Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-11 / 255. szám

o 5 sasé: Rubin kárpitos munkái elismerten jók. Kossuth Lajos sugárút 8. 'eleien 14—85. 43» """"" lll'IIIB III I oUtJ—MMIiUUBani egyidejűleg a Bohn-féle házra vonatkozóan egyéb tervek is vetődtek fel. Gombkötő Antal tanfel­ügyelő ugyanis a napokban tett felterjesztést a köz­­oktatásügyi minisztériumnak, hogy tegyék lehe­tővé a Klebelsbergiánum részére ennek az épü­letnek megszerzését. A szegedi és csongrádme­­gyei tanító egyesület ugyanis múlt évi közgyűlé­­sén elhatározta, hogy a tanyai tanítók gyermekei részére Klebelsbergianum néven interné­­tust alapít. Klebelsberg Kunó gróf a közhasznú célra való te­kintettel már meg is engedte, hogy az intézetet nevéről kereszteljék el. Gombkötő tanfelügyelő buz­­gósága a lelkes tanítóság segítségével egy év alatt negyvenezer pengőt­­ gyűjtött össze erre a célra. A tanfelügyelő most indokolt felterjesztést inté­zett a kultuszkormányhoz a megvételhez szükséges pénz utalványozása végett. Felterjesztésében rá­mutat a tanfelügyelő arra is, hogy az ingatlan forgalmi értékén jóval alul szerezhető most meg s minthogy éppen internátus részére épült, min­den átalakítás nélkül használható volna a kollé­gium céljára. Most hát megindult a versengés az épületért. A város elhatározása nyilvánvalóan azon fordul csak meg, hogy iskolai célra az épület alkalmas­ é s minthogy a mérnöki hivatal becslése szerint értékén alul megvehető, a vételár rendelkezésre áll s fedezetről sem kell gondoskodni, anyagi kérdé­sek nem állnak az elhatározás útjába. A Belvárosi Mozi R.-T. kulturális előadás-sorozatának V-lk Ismeretterjesztő előadása 1928. évi nov. hó 11-én d. e. fél 11 órai kezdettel a Belvárosi Moziban. Bemutatásra kerül • amazon a vizek királya Kvonyfk­O expedíciói felvételek ez Amazon és vidékérő! 8 felvonásban. Azonfcivül Osztrák Alpok természeti felvételek. Bevezető és kisércelőadást tart: Dr. Firbfts Oszkár áll. reáliskolai tanár. Jegyek P­­.40-tól 1.20-ig. A tmratóif­ nsig 30 fülé-es kedvez­­mén­yes léggyel jelenhet meg az előadáson délmagyarország 192S november II. M­öccsönség játsszan. A közönség azt hiszem, úgy keletkezett, hogy va­laki elfáradt és leült a földre. Vagy talán már fá­radt is volt vagy beteg, vagy ügyetlen, vagy ké­nyelmes, egyszóval nem vett részt a közös tánc­ban, a közös énekben, hanem ült a földön és nézte a többieket A többiek táncoltak, örömükben vagy bánatukban, ordítoztak, énekeltek, mert el­állt az eső, sikerült a vadászat vagy szerencsésen eltemettek valakit Azután egyre többen fáradtak el, egyre többen ültek le a földre közönségnek, aki meg bírta szusszal, az táncolt, énekelt tovább egymagában vagy párosán, ezekből lettek a hiva­tásos művészek. Később már olyanformán szó­rakoztak, mint most a bárokban. Mikor a közön­ség jól kitáncolta magát, elsötétül a terem, a tán­cosok leülnek körbe az asztalokhoz, a zenekar tust húz, zöld meg piros reflektorok gyulladnak és következik a magánszám. A taps után újra kivilá­gosodik a terem és a közönség visszaváltozik ak­tív táncosokká. Akkor is, adott jelre a táncoló tö­meg letelepedett a földre, különleges sípok siví­­tottak föl, dobok puffogtak és megjelent a magán­szereplő, a varázsló, a főpap, a törzsfőnök és el­táncolta az ünnepi imádságot. Az ülő kör tapsolt, majd újra fölkerekedett és játszott, ünnepelt to­vább. Van azonban egy lényeges különbség a mai mu­latók közönségének szórakozása és a primitív tö­megjátékok között. A primitív tömegjátékokban