Délmagyarország, 1949. december (6. évfolyam, 278-302. szám)
1949-12-01 / 278. szám
Csütörtök, laaa december 1. Vádirat a hazaáruló Kosztov és bandája ellen Az állam elleni összeesküvéssel tevékeny munkát végezve a kém vádolt Trajcso Kosztov és az kádmunista pártok balkáni titkárságán, lottársa ügyében a vizsgálat befe elősegítette, hogy a párt vezetőséjeződött és a Bolgár Népköztársaság szófiai ügyészsége hétfőn eljuttatta vádiratát az állami legfőbb bírósághoz. A kormány tagjai fölötti ítélkezésről szóló törvény értelmében — mondja a vádirat — a vizsgálat adatai alapján a szófiai ügyészség a bíróság elé állítja a következő személyeket: " Trajcso Kosztov Dzsunev, Ivan Sztefanov Hadzsimatcev, Nikolasz Pavlov Kolev, Nikolasz Nacsev Petkov, Borisz Andorov Krisztov, Centi Sztefanov Consev, Ivan Szlavov Cevrenov, Ivan Georgiev Tutev, Blagot Ivanov Hadzsipanzev, Vaszil Afanaszov Ivanov, Ilja Ivanov Baiabeljev. Azzal vádolja őket, hogy az állam ellen irányuló összeesküvést szerveztek, amelynek az volt a célja, hogy megdöntsék az alkotmányban felállított törvényes hatalmat, továbbá ténykedtek és kémkedtek és hazaárulást követtek el. Kosztov trockista múltja Trajcso Kosztov 1897-ben született. Közíró, volt miniszterelnökhelyettes és a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának volt titkára. Mint a Bolgár Kommunista Párt »baloldali« szektáriusai trockista csoportjának aktív résztvevője, 1933-ban és 1934-ben Moszkvába emigrálva támogatta a Bolgár Kommunista Párt kebelében a »baloldali« szektáriusok csoportját és Trajcso Kosztov, Sztefanov és Pavlov összeesküvő központot alakítottak és bűntársaik bűnös ténykedései élére álltak abból a célból, hogy megdöntsék az ország törvényes kormányát és azt Trajcso Kosztov bűnös kormányával helyettesítsék. Trajcso Kosztov és vádlott-társai együttesen káros ténykedést fejtettek ki a bolgár nemzetgazdaság területén azzal a céllal, hogy aláássák a népi hatalom gazdasági alapjait. Bomlasztották az ország ipari, mezőgazdasági és pénzügyi munkáját. Megkísérelték megzavarni a gazdasági, kereskedelmi és egyéb kapcsolatokat Bulgária és a Szovjetunió, valamint a népi demokráciák között, hogy megfosszák országunkat a Szovjetunió nagylelkű és érdekmentes támogatásától, hogy elválasszák a szocializmus és a népi demokráciák országainak táborától és országunkat az angol-amerikai imperializmustól függővé tegyék. Kosztov kapcsolatai a Tito bandával Trajcso Kosztov vádlott az angol kémszolgálat utasítására bűnös titkos kapcsolatot létesített a jugoszláv vezetőkkel. 1944 végén Kardeljjel, 1945 elején Gyilasszal, 1946—47-ben ,Rankoviccsal és Titoval. Megegyezett velük olyan ténykedésre vonatkozóan, amelynek célja volt, hogy Jugoszláviához történő, kapcsolásával megfossza Bulgáriát nemzeti szuverenitásától, területi integritásától és függetlenségétől. Kosztov vádlott azonkívül titokban megegyezett Tito fasiszta vezető klikkjével, hogy megváltoztatja Bulgária külpolitikai irányvonalát, hogy elszakad a Szovjetuniótól és a népi demokráciáktól és az angol-amerikai imperializmus gyarmatává alakítja át. Kosztov vádlott Titoval, Kardeljjel, Gyilasszal és a Bankovicsssal folytatott megbeszéléseinek géből eltávolítsák elismert vezetőit: Georgij Dimitrovot és Vaszil Kolarovot. Ugyanebben az időben szoros politikai kapcsolatokat tartott fenn a troskista Kun Bélával és Valeckij Maximiliennel, akit később lelepleztek. Az