Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-08 / 288. szám

Csütörtök, 1935. december 8. DÉLMAGYARORSZÁG3 Beszélgetés egy szegedi festőművésszel a TM*nagy kompozícióról« A műt­em az Április 4 úti gyakorlóiskola második eme­letén van. Ablakain egyked­vűen szűrődik be a bágyadt őszi napsugár. A falak mel­lett, s az állványokon képek: egy festő életének állomásai. És mindenütt sok könyv: művészettörténeti munkák, reprodukciós albumok, szép­­irodalom. Köröskörül a te­remben félbemaradt, s készü­lő munkák sorakoznak. Nin­csen köztük az Éneklő ifjú­ság kompozíciója, amellyel a művész 1950-ben, az Első Magyar Képzőművészeti Ki­állításon szerepelt, s azokat a műveit sem látjuk itt, ame­lyekkel azóta a megyei és az országos tárlatokon fellé­pett. Legutóbb a mai paraszti élet ünnepi arcát mutatta be tápéi­­ képeivel. Ezt megelőző­en a parasztforradalmak nagyméretű kompozíciójába fogott. Előttünk a kép, me­lyen a paraszti tömegek áttö­rik a páncélos nemesi lovas­ság vonalait. Mellette ké­szülő akt-kompozíció, mely az iszony mozdulataival az atom- és hidrogénfegyver fenyegetése ellen tiltakozik. Amott lovagló gyermekek előtt szétrebbenő ludak a Ti­sza partján. A következő festmény Pusztaszeren szüle­tett: tehenek békés vonulá­sát magzavaró bika elől ijed­ten futamodik meg egy lány­ka, — botot hajítva kénysze­ríti rendre a csordát egy kis gulyásbojtár. Aztán önarckép következik: a művész szem­üvegén át kiáradó figyelem­mel méri ecsetjével a tár­gyak arányait. A kép sarká­ban meghúzódik a szignó: Vinkler. A művész — Vinkler Lász­ló — a főiskola rajztanszékét vezeti. Hogyan egyeztethető össze , , tanári pálya és művészi munka életében? — Van jó és rossz oldala ennek a kettősségnek — jegyzi meg. — Jó oldala, hogy az ember elméletileg, s gyakorlatilag egyaránt tisz­tázni kényszerül bizonyos kérdéseket. Hátránya abból ered, hogy a nagyobb kom­pozíciókhoz szükséges folya­matos koncentráció ilyenfor­mán gyakran zavart szenved. A művészetében követett irányról ezt mondja: " — A klasszikus humanista hagyományok felhasználásá­val felemelkedni a szocialis­ta humanizmus színvonalá­ra, az ember benső életét az egyetemes emberi problémák szemszögéből ábrázolva: erre törekszem. Az ember járkál az életben, s megragadja egy-egy jelenség, eszme — legyen az pusztaszeri nyár, Ács Gyuri bácsi tánca, a bé­................................... ke ugye, vagy a Tisza-parton hancúrozó gyerekek. Vannak művészek­, akik külön ké­pekben mondják el az életet. Én inkább szeretném szinté­zisbe hozni benyomásaimat. Szavaiból kibontakozik a művészi elgondolás, mely sarkallja. — A részletmunka is ma­gasabb színvonalra emelke­dik, ha nagyobb eszmei kon­cepció érdekében készül, át­hatja, s egységbe ötvözi a ré­szeket a belülről fakadó esz­mei mondanivaló. — S hoz­záfűzi: — Ha ilyen nagykoncep­ciójú művek alkotására sű­rűbben nyílna lehetőség a gyakorlatban, a festői elő­adásmódban is ugrásszerűen magasabb fokra tudnánk emelkedni. Mi kellene ehhez? — A nagyobb koncepciójú művekhez társadalmi igény­re, segítségre van szükség. Arra, hogy kapjak egy falat, vagy egy termet. Nem az a döntő kérdés, hogy mit fizet­nek, hanem hogy létrehoz­hassak egy freskó-méretű al­kotást. Nagyon bíztató — mondja —, hogy Tápai An­tal a szobrászat területén már kapott ilyen