Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1930-02-01 / 26. szám

1930 február 1. Otínet T­ ftOf­ r,VAROJ?SZ4<3 hétfőtől a Be’városiban I Laura La Plante­­« utabS fim!«* Botrány X«., vi­ághiri­ regényp:VetéSytársnok Korda Mária é* Adalbert v. Schle­ow»m 1 Végrehajtás — közelharccal, revolverrel, pofonokkal Botrányos jelenetek a Gábor szőnyegszövőü­zemben — Fiatal szövőlányok és végrehajtók verekedése egy végrehajtás foganatosítása közben (A Délmagyarország munkatársától.) Szo­katlan események játszódtak le csütörtökön a Kárász­ uccában levő Gábor-féle szőnyeg­­szövő üzemben. Az üzem alkalmazottai serényen dolgoztak a szövőgépeknél, amikor 11 órakor öt férfi lépett be a terembe ,és anélkül, hogy bárkinek is szóltak volna, a kirakatokban levő kész szőnyegeket kezdték kiemelni. Gábor Ilona, az üzem egyik ve­zetője tiltakozni próbált a szőnyegek elvitele ellen, összeszaladtak a leányok is és kérdőre vonták az öt férfit, hogy kicsodák és mit akarnak tulajdonképen. Hatósági közegek vagyunk, amit teszünk, azért felelünk — volt a válasz. — Miről van szó? — kérdezte Gábor Ilona. — Fényűzési adóhátralékban vannak­ — Várjanak legalább, amíg telefonálok a fivéremnek. — "Nem várunk, visszük a szőnyegeken A párbeszédek mind izgalmasabbakká kezd­tek válni. A hatósági közegek, ahogy magukat nevezték, nem engedték meg, hogy Gábor Ilona telefonáljon fivérének, aki azonban köz­ben hazatelefonált, hogy van-e valami újság az üzemben. A csengetésre Annal Rózsi emelte le a kagylót a készülékről, ekkor azonban megra­gadták a kezét és nem engedték, hogy, meg­­telefonálja gazdájának a történteket. Tumultuózus jelenetek következtek ezután. Az öt férfi a felnyalábolt 20 darab szőnyeggel el akart távozni, mire a szövőleányok — csapa­ti—15 éves kislány — az ajtó elé álltak és kijelen­tenék, hogy addig nem engedik meg elvinni a szőnyegeket, amíg főnökük, Gábor Endre haza nem érkezik. — Védjük­ az üzemet és a kenyerünket! — kiáltoztak a leányok, amint a Délmagyaror­szág munkatársának elmondották a történ­teket. Még mindig csupa izgalom az egész telep. Valamennyi leány körbenállva, az iz­galomtól remegő hangon magyarázza, hogy mi történt. Szabó Erzsi felháborodva beszéli, hogy az egyik bőrkabátos alak, amikor látta, hogy a leányok nem engedik ki, revolvert rántott elő és az arcá­hoz szegezte. — Ha nem eresztetek ki, agyonlőlek ben­neteket! A fenyegetést a bőrkabátos nem váltotta be, de nagyobb nyomaték kedvéért alaposan felpofozta a kisleányt. Erre általános verekedés kezdődött. A közegek mindenáron szabadulni akartak és szétütöttek a kenyerüket védő leányok kö­zött. Horváth Katalin szövőleányt úgy gyom­­ron ütötték, hogy a gépek közé esett. Dobó Jú­liának az egyik közeg a torkát kapta el és fojtogatni kezdte, egy másikat le akartak ha­­jítani az emeletről, Kiss Rózsit pedig úgy megütötték, hogy a földön fekve maradt és haza kellett szállítani. A felháborító jelenetek azonban még nem értek véget. Az egyik közeg rendőrért szaladt és Komlódi István rendőrőrmesterrel tért vis­­­sza, aki azonban meg sem akarta hallgatni az üzemvezető Gábor Ilonát. — Magával semmiféle beszélnivalóm nincs — szólt a rendőr — és ilyen csirkebandával sem állok szóba. A közegek — bár közben az üzem egyik tulajdonosa, Gábor László is megérkezett — nem voltak hajlandók magukat igazolni, elvitték a 20 darab szőnyeget anélkül, hogy erről a ténykedésükről írást hagytak volna. A furcsa végrehajtás után — mert mint alább kiderül, az volt — eltávoztak a köze­gek és a lépcsőn találkoztak Gábor Endrével, akit a következő barátságos szavakkal kö­szöntött Vozárik Sándor végrehajts — Majd megtanítom én magát. Gábor Endre nagyot nézett a furcsa kö­szöntésre, sejtelme sem volt arról, hogy mi­ről van szó. Felrohant az üzembe, ahol óriási izgalomban találta egész személyzetét. Ami­kor elmondták neki a történteket, azonnal ma­gához vette azokat a leányokat, akiket meg­vertek a közegek, köztük Dobó Júliát, akit foj­togattak és megjelent dr. Buócz Béla főkapi­tányhelyettes előtt, bejelentette az üzemében történt példátlan esetet és orvoslást kért a főkapitánytól. Ugyancsak megjelent dr. Bor­­bola Jenő rendőrtanácsos előtt is, akinek meg­mutatta a Dobó Júliának nyakán még min­dig jól látható fojtogatási nyomokat. Elvitte a leányokat Somogyi polgármesterhez is, aki szintén megígérte az ügy kivizsgálását. Közben azután tudomására jutott Gábor Endrének, hogy ki volt az az öt ember, aki távolléte alatt, 200 pengő fényűzési adóhát­ralék tartozása miatt minden bejelentés nélkül foga­natosították a végrehajtást. Vozárik Sándor, Lantos Árpád végrehajtók, Szentpáli Győző becsüs, Fehér Lajos Cserzy Mihály­ ucca 7. és Kószó István Somogyi-telep 619. szám alatti napszámosok voltak a végrehajtást foganato­sítók. Gábor Endre az izgalmas események hatá­sa alatt még mindig remegve mondja el a történteket: — Nyolcvan munkásnak adok kenyeret. Tá­pén, Somogyi-telepen sok család dolgozik üze­münknek és velem szemben ilyesmire mer­nek vetemedni. 