Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)
1950-06-28 / 147. szám
SZERDA, 1050. JUNTOS 28 Vásárhely kutason is győzött A SZOVJET KOMBÁJN A leitesi „JPetőfi“ termelőcsoport gabonáját aratja és csépeli a szovjet óriásgép fogadják a szovjet gépet. Öt éve hozták el a szovjet katonák Vásárheyykutas dolgozó népének a szabadságot. Szovjet katonák, szovjet emberek segítették az elesetteket, a szegényeket a felszabadulás utáni időben. Később elmentek haza, de segítő kezüket azóta is érzik Vásárhelykutas dolgozói. — Most ismét itt vannak köztünk — szól az egyik zászlótartó, Adler Imréné. Ezzel a nagy géppel újra eljöttek Vásárhelykutasra, segítenek dolgozni, aratni. A Petőfi termelőszövetkezeti csoport tagjai 11 óra óta várnak itt. Most lélegzetvisszafojtva figyelik a falu dolgozóival együtt a kombájnt, amint keresztülhalad a diadalkapun, amelyet Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak arcképei ékesítenek. Készüljük a szovjet népnek és vezetőjének, Sztálin elvtársnak, köszönjük a Pártnak és Rákosi elvársnak, hogy Csongrád megyében elsőnek Vásárhelykutasra juttatta el az aratócséplőgépet — kezdte az üdvözlőbeszédet Diószegi Lajos párttitkár. — ígérjük, hogy a jövőben több és jobb munkát végzünk, hogy minél több ilyen gépet tudjon juttatni a falu dolgozóinak a munkásosztály. Még követ kéz,elsőbben visszük a harcot a dolgozó parasztság ellenségei, a kulákok és klerikális reakció ellen. Az eddiginél sokkal szorosabban zárkózunk fel a Párt mögé, hogy az ilyen és ehhez hasonló gépekkel építhessük hazánkat. Mint gyűrű veszi körül a dolgozók tömege a gépet és kíséri keresztül a falun, egészen a Pilöfi terra elitcsopon búzatáblájáig. A száz holdnyi aranysárga kalászt engem és megáll a gép, majd motorja ismét felbúg. A vezető egyet kapcsol, működésbe jönnek az ollók, forog a motolla és a kombájn eindul a búzatábla felé. A körülötte állók tekintete most mind rátapad. Termelőcsoport tagok, egyénileg dolgozó parasztok, akiket a kíváncsiság hozott ide, szinte megkövülten nézik, hogyan vágnak bele a gép éles vasfogai a búzába. Gyönyörű busza, legszebb a vásárhelykutasi határban. Még a legnagyobb embereknek is felér a mellükig. Sűrű, erős szálai, tömött kalászai hullámzanak, mintha integetnének a gépnek. A sok kíváncsi ember, asszony fiatal egész közel halad a gép Mo.or.zaja elnyomja a többszáz ember hangját, akik vitatkoznak, beszélnek, dicsérik a gépek munkáját. Úgy hallottuk, szétszórja a pelyvát és a szalmát — mondja Juhász Sándor, a csoport egyik tagja —. Már el is készítettük a lógereklyét, amellyel majd összekaparjuk, de most örömmel látjuk, hogy nincs szükség rá. Az történt, ugyanis, hogy a vásárhelyi gépállomás javítóműhelyében iszsalmagyűjtő kocsit szerkesztettek, amelyen egy rudasra való , szalmát gyűjtenek össze és igy nagy rakásokban durják le időközönként. Hasonlóan kupacokba rakják a pelyvát is. Még alig löki le. L. Tóth az eső rakji a pelyvát, mint juhászok a pásztortüzet, úgy ülik körbe a jelenlevők. Durják, keresgélnek, kíváncsiak, mennyi szemet szór el a kombájn. fl termelőcsoport juhásza, az öreg Bohos István is otthagyta a nyáját. — Hát ilyen gépet én még nem láttam — csodálkozik. Már tíz perce keresem az elszóródott szemeket, de ezt a hármat találtam — mutatja ráncos, reszkető kezével. A gép valóban olyan munkát végez, amit nem is reméltek a csoport dolgozói. Sokat olvastak a kombájnokról, a szovjet kolhozok dolgozó parasztjainak munkájáról. Eddig csak maguk elé tudták képzelni a kombájnt úgy ahogy fényképen látták, de most örömmel látják, hogy amilyen nagy, olyan jó munkát végez. Fejős Mátyás nyolcholdas dolgozó paraszt, aki a két kilométerre lévő tanyájából szaladt idáig, lihegve áll meg a búzatábla előtt. Csak miután körülnézte a hatalmas gépet s megfigyelte munkáját, szólal meg: — Erre a környékre való vagyok, de még ilyen búzát ebben a földben nem láttam igaz, hogy ilyen aratási módot sem. Ezek után magam is fontolóra veszem, hogy a jövőben miként gazdálkodjam. Lévai Sándor kisparaszt nagyokat lépve méri le, milyen széles sávban vágja le egyúttal a búzát a kombájn. — Két ember se fogna el ekkorát, ha bármennyire is beledőlne és kinyújtaná a derekát, mint ez a gép. A kaszások és a gép előrehaladását pedig össze se lehet hasonlítani — mondja. Második körútiran kombájn. A dűlő fejére ér, mikor egy percre megáll, hogy kiürítse a szemet. A gépkocsi alááll a garatnak. Tizenegy mázsa gabona gyűlt már össze. A gép szerelője, Lehóezld Gyula megnyitja a szemgyűjtő tartály hatalmas torkát és folyik, ömlik a búza, mint a gátat elszakító víz. A Petőfi termelőcsoport jó munkájának ezévi eredménye, gyümölcse. Két kézzel markol bele a gépkocsiba ömlő búzába, Juhász Sándor. — Búza, a mi búzánk, kenyerünk, kincsünk — mondja maga elé. Igen, ez a búza kenyér, kincs, gazdagság. Minél többet adnak dolgozó parasztjaink ebből az országnak, annál jobban és boldogabban az egész ország népe. A nap már lecsúszott az ég peremén, erősen közeleg az este. Harmat lepi el a dús kalászokat. Lepuhul a gabona, Botykai Lajos elvtárs, a kombájnvezető, leállítja a motort. A motorla leáll, elcsendesedik a vágószerkezet csörgése, elcsendesedik vele együtt a táj. A sok érdeklődő hazafelé igyekszik. — Jó ezeknek — mondják néhányan. — Még alig egy éve kezdték és máris ilyen szép eredményt értek el. — Ami igaz, az igaz — teszi hozzá Fejős Mátyás —, jobb így gazdálkodni. Nagy Pál, segítenének tolni. A hatalmas gép ellenállhatatlan erővél halad előre. Ezren és ezren ,nézték", csodál- meglett. Tejben fogják, mintha rák, amint lassan végiggördül Hódmezővásárhelyen, a Sztálin utcán. Többezer szempár leste, figyelte minden alkatrészét, hogyan dolgozik, mozog. — Kombájn, szovjet kombájn ■— mondták az emberek örömteli arccal egymásnak. Ismerősök, ismeretlenek álltak meg átbeszéltek a gépről. „Mi a teljéül ,menye? Mennyit bír? Hány embert pótol?“ — ezek a kérdések röpködtek. Akik hallottak, vagy olvastak róla, magyarázták a működését. Valamennyien maguk elé képzelték, hogyan dolgozik, hogyan halad előre a „búzatáblában. — Örökké felejthetetlen élmény ez számunkra — szóltak, többen is. Nem győztek betelni a szovje ipar, a szovjet ember e pompás készítményével. Most itt jön Vásárhely felől az utat átfogó diadalkapu alatt, ahol Vásárhelykutas dolgozó parasztjai várják. Hirtelen meg sem lehet számolni, hányan lehetnek, akik itt a kora délutáni órában összegyűltek, hogy üdvözöljék. Még százalékba se lehet kifejezni ezt a szórást — mondja Borók Mihály, a földművesszövetkezet termelési felelőse. — Pedig öten is összeadják azt a négy-öt sze_ met, amit találtak. — Tizenötéves voltam, mikor először a kezembe nyomta a kulák a kaszát. Izzadtam, reszketett az inam, — mondja Surinya Ferenc, 73 éves vásárhelykutasi dolgozó paraszt. — Mint öregember is végtelenül örülök ennek a gépnek, amely„megszabadítja a jövő nemzedéket, unokáinkat a nehéz munkától. Nekik már nemcsak gyermekkorában nem kell kaszát fogni, de meglett ember, korukban sem. 3 Gabonatüzek Tápén és Szentesen Nagyobb éberséggel ügyeljünk jövő évi kenyerünkre Június 25-én Tápén Hódi Frenec, Dózsa György utca 13 szám alatti lakos tüzet okozott a Völgyközi-dűlőben. Felgyújtott saját búzájából két búza keresztet és Török János kulák búzájából is 204 négyszögölt. Hódi Ferenc ügyében a vizsgálat tart. Megállapították, hogy kulák és klerikális befolyás alatt is áll. Az ellenség azonban nemcsak a nyílt támadás fegyverét alkalmazza, a tűzfigyelő szolgálat, a tűzőrség ellen is megpróbál hangulatot kelteni. Lebecsüli azok feladatát és ügykörét. Ennek tudható be a másik megyei tűzeset is, Szentesen. Az