Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-01 / 1. szám
2 •A bofy npLMvr.vARonszAn három - félmillió magyar kénytelen akarat« ellenére élni idegen uralom «latin i mint kisebbség, az európai nyugtalanság tényezői közé sorakozni. Abban a pillanatban, »mint visszacsatolják őket, uj tényezői lesznek a nem felek közösségének és megelégedett, békés, vi X Magyarország hasznos tagjainak bizonyul.Véget ér a kereskedelem tespedése és Közép Európában helyreáll a gazdasági egyensúly. Magyarország központjává válhatna egy olyan vámuniónak, amely megszüntetné a kereskedelem céljaira az önkényeskedést és a határokat, amelyek útjában állanak úgy Magyarország, mint szomszédai ipari és mezőgazdasági fejlődésének. — Szerencsekhánataimat küldöm 4 magyar nemzetnek ahoz az önmegtagadáshoz, amelyet az elmúlt évtizedben tanusított. A legnagyobb gonddal kerültek minden provokáló aktust és a közrendet változatlanul fentartottak a legsúlyosabb gazdasági megpróbáltatások közepette s ezzel nagymértékben járultak hozzá, hogy még a legféltékenyebb szomszédai és ellenségei érzetét is lefegyverezze. V. Magyarország megérdemelte az egész világ tiszteletét azért a méltóságteljes magatartásért, amelyet nagy bajainak közepette tanúsított. Magyarország barátai a külföldön növekedőben vannak. Nemcsak Mussolini, az olasz miniszterelnök, akivel sok megbeszélésem volt Magyarország közös kilátásait illetően, hanem más ország befolyásos államférfiiai is azon az állásponton vannak, hogy a Magyarországra várótt békefeltételeket észszerű revízió alá vegyék. Arra buzdítok minden magyart, hogy ne lankadjon. Én abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy jobban tudom, mint bárki, aki magyar, hogy’ mlyen keserű szenvedéseken megy keresztül még ma is a magyar nép. —* Az önök politikai és gazdasági életét olyan gondos figyelemmel kísérem, mint a magam országáét. Mélyen átérzem azokat a súlyos következményeket, amelyeket a gabonaneműekben bekövetkezett áresés az önök mezőgazdasági népessége számára jelentette. Ez a baj nem szorítkozik kizárólag Magyarországra, bár hatásai súlyosan jelentkeznek egy olyan országban, amelyet legyengítettek. Egy két év még eltelhet, míg az egyensúlyt a termelők és fogyasztók között helyre lehet állítani és ezzel állandó és jövedelmező árakat lehet biztosítani a világ mezőgazdasági lakossága produktumainak. Ez a körülmény azt jelenti, hogy egyelőre nem szűnnek meg a nehéz idők, amelyek más országokban is hasonlóak. Rokonszenvemet küldöm Magyarország lakosainak, akik energiájának az önök megcsonkított országa nagyon kevés érvényesülési teret enged. Mégis a múlt csalódásai és a jelen nyomott hangulata ellenére is azt üzenem: kitartás! Az igazság nagyon gyakra ólomlábakon jár, de Szemüvegek legmegbízhatóbbak a Sandberg Henriknél. 12 millió magyar fáradhatatlan akarata siettetni fogja a rajtunk esett kiáltó igazságtalanság orvoslását. Nem lehet biztosabb politikai jóslatokba bocsátkozni a következő évtizedet illetőleg, mint hogy az évtized lejárta előtt Magyarország visszakapja 3 és félmillió idegen uralom alatt szenvedő fiát azzal a területtel együtt, amelyet benépesítenek. Rothermere török 21.000 pengő bírságot rótt ki Csongrád városára a Társadalombiztosító Fegyelmi indult a város főszámvevőtle ellen (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A szentesi Társadalombiztosító kirendeltsége Csongrád városára 21.000 pengő bírságot vetett ki, mert a városnál alkalmazott munkásokat a Társadalombiztosítónál nem jelentették be. Farkas Béla főispán vizsgálatot rendelt el és a vizsgálat megállapította, hogy Szekulits Sándor, Csongrád város főszámvevője hrulyos hivatali mulasztást követett el. A főispán elrendelte Szekulits ellen a fegyelmi vizsgálatot. A főszámvevő azonban nyugdíjaztatását kérte, mert már betöltötte szolgálati idejét A feltűnést keltő ügyben a vizsgálat folyamatban van. Megkezdődött a Budapest, december 31. Ma kezdődött Magyarországon a népszámlálás. 