600 pengős fényűzési adó­hátralékom volt, amelyre már S90 pengőt be­fizettem. A hátralékot eszem ágában sem volt visszatartani, de ma mindenkinek súlyos a helyzete. — össze-vissza ütöttek-vertek bennünket — kiáltják a leányok —, benyomták az egyik ablaküveget is. — Engem pofonütött! — Engem is, engem is! — hangzik kórus­ban. — úgy jöttek nekünk, mint az állatok... A leányok előadásával szemben alkalmunk volt a közegek által feletteseiknek benyúj­tott jelentésbe belepillantani. Ebben elmondják, hogy 198 pengő közadóhátralék és 110 pengő fényűzési adóhátralékban lefoglalt zálogtárgyak (20 da­rab perzsaszőnyeg) beszállítását foganatosí­tották. »Gábor Ilona a teremben dolgozó mint­egy 70—80 munkásnőt fellázítva, »leányok menjetek nekik, ne hagyjátok elvinni« szavak­kal tüzelte a leányokat, akik erre a két nap­számost földre teperve, elszedték a szőnyege­­ket.­ »Nyolc darabot tudtunk testi épségünk ve­szélyeztetésével elszállítani — mondja tovább a jelentés. Midőn a rendőri karhatalommal távozni készültünk, ránk zárták az ajtót és csak úgy tudtunk kijönni, hogy az egyik ajtó ablaktábláját kiütöttük. Tekintve, hogy testi épségünkben lettünk veszélyeztetve és sze­mélyes szabadságunkban megsértve és több­ször össze-vissza ütve, kérjük nevezettek el­len a bűnvádi eljárás megindítását...« Az ügy fejleményeire vonatkozólag kérdést intéztünk dr. Borbola Jenő rendőrtanácsoshoz, aki a következőket mondotta? ■— A rendőrségre ebben az ügyben felje­lentés még nem érkezett. A karhatalomként kihívott rendőrt meghallgattam, aki azonban már csak akkor érkezett oda, amikor vége volt a jeleneteknek és így az ott történtek­ről felvilágosítást adni nem tudott. Értesülésünk szerint Gábor Endre nemcsak bűnvádi feljelentést tesz valamennyi közeg ellen, akik a végrehajtást és zárlatot foganato­sították, de megkeresést intéz az ipartestület­hez és a Szegedi Kereskedők Szövetségéhez, hogy a példátlanul álló ügyben foglaljanak állás.­ Gábor Endre azonkívül a kereskedelem­ügyi miniszternek is bejelenti a történteket Kilakoltatják a Leszámoló-palota vasutaslakóit, mert itt helyezik el az egyetem természettudományi intézetét A vasutas l­akókat­­ a munkások számára épített Káltárla­ uti bérházban helyezik el (A D­él­m­agyaror­sz­á­g m­u­nk­a­társ­ától) Az egyetem idehelyezése kétségtelenül nagy for­galmat okozott Szegeden a­­ költözködések terén. Ezelőtt kilenc esztendővel, amikor hajlékot ka­pott itt az egyetem­, a helycsinálás követelte meg igen sok család kiköltöztetését. Azután lakást kel­lett teremteni az egyetem ideköltözött tanárainak. Ezt a problémát úgy oldotta meg annak idején a város hatósága, hogy a lakáshivatalnál minden megüresedett lakásra az egyetemi tanároknak el­sőbbségi jogot biztosított minden más igénylővel szemben. Később azután a lakásproblémát sú­lyosbította az egyetemi építkezés. A Palánk el­pusztítása sokszáz magánlakás elpusztításával járt, ezekben a lakásokban természetesen családok lak­tak, akiket vagy szépszerével, vagy bírói ítélet­tel lakoltattak ki. A legtöbb cserelakást kapott a várostól, a város bérházépítkezéseinek ez volt egyik mozgató rugója, sokan azonban maguk in­dultak el a legnagyobb lakásínség és lakásuzsora idején, hogy hajlékot keressenek maguknak. Lassankint véget ért ez a naiv lakásngyi fel­fordulás és Szeged polgársága már-már azt hitte, hogy több kilakoltatásra nem igen kerül sor. Most azonban kiderült, hogy még mindig fenyegeti egye­seket a kilakoltatás veszedelme. Legújabban a Leszámoló-palotában lakó vasutas­családokról van szó. Ezek a családok még akkor költözködtek be ebbe az épületbe, amikor az még leszámolóhivatal volt A hivatal sok alkal­mazottja itt kapott lakást. A leszámolóhivatal fel­oszlatása után, amikor az egyetem földrajzi in­tézete és a postaigazgatóság foglalta el a hivatalos helyiségeket, a vasutascsaládok közül tizenhat régi lakásában maradhatott. Ez megállapodás volt az egyetem, a város és a vasút között Most, hogy elkészültek az új egyetemi intézetek és a kilenc évvel ezelőtt lefoglalt épületeket fokozatosan ki­ürítheti és visszaadhatja az egyetem, sor kerül a Leszámoló-palotában lakó vasutascsaládok kilakol­tatására. A dolog úgy áll, hogy az egyetem természet­­tudományi intézetet, amely évek óta az állami főgimnázium épületében működik, a Leszámoló-

Next