feladatokat. Szerintem van Szegeden né­hány olyan művész, aki al­kalmas arra, hogy a városhoz méltó feladatokat megoldjon. De ha nem lenne elég, akkor ilyen nagy város­ban, mint Szeged, még hívni is kellene művészeket, hogy kibontakoztassuk a szocialis­ta-realista képzőművészetet. Hódmezővásárhelyen már komoly gyakorlati lépéseket tettek ezen a területen. Mi se maradjunk el. Ami engem illet, úgy érzem, itt az ideje a nagyobb munkáknak. Éle­tem javában vagyok, most kell nekifogni, különben el­fut az idő, s a nagy koncep­ciók elsorvadnak. Nézem a képeket, s kere­sem bennük az egységbefogó gondolat elképzelés egy-egy részletét. S valóban, e pillanatban úgy tűnik, hogy e képek csak részleteket ábrázolnak, mint­ha mind folytatást kívánna: a Tisza-parti gyerekek to­vább szaladnának, a puszta­szeri tehenek kolompszava a kép látóterén kívülről hal­latszik már, az atomkor feszültségét kifejező aktok pedig mintha szétfeszítenék a festmény kereteit. — Foglalkoztam olyan nagyméretű kompozíció ter­vével, melyben mindez, s még sok más jelenet helyet kapna. Legszívesebben egy egész termet kifestenék, hogy világunkat egy nagy szinté­zisben mutathassam be. Ke­resem hozzá a gyakorlati le­hetőséget. Mi is úgy véljük: keresni kell a lehetőséget a kiváló szegedi művész törekvései­nek előmozdítására. Németh Ferenc Mwar ú­jágíróküldöt­ség utazott a Szovjetunióba A­ Szovjetunió Távirati Iro­dája a TASZSZ meghívására hétfőn éjjel magyar újságíró­küldöttség utazott a Szovjet­unióba kéthetes tanulmányút­ra. A küldöttség vezetője Hor­váth Márton, a Szabad Nép szerkesztőbizottságának veze­tője, tagjai: Parragi György, a Magyar Nemzet főszerkesztője, Szentkirályi János, a Szabad Paid szerkesztőbizottságának vezetője, Kéri János, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetősége agit.­prop. osztálya sajtóalosztályának vezetője, Darvasi István, a Magyar Távirati Iroda külpolitikai szerkesztőségének turnusveze­tője, Bajor-Nagy Ernő, a Nők Lapja rovatvezetője és Bebrits |Anna, a Szabad Nép munka­társa.­­ A küldöttséget a pályaudva­ron Vadász Ferenc, a Magyar Újságírók Országos Szövetsé­gének főtitkára búcsúztatta. Megjelentek a küldöttség eluta­zásánál a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Agit.-Prop. osztályának és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének vezetői, vala­mint a Szovjetunió magyaror­szági nagykövetségének kép­viselője és a TASZSZ-Iroda magyarországi tudósítója. ................................................Ml SÉRTEGETTE A RENDŐRT Pintér István balástyai lakos. A szegedi járásbíróság ezer­­ forint pénzbüntetésre ítélte. — Az »­Én és a nagyapám« című magyar filmet decem­ber 2-től vetítik az NDK filmszínházaiban, ............................................. Újabb négy községben szabad a kukoricaforgalom Hétről hétre egyre több község jelenti a kukoricabe­gyűjtési terv teljesítését, amely alapja annak, hogy a község visszakapja a kukori­ca szabadpiaci jogát. Szegvár, Mindszent, Már­­tély, Fábiánsebestyén, Ma­­gyarics, Eperjes, Nagyér, Pitvaros, Csanátalberti és Kövegy után Dóc, Újszent­­iván, Kláraf­alva és Ferenc­­szállás is visszakapta a ku­korica szabadpiaci értékesí­tés jogát. Befejezték a krepnyton hazai előállításának kísérleteit A Duna Selyemfonalelőké­szítő Gyárban sikerrel jártak