Délmagyarország, 1943. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-04 / 76. szám

ÖELM­AtÍV AH ORSZÁG­zonyos mennyiséget a szegedi ke-TASAAXAF, IMS április 4.­reskedelmi és iparkamara rendelke­zésére bocsájt az Anyag­gazdálkodá­si Hivatal az építőiparosok halasz­tást nem tűró munkálataira. Ja­vaslatot tettek most az Anyaggaz­dálkodási Hivatalban, hogy bizo­nyos téglakontingest kapjanak ma­guk a gyárak a kisebb igénylések kielégítésének gyors lehetővé tétele végett. A javaslatról most folynak a tárgyalások. A téglagyárak ü­zemének bizto­sításánál nagyon fontos a zavarta­lan szenellátás és nem kevésb­é fontos a munkások élelmezésének megoldása is, mondotta a téglagyá­ros nyilatkozatában. Tukats főis­pán, mint közellátási kormánybiz­tos eddig is szívén viselte a szege­di gyárak munkástömegeinek élel­mezését a nehezebb munkát végzők számára biztosította az élelmezési anyagokhoz való hozzájárulást. A szegedi gyárvállalatok vezeti bíz­nak abban, hogy a főispán a jövő­ben is megtesz a munkások élelme­zése dolgában minden lehetőt és ez­zel biztosítja, hogy a szegedi gyá­rak a termelésben minél nagyobb kapacitással vehessenek részt Táskarádiók nagy választékban an­ód és föld felszereléssel, ezek pót­lé­kját is garantáljuk. Törpesuper rádiók nagy rak-MAMKOVICS TISZA LAJOS KÖRÚT 44 SZÁM den ét sajnálatosam, Szeged városa vezet a nedvet és egészségtelen la­kások tekintetében. Erre nemrégi­ben éppen a Délmagyarország ma látott rá igen helyesen. — A téglakiutalások tekinteté­ben is változás állott be és ezentúl­­ az igényléseket az Anyaggazdálko­dási Hivataltól kell majd kérni — mondotta nyilatkozatában a tégla­gyáros. Tervbe van véve, hogy a a­hálózati tára. Az ő idejében a kormányhatóságok még meglehetősen elhanyagolták a délvidéki magyar tömbök és szórvá­nyok intézményes ápolását, maga az anyaváros, Szeged is többet törődött az asszimilációval, mint kiszakadt vé­reinek szellemi, erkölcsi és gazdasági istápolásával. Ez is magyarázza, hogy a magárahagyott, népi sorsban élő délvidéki magyarság aránylag későn ébredt nemzeti öntudatra. Úgy érezzük hogy éppen ebben van Kálmány Lajos munkásságának különös időszerűsége: föl kell ism­er­nünk benne azokat a kötelességeket, amelyek a délvidéki magyar nép ér­dekében az egyetemes magyarságra, de főleg Szeged városára hárulnak, hiszen a szülőföldhöz való hűség, a­ genius loci tisztelete, továbbá a népi magyarság megértése értékeinek fel­­karolása és egyetemes magyar él­ménnyé, kötelességgé avatása legszeleb­­ben talán éppen Szegeden valósult meg. Ez voltaképpen a szegedi gondo­lat lényege, leglelke is, amelynek alig van önfeláldozóbb katonája, hivatot­­tabb papja, mint Kálmány Lajos. legújabb tavaszi réimodell ka­lapok megérkeztek a D­AM E"-k­alapszalonba t­­ulajdonos: Juhász Margit Kárász­ utca 14. — Telefon 48—16. Bálint Sándor: abzeged­i műveit magyar köztudat­­i­an szorosan összeforrt Dugonics András nevével. Dugonics András Sze­gednek első tudatos szószólója a ma­gyar szellemi életben, ő talán az első magyar író, akinél a szülőföld nem­csak hangulati ellem, hanem tudatos művészi feladat is. Ő talán az első magyar ember, aki teljes tudatosság­gal rádöbben a tájnak, a szőkébb ha­zának, a szülőföldnek titkára. Ismeretes, hogy a szegedi szülő­föld kultusza, Dugonics legszebb örök­sége, a város gazdag irodalmi éle­tében: Mikszáth Kálmán, Tö­mörkény István, Móra Ferenc, Juhász Gyula és annyi más érde­mes szegedi író alkotásaiban, az iro­dalmi regionalizmus legszebb magyar példájában bontakozott ki és vált egyetemes magyar értékké. Dugonics András neve azonban nemcsak a szépirodalomban, hanem Szeged szülőföld-ihlette tudományos életében