Délmagyarország, 1949. december (6. évfolyam, 278-302. szám)

1949-12-01 / 278. szám

Csütörtök, laaa december 1. Vádirat a hazaáruló Kosztov és bandája ellen­ ­ Az állam elleni összeesküvéssel­­ tevékeny munkát végezve a kém vádolt Trajcso Kosztov és a­z kád­­munista pártok balkáni titkárságán, lottársa ügyében a vizsgálat befe­ elősegítette, hogy a párt vezetősé­jeződött és a Bolgár Népköztársa­ság szófiai ügyészsége hétfőn el­juttatta vádiratát az állami legfőbb bírósághoz. A kormány tagjai fölötti ítélke­zésről szóló törvény értelmében — mondja a vádirat — a vizsgálat adatai alapján a szófiai ügyészség a bíróság elé állítja a következő személyeket: " Trajcso Kosztov Dzsunev, Ivan Sztefanov Hadzsimatcev, Nikolasz Pavlov Kolev, Nikolasz Nacsev Petkov, Borisz Andorov Krisztov, Centi Sztefanov Consev, Ivan Szlavov Cevrenov, Ivan Georgiev Tutev,­ Blagot Ivanov Hadzsipanzev, Vaszil Afanaszov Ivanov, Ilja Ivanov Baiab­eljev. Azzal vádolja őket, hogy az ál­lam ellen irányuló összeesküvést szerveztek, amelynek az volt a cél­ja, hogy megdöntsék az alkotmány­ban felállított törvényes hatalmat, továbbá ténykedtek és kémkedtek és hazaárulást követtek el. Kosztov trockista múltja Trajcso Kosztov 1897-ben szüle­tett. Közíró, volt miniszterelnök­helyettes és a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának volt titkára. Mint a Bolgár Kommunista Párt »baloldali« szektáriusai troc­kista csoportjának aktív résztvevő­je, 1933-ban és 1934-ben Moszkvá­ba emigrálva támogatta a Bolgár Kommunista Párt kebelében a »bal­oldali« szektáriusok csoportját és Trajcso Kosztov, Sztefanov és Pavlov összeesküvő központot ala­kítottak és bűntársaik bűnös tény­kedései élére álltak abból a célból, hogy megdöntsék az ország törvé­nyes kormányát és azt Trajcso Kosztov bűnös kormányával he­lyettesítsék. Trajcso Kosztov és vádlott-tár­sai együttesen káros ténykedést fejtettek ki a bolgár nemzetgazda­ság területén azzal a céllal, hogy aláássák a népi hatalom gazdasági alapjait. Bomlasztották az ország ipari, mezőgazdasági és pénzügyi munkáját. Megkísérelték megza­varni a gazdasági, kereskedelmi és egyéb kapcsolatokat Bulgária­­ és a Szovjetunió, valamint a népi de­mokráciák között, hogy megfos­­­szák országunkat a­­ Szovjetunió nagylelkű és érdekmentes támoga­tásától, hogy elválasszák a szocia­lizmus és a népi demokráciák or­szágainak táborától és országun­kat az angol-amerikai imperializ­mustól függővé tegyék. Kosztov kapcsolatai a Tito bandával Trajcso Kosztov vádlott az an­gol kém­szolgálat utasítására bűnös titkos kapcsolatot létesített a ju­goszláv vezetőkkel. 1944 végén Kardeljjel, 1945 elején Gyilasszal, 1946—47-ben ,Rankoviccsal és Ti­­toval. Megegyezett velük olyan ténykedésre vonatkozóan, amely­nek célja volt, hogy Jugoszláviá­hoz történő, kapcsolásával megfos­­­sza Bulgáriát nemzeti szuvereni­­tásától, területi integritásától és függetlenségétől. Kosztov vádlott azonkívül titokban megegyezett Tito fasiszta vezető klikkjével, hogy megváltoztatja Bulgária kül­politikai irányvonalát, hogy elsza­kad a Szovjetuniótól és a népi de­mokráciáktól és az angol-amerikai imperializmus gyarmatává ala­kítja át. Kosztov vádlott Titoval, Kar­deljjel, Gyilasszal és a Bankovics­­ssal folytatott megbeszéléseinek géből eltávolítsák elismert vezetőit: Georgij Dimitrovot és Vaszil Kola­­rovot. Ugyanebben az időben szoros politikai kapcsolatokat tartott fenn a t­roskista Kun Bélával és Valeckij Maximiliennel, akit később lelep­leztek. Az ő