mindig valami közös öröm vagy közös bánat ha­totta át és kapcsolta egymáshoz a résztvevőket Az egységes értelmű és általános jelentőségű já­tékból egy pillanatra sem kapcsolódik ki telje­sen a tömeg és a pihenés ideje alatt sem válik passzív, közönyös szemlélővé. A magánszereplő, a varázsló vagy a törzsfőnök az egész törzs nevé­ben imádkozik, táncol, énekel, sőt beszél hozzá­juk, vitatkozik, felesel velük, a tömeg pedig haj­­longással, tapssal, kiáltásokkal kíséri a szertar­tást vagy a produkciót A tömegnek ez a cse­lekvő együttműködése egy kiemelkedő és szim­bolikus jelentőségű személlyel minden korban meg­volt és ma is megvan a tömegünnep egyik for­májában: a vallási szertartásban, ahol a hívők együtt imádkoznak, együtt énekelnek, sőt gyakran azonos mozdulatokat végeznek a pappal. A tömegünnep egy másik formájában: a színjá­tékban a fejlődés folyamán a tömeg kettéválik cselekvő személyekre és nézőkre. Ez a kettéválás Hellászban a marathoni csata idejében követke­zik be, amikor Aiszkülosz föllépteti a második szereplőt Minthogy a két szereplő már nem a kö­zönséghez beszélt, hanem egymáshoz, az akusz­tika kedvéért falat kellett emelni a hátuk mögé és ezáltal az oltár körüli tánc körnézőtere a szín­ház félkörének ad helyet Ugyanekkor a szerep­lőket, hogy szembetűnőbbek legyenek, emelvénye­ken helyezik el, a tömeg pedig levonul a néző­térre, de helyette ottmarad a közönséget szimboli­záló kar. Ez a kar, amely még külsőségekben is hangsúlyozta, hogy a néző helyett cselekszik, a magánszereplők mellett egyre inkább háttérbe szo­rul és háromszáz évvel Krisztus előtt teljesen letűnik a görög színpadról. De a közönség nem nyugodott bele, hogy így kizárják a közös játékból. A görög színházban még megelégedett a szellemi együttműködéssel, a közép­kori misztériumokban maga is részt vesz a játék­ban megint A pokol torkából kiszabadult ördö­gök lefutnak a nézők közé, kergetődznek, hancú­­roznak, mókáznak velük, egyet-kettőt megfognak, fölcipelik őket a színpadra, ahol büntetésképen jó megtréfálják a jámborokat Azután ott voltak a fölvonulással összekötött misztériumok, ahol a kö­zönség a tovahaladó kocsikon jelmezesen táncol­va nézte az útvonal mentén fölállított színpadokon játszódó jeleneteket Ez a boldog aktivitás azonban nem tartott sokáig. A reneszánszban megszületik a mai színház, a guckkastenbühne, ugyanis az ad­dig háttérül szolgált hármas nyílásból a középsőt a színpad elé helyezték, ezáltal a minden oldalról nyitott színpadnak keretet adtak és elválasztották a nézőtértől. A tizennyolcadik században azután kidobálták a színpadról az előkelők számára ott elhelyezett padokat és azóta idegennek tilos a szín­padra lépni. Azóta a néző idegen a színházakban, előkelő látogató, passzív szemlélő, akinek semmi köze sincsen a színészek játékához. A naturalizmus diadalrajutása óta a színésznek sem szabad ját­szani vele, hiszen a naturalista színjáték szabályai szerint a színésznek el kellett felejtenie, hogy szín­­házban van, a közönséghez szólni tilos, a közön­­ségre még gondolni is tilos. De mondom, a közönség eb­e nem nyugszna bele. ő nem azért ült le az ősidőkben a földre pi­­­henni, hogy pár ezer év elmúltával teljesen ki­­ hagyják a játékból. A közönség szerepelni, játszat­ni akar. A közönség kislánykorában színésznő is akar lenni és egész életén át vágyódik az elérhe­­­tetlen színpad után, a paradicsom után, ahonnan­] kiűzték, mert megingott a hite. Mert ezért üzet­ték ki. Az egységes hit, az egységes világnézet