosa köteles átvenni minden szőlősgazdától a cefrét a pénzügyminiszter által meghatározott árért. A pénzügyminiszter pedig mindig egységes cefreárakat állapít meg, márpedig cefre és cefre között nagy értékbeli és minőségbeli különbségek lehetnek. Ez a kötöttség bizonytalanná teszi a pálinkafőzés üzleti eredményét, ez okozza a központi szeszfőzdében a gyakori tulajdonosváltozást is, ezért a tanács kimondotta, hogy ismét lemond elsőbbségi jogáról, mert a városnak nincsen szüksége egy oly üzemre, amely előreláthatólag nagy deficittel dolgozhat. ■ 11 [UNK] [UNK]ni ■ [UNK]miiciiniimmTBimTttmmnTtiiTiiimiiwwwwiTrTiiwTr — Részeg legények támadása a belügyi államtitkár aulója ellen Budapest, október 31. Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár autója szombat este Érsekvadkert közelében deffektust kapott. Az államtitkár erre egy arra haladó magánkocsiba ült. Amikor a falun keresztül ment, a kocsmából kiözönlő legények elállották az autó útját és a legények közül kettő puszta kézzel beverte az autó ablakát, amelynek szilánkjai az államtitkár homlokát és szemét megsebezték. Az autó Sztranyavszky államtitkárt a balassagyarmati kórházba vitte, ahol megállapították, hogy sérülése nem remény*