a krepnyton fonal, az úgyne­vezett helanka hazai előállí­tásának kísérletei. A külföldről behozott ny­lon szálat dupla sodrással, s közben többszöri hőkezelés­sel hullámosították. Az ilyen fonal rendkívül rugalmas és tartós. Ezenkívül a helanká­­ból kötött vagy szőtt áruk jobb nedvszívók, jobban le­­vegőznek, mint a közönséges­­ nylon, s viseletük sokkal­­ kellemesebb, higiéni­kusabb. A helankából zoknikat, für­dőruhákat, pulóvereket, a kö­zönséges nylonnal összeszőve pedig különleges, redősmin­tázatú blúzanyagokat készí­tenek majd. Azzal, hogy a helanka hazai előállítását megoldották, ugyanannyi va­lutáért több nylonszálat tu­dunk majd behozni. A krep­nylon nagyüzemi gyártását januárban kezdik meg a Du­na Selyemfonalelőkészítő Gyárban, Hz állami gazdaságok 1955. Évi második termelési ankétja Az Állami Gazdaságok Mi­nisztériuma december 6-án és 7-én a Bábolnai Állami Gazdaságban az állami gaz­daságok 1955. évi termelési ankétjai során 2 napos ser­­téstenyésztési ankétet rende­zett. Részt vettek az ankéten Pogácsás György, az állami gazdaságok minisztere, Ri­­biánszky Miklós miniszter­helyettes, a minisztérium ve­zető szakemberei, kiváló ku­tatók és az állami gazdasá­gok legjobb sertéstenyésztői. Az ankét részvevői Lénárd Miklósnak, a minisztérium állattenyésztési főosztálya ve­zetőjének előadása alapján megvitatták a sertéstenyész­tés időszerű kérdéseit, a te­nyésztő és az árutermelő gazdaságok feladatait. Vasárnap már jár a tanácsháza toronyórája Most még ott van a Mik­száth Kálmán utcában az Órás­­szövetkezet 4. számú kis mű­helyében azért, hogy kijavít­sák és ismét járjon, mutassa a tanácsháza tornyában a pon­tos időt. Kicsi itt a hely, alig lehet lépkedni a sok bronz­réz kerék halmaza között. Ezek a kerekek persze nem kicsik. Az emberek fantáziájában a toronyóra valami nagy, hatal­mas szerkezet képében él, — nos ez a képzelet közel jár a valósághoz. Például itt fekszik előttünk egy hosszúkás téglalap alakú, lapos vasváz, amelyen három mákdarálóhoz hasonló, de an­nál sokkal nagyobb henger he­lyezkedik el. Ezekre a henge­rekre tekerednek fel azok a kötelek, amelyek a súlyokat tartják. A negyedórát jelző szerkezetet húzó súly 60 kilo­gramm, az óraműt hajtó járó­rész súlya 40 kilogramm, kerek, egész órát jelző szerkezet hú­zósúlya pedig 80 kilogramm. A toronyórának is van „len­cséje„sétája“, amely egy másfél méteres karon jobb lá­baira leng. A lencse vagy fél mázsa, 15 kilós kalapácsok jelzik a toronyban az időt: a negyedórák jelzésekor a harang oldalára, az egész óra jelzése­kor pedig a harang peremére üt az önműködő szerkezet se­gítségével. A javítási munkálatokat Broda Sándor a KSZ egyik dolgozója vezeti. Érdekes meg­jegyezni, hogy Broda 25 évvel ezelőtt is végzett ezen az órán javítást, — akkor mint órás tanuló. Most teljes generáto­zást kap a toronyóra — mint­­egy félévszázados működése után először. A forgó részekre új rézcsapágyat erősítettek, mert a régiek teljesen elkop­tak, ezért késett, sietett vagy megállt a városháza torony­órája. Az „ankét“ lapjai — amin billeg az inga — is el­kopott, újakkal cserélték fel. Persze még sok-sok apró ja­vítani való volt a szerkezetén. A szabadon álló vasrészeket szép világos kékre befestették és a hét végén már felszere­lik a toronyba, vasárnap már jár az óra. Egy