Délmagyarország, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-01 / 126. szám

2 1 feSmla 1949 juntas t­ keznek ennek a bizalomnak meg­felelni. A választási agitáció sor rárt 80.000 kisgyűlést tartottunk melyeken a szó szoros értelmé­­ben a magyar dolgozó nép min­­­­den problémájára válaszoltunk. Május 19-i rádióbeszédemben már rámutattam arra, hogy­ a választási harc ezúttal hatalmas politikai véleménycsere volt. va­lóságos demokratikus iskola«. Eddigi agitációikat főleg az jel­lemezte, hogy elsősorban mi be­sütünk a tömegekhez. Ennek a választási kampánynak az volt a jellegzetessége, hogy a szó szoros értelmében eszmecserét folytattunk a dolgozó milliókkal. Először közelítettük meg ezzel azt az agitációs módszert, amely­­ annyira jellemző nagy testvér­­pártunkra, a Szovjetunió Kom­­mun­i­ta (bolsevik) Pártjának tö~­megmunkálója s kétségtelen, hogy választási sikerünk nem utolsó sorban ennek is köszön­hető. A temesi szerveztek is nagyban hozzájárultak a győzelemhez . Külön óhajtok kiemelni né­hány új tényezőt. Az első :a de­mokratikus honvédség jó szerep­lő­s a választásokon. Már szól­tam arról, hogy a honvédség is a béke kérdésének összekap­csolása különösen a nők politi­kai fejlődés­ének egyik mutatója. "A hon­vvédség népszerűségének egyik titka az az óriási ellentét, am­ely Horthy hadserege és a nép között régente fennállott s a­mely természetesen ma egyálta­lán nincs meg. Ma a honvédség és különösen a népből való tisz­tikar — éppen­­­ múlt katonasá­gával és tisztikarával szembeál­lítva — a legegyszerűbb ember számára is szinte kézzelfogható­vá teszi a beállott változásokat. — I­­­ A Magyar Nők Demokra­tikus Szövetsége is nagyban hoz­zájárult a választások sikeréhez. A felszabadult nők megnöveke­dett aktivitását az MNDS­z jó munkája is mutatja. Az MNDSz — mint a választások mutatták? — városban és falun egyaránt mindinkább a dolgozó nők szer­vezetévé válik. Ennek megfelelő­en most gondoskodni kell arról, hogy — az elmúlt gyakorlattal szemben — a vezetés most már Itt is mindenütt a dolgozó nők kezébe menjen át. A SzIT mű­ködése is mutatta azt a fejlődést, •melyen ifjúságunk az utolsó két esztendőben keresztülment. A Sz­T jó választási munkájának eredménye, hogy az EPOSz-t or­szágszerte sikerült talpraállíta­ni és megerősíteni. — Jellemző tünete volt a vá­lasztásnak a dolgozó kispolgá­rok aktivitása. A kispolgárság Ezek a kétségtelenül megle­vő hittek azonban nem vontak le abból a megállapításból, hogy a választás pártunknak és a népi demokráciának el­söprő győzelme volt. Ennek a győzele­miet­e eredm­ényekép­­pen most vonni be először a magyar országgyűlésbe a dol­gozó nép erejének és jelentő­­ségének megfelelő képviselete. Rákosi elvtárs ezután arról mérte be az új országgyűlés szociális összetételét: a 402 képviselő közül 176 munkás, 115 paraszt, a többi értelmi­ségi, kisiparos, kiskereskedő és egyéb. A munkások aránya te­hát majdnem 44 százalék, a parasztoké kis híján 29, együttvéve a munkások és pa­rasztok 73 százalékát teszik ki az új országgyűlésnek. A nők szám­a 71, kereken 18 száza­lék. A nők száma tehát az el­múlt országgyűléssel szemben szinte megnégyszereződött és ez is mutatja, hogy a nők érzi, hogy az egész dolgozó nép felemelkedéséből ő sem marad ki és megfelelő átala­kulással, be tud illeszkedni a népi demokrácia rendszerébe. -Meg kell emlékezni a pedagó­gusok munkájáról, akiknek túl­nyomó többsége most már lel­kesen csatlakozott demokrá­ciánkhoz. Ennek eredménye mutatkozott a pompásan fejlődő úttörő mozgalom lelkes válasz­tási szereplésében is. — Ur­s*in volt ezúttal az állami mezőgazdasági gépállo­mások dolgozóinak választási részvétele. Végül beszélnem kell a falusi katolikus papságról is. Általános tapasztalat, hogy a protestáns papok zöme lelkese­déssel támogatta a Népfront választási harcát. De