Délmagyarország, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-02 / 99. szám

Kedd, 1939. május 2. DECMAGYARORSZAG Befejeződtek Gageneu római megbeszélései Körútjának utolsó Róma, május L Gafeneu román külügy­miniszter vasárnap délután Párisból az olasz fővárosba érkezett. A pályaudvaron Ciano gróf olasz külügyminiszter fogadta Gafeneut, első útja a Koirinálba vezetett, ahol feliratkozott a királyi ház látogatóinak jegyzékére. Délután megkezdődött az első tanácskozás Gafencu és Ciano gróf között. A 6 órakor kezdődő tanács­kozás másfél óráig tartott. Este Ciano gróf a­­ Villa Madamban vacsorát adott a román kül­ügyminiszter és felesége tiszteletére. Gafencu hétfőn Viktor Emánuel király és Császárnál jelent meg kihallgatáson, utána a­­ Venezia-palotába ment, ahol Mussolini Ciano gróf külügyminiszter jelenlétében fogadta. állomása: Belgrád A megbeszélések végén a következő hivatalos jelentést adták ki­ — A Duce délben 12 órakor Ciano gróf kül­ügyminiszter jelenlétében fogadta Gafencc ro­mán külügyminisztert, akivel hosszas szívé­lyes megbeszélést folytatott. Kedden reggel a román külügyminiszter és felesége XII. Pius pápánál jelennek meg kihallgatáson és előreláthatólag szerdán hagy­ják el az olasz fővárost. Hir szerint Gafencu nem megy egyenesen Bukarestre, hanem­ útját Belgrádban is megszakítja. Az olasz lapok rész­letesen beszámolnak a román külügyminiszter látogatásának külsőségeiről, de a látogatáshoz nem fűznek kommentárokat. erdélyinek szentelte. Óriási átütő siker SZERELMESEK a leggyönyörűbb színes operett JEANETTE Me. DONALD és EDDY NELSON , a csodálatos énekművészek ragyogó filmje. MHOUtOld fölolvasó ülését a Ve­­­lÁtecuáty (A Démagyarország munkatársától). A törté­­nelmi események sodrában ma minden magyar szívvel-lélekkel s talán még fokozottabb érdeklő­déssel, szeretettel és aggodalomteli várakozással fordul Erdély felé, mint az elmúlt húsz esztendő bármelyik időszakában. Ezt a fokozott figyelmet és szeretetet akarta kifejezésre juttatni a szegedi Dugonics-Társaság, amikor vasárnapi ülését Er­délynek szentelte. Vasárnap délután 5 órakor a városháza köz­gyűlési termében Sík Sándor egyetemi tanár, a Dugonics-Társaság alelnöke nyitotta meg az ün­nepi ülést. Az elnöki megnyitó hangsúlyozta azt a fölfokozott érdeklődést és szeretetet, amellyel ma minden magyar Erdély felé tekint. — Ebben a hangulatban — mondotta — a mai ünnepi gyűlés előtt fölvetődik bennem az a gon­dolat, mit jelent Erdély ma? Ezután kifejtette, hogy csupán a máról beszél s nem akarja Erdély múltját idézni, sem törté­nelmi, sem irodalmi szempontból, mert akkor nemhogy rövid elnöki megnyitóban, de egész dél­utánt betöltő előadásban sem férne el mindaz, amit mondani kellene. — Erdély ma bennünket elsősorban írói szem­pontból érdekel — folytatta az alelnök — s né­hány elejtett utjelző­ szóval, cira-szóval akarjuk csak meghatározni, hogy mire gondolunk, amikor kiejtjük ma ezt a kedves szót: Erdély. Sík Sándor ezután évszázados tanút idézett: ff­i­s­f­a­l­u­d­y Sándort s fölolvasott néhány ol­dalt a nagy költő önéletrajzából, amelynek min­den mondata szinte megrázóan, megdöbbentően Belvárosi-mozi Kedden is! 5, W8 és MO mai, időszerű, fájdalmas valóság. A borúlátó er­délyi helyzetkép után megkapóan csendült ki az évszázados tanúságtétel szimbolikus eskümintája: Kisfaludy Sándor Kolozsvárott elhatározta, hogy ő, a szegény nemesifju akár mint katona, akár mint egyszerű polgár a magyar nyelv fejlesztésé­ért, életbentartásáért harcol: „Magyarul fogok írni és csak szivekhez szólni!!' ... Ez a feladat várt az utolsó húsz esztendőben az erdélyi ma­gyar írókra, költőkre s hogy ők milyen megszál­lott követei voltak Kisfaludy Sándornak a tria­noni Erdly földjén, arról akart tanúbizonyságot tenni a Dugonics-Társaság előadóülése kereté­ben. Az elnöki megnyitó zárószavai kidomborítot­ták az élénk és folytonos kapcsolatot Erdély és az anyaorság irodalmi terein s különösen Szeged város kapcsolatait emelték ki, amelyek fönnállot­­tak már a trianoni összeomlás előtt is. Kifejtete, hogy Szeged nagy fiai nem egyszer találtak ih­letet Erdélyben és utalt arra, hogy Dugonics Andrásban is Erdély ébresztette föl a h­ivatottság vágyát. Megemlítette viszont az erdélyi Szent- Györgyi Albertet, aki Szegednek hozott vi­lágraszóló dicsőséget, végül méltatta a vasárnap Szegeden tartózkodott, erdélyi származású nagy írót, Szabó Dezsőt, aki Szegeden írta meg egyik legnagyszerűbb regényének legszebb fejezetét. Az első előadás keretében György Dénes bu­dapesti vendég­ előadó Áprily Lajos és Reményik