segítségével közeledett Joszip Broz Tito (Walter) jugo­szláv emigránshoz, aki szintén osz­tozott trockista meggyőződésükben. Kihasználva azt, hogy a Kommu­nista Pártok Balkáni Titkárságának káderese volt, azt ajánlotta, hogy Titót bízzák meg politikai tevé­kenységgel Jugoszláviában. Kétszínűséggel, mesterkedéssel és azzal a hazug és becstelen nyilatko­­zattal, hogy elhagyja a »baloldali szektát«, sikerült megőriznie vezető szerepét a Pártban és visszatérve Bulgáriába, megkezdte aláaknázó tevékenység­ét a Párt kebelén belül Dimitrov új politikája ellen. 1942 április 29-én a fasiszta rend­őrség­­ letartóztatta. Letartóztatása után tíz nappal, amikor Nikolasz Gucsev, a rendőrség vezetője ki­hallgatta, beismeri, hogy a köz­ponti bizottság egyik vezetője és a"tevéken­­yebb tagja. Feladja po­litikai barátait és azokat, akik esz­metársai. Ezenfelül titkos együtt­működésről szóló nyilatkozatot ír alá a rendőrségnek. Árulásával és kapitulációjával elérte, hogy a halálos ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatják, ugyanakkor, amikor a monarchofasiszta törvényszék ezt a büntetést fenntartja a hat másik politikai vezető esetében. 1943 szeptemberében a pleveni börtönben megújítja áruló kapcso­latait Gucsev­vel és az utóbbi pa­rancsa:« defet­izmussal telített levelet küld a Bogár Kommunis­ta Párt illegális központi bizott­ságának, amelyben javasolja, hogy a parti­zánalakulatok tartózkodja­nak erélyes akcióktól a hódító né­met fasiszták elleni harcukban. Hasznot húzva a »szilárd és fér­fias« kommunista jóhírnevéből, amelyet a rendőrség támogatása folytán élvez ®­­. 1944 szeptember 9-én sikerült neki csalárd módon magához kaparintani a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizott­sága titkárának vezetői állását. 1944. év vége felé bűnös kaapcso­­latokat szőtt, az angol kémszol­­gálattal, William Bailey ezredes közvetítésével, akinek utasításait és tanácsait később a bolgár állam ellen irányuló felforgató tevékeny­ségében pontosan követi. A vádirat ezután felsorolja a többi 10 vádlott személyi adatait. A vádirat a bíróság elé állított személyeket az alábbi bűnökkel vá­dolja: ■ Trajcso Kosztov vádlottat, — aki 1942 óta a rendőrséggel állt kapcsolatban, majd az angol kém­­szolgálattal, — Nikolasz Pavlov vádlottal, akit a múltból mint rendőrügynököt ismert és Ivan Sztefanov vádlottal, az angol kém­szolgálat titkos munkatársával egyetértésben 1944 szeptember 9-ét követően részt vett annak az össze­esküvésnek a megszervezésében, amelynek célja volt, hogy meg­­döntse Bulgária demokratikus ál­lamrendjét. eredményeképpen és Sztefanov vádlott Kardeljjel történt megbe­szélésének eredményeképpen együtt kidolgozták az előkészítő terveket, amelyek a következő célokra irá­nyultak : a) Megdöntik a Bolgár Népköz­­társaságnak a nép akaratából meg­választott törvényes kormányát. b) Jugoszlávia katonai segítségé­vel erőszakkal kezükbe kerítik a hatalmat. c) Letartóztatásba helyezik és fizikailag megsemmisítik Dimitrov elvtársat, a kormány és a bolgár nép fejét. A fasiszta Titóval és legbensőbb munkatársaival, Gyilasszal és Ran­­koviccsal egyetértésben Kosztov vádlott, felhasználva miniszterel­nökhelyettesi tisztségét, megterem­tette Bulgáriában az aknamunka és kémtevékenység feltételeit a jugo­szláv kémszolgálat megbízottjai szá­mára. Hadzsipanzev vádlott bel­grádi utasítására eljárva a jugoszláv kémhálózat élén állt, ezenkívül Barab­eljev és Ivanov vádlottakkal egyetér­tésben demoralizáló tevé­kenységet fejtett