hét alatt 33 új tag a szegedi járás tsz-eiben A szegedi járás termelő­­szövetkezeteinek zárszáma­dási adatai hatnak most leg­jobban a falvak dolgozó pa­rasztjaira. A számok tükré­ből még azok is, akik leg­jobban kételkedtek a terme­lőszövetkezeti mozgalom elő­nyeiben, tökéletesen meggyő­ződhetnek a szövetkezet jó­ságáról. Meg is győződnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy egyedül csak a múlt hét hat napja alatt a szegedi járásban újabb 29 család választotta a szövetkezeti gazdálkodás út­ját, s a 29 családból 33 tag­gal erősödött ismét szövetke­zeti mozgalmunk. Az újon­nan belépő dolgozó parasztok között számos tekintélyes földterülettel rendelkező egyéni gazda is van. Különösen sokan léptek be a múlt héten a dorozsmai Jó­zef Attila Termelőszövetke­zetbe. Egyedül csak ebbe a tsz-be 11 új belépő kérte fel­vételét. E nagyszámú belépés a dorozsmai dolgozó parasz­tok részéről elismerésként szolgál a József Attila TSZ idei jó munkája iránt. Operett bemutatóra készül a szegedi Nemzeti Színház A szelistyei asszonyok heves előadássorozata után szegedi Nemzeti Színház operett bemutatójára készül. Zeller: Madarász című nagy­operettjét december 10-én, szombaton este fél 8 órakor mutatja be a színház, Horváth Jenő rendezésében. A zenekart Szalatsy István vezényli. A sze­gedi közönség az operett címsze­repében Mucsi Sándort, a Hoffmann meséiben nagy si­kerrel szereplő tehetséges fia­tal énekest, a főszerepekben Balogh Rózsát, Karácsonyi Magdát, Décsi Györgyit, Lakky Józsefet, Sugár Mihályt, Ko­vács Gyulát és Káldor Jenőt láthatja. A táncokat tervezte és betanította Sallay Eta, a szólókat táncolják Hont Ag­oÍ­a új nős, Mucsi István, Markovits Vera és Mezey Károly. Az új n­agyooperett bemutatóját deklődéssel várjuk. Megalakult Szegeden az ötvenedik KST Szegeden 1954 augusztusá­ban alakult meg az első KST a Textilművekben. A város üzemeinek dolgozói azóta csaknem minden héten újabb kölcsönös segítő takarék­pénztárakat hoztak létre. A napokban alakult meg a vá­rosi tanácsnál az ötvenedik KST. Szegeden a bérből és fize­tésből élők 22 százaléka tag­ja valamelyik KST-nek. V VTTVH MMMMM >»» f­ kiküldött tudósítónk írja: A Sajó völgyének festői táján a­­ hatal­mas üzemek, a füstölgő gyárkémények, a gáztartályok, a szerteágazó csővezetékek, a 20—22 méter magas salétromsavelnyelő tor­nyok olyan benyomást tesznek a látogatóra, mintha óriások országában járna. Kazincbarcika egyik büszkesége a Borsodi Vegyikombinát. Ez a hatalmas al­kotás négy nagy gyáregységből és a segéd­üzemek egész sorozatából áll. Huszonkét üzemrész működik itt össze,­­hogy műtrá­gyát gyártson a mezőgazdaságnak. Ez a ve­gyikombinát arra­­ hivatott, hogy azt a táp­anyagot, amit a korszerű, belterjes gazdál­kodás a földekből elvon, azt a levegőből és a víziből pótolja. Már az is lenyűgöző látvány, hogy a Borsodi Hőerőműtől három kilométer hos­­­szú csőtávvezetéken érkezik a vegyikombi­nátba a gőz. A közeli Bükk hegység erdői­nek tiszta levegőjét is hosszú csövön hatal­mas­ turbokrompesszorok szívják a gyárba. Érdemes megemlíteni, hogy a Borsodi Ve­gyikombinát csővezeték-hálózatának hos­­­sza oly nagy, hogy vele körül lehetne Ma­gyarországot keríteni. A műtrágyagyártás már megkezdődött Kazincbarcikán. Közel 1000 tonna nitro­géntartalmú műtrágyát szállított már a me­zőgazdaságnak az újonnan épült Borsodi Vegyikombinát. Ez a műtrágyamennyiség — a számítások szerint — mintegy 20 ezer mázsa gabonatöbbletet jelent. Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke, az országgyűlés ülésszakán ismertette, hogy a Borsodi Vegyikombinát „évente mintegy 220 ezer tonna nitrogénműtrágyát fog ter­melni. E nitrogénmennyiség felhasználása révén várható egy évi mezőgazdasági ter­méktöbblet kenyérgabona-értékben kife­­jezve, fővárosunk lakosságának közel két évi kenyér-, lisztszükségletét biztosítja GrVfrigy, a Borsodi Vegyikom­­binát egyik mérnöke, amikor az oxigén­­üzemben találkoztunk vele, elmondotta,­­hogy ő is Csongrád megyei. Szülei Csanád­­palotán élnek, de szívesen jött erre a tájra, mert nemcsak a vidék szép,­­hanem ezek a hatalmas gépek is állandóan lenyűgözik az embert. Miközben megmutatja, hogyan működ­nek a gépek, — elmagyarázza a műtrágya­­gyártás titkait: — A nitrogén műtrágya ipar kifejlő­dése előtt akkor nyújt meg a­ génikor a nitrogén és a hidrogén közvetlen egyesí­tését (szintézisét) és ezen keresztül az amó­­nia előállítását sikerült megoldani. Az amónia egy rész nitrogén és három rész hidrogén egyesüléséből keletkezik. Beszer­zésük nem o­koz komoly gondot, hiszen a nitrogén a levegőben megtalálható, a hid­rogén pedig a víz egyik alkotó anyaga. Először a szintézisgáz előállításának útját követtük a gázgyártól az amónia szintézis-üzemig, majd megismerkedtünk “is ATOMV •» gyártásával. Az auxik tartály fa­­lán 20 centis vastag rétegben havat talál­tunk, ami furcsán hatott, mert még azon a tájon nyoma sem volt a télnek. Nyerges György vegyészmérnök megmagyarázta, hogy mínusz 165 Celsius fokra lehűtött le­vegő van ebben a tartályban is ez fagyasz­totta meg itt a kazán falán a terem levegő­jében levő párát. A levegő ilyen nagyará­nyú lehűtésére azért van szükség, mert mínusz 165 fokon már csepfolyósodott, s a csepfolyós levegő,­­ha desztillálják, abból a nitrogén hamarabb eltávozik, mert forrás­pontja alacsonyabb. Ezáltal tehát csöveken könnyen széjjelválasztható az oxigén és a nitrogén. A nitrogénből és a hidrogénből előállí­tott amónia azonban közönséges viszonyok között gáznemű. Márpedig a gázalakú mű­trágya tárolása, szállítása és földbe jutta­tása nagyon körülményes lenne. Ezért a­z amóniát szilárd formába kell kényszeríteni, Kazincbarcikán salétromsavval semlegesí­tik az amóniát, ezáltal egy új semleges ha­tású anyag, só képződik. A salétromsav annál is inkább alkalmas az amónia szilárd formába való kényszerítésére, mert maga is nitrogéntartalmú műtrágya. A salétromsavat is levegőből és vízből nyerik Kazincbarcikán. Az amónia egy ré­szének különleges elégetésével ugyanis nitrogén-oxidot hoznak létre. A nitrogén­­oxid pedig a levegő oxigénjével és vízzel salétromsavvá egyesíthető. A salétromsav­val semlegesített amóniát azután megőrölt mészkőporral összekeverik, s így válik be­lőle a pétisó — azaz a nitrogén műtrágya. Nehéz, bonyolult eljárásokkal a gépek egész sorozatának segítségével állítják elő a levegőből és a vízből termő talajunk egyik fontos tápanyagát. Ebből is látszik, hogy alkotó népünk milyen csodákra képes, hogy gazdag, megelégedett emberek hazája legyen országunk. Va*s György Bepillantás Kazincbarcikán a műtrágyagyártás titkaiba

Next