ő segítségével közeledett Joszip Broz Tito (Walter) jugoszláv emigránshoz, aki szintén osztozott trockista meggyőződésükben. Kihasználva azt, hogy a Kommunista Pártok Balkáni Titkárságának káderese volt, azt ajánlotta, hogy Titót bízzák meg politikai tevékenységgel Jugoszláviában. Kétszínűséggel, mesterkedéssel és azzal a hazug és becstelen nyilatkozattal, hogy elhagyja a »baloldali szektát«, sikerült megőriznie vezető szerepét a Pártban és visszatérve Bulgáriába, megkezdte aláaknázó tevékenységét a Párt kebelén belül Dimitrov új politikája ellen. 1942 április 29-én a fasiszta rendőrség letartóztatta. Letartóztatása után tíz nappal, amikor Nikolasz Gucsev, a rendőrség vezetője kihallgatta, beismeri, hogy a központi bizottság egyik vezetője és a"tevékenyebb tagja. Feladja politikai barátait és azokat, akik eszmetársai. Ezenfelül titkos együttműködésről szóló nyilatkozatot ír alá a rendőrségnek. Árulásával és kapitulációjával elérte, hogy a halálos ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatják, ugyanakkor, amikor a monarchofasiszta törvényszék ezt a büntetést fenntartja a hat másik politikai vezető esetében. 1943 szeptemberében a pleveni börtönben megújítja áruló kapcsolatait Gucsevvel és az utóbbi parancsa:« defetizmussal telített levelet küld a Bogár Kommunista Párt illegális központi bizottságának, amelyben javasolja, hogy a partizánalakulatok tartózkodjanak erélyes akcióktól a hódító német fasiszták elleni harcukban. Hasznot húzva a »szilárd és férfias« kommunista jóhírnevéből, amelyet a rendőrség támogatása folytán élvez ®. 1944 szeptember 9-én sikerült neki csalárd módon magához kaparintani a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának vezetői állását. 1944. év vége felé bűnös kaapcsolatokat szőtt, az angol kémszolgálattal, William Bailey ezredes közvetítésével, akinek utasításait és tanácsait később a bolgár állam ellen irányuló felforgató tevékenységében pontosan követi. A vádirat ezután felsorolja a többi 10 vádlott személyi adatait. A vádirat a bíróság elé állított személyeket az alábbi bűnökkel vádolja: ■ Trajcso Kosztov vádlottat, — aki 1942 óta a rendőrséggel állt kapcsolatban, majd az angol kémszolgálattal, — Nikolasz Pavlov vádlottal, akit a múltból mint rendőrügynököt ismert és Ivan Sztefanov vádlottal, az angol kémszolgálat titkos munkatársával egyetértésben 1944 szeptember 9-ét követően részt vett annak az összeesküvésnek a megszervezésében, amelynek célja volt, hogy megdöntse Bulgária demokratikus államrendjét. eredményeképpen és Sztefanov vádlott Kardeljjel történt megbeszélésének eredményeképpen együtt kidolgozták az előkészítő terveket, amelyek a következő célokra irányultak : a) Megdöntik a Bolgár Népköztársaságnak a nép akaratából megválasztott törvényes kormányát. b) Jugoszlávia katonai segítségével erőszakkal kezükbe kerítik a hatalmat. c) Letartóztatásba helyezik és fizikailag megsemmisítik Dimitrov elvtársat, a kormány és a bolgár nép fejét. A fasiszta Titóval és legbensőbb munkatársaival, Gyilasszal és Rankoviccsal egyetértésben Kosztov vádlott, felhasználva miniszterelnökhelyettesi tisztségét, megteremtette Bulgáriában az aknamunka és kémtevékenység feltételeit a jugoszláv kémszolgálat megbízottjai számára. Hadzsipanzev vádlott belgrádi utasítására eljárva a jugoszláv kémhálózat élén állt, ezenkívül Barabeljev és Ivanov vádlottakkal egyetértésben demoralizáló tevékenységet