is hagyományt és programot jelent egyszerre. Hatása alól Ved­res István, korának kitűnő szegedi mérnöke, annyi időszerű alföldi prob­léma (futóhomok, fáaitás, Duna—Ti­­ssza-csatorna) úttörő szakembere sem tudta magát kivonni. Őstörténeti szen­vedélye tovább lobog Jerney Já­nosban, a híres keleti utazóban, aki Dugonicsot még személyesen ismerte. Helytörténeti kezdeményezéseit szin­tén Jerney, Vedres és a franciskánus Ordinansz Konstantin folytatja tovább, aki megírja az alsóvárosi kegy­hely történetét. Dugonics nyelvi programja: a nép­nyelvben megnyilatkozó hagyomány­­tisztelet sem marad hatástalanul. N­á 11­y József: Némely vélekedések i% magyar nyelv kev­ében című munká­jában nemes konzervativizmussal vé­delmezi a magyar nyelv ügyét. Kész­ségesen elismeri a nyelvújítás elvi jogosultságát, de az újjászületés fő for­rása szerinte csak a nép nyelve le­het Sajnos ezt a tanácsot Kazinczyék alig szívlelték meg. Műve végéhez szegedi tájszó-jegyzéket ragaszt. A fiatal költőknek szógyártás helyett népnyelv, népköltés tanulmányozását ajánlja. Dugonics művei tele vannak szege­di történelmi és néprajzi adalékokkal. Valósággal keresi az alkalmat, hogy­­ valami helyi mondát, népszokást pél­dabeszédet szőjjön beléjük. Szeged­ szellemi fejlődésének itt is irányt szab A folklorista Dugonics ihleti meg Sze­ged egyik legnagyobb fiát: K­á­l­­­mány Lajost (1852—1919). Kálmány a Csanád-egyházmegye papja volt, aki páratlan önképzéssel küzdötte föl magát a magyar néprajzi tudomány legnagyobb mesterei közé. Munkássá­ga a Szegednek tett legnagyobb szol­gálatok egyike. A hetvenes években, még idejében fog hozzá a szegedvidéki ősi magyar népkultúra megörökítésé­hez: a Koszorúk az Alföld vadvirá­gaiból két, a Szeged népe három köte­tében és számos más munkájában. Ezt a felbecsülhetetlen értékű nép­rajzi anyagot Szeged népe és a Dél­vidék, főleg a Temesköz, magyarsága körében gyűjtötte. Kálmány mentette meg a délvidéki magyarság gazdag népköltését, ő ismerte föl először eb­ben a magyarságban Szeged kivándo­rolt népét, ő mondotta ki egész hatá­rozottsággal azt a történelmi és nép­rajzi igazságot, hogy a Délvidék ma­gyarsága túlnyomó részében Szeged népéből rajzott ki, hogy a Délvidék magyarságának szülőföldje szárma­zásban és szellembenf Szeged városa. Szeged volt a forrás, amelynek népé­ből erejét megújította, Szeged volt menedékhelye, ha veszedelem távo­zásra kényszerítette. Szeged bölcsője, fenntartója e magyar áradatnak. Kálmány Lajos sokfelé hányado­t­­vetődő­ t egész életében hiába küzdött a nyugodt munkához szükséges külső feltételekért: egyházi kitüntetésben, hivatalos elismerésben nem részesül Makacs jellem, aki tudományos és em­beri meggyőződéséből nem tud en­gedni, még ha a maga egyéni érvénye­sülését akadályozza is meg vele. Nem csoda tehát, ha összeférhetetlen, meg­­hasonló öt ember hirébe került, pedig csak következetes volt önmagához és eszményeihez, főleg a magyar népi­ség odaadó, mindenek fölött való szol­gáláiéhoz. A népi magyarságnak ez az önfel­áldozó misszionitm­usa mégsem élt I­iába, a műveit magyar köztudat már régen odahelyezte az I­p­o­l­y­i A­rno­­dók és Kriza Jánosok mellé Ride példája, tudományos eredményei ma Trianon és a felszabadulás kö­e1<»»ő élményei után valósággal nemz­etpoli­tikai programmá kell, hogy váljanak SZEGEDI NÉP, SZEGEDI IRODALOM Ártatlanságukat hangoztatták a vádlottak a terménydrágitási bű­npör lőtárgyalásán (A Délmagyarország munkatársá­tól) Szombaton délben fél kettő felé járt már az idő, amikor dr. Újvári István egyesbíró az apróbb árdrá­gítási ügyek letárgyalása után megkezdte az Alföldi-malom ter­­ményüzérkedéssel és közszükségleti cikk elrejtéssel