Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)
1928-11-11 / 255. szám
o 5 sasé: Rubin kárpitos munkái elismerten jók. Kossuth Lajos sugárút 8. 'eleien 14—85. 43» """"" lll'IIIB III I oUtJ—MMIiUUBani egyidejűleg a Bohn-féle házra vonatkozóan egyéb tervek is vetődtek fel. Gombkötő Antal tanfelügyelő ugyanis a napokban tett felterjesztést a közoktatásügyi minisztériumnak, hogy tegyék lehetővé a Klebelsbergiánum részére ennek az épületnek megszerzését. A szegedi és csongrádmegyei tanító egyesület ugyanis múlt évi közgyűlésén elhatározta, hogy a tanyai tanítók gyermekei részére Klebelsbergianum néven internétust alapít. Klebelsberg Kunó gróf a közhasznú célra való tekintettel már meg is engedte, hogy az intézetet nevéről kereszteljék el. Gombkötő tanfelügyelő buzgósága a lelkes tanítóság segítségével egy év alatt negyvenezer pengőt gyűjtött össze erre a célra. A tanfelügyelő most indokolt felterjesztést intézett a kultuszkormányhoz a megvételhez szükséges pénz utalványozása végett. Felterjesztésében rámutat a tanfelügyelő arra is, hogy az ingatlan forgalmi értékén jóval alul szerezhető most meg s minthogy éppen internátus részére épült, minden átalakítás nélkül használható volna a kollégium céljára. Most hát megindult a versengés az épületért. A város elhatározása nyilvánvalóan azon fordul csak meg, hogy iskolai célra az épület alkalmas é s minthogy a mérnöki hivatal becslése szerint értékén alul megvehető, a vételár rendelkezésre áll s fedezetről sem kell gondoskodni, anyagi kérdések nem állnak az elhatározás útjába. A Belvárosi Mozi R.-T. kulturális előadás-sorozatának V-lk Ismeretterjesztő előadása 1928. évi nov. hó 11-én d. e. fél 11 órai kezdettel a Belvárosi Moziban. Bemutatásra kerül • amazon a vizek királya KvonyfkO expedíciói felvételek ez Amazon és vidékérő! 8 felvonásban. Azonfcivül Osztrák Alpok természeti felvételek. Bevezető és kisércelőadást tart: Dr. Firbfts Oszkár áll. reáliskolai tanár. Jegyek P.40-tól 1.20-ig. A tmratóif nsig 30 fülé-es kedvezményes léggyel jelenhet meg az előadáson délmagyarország 192S november II. Möccsönség játsszan. A közönség azt hiszem, úgy keletkezett, hogy valaki elfáradt és leült a földre. Vagy talán már fáradt is volt vagy beteg, vagy ügyetlen, vagy kényelmes, egyszóval nem vett részt a közös táncban, a közös énekben, hanem ült a földön és nézte a többieket A többiek táncoltak, örömükben vagy bánatukban, ordítoztak, énekeltek, mert elállt az eső, sikerült a vadászat vagy szerencsésen eltemettek valakit Azután egyre többen fáradtak el, egyre többen ültek le a földre közönségnek, aki meg bírta szusszal, az táncolt, énekelt tovább egymagában vagy párosán, ezekből lettek a hivatásos művészek. Később már olyanformán szórakoztak, mint most a bárokban. Mikor a közönség jól kitáncolta magát, elsötétül a terem, a táncosok leülnek körbe az asztalokhoz, a zenekar tust húz, zöld meg piros reflektorok gyulladnak és következik a magánszám. A taps után újra kivilágosodik a terem és a közönség visszaváltozik aktív táncosokká. Akkor is, adott jelre a táncoló tömeg letelepedett a földre, különleges sípok sivítottak föl, dobok puffogtak és megjelent a magánszereplő, a varázsló, a főpap, a törzsfőnök és eltáncolta az ünnepi imádságot. Az ülő kör tapsolt, majd újra fölkerekedett és játszott, ünnepelt tovább. Van azonban egy lényeges különbség a mai mulatók közönségének szórakozása és a primitív tömegjátékok között. A primitív