ki a Bolgár Népköztársaság Macedón alattvalói között. Kosztov és társai olyan ér­tesüléseket szolgáltattak a jugoszláv kémszol­­gálatnak, amelyek a törvény értelmé­ben államtitkoknak tekinten­dők. Consev vádlott az ame­rikai, Krisztov vádlott a ju­goszláv kémszol­gálatnak szol­gáltatott adatokat. A bűnügyi vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az angol és amerikai kém­szol­gálatok már a második világ­háborúban működésbe helyez­ték bulgáriai ügynökségüket. Com­ Consey, aki kémkapcso­latban állott James Clark­kal, az amerikai misszió al­kalmazottjával, beismerte val­lomásában, hogy Clark közöl­te vele: „Az amerikaiak fon­tosnak tartják, hogy kapcso­latokat teremtsenek és meg­nyerjenek maguknak kommu­nista párttagokat, akik adott esetben különösen nélkülözhe­­tetle­nek lehetnek számukra.“ Trajcso Kosztov vádlott, aki az angol kémszolgálattal működött együtt, nevezetesen annak balkáni vezetőjével, Bailey ezredessel, be­ismerte, hogy 1944 novemberében találkozott Bailey-vel, Huxley an­gol tábornok szófiai lakásán és ott Baileyt arról tájékoztatta, hogy Gusev rendőrfőnök, aki beszervez­te Kosztovot, mint provokátort a Bolgár Kommunista Pártba, az an­gol kémszervezet szolgálatában áll és annak utasítására szervezte be őt. Ilymódon már a Hazafa­s Arc­vonalnak a Kommunis­a Párttal az élén 1949 szeptember 9-én történt hatalomrajutása pillanatában a Párt bizonyos vezető posztjain az angol és amerikai kémszolgálat be­szervezett ügynökségének tagjai ál­lottak. Ez a bulgári&s kémközpont ha­marosan megtalálta a közös nyel­vet a jugoszláviai amerikai és an­gol kém­központtal, amely ebben az országban a Pártban és a kor­Kardelj ezután közölte Kosz­­■ oval, hogy Titónaki ezzel a tervével teljesen egyetértenek az angolok és az amerikaiak, akik a látszat kedvéért nagy lármát fognak rendeztetni sajtójukban és ezt az alkalmat megragadják arra, hogy a Szovjetunió ellen a szövetséglétesítés vádját emel­jék, ugyanakkor pedig felmond­ják bizonyos kötelezettségeiket a Szovjetunió irányában. Tito tervei értelmében — amint Ké­rd­ést Kosztov előtt ki­fejtette — ebben a „szövetség­ben“ az irányító szerep Jugoszlá­viát illetné meg, személy­­­ szerint Titót, míg Bulgária csupán he­tedik köztársaság lenne Jugo­szláviában. Kosztov elfogadta Triónak Kardelj közvetítésével előterjesz­tett javaslatát és vállalkozott ennek végrehajtására. 1946 nyarán Kosztov Belgrád­ba utazott. Lát­ogatást tett Kan­­­kavicsnál és négyszemközt bizal­mas bsszélgetés­t folytatott vele. A beszélgetés tartalmáról Kosz­tov a következőket vallotta: — Önnek arra kell törekednie — mondotta Rankovics —, hogy a belügyminisztérium szerveinél­­vezető állásaiba olyan exo-nete­­­ket helyezzenek, akik az Ön oda­adó hívei. Ezeknek az emberek­nek a jugoszláv kémszol­gálat képviselőivel a legszorosabb érintkezésben keill el­járniok. Kosztov a bolgár kormány ál­tal a „Hotel Bulgarie“ szállóban rendezett újévi fogadáson, Bai­­elyval való rendszeres találkozá­sainak egyikén­ tájékoztatta Bailey­t a Kardeljjel folytatott megbeszélésekről, hogy meg Vo­nyosodjék, Tito valóban össze­hangolta-e tervét az angoloké­val. Erről a találkozóról Kosz­tov így vall: " Bailey kijelentette, tudomá­sa van ilyen jugoszláv javaslat­ról, erről az ügyről az angolok és az amerikaiak is tudnak. Bailey tájékoztatta Kosz­tovot a titkos megegyezéséről, amely már a második világháború alatt létrejött T'to és az ame­rikai-angol imperialisták között Kosztov ezeket mondja. ..Tito is vállalta, hogy Jugoszláviát el­távolítja a Szovjetuniótól, vala­mint keleteurópai és délkeleteu­rópai barátaitól és olyan politi­kát fog folytatni, amely megfe­lel az angol-amerikai tömb külön­mányban vezető állásban levő emberekkel rendelkezik Tito, Kardelj, Gyilasz és Rankovics személyében. 