15 ezer számlálóbiztos és felülvizsgáló végzi a munkát. Az adatok kitöltésénél a december 31. és január 1-e közötti éjféli időpontban fennálló állapotot kell alapul venni. A mostani népszámlálásnak nagy jelentősége van, mert a népesedési jelenségek regisztrálásán kívül a megcsonkított Magyarország lakossága egyéb viszonyaira is fényt fog deríteni. Az adatok pontos és lelkiismeretes kitöltése mindenki számára kötelesség. A helyszíni összeírást január 10 én fejezik be. Az adatszolgáltatók érdekét a törvényes rendelkezések védik, a melyek többek közt a legszigorúbban megtiltják a bevallott egyéni adatoknak adófizetés alapjául való felhasználását, egyénenkénti közzétételét és magánosoknak, vagy arra nem illetékes egyéneknek, hatóságoknak való kiszolgáltatását. A születési éveknek letagadásából senkinek sincs haszna, ellenben nagy kár származik belőle, mert hamis képet nyújt a népesség kormegoszlásáról és lehetetlenné teszi a pontos halandósági táblák kiszámítását Inkompatibilitás írta: Móra Ferenc. A mi családi életünkben ez a szó valamikor a hénfenyítés eszközei közé tartozott és annak nagyszerűen bevált. Persze van már ennek vagy huszonöt esztendeje, akkor én nagyon zord természetű paterfaminász voltam, ki is adtam minden mérgemet erre az életre. (A mérgelődés fiatalságot jelent; aki leszokik a haragról, az már tökéletesen megöregedett.) Szóval annak idején sokszor ráütöttem az asztalra, már úgy a kisujjam bütykével és elsüvöltöttem a rettenetes szót: — Inkompatibilitás!!! Szó ki nem mondhatja, milyen csönd lett erre mindig az alsóházban. Tudniillik az Íróasztal alatt, ahol a kislányom a nadrágom aljából nyitogatott borogatóruhát a babája fájós nyakára, mig én Khuen-Héderváry miniszterelnököt skalpoltam meg, mint soros vezércikkírással foglalkozó ifjú tigris. Szegény majd szörnyet halt ijedtében. Nem a miniszterelnök, hanem a kislányom. Alig bírtam életre hozni azzal, hogy odatoltam eléje a másik lábam is. — No most már ezen is nyírd körül a nadrágot, fiam, hadd legyen egyforma. Különben is úgy szép a legény, ha kurta a nadrágja. (Még akkor a legény volt úgy szép.) Azt hiszem azonban, a kislányom volt az utolsó, aki az inkompatibilitás szótól megijedt. Éppen ezért kezdtem ezt a politikai tanulmányt családi krónikánknak ezzel az adatával. Ha egyebet nem, legalább hírnevet hagyok rá ezen a réven, ötven év múlva áhítatos tisztelettel fognak rámutatni az uccán. — Ez a matróna még abban az időben volt kisgyerek, mikor az inkompatibilitást komolyan vették Magyarországon... Ugyan lehet, hogy akkorára már a szót is elfelejtik, nemcsak a fogalmat. Hiszen máris azt olvasom, hogy az összeférhetetlenségi tilalomra csak a liberális világban volt szükség. A régi diétás világban, pedig az igazán magyar világ volt, eszébe se jutott senkinek se. Valakinek a honatyjai közül még az is eszébe jutott, hogy nyomozásait a Corpus juris-ra kiterjessze. S diadallal jelenti be, hogy Werbőcziben nyoma sincs az inkompatibilitásnak. Már pedig a Corpus juris-ban mindenről van törvény, még