amikor a népnevelőink először kopogtat­tak be a választással kapcsolat­ban a falusi paplakókba­, kide­rült, hogy a katolikus lelkészke­­dő papság között is szépszám­úm­ vannak oly­anok, akik a falu népével együtt megértik és megbecsülik a népi demokrácia eredményeit. — Természetesen, rá kell mu­tatnunk a hibákra is, amelyeket tapasztaltunk. Helyenként túl­szervezték a választási munkát, egy-egy választót annyian ke­restek fel, hogy az már-már zaklatásnak volt mondható. A választási kampány hibái és tanulságai — Feltűnő volt, hogy ezen a választáson a szakszervezetek munkája nem volt annyira lát­ható, mint mondjuk az MNDSz, vagy a SzIT-é, a DEFOSZ pe­dig messze elmaradt a hozzáfű­zött várakozástól. Különösen érezhető volt, hogy a munkás­­tagozat, a mi erősségünk a ta­hin még mennyire ’nincsen a 1>EFOSZ-ban kiépítve. Gyakran volt tapasztalható, hogy "a párt és a közigazgatás a falvakban még összefolyik, hogy a község­háza jobb hijján a párthelyiség és a gyülekező hely s hogy a pártutasitások a jegyzőn és nem a falusi titkáron keresztül jut­nak el a tagokhoz. A válasz­tási munkában az is kiderült, hogy pártalapszervezeteink a várósban és a falun egyaránt túl nagyok. Többszáz főből álló alapszervnél rendkívül nehéz az egyes párttag bevonása a mun­kába. A választás egyik tanú,­hogy alapszerveinket sür­gősen decentralizálni kell. Ezt természetesen csak gondos elő­készítés után hajtjuk majd vég­re. A választások tapasztalatai felhívják figyelmünket arra is, h­ogy a pártunk gyengéje még falusi titkáraink egry részének fejlettlen­ éve. A választási harc meg­mutatta, hol jók és hol gyengék kádereink. A választási küzdelem egyébként megdöntöt­te azt a legendát is, hogy a paraszt tavasszal nem hajlan­dó párhmn­kát végezni és nem is tanul, ez a választás az ellen­kezőjét bizonyította. egyenjogú^ilása ezen a téren is folyik. A nők közül 41 mun­kás vagy paraszt. A nők közt tehát a munkások és parasz­tok aránya még jobb mint a férfiaknál. Ez azt mutatja, hogy az egyen­jogosítás külö­nösen a dolgozó nőket érinti Az új országgyűlés kor szerinti összetétele: a képviselők fele 20—40 év közötti, szóval a fiatalabb évjárathoz tartozik. Közülük 55 képviselő 30 évnél fiatalabb. Egyetlen országgyű­lésen nem volt még ennyi dol­gozó fiatal. — összefoglalva: az ország­­gyűlés számszerűen is visszatük­rözi a nők és az ifjak növekvő jelentőségét a népi demokráciá­ban. Ebből a szempontból sok­kal inkább népképviselet az új országgyűlésünk, mint a megelő­ző kettő volt, nem is szólva a régi horthysta országgyűlésről, vagy mondjuk olyan »demokra­tikus« voltára büszke képviselet­ről, mint amilyen az amerikai Rákosi Mátyás elvtárs a to­vábbiakban rátért a választási győzelem utáni teendőkre. A leg­sürgősebb feladat — mondotta — fellépni minden olyan áram­lattal szemben,, amely a válasz­tási győzelem hatása alatt azt hiszi, hogy most már pihenni le­het a babérokon, hogy most már minden biztosítva van és enged­ni lehet az eddigi munkatem­póból. Az ilyen felfogással szemben teljes erővel fel kell lépni, mert ha ez tért hódít, azzal a veszéllyel fenyeget,hogy eredményeink nagy része elsik­kad. Éppen a győzelem és a ve­­le kapcsolatban felfokozott fele­lősség kötelez bennünket arra, hogy az eredményt megrögzítsük, szervezetileg szilárdítsuk meg és fejlesszük tovább. Helyes és időszerű volt a középparasztság kérdését napirendre tűzni Választási sikereink a kö­zépparasztságnál részben két­ség kívül arra vezethetők vis­­­sza, hogy erről a kérdésről nem hallgattunk. A hallgatás félelmet keltett volna bennük és azt a l­en­á­z­ást, hogy szán­dékaink ne­m tiszták, e­z­t 1­al­­gatunk róla Ha azt akarjuk, hogy a középparasztságnál az ingadozás és a visszaesés a lehető legcsekélyebb legyen — mondotta Rákosi elvtárs —, akkor teljes erővel­­ folytatni kell az eddigi politikát, amely