1944 novemberé­nek végén Kosztov megbe­szélést folytatott Kardeljjel. Erről a megbeszélésről beszá­molva Kosztov vallomásában a következőket mondottk: Titóék, az­­ amerikaiak, va­lamint az angolok között már a háború folyamán határo­zott megegyezés létesült. En­nek a megegyezésnek a vég­rehajtása során a jugoszláv kormány úgy véli, hogy nem szabad Jugoszláviát véglege­sen hozzákötni a Szovjetunió­hoz, hanem kapcsolatokat kell fenntartani a nyugati hatal­makkal. A jugoszláv kormánynak az a szándéka — mondotta Kosz­­ov vallomása szerint Kardelj —, hogy felkéri a Szovjetuniót, von­­ja ki Jugoszláviából hadseregét, nyomban Jugoszlávia felszabadu­lása után. Rosztovnak — foly­tatta Kardelj — a maga részéről szintén meg kell tennie a szük­séges lépéseket, hogy a szovjet csapatok kivonuljanak Bulgáriá­ból, hogy a Szovjetunió ne jus­son befolyáshoz a Dunától dél­re és, hogy Bu­gária haladékta­lanul egyesüljön Jugoszláviával. Az utóbbi célból Kosztov — mondta Kardelj — használja fel a délszlávok szövetségének gondo­latát. Tito tervei szerint ennek az egyesü­l­nek a Szovjetunió tudta nélkül kellett volna meg­történie, a Szovjetuniót befeje­zett tény elé állították volna ab­ban az időpontban, amikor Ge­­orgi Dimitrov még nem tért viss­za Bulgáriába. A jugoszlávok ugyanis tudták, hogy Dimitrov nem menne bele ilyen dologba­ jeges balkáni stratégiai és poli­tikai érdekeinek.“ Gyilasz tervei 1945 márciusában Kosztov ta­lálkozott Mi’evan Gyi­azszal. Gyi­­la­zz először is Tito és Kardelj sajnálkozását közvetítette a fe­lett, hogy nem sikerült­ haladék­talanul megvalósítani tervüket, a bolgár-jugo­s­zláv uniót. Kosztov elmagyarázta n­eki, hogy ezt Di­mitrov közbelépése hiúsította meg. Kosztov vallomása szerint Tito terve a Kosz’ov­! összehangol tevékenységre az új körülmé­nye­k között a következő volt: .......Bulgária és Jugoszlávia fokozatos eltávolítása a Szovjet­­uniótól, arra számítva, mint a­z elő­t, hogy egy föderáció eszmé­je népszerű ezek között a népek között, de a kül politikának a nyugat felé való beállításával. . . Gy­lasz javasolta, hogy Tito „népszerűségét“ állítsák szembe D mitroval . . .“. A vádirat ezután Rosztov fő­munkatársainak, Nikola Pavlovnak és Ivan Sztefanovnak vallomásaira tér ki, amelyek teljes mértékben igazolják a vádiratban foglaltakat. A Tito és Kosztov között folyt megbeszélésről Koszt a követke­zőket vallja: „Amikor Jugoszlávia politikai orientációjáról érdeklődtem Titó­­nál, Tito megérttette velem, hogy Jugoszlávia külpolitikai orientáció­ja egyre inkább amerikabarát irány­zatot vesz. Amikor Kosztov azt kérdezte Ti­­tótól, hogy miért nem váltja le bul­gáriai képviselőjét, a beteges és semmivel nem törődő Kovácsevicset Tito így válaszolt:’ „A jugo­szláv kormány elhatározd, hogy a­z első adandó alkalommal Bulgáriába küldjük Cicmilt, a jugoszl­áv külügyminisztérium egyik legfőbb emberét, aki jelenleg Magyarországon dol­gozik és ott szép sikereket ért el de akit már onnan vissza kell hívni“. Tito — vallja a­lábbiakban Kogy­ov — olyan emberként ajánlotta ne­kem Ch­milt, mint akivel „egy nyelven tudok majd beszélni“. Kosztov vallomása rátér Ti­to hódítónak beillő bulgáriai látogatására és kifejti, hogy az utazás