a sinkoránnak nevezett ebállatról is. Ez igaz is. Negyvennyolc előtt csakugyan nem volt inkompatibilitási törvény,de nem is lehetett. Mért? Azért, mert senki se függött az államtól, se az állam nem függött senkitől. Az államnak nem voltak közlekedési üzemei, vasművei, gyárai, monopóliumai. Tulajdonkép még tisztviselője is alig volt a helytartótanácson, a főispánokon, a szeptemvireken, a sótiszteken, meg a vámosokon kívül. A diétában sem ültek bankigazgatók, gyárigazgatók, szövetkezeti igazgatók, részvényesek, szállítók, mert ezek még mind nem voltak kitalálva. A diétán csak a nemzetnek volt helye, a népnek nem. Már pedig a nemzethez csak a megyei '”'ak tartoztak, a táblabírák, meg a prépostok és kanonokok. Az iparos és kereskedő nem gens volt, csak populus. (Csak zárójelben merem hozzáírni, hogy száz évvel ezelőtt az ügyvéd még populus se volt, csak plebs. Forradalmi plebs, akiben Danton és Robespierre óta minálunk csak fölforgatót látták. Még bizonyos Kossuth Lajos nevezetű ügyvéd is csak negyvenöt éves korára tudott bejutni a törvényhozásba.) De azért összeférhetetlenségi korlát akkor is volt. Mégpedig felső is, alsó is. A felsőt állította a kormány, az alsót állította a vármegye. A kormány szemében összeférhetetlen volt mindenki, aki az ellenzékhez, tartozott. Ne tessék sietni a közbeszólással, hogy ez azóta is úgy van, sőt éppen most van egészen úgy- Nem egészen. Most az ellenzékiség annyit jelent, hogy aki odatartozik, annak vagy ki van törve a nyaka, vagy ki lesz törve. (Ezt nem lehet becsületes magyar nyelven mondani) A régi jó időkben az ellenzéki embert úgy tették el láb alól, hogy jól megvetették a feje alját. A hires Nagy Pálnak uradalmi zárgondnoksággal fogták be a száját. Va y Ábrahámot, az Akadémia-alapitót pedig megtették grófnak, amiből ő maga levonta azt az összeférhetetlenségi konzekvenciát, hogy többet nem lehet kuruc. A nem kevésbé híres Ragályi Tamásból pedig királyi személynőket csináltak. (Ez volt az a nagy ellenzéki vezér, akiről a könny-nótát csinálták annak idején, »melyet a hon nagyjai pergetnek, mert Ragályi nem ment föl követnek«.) Nem ám, mert arról gondoskodtak a hon aprajái. Annak elébe állt a vármegyék inkompatibilitási rendje. Mert olyan igen is volt, még pedig sokkal szigorúbb, mint a parlamentarizmus összeférhetetlenségi törvénye. A vármegye a mandátum átadásakor esküt tétetett a követtel, hogy nemcsak a diéta ideje alatt, hanem annak bezárása után még három esztendeig a kormánytól se hivatali se bérletet, se kitüntetést, semmi szívességet a világon el nem fogad, még egy hajózási bilétát se. Hiszen, ezt az esküt is meg lehetett szegni, mint minden esküt. De aki megszegte, az megbélyegezt ember lett egész életére s nagyon meggondolta, hogy betegye-e még egyszer a megyéjébe a lábát, mert biz ott nem diadalkapuval várták. • Utóirat. Meg kell vallanom, hogy ez az írásom nem uj keletű. Vagy hat esztendővel ezelőtt írtam, valahol Firenzében, mikor hosszú hetek után először jutottam magyar újságokhoz s tájékozódtam belőlük, hogy milyen világ van itthon, így aztán mért nem küldtem haza a cikket, most már nem tudom. Alighanem azért, mert azt gondoltam, mire hazaér, már nem lesz aktuális. Azóta hányadik vetődik a kézirat, most esztendővégi fióktakarításkor megint a kezembe akadt. Átszaladtam rajta , úgy látom, ma még aktuálisabb, mint ezelőtt hat esztendővel volt. Ma még többen vannak, a wom állam nadrágját körülnyirbálják az 'ersze nem játékból, mint az énnak idején, hanem közérdekből.