kor­­­szakaiban, a primitíveknél, a görögöknél, a kato­­­likus középkorban, a forradalmi időkben a tömeg­ mindig együtt játszik a színészekkel. Mikor az egységes hit, az egységes világnézet ingadozni kezd, a színjáték egysége is szétbomlik. A közönséget k­­i zárják a színpadról, mert nem lehet tudni, hogy­ az ellentétes világnézetű emberek nem rontják-e el egymás játékát. Napjainkban azokban a színhá­zakban, melyeknek nincs határozott állásfoglalása világnézeti alapja, a közönség együttműködése színészekkel csak ritkán lehetséges. Pedig a kö­zönség játszani akar, nemcsak szórakozásból, ha­nem mert áhítozik az együttes és egységes tö­megünnep után. Ezért próbálja Reinhardt föltámasztani a vallá­sos színjátékot, ezért viszi színészeit cirkuszokba, a szabadba, a dómok elé. Gémier sem ok nélkül kreál tömegszínházakat, rendez népünnepélyeket, bocsát le lépcsőket a közönséghez, ő az emberi jogok vallásának tömegjátékait akarja megterem­teni. Itt van Piscator mozgó nézőterével, ott van­nak az oroszok forradalmi emlékünnepei, Hollan­diában és Belgiumban Mecster nemzeti játékai, Oberammergau, a baszk misztériumok. És nálunk is milyen boldog a közönség, ha néha-néha bekap­­csolódhatok a játékba. Miért ne lehetne az elszórt jelenségeket nálunk is kiszélesíteni kollektív ün­nepekké? Nem kellene mást csinálni, csak a szín­i­házakba be kellene vinni a tömegek hitét, világ­i nézetét és a színészeket néhanapján ki kellene vin­ni a kőszinházakból a közös örömmel és közös bá­nattal ünneplő nép közé. Mert a színház nem egye­düli helye és letéteményese a színjátéknak. A szín­játék mindenütt ott van, ahol nézők és játszók ta­lálkoznak. A futballmeccs, a verseny, a felvonulás, minden különösebb utcai esemény épúgy színjáték­ a közönség számára, mint a színielőadás. És sem­mi akadálya sincs, hogy ezekből a színházon kívüli látványosságokból kiválasszuk, a színielőadással egyesítsük és művészi egységbe foglaljuk az erre alkalmas elemeket Semmi akadálya sincs, hogy a nagy nemzeti ünnepekkor hatalmas színpaddá ala­kuljanak át a terek és az uccák, ahol a közönség is játszik, ahol a közönség egymást szemlélheti, ahol egységes, lelkes hangulat kapcsolja egymás­hoz a résztvevőket Soha nem volt olyan nagy szükség a szolidaritás tömegünnepeire, mint más Soha népnek nem volt annyira szüksége az egy­­ másratalálásra, mint nekünk magyaroknak. Szü­lessen meg végre nálunk is az egymásra talált társadalom első korszerű tömegünnepe. Hont Ferenc. Munkásotthon tánciskolájéban 15-én, csütörtökön 795 vendégesf az új táncok bemutatása. JAZZ-BAND­ ELm FÉNYKÉPEK az ünnepekre való tekintettel 764 mérsékelt áron készülnek BRETZ fényképésznél, Somogyi ucca, Dreher söröző mellett. Minden rendelő értékes ajándékot kap! Kötött kabátok, pulloverek legolcsóbban 455 Hoffmann Dezsőnél, Csekonics ucca 4. sz. A világhírű 124 LILIOM chiffon és vászon különlegességek nagy vartaUn­ olcsó árakon Pollák Testvérek kelengye üzletében Csekonics ucca 6. sz. Varrógépek Gyermekkocsik Kerékpárok Gummik, alkatrészek Meglepő olcsón kaphatók kedvező részletfizetésre Javításokat olcsón készít Kardos István műszerészi -ucca 5. 85­9 Szeged, CseUédics-v "Mhó-és sárcipSk­ a Linoleumiparban­, Kárász ucca 6. 43» Üzlethelyiség Marié dec. 1-re forgalmas, előkelő helyen. Érdeklődni Somogyi ucca 22. üzletien. rap Ha f&J a feje, vegyen be egy szem M­Cl 13T ]*3P 2k *W­I­M*r# mijQdeiuíciDU fájdalmat axozsnal oiegssüiiíeí. B61 Dioden gyógyMC€tTfór2> cm Scapűafóu «3SeJÖ •®i nAr^" ® ^

Next