felvilágosítással, iskoláztatás­sal, kézzelfogható tényekkel és gazdasági megsegítéssel bizo­nyítja a középparasztság felé, hogy továbbra is törődünk ve­le és meg akarjuk erősíteni vele a szövetséget. — Továbbra is szívósan és átgondoltan kell dolgoznunk azon, hogy elválasszuk őket a kulákoktól, szembeállítsuk őket — mint a proletáriátus szövetségesét — a falu és a város kapitalista elemeivel. Ez a leválasztás a kulákságról azért is rendkívül fontos, mert hiszen a kulák mindent meg­tesz, hogy minél több szál fűz­ze őt a középparasztsághoz s ezzel nehéz legyen felismerni az átmenetet, a választóvona­lat, ami a dolgozó középpa­­rasztot a kuláktól elhatárolja.­­ Most a választások alkal­mával is tapasztalhattuk, hogy sok helyütt a kulák tüntetően kiállt a népi demokrácia mel­lett, helyenként külön szava­zóknál követeltek maguknak, vagy erőnek erejével nyíltan akartak szavazni. Ennek ered­ményeképpen néhol már újból hallgatjuk [a jó kulák« di­cséretét. Olyan hangokat is hallani, hogy a kulákok között is van »jó is, rossz is« és természetesen­­ a jót kímélni kell.­ A választás­­ Terményei újabb erőfeszítéseket követelnek Pártunktól — Mondanunk sem kell — mondta Rákosi elvtárs —, hogy az ilyen megkülönböztetés, mely eltekint a kulák szociális funk­ciójától, eltekint attól, hogy a fullák kizsákmányoló visszakíván­ja a régit, a városi kapitalisták szövetségese és képviselője fa­lun — helytelen. Tekintet nélkül arra, hogy »jó-e vagy rossz« az egyes kulák, megfelelően küzdeni kell ellenük. Rákosi elv­társ nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a munkás­­paraszt szövetségben minden módon támogatni kell a sze­­gényparasztság mellett a közép­parasztságot. Segíteni kell ne­ki abban — mondotta —, hogy a hutákkal szemben szorosabbra fűzze az ipari munkássággal a szövetséget. Ezért tovább fogjuk növelni a traktorállomások szá­mát, a falu gazdasági megsegí­tését, iskoláztatását és a világért sem elégszünk meg azzal a tén­­nyel, hogy a középparasztság a mostani választásokon ránk sza­vazott. Hasonlóképpen nem sza­bad megengedni, hogy a nők­nél és a fiataloknál tapasztal­ható politikai lendület és felfelé ívelő hullám visszaessen, vagy valamiképpen elakadjon. Ugyan­ez áll az értelmiségre is, mely­nek állásfoglalása új, bő erő­forrása lesz demokráciánknak, feltéve, hogy jól dolgozunk to­vább és nem adunk okot arra, hogy lendületük megtörjön. — A választás eredményeinek — Pártunkban tudvalevőleg kétnegyedéve tart a tagzárlat. Ez a tagzárlat junius elsejével, tehát a holnapi nappal megszű­nik. Pártunk ajtaján a szó szo­ros értelmében százezrek ko­pogtatnak és kérnek bebocsá­tást A tagfelvétel­ — pontosab­ban a tagjel­ölt felvétel — rend­kívül nehéz feladat amellyel külön tárgysorozati pontban foglalkozik a központi vezető­ség mostani ülése. Annyit mindenesetre el kell mondanom róla, hogy ezt­­ a feladatot úgy kell elv­syeli," hogy megjavuljon általa pár­tunk szociális összetétele, vp r­sökk­enjen politikai színoval a­­ jelentkezők közül a legjob­­ba­kat, a legöntudatosabbakat, élmunkásokat, minta­gazdákat, a traktorállomások és terme­lőszövetke­ztek dolgozóin­ak színe-javát vesszük fel, hogy lerögzítése tehát újabb erőfeszí­téseket követel pártunktól. Leg­sürgősebben számba kell venni is munkába kell állítani a vá­lasztási kampány folyamán ki­tűnt jó kádereket, népnevelőket, funkcionáriusokat, nem­ szabad megengedni, hogy újra vissza­csússzanak, eltűnjenek a töme­gekben, hanem gondoskodnunk kell róla, hogy számba vegyü­k, munkába állítsuk és foglalkoz­tassuk őket. Ez nemcsak a saját pártunkban feltűnt káderekre, hanem a pártonkívüliekre, sőt a más pártbeliekre is vonatkozik V pártonkívü­li tömegek sokat fejlődtek politikailag A Magyar Dogozók Pártja már annyira az egész nép veze­­tőjévé vált, hogy reáhárul a szövetséges pártok fejlődő ká­­rereiért is a felelősség és mi rajta leszünk, hogy ennek a fel­adatnak is megfeleljünk. — De te kell rögzít­enük azo­kat a munkamódszereket is, amelyek a választással kapcso­latban kiállták a tázpróbát. —A választásokkal kapcsol­­t­an kü­lönösen tanyákon és falvakon száz és száz alkalommal hall­­papák előadóink és népnevelő­ink a kérést: »Jöjjetek el más­kor is, ne csak a választások idején.