egész tartama alatt Tito úgy érezte, hogy az út­vonal mentén felsorakozott bolgár tömegek meleg ünnep­lése nem Jugoszlávia népei­nek, h­anem az ő személyének szól és a helyzet urának kép­zelte magát Bulgáriában. Tito, a Marshall-terv védelmezői © A második Tito—Kosztov megbeszélés még nyíltabb jel­legű volt. Kosztov vallomásá­ból kitűnik, hogy Tito kerte­lés nélkül kijelentette, hogy már a legközelebbi­­ jövőben megváltoztatja politikáját a Szovjetunió irányában és „tisztázza“ Jugoszlávia kap­csolatait a népi demokráciák­kal. Tito heves szavakkal kelt ki a Szovjetuniónak a Mar­­shall-tervvel szemben folyta­tott politikája ellen. Tito ezután kifejtette az amerikaiak tervét, amely sze­rint ő eljár. Hangoztatta, hogy az amerikaiak a szov­jetellenes erők növelését ter­vezik nemcsak J­ugoszláviá­ban és Bulgáriában, hanem az összes többi népi demokra­tikus országokban. Az a szándékuk, hogy gazdaságilag, politikailag és katonailag sok­oldalú nyomást gyakorolja­nak ezekre az országokra, hogy elszakítsák azokat a Szovjetuniótól és a nyugati tömbhöz csatolják őket. Tito döntő jelentőségű tet­teket kért Rosztovtól: „Ön és emberei már most fel kell, hog­y készüljenek az elszaka­dásra“ — mondot­. „Önök­nek igyekezniük kell elfoglal­nak a parancsnokló helyeket az államban és a pártban, hogy képesek legyenek az el­ső csapást megtenni, megala­kítani az új kormányt és azonnal kikiáltani Bulgária egyesülését J­ugoszláviával, ami után számíthatnak tevé­keny segítségünkre. Mi haj­landók vagyunk — mondotta Tito — ebben az esetben fegy­veres erővel is segíteni Önö­ket.“ Kosztov figyelmeztette Ti­­tót, hogy Dimitrov szembehe­lyezkednék a Szovjetuniótól való elszakadást célzó politi­kával. Dimitrov nevét hallva Tito valósággal toporzékolt a gyűlölettől. Tit­o különösen hangsúlyoz­ta, hogy a döntő lépések végre­hajtásának terve nemcsak az övé, hanem az amerikaiak jó­váhagyták és ugyanakkor se­gítséget is ígértek. A továbbiakban Kosz­ov be­számolt Tito tervéről, amely szerint Jugoszláviát fokozato­san viszik át az angol-amerikai tömb útjára. Tito közvetít Kosztovék és az amerikaiak között 1947 vége felé Kosztov talál­­kozott Donald Read Heath bul­gáriai USA-követtel. E találko­zással kapcsolatban Kosztov ezeket vallja: Heath közöl­e velem, hogyha az amerikaiaknak közléseik lesznek számomra, ezt előzőleg megbeszéljük a jugoszlávokkal és őrajtuk keresztül továbbít­ják. Hangoztatta, hogy azokat a tanácsokat, amelyeket Titotól és legközelebbi munkatársaitól fogok kapni, tekintsem úgy, mint amerikai tanácsokat, és ebben a tekintetben teljes össz­hang van Tito és közöttük. A vádlottak vallomásaiból, a tanúvallomásokból és a perira­tokból kitűnik, hogy a Tito és a Kosztov-banda, amely előre megál­­lapított tervek alapján egymás­sal állandó kapcsolatban állva működöt , kihasználta a bolgár nép baráti érzelmeit a jugoszláv dolgozók iránt és a délszláv né­pek barátságából fegyvert ko­vácsolt aljas tervei megvalósí­tására. Kosztov vádlott minden ha­talmában álló intézkedést meg­tett, h­ogy lehetővé tegye a ju­goszláv ügynököknek a befér­kőzést a bolgár államgépeze­te. Ebben teljes mértékben se­gítségére voltak vádlót­ársai is. A vádlottak vallomásaiból be­bizonyosodott, hogy Bulgáriá­ban széleskörű propaganda és (Folytatása a i­ifc oldalon) Kapcsolatok az angol kémszolgálattal Összeesküvés Bulgária kormánya ellen Megegyezés Tito és az angolszász imperialisták között Bulgáriát Jugoszlávia hetedik köztársaságává akarták zülleszteni

Next