fejtett ki a Bolgár Népköztársaság Macedón alattvalói között. Kosztov és társai olyan értesüléseket szolgáltattak a jugoszláv kémszolgálatnak, amelyek a törvény értelmében államtitkoknak tekintendők. Consev vádlott az amerikai, Krisztov vádlott a jugoszláv kémszolgálatnak szolgáltatott adatokat. A bűnügyi vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az angol és amerikai kémszolgálatok már a második világháborúban működésbe helyezték bulgáriai ügynökségüket. Com Consey, aki kémkapcsolatban állott James Clarkkal, az amerikai misszió alkalmazottjával, beismerte vallomásában, hogy Clark közölte vele: „Az amerikaiak fontosnak tartják, hogy kapcsolatokat teremtsenek és megnyerjenek maguknak kommunista párttagokat, akik adott esetben különösen nélkülözhetetlenek lehetnek számukra.“ Trajcso Kosztov vádlott, aki az angol kémszolgálattal működött együtt, nevezetesen annak balkáni vezetőjével, Bailey ezredessel, beismerte, hogy 1944 novemberében találkozott Bailey-vel, Huxley angol tábornok szófiai lakásán és ott Baileyt arról tájékoztatta, hogy Gusev rendőrfőnök, aki beszervezte Kosztovot, mint provokátort a Bolgár Kommunista Pártba, az angol kémszervezet szolgálatában áll és annak utasítására szervezte be őt. Ilymódon már a Hazafas Arcvonalnak a Kommunisa Párttal az élén 1949 szeptember 9-én történt hatalomrajutása pillanatában a Párt bizonyos vezető posztjain az angol és amerikai kémszolgálat beszervezett ügynökségének tagjai állottak. Ez a bulgári&s kémközpont hamarosan megtalálta a közös nyelvet a jugoszláviai amerikai és angol kémközponttal, amely ebben az országban a Pártban és a korKardelj ezután közölte Kosz■ oval, hogy Titónaki ezzel a tervével teljesen egyetértenek az angolok és az amerikaiak, akik a látszat kedvéért nagy lármát fognak rendeztetni sajtójukban és ezt az alkalmat megragadják arra, hogy a Szovjetunió ellen a szövetséglétesítés vádját emeljék, ugyanakkor pedig felmondják bizonyos kötelezettségeiket a Szovjetunió irányában. Tito tervei értelmében — amint Kérdést Kosztov előtt kifejtette — ebben a „szövetségben“ az irányító szerep Jugoszláviát illetné meg, személy szerint Titót, míg Bulgária csupán hetedik köztársaság lenne Jugoszláviában. Kosztov elfogadta Triónak Kardelj közvetítésével előterjesztett javaslatát és vállalkozott ennek végrehajtására. 1946 nyarán Kosztov Belgrádba utazott. Látogatást tett Kankavicsnál és négyszemközt bizalmas bsszélgetést folytatott vele. A beszélgetés tartalmáról Kosztov a következőket vallotta: — Önnek arra kell törekednie — mondotta Rankovics —, hogy a belügyminisztérium szerveinélvezető állásaiba olyan exo-neteket helyezzenek, akik az Ön odaadó hívei. Ezeknek az embereknek a jugoszláv kémszolgálat képviselőivel a legszorosabb érintkezésben keill eljárniok. Kosztov a bolgár kormány által a „Hotel Bulgarie“ szállóban rendezett újévi fogadáson, Baielyval való rendszeres találkozásainak egyikén tájékoztatta Baileyt a Kardeljjel folytatott megbeszélésekről, hogy meg Vonyosodjék, Tito valóban összehangolta-e tervét az angolokéval. Erről a találkozóról Kosztov így vall: " Bailey kijelentette, tudomása van ilyen jugoszláv javaslatról, erről az ügyről az angolok és az amerikaiak is tudnak. Bailey tájékoztatta Kosztovot a titkos megegyezéséről, amely már a második világháború alatt létrejött T'to és az amerikai-angol imperialisták között Kosztov ezeket mondja. ..Tito is vállalta, hogy Jugoszláviát eltávolítja a Szovjetuniótól, valamint keleteurópai és délkeleteurópai barátaitól és olyan politikát fog folytatni, amely megfelel az angol-amerikai tömb különmányban vezető állásban levő emberekkel rendelkezik Tito, Kardelj, Gyilasz és Rankovics személyében. 