tömegjátékokban mindig valami közös öröm vagy közös bánat hatotta át és kapcsolta egymáshoz a résztvevőket Az egységes értelmű és általános jelentőségű játékból egy pillanatra sem kapcsolódik ki teljesen a tömeg és a pihenés ideje alatt sem válik passzív, közönyös szemlélővé. A magánszereplő, a varázsló vagy a törzsfőnök az egész törzs nevében imádkozik, táncol, énekel, sőt beszél hozzájuk, vitatkozik, felesel velük, a tömeg pedig hajlongással, tapssal, kiáltásokkal kíséri a szertartást vagy a produkciót A tömegnek ez a cselekvő együttműködése egy kiemelkedő és szimbolikus jelentőségű személlyel minden korban megvolt és ma is megvan a tömegünnep egyik formájában: a vallási szertartásban, ahol a hívők együtt imádkoznak, együtt énekelnek, sőt gyakran azonos mozdulatokat végeznek a pappal. A tömegünnep egy másik formájában: a színjátékban a fejlődés folyamán a tömeg kettéválik cselekvő személyekre és nézőkre. Ez a kettéválás Hellászban a marathoni csata idejében következik be, amikor Aiszkülosz föllépteti a második szereplőt Minthogy a két szereplő már nem a közönséghez beszélt, hanem egymáshoz, az akusztika kedvéért falat kellett emelni a hátuk mögé és ezáltal az oltár körüli tánc körnézőtere a színház félkörének ad helyet Ugyanekkor a szereplőket, hogy szembetűnőbbek legyenek, emelvényeken helyezik el, a tömeg pedig levonul a nézőtérre, de helyette ottmarad a közönséget szimbolizáló kar. Ez a kar, amely még külsőségekben is hangsúlyozta, hogy a néző helyett cselekszik, a magánszereplők mellett egyre inkább háttérbe szorul és háromszáz évvel Krisztus előtt teljesen letűnik a görög színpadról. De a közönség nem nyugodott bele, hogy így kizárják a közös játékból. A görög színházban még megelégedett a szellemi együttműködéssel, a középkori misztériumokban maga is részt vesz a játékban megint A pokol torkából kiszabadult ördögök lefutnak a nézők közé, kergetődznek, hancúroznak, mókáznak velük, egyet-kettőt megfognak, fölcipelik őket a színpadra, ahol büntetésképen jó megtréfálják a jámborokat Azután ott voltak a fölvonulással összekötött misztériumok, ahol a közönség a tovahaladó kocsikon jelmezesen táncolva nézte az útvonal mentén fölállított színpadokon játszódó jeleneteket Ez a boldog aktivitás azonban nem tartott sokáig. A reneszánszban megszületik a mai színház, a guckkastenbühne, ugyanis az addig háttérül szolgált hármas nyílásból a középsőt a színpad elé helyezték, ezáltal a minden oldalról nyitott színpadnak keretet adtak és elválasztották a nézőtértől. A tizennyolcadik században azután kidobálták a színpadról az előkelők számára ott elhelyezett padokat és azóta idegennek tilos a színpadra lépni. Azóta a néző idegen a színházakban, előkelő látogató, passzív szemlélő, akinek semmi köze sincsen a színészek játékához. A naturalizmus diadalrajutása óta a színésznek sem szabad játszani vele, hiszen a naturalista színjáték szabályai szerint a színésznek el kellett felejtenie, hogy színházban van, a közönséghez szólni tilos, a közönségre még gondolni is tilos. De mondom, a közönség ebe nem nyugszna bele. ő nem azért ült le az ősidőkben a földre pihenni, hogy pár ezer év elmúltával teljesen ki hagyják a játékból. A közönség szerepelni, játszatni akar. A közönség kislánykorában színésznő is akar lenni és egész életén át vágyódik az elérhetetlen színpad után, a paradicsom után, ahonnan] kiűzték, mert megingott a hite. Mert ezért üzették ki. Az egységes hit, az egységes