­ Nekünk teljesítenünk kell ezt a kérést és nem szabad megengednünk, hogy a kigyű­­lések, vagy a házi és egyéni agitációk mint a választási man­kó különleges módszerei mar­adjatmk meg. Rá kell térnünk a jövőben is a rendszeres kis­­gyűlések tartására. A Függet­lenségi Népfrontnak 402 képvi­selője van. Ezeket a képvise­lőket, akikkel most már a Nép­­front rendelkezik, rendszeresen be kell ál­ltani arra, hogy ál­­landóan látogassák a választ­ó­­kat, megtartsák velük az ele­ven, szerves kapcsolatot, legye­nek ott az élmunkások a nép­nevelők között és különösen legyenek élmunkások ezen a té­ren a Magyar Dolgozók Pártjá­nak képviselői. Rákosi elvtárs ezután is­­beszél, hogy a választások al­kalmával lépten-nyomon lehe­­tet­t tapasztalni: a pártonkivfli tömegek is rendkívül sokat fej­lődtek politikailag. Ezek a tö­mé­ek most már természetesnek tanítják pártunk vezető szere­pét, szívesen követik pártunk utasításait és­­ addig is, amíg nem nyílik arra mód, hogy leg­jobb­j­ai­k beléphessenek pár­tunkba, gondoskodni kell ar­ról, hogy ezeket a demokrati­kus, öntudatra ébredt dolgozó­­kat tömegszervezeteinken ke­resztül tovább neveljük és fog­­lalkoztassuk, így még jobban növel­jük Rág­tunk tekintélyét és vonzóere­jét. Beszélt ezután Rákosi elv­társ a választásokkal kapcso­latban a­ S’ágs’erre jelent e 8 nagy tanulási vágyról és óri­ási kulturszomjról a politikai öntudatra ébredt dolgozó tö­megek részéről. Bejelentette: Rá kerül végre a sor a népi demokrácia egész kulturfront­­jának megerősítésére, az iro­dalom, a művészet, a tudo­­mány, a filozófia terén egy­­aránt. Az ellenséggel szemben lakozni kell az éberséget Az ellenséggel szemben fo­kozni kell az éb­erséget, a pártban és a párton kívül egy­aránt — Az elvtársaknak meg kell érteniök — mondta Rá o­s­e­v< társ, — hogy amikor egy kéri­ A képviselők 73 százaléka munkás és paraszt szenátus, ahol tudvalévően egyet­len ipari munkás, vagy dolgozó paraszt sem található. A győzelem kötelez bennünket, hogy ered­ményeinket rögzítsük népparasztság kérdését az idén tavasszal napirendre tűzni He­lyes volt elméletben és gya­korlatban leszögezni velük szemben politikánkat, helyes volt egy sor intézkedés, amely kézzelfogható tettekben mu­tatta meg nekik, hogy a sze­gényparasztság mellett falun őket tekintjük szövetségese­inknek és megvédjük a kulá­­kok, a falu kapitalista ele­meinek kizsákmányolásával szemben. A választás ezt a jó munkát nyugtázza. — De ne higgyük, hogy a középparasztság ezzel egyszer­­s mindenkorra végleg meg van nyerve. A választáson kétség­kívül velünk járt, de ez nem jelenti azt, hogy nem fog meg­­ingadozni, ha nem is az­ egész réteg, legalább is egy része Nekünk ezt előre kell látnunk Különösen nagy lesz az inga­dozás, amikor a szövetkezés, a társas­földmivelés a jelentet­nél sokkal szélesebb területre fog terjedni. Ez is előre kell látni-Rákosi Mátyás a továbbiak­ban arról beszélt, hogy a párt a választásokon tudatosan nem hallgatta el a szövetkezés kér­dőét, bár nem volt titok, hogy a középparasztság jelentékeny része még ellenségesen vagy félelemmel vegyes bizonyta­lansággal áll vele szemben. lyes és időszerű volt a Vonatkozik ez elsősorban a középparasztságra.’ Most a vá­lasztások fényében mutatkozik meg csak világosan, hogy l­e­­időszerű volt a kö­ Továbbra is törődünk a középparasztsággal, küzdenizni­ kell a haláltsággal szemben A ta­nzárlat­­ unius elsején megszűnik

Next