1944 novemberének végén Kosztov megbeszélést folytatott Kardeljjel. Erről a megbeszélésről beszámolva Kosztov vallomásában a következőket mondottk: Titóék, az amerikaiak, valamint az angolok között már a háború folyamán határozott megegyezés létesült. Ennek a megegyezésnek a végrehajtása során a jugoszláv kormány úgy véli, hogy nem szabad Jugoszláviát véglegesen hozzákötni a Szovjetunióhoz, hanem kapcsolatokat kell fenntartani a nyugati hatalmakkal. A jugoszláv kormánynak az a szándéka — mondotta Koszov vallomása szerint Kardelj —, hogy felkéri a Szovjetuniót, vonja ki Jugoszláviából hadseregét, nyomban Jugoszlávia felszabadulása után. Rosztovnak — folytatta Kardelj — a maga részéről szintén meg kell tennie a szükséges lépéseket, hogy a szovjet csapatok kivonuljanak Bulgáriából, hogy a Szovjetunió ne jusson befolyáshoz a Dunától délre és, hogy Bugária haladéktalanul egyesüljön Jugoszláviával. Az utóbbi célból Kosztov — mondta Kardelj — használja fel a délszlávok szövetségének gondolatát. Tito tervei szerint ennek az egyesülnek a Szovjetunió tudta nélkül kellett volna megtörténie, a Szovjetuniót befejezett tény elé állították volna abban az időpontban, amikor Georgi Dimitrov még nem tért vissza Bulgáriába. A jugoszlávok ugyanis tudták, hogy Dimitrov nem menne bele ilyen dologba jeges balkáni stratégiai és politikai érdekeinek.“ Gyilasz tervei 1945 márciusában Kosztov találkozott Mi’evan Gyiazszal. Gyilazz először is Tito és Kardelj sajnálkozását közvetítette a felett, hogy nem sikerült haladéktalanul megvalósítani tervüket, a bolgár-jugoszláv uniót. Kosztov elmagyarázta neki, hogy ezt Dimitrov közbelépése hiúsította meg. Kosztov vallomása szerint Tito terve a Kosz’ov! összehangol tevékenységre az új körülmények között a következő volt: .......Bulgária és Jugoszlávia fokozatos eltávolítása a Szovjetuniótól, arra számítva, mint az előt, hogy egy föderáció eszméje népszerű ezek között a népek között, de a kül politikának a nyugat felé való beállításával. . . Gylasz javasolta, hogy Tito „népszerűségét“ állítsák szembe D mitroval . . .“. A vádirat ezután Rosztov főmunkatársainak, Nikola Pavlovnak és Ivan Sztefanovnak vallomásaira tér ki, amelyek teljes mértékben igazolják a vádiratban foglaltakat. A Tito és Kosztov között folyt megbeszélésről Koszt a következőket vallja: „Amikor Jugoszlávia politikai orientációjáról érdeklődtem Titónál, Tito megérttette velem, hogy Jugoszlávia külpolitikai orientációja egyre inkább amerikabarát irányzatot vesz. Amikor Kosztov azt kérdezte Titótól, hogy miért nem váltja le bulgáriai képviselőjét, a beteges és semmivel nem törődő Kovácsevicset Tito így válaszolt:’ „A jugoszláv kormány elhatározd, hogy az első adandó alkalommal Bulgáriába küldjük Cicmilt, a jugoszláv külügyminisztérium egyik legfőbb emberét, aki jelenleg Magyarországon dolgozik és ott szép sikereket ért el de akit már onnan vissza kell hívni“. Tito — vallja alábbiakban Kogyov — olyan emberként ajánlotta nekem Chmilt, mint akivel „egy nyelven tudok majd beszélni“. Kosztov vallomása rátér Tito hódítónak beillő bulgáriai látogatására és kifejti, hogy az utazás