Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)

1938-08-17 / 174. szám

4 t>ÉTMAr,y*ROPSZXG g*?rda, 1938. augusztus 17. Belföldön nyaralók! Visszautazásnál féláru vasúti igazolvány Délmagyarországnál. Mai­ részvéttel­­ emelték el flervay Istvánt, Csanádmegye volt alispánját (A Délmagyarorszáf­ makói tudósítójától.) Csa­n­ád vármegyének gyásza van. Hosszabb gyöngél­­kedés és rövid párnapos szenvedés után vasárnap, a makói kórházban medált lőgérpatonyi Her­­v­a­y István, Csanád vármegye nyugalmazott alis­­pánja, az országgyűlés felsőházának tagja, a vár­megye törvényhatóságának örökös tagja, a makói és csanádmegyei közélet kimagasló szereplője. Hervay Istvánnak már nagyatyja és atyja is a vármegye szolgálatában állottak, ő maga is a vármegye szolgálatában kezdte közigazgatási pá­lyáját, amelynek során 1904-ben lett alispán. A nemzeti ellenállás idején karhatalommal távolí­tották el a vármegye éléről, mert megtagadta az engedelmességet az alkotmányellenes kormány­nak. Makó városa ekkor díszpolgárává válasz­totta az erről szóló, nagy lelkesedéssel hozott köz­gyűlési határozatban is kimondotta, hogy a város é­s v­­­ármegye független polgársága által tiszte­letére rendezett fáklyásmenetben a képviselőtes­tület teljes számban részt vesz. 1922-ben saját ké­relmére bekövetkezett nyugdíjazásáig a vármegye szociális, kulturális, gazdasági és közegészségügyi állapotainak javításán és emelésén nagy lelkese­déssel és szép eredményekkel dolgozott. Bámulatos lelkierővel és fáradhatatlan tenni­­sz tárással viselte még a legutóbbi hónapokban is felsőházi törvényhozói tisztségét s akkor sem le­hetett visszatartani az utazástól, amikor testi ere­je már hanyatlóban volt s a felsőház minden ülé­sén megjelent. Csak a legutóbbi napokban esett le lábáról s amikor tü­díSgyulladás támadta meg, száUították az általa alápitott makói kórházba, ahol vasárnap délután, 78 éves korában kiszenve­dett. Hervay Istvánt a megye a maga halottjának tekin­tette, s a vármegyeháza nagytermében hosszú köz­életi munkásságának színhelyén ravatalozta fel. A komor gyászpom­pájú hatalmas teremben, amely­nek­ falait köröskörü­l fekete drapériákkal vonták be, pálmák és babérfák sátrában, sárga gyertya­lángok és tompa fényű villanyégők között áll ma­gasan a bronzkoporsó. Rajta egyetlen díszül ha­talmas vörös szekfű­csokor, két kis unokájának, Katinkának és Gizikének nevével a fe­hér szalagon. A koporsó lábánál az özvegy ko­szorúja, körül a gyermekek és a családtagok utol­só könnyes, virágos bucsuvétele. A térde­lőzsák moly körül egyik oldalon a vármegye közönség­nek és tisztikarának két hatalmas kék-fehér szala­gos, a másik oldalon Makó város közönségének a díszpolgáriéi és a város tisztikarának a volt alis­pántól búcsút vevő vörös-kék szalagos örökzöld koszorúk. Azután a teremben köröskörül mintegy­­ 1,0 hatalmas koszorú, köztük vitéz Purgly Emil és neje, Kászonyi főispán, Ring Béla alis­pán, Tarnay Ivor ny. alispán koszorúi, azután a testületek, a HONSz, a kaszinó, a színpártoló egyesület, a kórház, vasút, bankok koszorúi. A ravatalnál kedden reggeltől a vármegyei tisztikar tagjai álltak díszőrséget. A temetési szertartást Glattfelder Gyula megyéspüspök végezte nagy papi segédlettel. Dél­után 5 órakor vette kezdetét a család tagjaival, a vármegye, a város előkelőségeinek sorsiból kike­rült gyászoló közönséggel zsúfolásig megtelt te­remben a szertartás, amelynek során maga Glatt»­felder püspök mondotta az első gyászbeszédet, vi­téz Purgly Emil a vármegye közönsége, a fel­­sőház és barátai nevében, Ring Béla alispán a vármegyei tisztikar és a községek. Végül Ni­kel­sz­ky polgármester Makó város közönsége nevé­ben búcsúztatta az elhunytat. A beszédek elhang­zása után gyászének következett, majd a várme­gye és a város díszruhás hajdúinak sorfala között levitték a koporsót a gyászkocsira s megindult a gyászmenet a katolikus temetőbe. asc Hfő A­­ Szegedi Meteorológiai Obszervató­rium jelenti: Szegeden a hőmérő leg­magasabb állása 21.0, a legalacsonyabb 10.4 C- A barométer adata naafokra és tengerszintre redukálva reggel 756.8, este 758­0 mm A levegő páratartalma reggel 100, délben 75 százalék. A szél iránya északnyugati, erőssége 2—6- A lehullott zsapadék mennyisége 2-1 mm A Meteorológiai Intézet jelenti este 10 órakor. Id­ő­j­ó­s­l­a­t : Tovább gyen­gülő északn­yugati, majd Dunántúlon déli, délnyugatra forduló **él. változó felhőzet, helyenkint, inkább csak ke­leten, eső, esetleg zivatar, a hőmér­séklet kisen emelkedik. Szovjet ultimátum Csang-Kaí-Seknek Tokió, augusztus 16. A Nisi Nisi Sinbun ham­­kari jelentése szerint, Orovszki hankaui szov­­jet nagykövet vasárnap formális ultimátumot nyújtott át Csang­ K<H-Sek tábornagynak. A szovjet kormány a következő követeléseket írja el«: 1. Mozgósítsák a kin­ai kommuniista csapa­tokat Hankau védelmében, 2- a szovjetunió katonai tanácsadói vegyék át a kinai csapa­tok legfőbb parancsnokságát, 3- Hankaut a végsőkig védelmezzék, 4. Hankau katonai tanácsában egyformán legyenek képviselve a kommunista táborno­kok és a kinai központi hadsereg tábornokai, 5. Csang-Kai-Sek mondjon le mindenféle ed­digi parancsnokai jogáról. Ha Csang-Kai-Sek ezeket a feltételeket teljesíti, írja a lap, a szovjet kormány teljes mértékben segítségére eiet, cikkező esetben azonban felhagy minden támogatással. Csang­ Kai-Sek ígéretet tett Orlovs­zki nagy­követnek, hogy a szovjet pont­jaira Kuomitang vezetőivel folytattt megbeszélés után ad választ. Hi sértette meg a megálla­podást ? Tokió, augusztus 16. A japán külügyi hi­vatal közleményt adott ki a Litvinov külügyi népbiztosnak Sigemicu moszkvai japán nagy­követnél bejelentett tiltakozás ügyében. A köz­lemény a következőket mondja: „Litvinov szerint, egy japán osztag az ellen­ségeskedések beszüntetéséről kötött megálla­podás megsértésével megközelítette a szovjet­­csapatok állását, és megszállotta­ a Csangku­­fengtől északra lévő magaslatot- Sigemicu ezt a tiltakozást alaptalannak nyilvánította és vis­­­szautasította, mert a szovjet-japán bizottság vizsgálata is igazolta, hogy valóságban a szov­­jet csapatok közelítették meg a japán állásokat és helyenként 5 méterre beásnák magukat, a japánokkal szemben, tehát a japán kormány­nak kel­ene tiltakoznia Moszkvába".“ —uQo— Lemondott és újjáalakult a Negrin-kormány Saint Jean de Luz, augusztus 16. Barcelonai hivatalos jelentés szerint a Negrin-kormány lemondott. Az új kormány valószínűleg még az éj folyamán megalakul. Hir szerint összetételé­ben nem sokban különbözik az előző kormány­tól. Bombatámadás három angol hajó ellen London, augusztus 16 Angol lapok jelentése szerint ismét bombatámadás ért három angol hajót az alicantei spanyol köztársasági kikötő­ben­ Az egyik teherhajó a bombatalálat után nyomban sü­lyedni kezdett, a másikon egy el­tévedt bombaszilánk megsebesítette az angol ellenőrzőtisztet, a harmadik gőzös rádiótiszt­jét partraszállás közben egy srapnellrobbanás megölte —oOo— i Ünnepélyes búcsú után elutaztak Szegedről a lengyel diákok (A Délmagy­arország munkatársától.) A len* gyel diákok vasárnap délután elutaztak Sze* gedről. A krakkói egyetem hallgatói, mint is* mert­es, a múlt hét­ péntekjén este mutatkoz­tak be a szegedi közönségnek a Dóm­ téri s­za­­badszínpadon. Szombaton a város vendégelte meg őket, este részt vettek a Háry János el­adásán, majd vasárnap a fogadalmi templom féltizenkett ős miséjén énekeltek a szólisták: Cseh Elvira és Romanowsky Ferenc bariton ír­ista. A templomot, zsúfolásig megtöltötte a közönség és áhítattal hallgatta a lengyel ven­dégművészek énekét. A lengyelek a délutáni gyorssal utaztak el. Búcsúztatásukra megtelt­­­ a pályaudvar, kivonult az egyetemi énekkar, a Diákegység számos tagja, megjöhet az egyetem több hivatalos kiküldött­je. Dr. Török­ Sándor rekto­r titkár és K­ertész Lajos karnagyi mondott, búcsúbeszédet, majd a csoport veze­­tője, dr. HOrojda János egyetemi lektor vála*­szolt az elhangzott üdvözlésekre magyar nyel­­ven. Meghatott szavakkal köszönte meg a szegedi vendégszeretetet és kijelentette, hogy ezideig még sehol sem érezték magukat, olyan jól, mint, a tiszaparti városban. ,,Alig várjuk az időt — fejezte be beszédét —, mikor a két­ ország közös határának megteremtésével egy*­más mellé kerül Európának ez a két tempe­­ramentumban, szokásokban, vendégszeretetben és egymásra való utaltságban annyira hasonló népe . . .“ A lektor szavai után felhangzott a két nemzet Himnusza, majd a vonat, hangos él* jenzés közben kigördült a pályaudvarról. A KAR? állandóan jó könyveket olvasa • Iratkozzék !»• a Délmagyarország kölcsönkönyvtárba

Next