Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-47. szám)
1935-02-01 / 27. szám
SZBGCO, SacrkenMtca.- Somogyi nccs 22„.,«m, Telefon: 23-33.■ Kiadóhivatal kH IdOnkönyvtár és jegyiroda • Aradi uera S. Telefon : 13-00. - Nyomda : UJw LtnOI nera 1«. Telefon • 13—60. rehraft és leveleim - Délmanyaromea See and Péntek, 1935 február L Aara 12 filér XI. évfolyam, 27. sas. muju.—* CLOrizr TÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken e* Badenetten 3.00. kllIflildOn 0.40 Donod / Egye* «Am Ara hetkdzeeo 1Z, vaiére* Unnoonan ZO Ilii. Hírdetések felvétele Imiin «érint. Mentelenik hello kivételével omonta remei A magyar könyv alja Nem tudjuk, milyen incidens késztette a Tudományos Akadémiát éppen most arra, hogy szóvá tegye azt a mostoha bánásmódot, melyben a magyar nyomtatott betű és a magyar könyv az utódállamokban részesül. Ha csakugyan igaz, hogy egy kolozsvári román egyetemi tanár kért tudományos munkálkodásának elősegítéséhez könyveket az akadémiától s ezeket a könyveket a román posta — bizonyára felsőbb intézkedés alapján, — felbontatlanul visszakézbesítette és ez volt a közvetlen indítéka az akadémia elhatározásának, akkor azt kell hinnünk, hogy a csonkaország legelőkelőbb tudományos testülete kissé elkésve haladt a nyomában a fájdalmakkal és szenvedésekkel teli magyar életnek. Mert bármily felháborító és megdöbbentő is, hogy egy román tudóst tulajdon országának rövidlátó intézkedései gátolnak meg tudományos kutató munkásságában, mi mégis inkább azt érezzük és nekünk sokkalta inkább fáj, hogy immár másfél évtizednél hosszabb idő óta kulturális drótakadályok választják el a csonka ország és elszakított országrészek magyarjait egymástól. Nonunque prematur in annum, — kilenc esztendő kellett legfeljebb a megrfontolt elhatározáshoz még kétezer esztendő előtt is, mikor még nem volt nyomtatott betű, nem volt távíró, telefon és rádió. Ma hamarább érhetnének meg az elhatározások és az akadémia is hamarább elhatározhatta volna, hogy szóvá teszi a magyar könyv utjába gördített akadályok ügyét és nemzetközi értekezlet összehívását kezdeményezi a könyvek szabad forgalmának kérdésében. De jobb későn, mint soha s ha egy szemernyi gyakorlati eredménye is lesz az akadémia által megindított mozgalomnak, köszönetet mondunk érte nemcsak a magunk, hanem mindazoknak a magyaroknak nevében, akik tudják, hogy a betű éltetés nem öl s akik epedve várják, hogy a magyar kultúra kiszikkadt forrása ismét csörgedezni kezdjen az ótestamentomi megpróbáltatások pusztaságában. A kultúra szétparcellázása és a kultúra ellen indított irtó hadjárat a legszomorúbb fejezete a háború utáni esztendők történetének. Gazdagok voltak ezek az esztendők az elzárkózás politikájának minden változatában. Akadályokat gördítettek ezekben az években az áruk, a devizák, az emberek és a gondolatok szabad forgalmának az útjába. De talán még a botorságnál is, amellyel darabokra töredeztették az igazán nemesvezetű kulturális internacionalizmus egységét, szomorúbb az, hogy míg állandóan akadtak fölös számmal államférfiak és gazdaságpolitikusok, akik nem szűntek meg hangoztatni, hogy csak a gazdasági szabadság elveihez való visszatérés hozhatja meg a nyomorúságba sülyedt világ gazdasági regenerálódását, nagyon kevesen és csak alig hallhatóan emelték fel szavukat a lélek és a gondolat szabadsága érdekében. Nem tagadjuk, fontos az is, de akármennyire fontos is, mégis szomorúan jellemző ezekre az esztendőkre, hogy több protektora volt mindig a szén, a vas, a posztó és a disznózsír kivitelének s a banán és fogkefe behozatalának, mint a határokon átvezető országút megépítésének, melyen az apró ólomemberkék szabadon közlekedhetnek És ne mondja senki, hogy ez csak védekezés azok részéről, akik félnek az itthonmaradt magyarság revíziós propagandájától. Mi köze a revíziós propagandának ahhoz a brutális erőszakhoz, amely tilalomfát állít Mackó Muki és Dörmögő Dömötör gyermekmeséi elé, amely államérdekből veszélyesnek minősíti Verne regényeinek magyar nyelvű fordításait és nem tartja beengedhetőnek a szentírást és Horatius költeményeinek latinnyelvű kiadását, ha a könyvet véletlenül Magyarországon találták kinyomatni? De ha őrültség ez a kultúrpolitika, akkor ebben az őrültségben van rendszer. A rendszer pedig az, hogy a magyar újságot, folyóiratot és könyvet megkapom például Karlsbadban és Marienbadban, ahol magyar fürdővendégek is költik a Nemzeti Bank nehezen megszerzett