orosházi vasútvonal mentén a mozdonyból kipattanó szikra felgyújtott 20 hold gabonát, amiből másfél hold elégett. Ha a búza gazdája, Szőke téglagyáros és Berényi kereskedő a gabona aratását legalább a vasútvonal mentén idejében megkezdi, — már csupán a tűzveszélyesség miatt is —, nem fordulhatott volna elő ez az eset, mert csak túlérett gabona gyullad meg. Hatóságaink a legszigorúbb eljárást folytassák le a tűzesetek okozói ellen. Dolgozóink pedig a legélesebben kísérjék figyelemmel az ellenség mozgolódását, leplezzék le aljas tevékenységüket Állandóan nyújtsanak alapos támogatást tűzőrségünknek. Pártmunnka a traktorvezetők között A veszelinoi pártszervezet körzeti pártbizottsága a mezőgazdasági munka minden fontos szakasza előtt tanácskozásra hívja össze a gépkezelőket. Így az aratási munkálatok előtt is megtartják a traktorvezetők és a brigádvezetők körzeti tanácskozását. Maljuzsenko elvtárs traktorbrigádjával Ukrajna veszelinoi körzetében levő „Sztálin“-kolhozban dolgozik. Ő a brigád úgynevezett tábori kocsijának a vezetője. A kocsiban rádióvevőkészülék és kis könyvtár van Az agitátorok mindenekelőtt példát mutatnak a munka területén. A munka befejezése után pedig beszélgetéseket folytatnak a traktorvezetőkkel és a vontatott gépek kezelőmunkásaival. Felolvasásokat és kollektív rádióhallgatást szerveznek. Az agitátorok megszervezik a szocialista munkaversenyt a traktorvezetők körében. Az ő buzdításukra indította meg nagyszerű kezdeményezését Dibuszár evtárs traktorvezető brigádja. Versenyt indítottak az üzemanyag-takarékosságért, a kenőanyagok, tartalék-alkatrészek és egyéb eszközök megtakarításáért. A brigád két hónap alatt 3000 kg üzemanyagot 'takarított meg.A megtakarított üzemanyag mintegy 350 hold föld megművelésére elegendő. A körzeti pártbizottság a nagy lendülettel folyó munkaverseny eredményeinek megismertetésére ötnaponként eredménytáblákat és fali újságokat bocsát ki. Az eredménytáblákat a mozgó szerelő műhelyek közvetítik a körzet brigádjaihoz. A gépkezelők körében végzett pártmunka és kádermunka látható eredményekkel jár. Megmutatkozik mindenekelőtt a terméseredményekben és megmutatkozik a traktorvezetők politikai és szakmai fejlődésében is. A sokat fejlődő fiatal káderek legjobbjai vezető beosztást kaptak. Az aratási munkában nagyszerű segítséget nyújtanak a kolhozparasztoknak a szocialista mezőgazdaság élharcosai, a traktoristák. A szocialista mezőgazdaság további fellendítése nem kis ménekben attól is függ, milyen agitációt folytat a pártszervezet a gép- és traktorállomásokon. Akik most itt állnak a sándorfalvi felsőszérű végén, valószínűleg már mindnyájan láttak cséplőgépet, sokan közülük már dolgoztak is rajta. De most, kedden délben mégis úgy megcsodálják a frissen zöldre festett cséplőszekrényt, mintha most látnának először ilyet. Valami feszültség, valami különös izgalom jellemzi ezt a 120 sándorfalvi lakost, itt a falu végén. * A hírét már hétfőn is hallották a faluban, kedden reggel az újság is hozta. ,,A mai napon megindul a cséplés a felsőszérűn ...“ így írta a kedd reggeli lap. És ezeket a híreket a tények is alátámasztották. A közös szérűn egyre szaporodtak az asztagok, már kedden reggel 6 órakor egymást kerülgették a takarodó szekerek , és kedd délelőtt az ártézi kút mellé húzatták a kétkarú tűzoltófecskendőt Valóban úgy volt, hogy délután 3 órakor, mikor Rovó Istvánná rozsának első kévését magába szívta a dob, mindenkinek nagyot dobbant a szíve. Drámai pillanat volt ez. Sándorfalván megkezdődött a cséplés, folytatásaként annak a szorgalmas munkának, amit az ország dolgozó parasztjaival együtt a sándorfalviak is végeztek. Rovóné mosolyogva nézi a vadonatúj kék munkaruhába öltözött etetők mozdulatait. Ez szépen, gondosan szétteríti a kévét, szinte szeretettel simítja végig, mielőtt