Sándor, a két legmarkánsabb erdélyi költő ver­seiből szavalt el néhányat. Bevezetőben elmon­dotta, hogy Áprily Lajos személyes megjelenését tervezték, de akadályoztatása folytán a költő he­lyett ő adja elő Aprily legszebb verseit. Majd rö­viden méltatta Aprily (Jékely). Lajos irodalmi munkásságát és értékét abban jelölte meg, hogy a költői m­űgondosságban neki sikerült legjobban megközelítenie Arany Jánost, valamint abban, hogy minden verse ma is, amikor már gimnáziu­mi tanár Budapesten, Erdélyről szól, erdélyi gondolatot, erdélyi fájdalmat szólaltat meg. A megjelent nagyszámú közönség lelkes taps­vihara kísérte Áprily Lajos költeményeinek elő­adását. Az erdélyi gondolat születéséről szóló ..Tetőn1* című megkapóan szép költeményt, majd az ..Irisparai Szarvas“ gyönyörű allegóriája, a szülőföldjére való vágyódás m­egható hangulatai: „A láthatatlan írás** és a „Rönk a Tiszán"* egy­formán nagy hatást keltettek. Az előadó ezután Reményik Sándor méltatásá­ra tért át s azzal a m­egrázó „tanúvallomással“ mutatta be a legerdélyibb erdélyi költő megnyi­latkozását, amely talán ■ az egyetemes magyar költészet egyik legkimagaslóbb alkotása: .Petro­­vics ítélj!“ György Dénes kifejtette, hogy abba a céltudatos elrománositó­ háborúba, ami a Székely-Elsőrendű kárpitos munkák 137 S­edresinél Szent Mihály­ u. 1. Fodor-u. sarok. Telefon 15-56. földön Jorga Miklós buzdítására folyik, Remé­nyik Sándor költői zsenijének közvetítésével be­leszólt egy nagy itélőbiró, Petőfi Sándor, akinek példája bebizonyította, hogy nem a név, nem a faj, nem a származás, nem a vércsoport egyfor­masága, hanem a lélek mutatja meg, melyik nem­zethez tartozik valaki, a szellem ítél afölött, hogy ki a magyar, hiszen: „A vér az semmi, a lélek minden!”” — mondja a nagy erdélyi költő. A vers hatásos előadását a megjelentek lelkesen megtap­solták. Reményik Sándor „Ahogy lehet!“ című versével fejezte be György Dénes előadását Az ünnepi gyűlés másik előadója Kováts József „Erdélyország — Magyarország“ címen igen értékes és nagyvonalú előadást tartott. Be­vezetőben elmondotta, hogy az utóbbi időben so­kat találkoztunk a transszilvánizmus gondolatá­val. — A mai transszilvánizmust — mondotta —■ politikai összeomlás előzte meg. Gyökere azon­ban nem a húszéves politikai jelenben, hanem az ezeréves múltban van. Utalt ezután az erdélyi medence földrajzi és természeti adottságaira, amelyek úgyszólván már a geológiai ősidőkben elkülönítették Erdélyt. Meg­említette Roska Márton erdélyi tudós érdekes és nagyjelentőségű megállapíttásait a kétféle befo­lyásról, amely Erdélyben már kezdettől fogva érvényre jutott: a tiszai kultúra és a balkáni ere­detű hatás birkózásáról. Ennek a kétféle befo­­lyának eredményei "Erdélyben a két keresztény­ség: a nyugatrómai és a bizánci eredetű, keleti térhódítása. — Erdély mindig összekötő terület volt Nyu­gat és Délkelet között — mondotta és kifejtette, hogy kulturális és antropológiai okok játszanak közre abban, hogy Erdéy ma is gordiusi csomót jelent s az erdélyi kérdés úgynevezett „nehéz dió“. Az előadó beszélt még a történelemhamisí­­tásokról, a hirhedt „dákó-román“ eredet és a szé­kelyek román eredetének ál­tudományos elméle­teiről, majd nagyszerű történelmi képet vázolt Er­dély önnállóságának különböző korszakairól és kidomborította azt, hogy Erdély a német befolyás elől menekült minden időben a kierőszakolt önál­lósághoz. Végül Bocskai fejedelem „végrendeleté­vel“ fejezte be előadását, amely arra buzdítja az erdélyieket, hogy ha Magyarország mentesül a német befolyás alól, akkor gondolkodás nélkül csatlakozzanak hozzá. S­í­k Sándor mgköszönte a nagyszabású és ér­tékes előadást, majd György Dénes elszavatt még néhány gyönyörű, erdélyi költem­ényt, Szom­bati-Szabó István legszebb költeményét, a „Lavi­nák éneké“-t és Bartalis János elragadóan szép szabadverselésű költeményét: „De különben csend van‘‘. Az ülés Sík Sándor zárószavaival ért véget. KORZÓ MOZI Ma utoljára 5, 7, 9 Hét tenger kikötője Marcel Pagnol drámája. A főszerepben: WALLACE BERRY, FRANK MORGAN ____ és Margarett O'N­VLIVAX. 3 25 százalékkal emel­­kedik a magyar­­lengyel áruforgalom Varsó, május 1. Mint a lapok jelentik­, szombaton véget értek a lengyel—magyar ke­reskedelmi tárgyalások, amelyek az árucsere­­forgalom 75%-os emelkedését fogják előidézni. SZÉCHÉNYI MOZI MA PREMIER! Keddtől 5, 7, 9 SACHA GUITRY új francia komédiája a­ szemlém gyöngyei A főszerepekben a francia vígjáték legkivá­lóbb művészei: Sacha GUITRY, Cecil SOREL, Ermato ZACCONI,­­Taqu­cline DELUBAC. 8 millió frankos francia mesterfilra

Next