engedélye alapján nekik kiutalt valutát, de elszedi a magyar újságot, folyóiratot és könyvet a finánc Szlovenszko határán, mert ott már megfertőzheti azoknak csehszlovák állampolgári lelkületét, akiknek véletlenül kezébe kerül. Az emberiség kultúrközössége csak gyengén reagált, mikor irodalmi értékeket semmisítettek meg emberi életek mellett Szovjet- Oroszországban, azon a címen, hogy az elmúlt és bűnös kapitalista világrendnek az emléke is napirendre tért az autodafék fölött, amelyek Németországban könyveket véltek máglyahalálra. A félelem orgiája ült » azoknak lelkét, akik a nyomtatott betű ellen védelmezik az államhatárok épségét és a betű ellen indított háborúval akarják biztosítani a szerződések épségben tartását. A magyar könyv útja, éppen úgy, miként a magyar sors, ezért van tövisekkel behintve. De ha vércsöppek fakadnak is a tövisek nyomán, a gondolatot végérvényesen nem állíthatják meg se drótakadályok, se fináncok, se cenzorok, se államhatárok. Bécs nagy izgalomban várja a februári évfordulót Tüntetésre készülnek az osztrák szociáldemokraták Bécs, január 31. A bécsi rendőrség a múlt hét közepén arról értesült, hogy a szociáldemokraták a februári forradalom évfordulója alkalmából nagyarányú tüntetésekre készülnek. Szombaton és vasárnap háromszáznál több embert tartóztattak le, hétfőn pedig a rendőrség kezébe került az osztrák szociáldemokraták akcióterve és letartóztatták a tüntetések megszervezését végző bizottságot. Egyes községi épületeken, mint például a Karl Marx- Hofen, a Fey-Hofon és a floridsdorfi községi házakon vörös zászlók jelentek meg. Bécs uccáit röpcédulákkal árasztották el, amelyekben rámutatnak arra, hogy Bécs városa nagy bált rendez, míg a munkásság éhezik. Tegnap este a nacionalisták is nagyobb arányú tüntetésekkel próbálkoztak meg. A Kärtner-Strassén körülbelül 150 főnyi nemzeti szocialista csoport vonult fel, a rendőrség szétkergette a tüntetőket, akik közül 2áJU őrizetbe vettek. A kormány elfogadta Eckhardt lemondását a fődelegátusi megbízatásáról Gömbös miniszterelnök nyilatkozata a reformokról (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A belpolitikai zűrzavaros viszonyokra csütörtök este némileg világosságot derített Gömbös Gyula nyilatkozata, amely a következőképen hangzik: “ Az a körülmény, hogy Eckhardt Tibor levelet intézett hozzám és mindazt megírta, amit mondani kívánt, azt hiszem, a magyar politikai életnek legerősebben célba vett léggömbjét pukkasztotta szét. Az egységes párt legutóbbi értekezletén felszólalt bizalmatlankodó tagok és a mögöttük állók megtudhatták a levélből, hogy velem Eckhardt Tibor annak idején csupán a választás titkosságát és a választási eljárás becsületességét illetőleg egyezett meg, tehát olyasvalamiben, amit az egész párt, véleményem szerint, csak helyeselhet A másik, ami nyilvánvalóvá vált Eckhrdt Tibor leveléből, hogy Eckhardt Tibor népszövetségi megbízotti tisztét visszaadta a kormánynak, megunván az ellene intézett támadásokat. Most rajtunk, a kormányon a sor, hogy új megbízottat találjunk és válasszunk. Arra a kérdésre, hogy kit fog a kormány népszövetségi főorlegánisként kiküldeni, a miniszterelnök csak ennyit válaszolt: — Kérem, ne találgassanak. Arra a kérdésre, hogy elfogadja-e az Eckhardttal kötött megállapodás felbontását, Gömbös Gyula így válaszolt: — Elfogadom. Annak idején egy ilyen paktumot a Nemzeti Egység Párt érdekében állónak is a nyugodt politikai légkör biztosítását elősegítő lépésnek tartottam. Elfogadom természetesen a külügyminiszter úrral egyetértésben Eckhardt Tibornak a főmegbízott tisztéről való lemondását is, amelynek szerepében Eckhardt Tibor kiválóan megfelelt. Egészen más lapra tartozik, hogy Eckhardt Tibor idebenn, mint belpolitikus, kritikákat váltott ki. A következőkben a reformtörekvésekre és a reformnemzedék politikai megmozdulására terelődött a szó. — Az, hogy az ifjúság foglalkozik a reformpolitikával — mondotta a miniszterelnök —, nem új keletű dolog. Az utóbbi időben több hírlapi cikk jelent meg az ifjúság vezérei tollából, ezek után is azt jelentem ki, hogy az ifjúság bízik bennem és az evolúció és a konstruktív reformpolitika csendes munkásává szegődött. Megállapodtunk abban, hogy körökben semmiféle radikalizmust érvényesülni nem hagynak, mivel a reformnemzedék velem együtt építeni és nem rombolni akar. Nem tartok attól, hogy a fiatal nemzedék megmozdulása kisiklásokra fog vezetni, vagy pedig egyesek