elnyelné azt a dob. Rovóné tekintete követi a szürke rozsszemeket, láthatatlan útjukon. Közben látja a gép oldaldeszkáján a gömbölyű piros betűket: „Mi Kuruncai és Lázár vállaltuk 32 vagon gabona elcséplését." Vállalták a sándorfalvi traktorállomás dolgozói jóval az előíráson felüli mennyiséget, mert ők is tudják Rovónéval és a többi sándorfalvi dolgozó paraszttal együtt; minden szem gabona, minden •túlteljesítés, minden megnyert nap hozzájárul az ország szocialista fejlődésének gyorsításához, a béke nagy csatájának megnyeréséhez. * Már vastag sugarakban folyik a zsákokba a rozs. A szalmába egy szem se ment, ezt megállapították a gondos tekintetek: a sándorfalvi pártszervezet vezetői, a traktorista és még számosan, az ottlévő sándorfalvi dolgozók közül, akik mindjárt az első kéve után a cséplőgép végéhez siettek. Még valamit állítanak a gépen, mert a szortirral hiba van. Nem szabad egy szemnek sem veszendőbe menni. Ez az ország érdeke, Rovóné érdeke, mindnyájunk érdeke. • Csak a Korom Jánosné, Varga Antalné, a Kollár Antal-féle sándorfalvi kulákok örülnének annak, ha a szem veszik. Ezeknek minden szem elveszett gabona — csak haszon. Mint ahogy az is haszon lett volna nekik, ha a sándorfalviak halogatják az aratást, a behordást és a cséplést. Iyeneket mondtak a napokban: „Nem jó elsőnek csépeltetni, mert akkor próbálják ki a gépet és a fele gabona pocsékba megy". — Ilyeneket mondtak még nem is olyan régen — pár hónapja: „Ne arassatok, mert úgyis nemsokára háború lesz . . . De kedd délután, mikor a cséplőgép megindult a felső soron, a kulákok nem igen jutottak szóhoz. Ismét vereséget szenvedtek, — de ismét tudomásul kell vennünk: Nem végleges vereség ez. Nem adják fel a harcok nem vonulnak vissza. Miközben Sándorfalván kellemes hangon duruzsolnak a cséplőgépek — a kulákok is összedugják a fejüket, a kulákok is duruzsolnak- Újabb „jó ötleteket“ találnak ki a dolgozó parasztság félrevezetésére. És ha esetleg nem jutna eszükbe semmi rágalom (bár azt nehéz elgondolni) — ott van a gyalázkodások és hazugságok kiapadhatatlan áhítatos forrása: a klérus. Ha a kulákok nem találnának „érveket“ a nép ellen, vagy nem mernének „érveket“ hangoztatni, van Sándorfalván olyan hely, ahol a rágalmak kivénhedt és ifjú mestere még most is arcátlanul uszít a demokrácia ellen. Ez a hely a templom, ahol a sándorfalvi pap ízléstelen mű dacokat magyaráz az isten igéje helyett. Most vasárnap is a „Nem tudom az életemet hol rontottam én el“ kezdetű egyáltalán nem egyházi éneknek mondható ócska slágert magyarázta a sándofalviaknalk. Tudtunkkal ezt és az ehhez hasonlót nem a szentegyházban, hanem trák házakban szoktak idézni. * De ezekre a hangokra Sándorfalván egyre kevesebben hallgatnak. Amit ez a keddi cséplés is mutat. És az is mutatja, hogy a múltkor megkötött szállítási szerződés értelmében Rovó Istvánná minden felesleges gabonáját a cséplőgéptől egyenesen a földművesszövetkezet raktárába adta be. A gépállomás fellobogózott vontatója vitte a teli zsákokat a szövetkezetbe és a fejadagot, a vetőmagot pedig Rovóék házához szállította.Ő így csépelte el elsőnek Sándorfalván — és talán a megyében is — a gépállomás traktora Rovó Istvánná, sándorfalvi új földhöz juttatott kiiparaszt gabonáját. Azután a második osztaghoz, — Erdei Mihály gabonájához kezdett és mire ezek a sorok megjelennek, már a gép is jól a sor közepetáján tart. Kruncai József és Lázár Zsófia gépe élesenéli a vadait 32 vagon gabonát — de talán még többet is. Miért sok a gabona Sándorfalva határában is. Rovónéni is —tavaly a rozs két és fél mázsát adott, idén pedig, ahogy kedd délután ott a teai zsákok tetején kiszámították — kilenc és fél mázsát. De van olyan a felsőszélüs asztagok között, amelyik még a mázsán felül is ad.b. iij * Ez történt kedden a sándorfalvi felsőszékln ...