világnézet korszakaiban, a primitíveknél, a görögöknél, a katolikus középkorban, a forradalmi időkben a tömeg mindig együtt játszik a színészekkel. Mikor az egységes hit, az egységes világnézet ingadozni kezd, a színjáték egysége is szétbomlik. A közönséget ki zárják a színpadról, mert nem lehet tudni, hogy az ellentétes világnézetű emberek nem rontják-e el egymás játékát. Napjainkban azokban a színházakban, melyeknek nincs határozott állásfoglalása világnézeti alapja, a közönség együttműködése színészekkel csak ritkán lehetséges. Pedig a közönség játszani akar, nemcsak szórakozásból, hanem mert áhítozik az együttes és egységes tömegünnep után. Ezért próbálja Reinhardt föltámasztani a vallásos színjátékot, ezért viszi színészeit cirkuszokba, a szabadba, a dómok elé. Gémier sem ok nélkül kreál tömegszínházakat, rendez népünnepélyeket, bocsát le lépcsőket a közönséghez, ő az emberi jogok vallásának tömegjátékait akarja megteremteni. Itt van Piscator mozgó nézőterével, ott vannak az oroszok forradalmi emlékünnepei, Hollandiában és Belgiumban Mecster nemzeti játékai, Oberammergau, a baszk misztériumok. És nálunk is milyen boldog a közönség, ha néha-néha bekapcsolódhatok a játékba. Miért ne lehetne az elszórt jelenségeket nálunk is kiszélesíteni kollektív ünnepekké? Nem kellene mást csinálni, csak a színiházakba be kellene vinni a tömegek hitét, világi nézetét és a színészeket néhanapján ki kellene vinni a kőszinházakból a közös örömmel és közös bánattal ünneplő nép közé. Mert a színház nem egyedüli helye és letéteményese a színjátéknak. A színjáték mindenütt ott van, ahol nézők és játszók találkoznak. A futballmeccs, a verseny, a felvonulás, minden különösebb utcai esemény épúgy színjáték a közönség számára, mint a színielőadás. És semmi akadálya sincs, hogy ezekből a színházon kívüli látványosságokból kiválasszuk, a színielőadással egyesítsük és művészi egységbe foglaljuk az erre alkalmas elemeket Semmi akadálya sincs, hogy a nagy nemzeti ünnepekkor hatalmas színpaddá alakuljanak át a terek és az uccák, ahol a közönség is játszik, ahol a közönség egymást szemlélheti, ahol egységes, lelkes hangulat kapcsolja egymáshoz a résztvevőket Soha nem volt olyan nagy szükség a szolidaritás tömegünnepeire, mint más Soha népnek nem volt annyira szüksége az egy másratalálásra, mint nekünk magyaroknak. Szülessen meg végre nálunk is az egymásra talált társadalom első korszerű tömegünnepe. Hont Ferenc. Munkásotthon tánciskolájéban 15-én, csütörtökön 795 vendégesf az új táncok bemutatása. JAZZ-BAND ELm FÉNYKÉPEK az ünnepekre való tekintettel 764 mérsékelt áron készülnek BRETZ fényképésznél, Somogyi ucca, Dreher söröző mellett. Minden rendelő értékes ajándékot kap! Kötött kabátok, pulloverek legolcsóbban 455 Hoffmann Dezsőnél, Csekonics ucca 4. sz. A világhírű 124 LILIOM chiffon és vászon különlegességek nagy vartaUn olcsó árakon Pollák Testvérek kelengye üzletében Csekonics ucca 6. sz. Varrógépek Gyermekkocsik Kerékpárok Gummik, alkatrészek Meglepő olcsón kaphatók kedvező részletfizetésre Javításokat olcsón készít Kardos István műszerészi -ucca 5. 859 Szeged, CseUédics-v "Mhó-és sárcipSk a Linoleumiparban, Kárász ucca 6. 43» Üzlethelyiség Marié dec. 1-re forgalmas, előkelő helyen. Érdeklődni Somogyi ucca 22. üzletien. rap Ha f&J a feje, vegyen be egy szem MCl 13T ]*3P 2k *WIM*r# mijQdeiuíciDU fájdalmat axozsnal oiegssüiiíeí. B61 Dioden gyógyMC€tTfór2> cm Scapűafóu «3SeJÖ •®i nAr^" ® ^