egész tartama alatt Tito úgy érezte, hogy az útvonal mentén felsorakozott bolgár tömegek meleg ünneplése nem Jugoszlávia népeinek, hanem az ő személyének szól és a helyzet urának képzelte magát Bulgáriában. Tito, a Marshall-terv védelmezői © A második Tito—Kosztov megbeszélés még nyíltabb jellegű volt. Kosztov vallomásából kitűnik, hogy Tito kertelés nélkül kijelentette, hogy már a legközelebbi jövőben megváltoztatja politikáját a Szovjetunió irányában és „tisztázza“ Jugoszlávia kapcsolatait a népi demokráciákkal. Tito heves szavakkal kelt ki a Szovjetuniónak a Marshall-tervvel szemben folytatott politikája ellen. Tito ezután kifejtette az amerikaiak tervét, amely szerint ő eljár. Hangoztatta, hogy az amerikaiak a szovjetellenes erők növelését tervezik nemcsak Jugoszláviában és Bulgáriában, hanem az összes többi népi demokratikus országokban. Az a szándékuk, hogy gazdaságilag, politikailag és katonailag sokoldalú nyomást gyakoroljanak ezekre az országokra, hogy elszakítsák azokat a Szovjetuniótól és a nyugati tömbhöz csatolják őket. Tito döntő jelentőségű tetteket kért Rosztovtól: „Ön és emberei már most fel kell, hogy készüljenek az elszakadásra“ — mondot. „Önöknek igyekezniük kell elfoglalnak a parancsnokló helyeket az államban és a pártban, hogy képesek legyenek az első csapást megtenni, megalakítani az új kormányt és azonnal kikiáltani Bulgária egyesülését Jugoszláviával, ami után számíthatnak tevékeny segítségünkre. Mi hajlandók vagyunk — mondotta Tito — ebben az esetben fegyveres erővel is segíteni Önöket.“ Kosztov figyelmeztette Titót, hogy Dimitrov szembehelyezkednék a Szovjetuniótól való elszakadást célzó politikával. Dimitrov nevét hallva Tito valósággal toporzékolt a gyűlölettől. Tito különösen hangsúlyozta, hogy a döntő lépések végrehajtásának terve nemcsak az övé, hanem az amerikaiak jóváhagyták és ugyanakkor segítséget is ígértek. A továbbiakban Koszov beszámolt Tito tervéről, amely szerint Jugoszláviát fokozatosan viszik át az angol-amerikai tömb útjára. Tito közvetít Kosztovék és az amerikaiak között 1947 vége felé Kosztov találkozott Donald Read Heath bulgáriai USA-követtel. E találkozással kapcsolatban Kosztov ezeket vallja: Heath közöle velem, hogyha az amerikaiaknak közléseik lesznek számomra, ezt előzőleg megbeszéljük a jugoszlávokkal és őrajtuk keresztül továbbítják. Hangoztatta, hogy azokat a tanácsokat, amelyeket Titotól és legközelebbi munkatársaitól fogok kapni, tekintsem úgy, mint amerikai tanácsokat, és ebben a tekintetben teljes összhang van Tito és közöttük. A vádlottak vallomásaiból, a tanúvallomásokból és a periratokból kitűnik, hogy a Tito és a Kosztov-banda, amely előre megállapított tervek alapján egymással állandó kapcsolatban állva működöt , kihasználta a bolgár nép baráti érzelmeit a jugoszláv dolgozók iránt és a délszláv népek barátságából fegyvert kovácsolt aljas tervei megvalósítására. Kosztov vádlott minden hatalmában álló intézkedést megtett, hogy lehetővé tegye a jugoszláv ügynököknek a beférkőzést a bolgár államgépezete. Ebben teljes mértékben segítségére voltak vádlótársai is. A vádlottak vallomásaiból bebizonyosodott, hogy Bulgáriában széleskörű propaganda és (Folytatása a iifc oldalon) Kapcsolatok az angol kémszolgálattal Összeesküvés Bulgária kormánya ellen Megegyezés Tito és az angolszász imperialisták között Bulgáriát Jugoszlávia hetedik köztársaságává akarták zülleszteni