vádolt Jóssa Pál malombérlő és Thermesz Géza fő­­moldár­, valamint a velük együtt vád alá helyezett Benák János Hombár-bizományos bűnügyének főtárgyalását. A három vádlottat szuronyos fogházőrök vezették bi­­­ncsbe verve Újvári bíró elé, akinek kérdéseire egyértelműleg azzal kezdték vallomásukat, hogy nem érzik magukat bűnösöknek. Józsa Pál a bíró kérdésre előad­ta, hogy 1940 óta bérli a malmot és befektetett tőkéje, felszerelése és anyagkészlete mintegy 18.000 pen­gős értéket képvisel, ezenkívül mintegy 6000 pengőt érő 12 katasz­­trális hold tehermentes ingatlana is van Pest megyében. Az Engi Imre sütőmesternek és Nyári Ferenc nagyvágónak eladott tengerivel kapcsolatban azt állítota, hogy ár­drágítást nem követett el, mert azt maximális áron adta el és a vevők még ki sem fizették az árut. Igaz — vallotta Józsa —, hogy Engi Im­rétől kapott tíz mázsa szemesten­geri leszállításakor 1000 pengőt, de az „a bontó“ volt a részére kiutalt nagyobb lisztmennyiségre, amit utóbb le is szállítottak Enginek. Tévesnek minősítette azt a vádat, hogy ő 815 kiló pesót adott volna el Benák Jánosnak, a szállított ter­mény 99 százalékban tavaszi borsó volt, amelyet rozzsal együtt szok­tak vetni takarmánynak, ő ezt maximális áron számolta el. Így eb­ben az esetben sem követett el sem­mi szabálytalanságot. Az utolsó vádponttal kapcsolatban azt állí­totta, hogy a lisztet nem ő, hanem e munkásai rejtették el. Thermesz Géza főroffl­ár vallo­mása szerint nem tud arról, hogy gazdája intézkedésre rejtették vol­na el a lisztet A Bénáknak eladott f­alut ő is tavaszi borsónak mon­dotta és legfeljebb egy százalékot tehetett ki szerinte is a közé keve­­redett törött búza. Ezzel szemben Benák János, a harmadrendű vádlott határozotta­n­­ állította, hogy a szállított 815 kiló terményeben legalább 60 százalék volt a bem Állítását az »’«ő két vádlott tagadás» miatt eredmény a beiratkozások március 30-án meg­kezdődnek. Iánk er. kir. főigazgató én­tel­enül végződött üzembesités után ged. szám 3188-1942—tó.m is fi­notai tóttá. Bénák egyébként beismerte, hogy vásároll pesut éz ouzakevtrékre neki az üzleti elszá­molásb­a előállott többmázsás hiány p­ótlására volt szüksége. A hiányzó mennyiséget részben jóhi­szeműen elmérte, részben pedig ser­téseivel etette fel abban a remény­ben, hogy később majd pótolja. El­ismeri, hogy ő kérte Józsát az pcsti eladására, azt azonban a leghatá­rozottabban tagadja, hogy ő aján­lotta volna fel a mázsánkénti ötven pengőt, ezt Józsa követelte tőle az­zal, hogy egy fillérrel sem hajlandó olcsóbban adni. Ő szorult helyzet­ben volt a hiány miatt és minden árat hajlandó lett volna megfizetni. A bíró ismételten kérdést intézett Józsa Pálhoz a tizenhét mázsa ten­geri származására vonatkozólag, a vádlott azonban a vallomást erre­­nézve a leghatározottabban megta­gadja. — Tudom, hogy ez súlyosbító körülmény lesz a terhemre — mon­dotta —, de mégsem mondhatom meg, honnan és kitől kaptam a ten­gerit, mert köt a szavam, hogy er­­ről hallgatok. Engi Imre sütőmester kihallgatá­sa után Bogdon ügyész indítvá­nyozta Nyári Ferenc nagyvágó­nak, továbbá Palotás Ferenc és Scheibel Gyula közellátási nyomo­zóknak tanúkénti kihallgatását. Jó­zsa Pál védője pedig kérte Józsa Pálné tanúkihallgatását. Dr. Új­vári István bíró az ügyészi indít­ványnak helyt adva, a főtárgyalig április 7-re elnapolta és a védőn előterjesztésére addig a vádlotta­kat ideiglenesen szabadlábra he­lyezte. színház­házban Elsejétől kezdve a jövőre a kedvenceit Bodor Marika és Gerral CsVpi művésznők szórakoztatják t. vendégeinket leg­újabb énekszámaikkal. Almás Arthur kivés. Szegedi gyorsíró- és gépíró iskolába Honvéd­ tár 4. a. a.

Next