Délmagyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-28 / 254. szám

Megszépül a „Sárga" a rendelés után A napokban adtuk hírül, hogy a szegedi városi ta­nács végrehajtó bizottsága elfogadta a­­ Sárga­ hullám­téri üdülőtelep műszaki ren­dezési tervét. Korábbról már ismeretes, hogy a magyar munkásmozgalom e szegedi nyári illegális összejövetelé­nek helyén a felszabadulás után, különösen az elmúlt két-három esztendőben több mint száz üdülőt építettek a város üzemeinek, intézmé­nyeinek dolgozói. A vállala­tok a nyár elején­­ Tömör­kény István Üdültető Tár­sulat« név alatt egyesültek azért, hogy közösen, árvíz­­védelmi, települési, közleke­dési, tűzrendészeti, egészség­­védelmi stb. szempontok fi­gyelembevételével a Sárgát a követelményeknek megfe­lelően építsék tovább. Ennek érdekében a városi tanács építési és közlekedési osztá­lyának megbízásából a Sze­gedi Tervező Iroda elkészí­tette az üdülőtelep részle­tes műszaki rendezési tervét. Az üdültetési egyesület tag­jai vállalták a terv előírásai­nak végrehajtását, éppen ezért ismertetjük a Sárga rendezésének főbb követel­ményeit. Poriflont«s út Az üdülőtelep állandóan szakadó partja közelében csak olyan ideiglenes épüle­tek helyezhetők el, amelyek könnyen eltávolíthatók. A városi tanács végrehajtó bi­zottsága felterjesztést inté­zett az Országos Vízügyi Fő­­igazgatósághoz, amelyben kérik a Maros torkolatának mielőbbi szabályozását, ez­zel a Sárga partját is nagy­mértékben megmentenék. Fenntartanak, helyet a ké­sőbb épülő halászcsárdák számára, ezt megkívánja a szabadtéri játékok idején megnövekvő idegenforga­lom. A vendéglátóiparnak is külön helyeket biztosítanak, épp úgy az autóparkoknak és játszóterületeknek. Az üdü­lőtelep hosszában, az árvíz­­védelmi töltés lábánál por­mentes, négy méter széles salakozott, szegélykővel ellá­tott közlekedési főút építése szükséges, az üdülőket mel­lékutak kötik majd össze. T«r»pr*ndelés A magán- és üzemi üdü­lőket külön csoportosítják. A terv előírja, hogy az épü­letek jellege legyen kön­­­nyed, korszerű, ízléses. Az üdülőket — az árterületre való tekintettel — lehet lá­bakra is építeni. A telekvá­lasztó kerítéseket a vállala­tok elsősorban élősövényből, vagy összeállított faágakból készítsék. Az üdülők társa­dalmi munkával el tudják végezni a terület terep­­egyengetését földgyalú segít­ségével, s rendszeres mun­kával két-három év alatt megszüntethetők a régi ku­­bikgödrök. A Sárgán építeni ezentúl csak a II. kerületi tanács építési csoportja által ki­adott engedéllyel lehetséges, a rendezési tervben megha­tározott követelményeknek megfelelően. Az eddig ké­szült korszerűtlen, a mai építési követelményeknek nem megfelelő, zsúfolt épü­leteket is — pótlólagos­ en­gedélyek alapján — helyre kell hozni. Gondoskodni kell az elfogadott terv alapján a megfelelő fedett szemétgyűj­tőkről és időnként a szemét intézményes elszállításáról. Az üdülőtelepen szabadban tüzelni csak szélmentes idő­ben lehet, tűzveszélyes anya­gok (benzin stb.) tárolását nem engedélyezik. Vízellátás A rendezési terv előírja a vízellátás biztosítását. Nya­ranta körülbelül kétezer üdülőre számítanak — a tel­jes kiépülés után — csúcs­forgalmi napokon. Éppen ezért egy 250 méter mély kút fúrása, ötven méteren­ként 19 közkifolyó felszere­lése válik szükségessé a Sárgán. Ennek költsége közel 500 ezer forint. A szenny­vízlevezetés gyűjtőcsatornán keresztül történik majd a Tiszába, építése 128 ezer fo­rintba kerül. Az üdülőtelep áramellátását a petőfitelepi lejárónál meglévő légveze­tékről lehet biztosítani. A DÁV szakvéleménye szerint a telep két útvonalán a be­tonoszlopok kiépítésének, a légvezetékek és a közvilágí­tási lámpatestek felszerelésé­nek költsége 180 ezer forint. Még számos más irányú előírásokat tartalmaz a Sár­ga sok Irányú rendezési ter­ve, amelynek megvalósítása elsősorban a Tömörkény Ist­ván Üdültető Társulatba tö­mörült vállalatokon, intéz­ményeken múlik. Szükséges, hogy végrehajtásának előké­születeihez már a tél folya­mán hozzákezdjenek. Több tizenkét találatos totószelvény — egy helyen Képek a szegedi totóirodából Rendszeresen játszom fotón, hetenként megveszem szelvényeimet s hosszas töp­rengés után elkészítem tipp­­jeimet, mindig abban a re­ményben, hogy hátha sike­rül tizenkét, vagy legalábbis tíz találatot összehoznom. Mikor azután vasárnap este a rádió közli a totóeredmé­nyeket, kiderül, hogy opti­mista voltam, pontosabban: rosszul tippeltem s hét-nyolc találatommal rendszeresen elmaradok a­­ követelmé­nyek­ mögött. No de, ami késik... Mivel még sohasem lát­tam tizenkét találatos totó­­szelvényt, elhatároztam, hogy felkeresem a szegedi totó­lottó kirendeltséget — va­sárnap este, amikor a kiér­tékelés megkezdődik. Mint ismeretes, szeptember 3 óta Szegeden értékelik a Csong­­rád, Békés és Bács-Kiskun megye fogadóinak szelvé­nyeit Október 26-án, amikor 8 órakor beléptem a kiérté­kelő terembe, már »telt ház« volt: a brigádok — szám szerint öt — már el­foglalták helyüket s a bri­gádtagok — egy-egy brigád­ban 17—20 kiértékelő dolgozik — megkapták a 12 találatos eredmény stencilezett levo­natát néhány 200 darabos, szám szerint összerakott és gondosan előkészített totó­—­­fogadási­ — szelvénykö­­teggel együtt s gyorsan mun­kához láttak. A kiértékelés úgy törté­nik, hogy felülről lefelé ha­ladva öt, vagy ennél — szak­nyelven mondva — több hi­bás, el nem talált mérkőzést keresnek. Az ilyen szelvényt már nem kell figyelembe venni, a kevesebbhibás szel­vényeket pedig csoporton­ként kigyűjtik közülük a négyhibás szelvényeket ad­dig, amíg 12 találatos szel­vény nem akad. Ekkor már a négyhibás szelvényeket is a csomagban hagyják. Vasárnap este aránylag korán, már fél kilenckor megtalálták az első 12 talá­latos szelvényt. Szegedi to­tózó szelvénye volt, név nél­kül. Azután még 7 darab ilyen szelvény akadt a kiér­tékelés befejeztéig. Amikor azután megtörtént a kiértékelés első része, kö­vetkezett az ellenőrzés. Ez abból állt, hogy az először grafitceruzával átnézett szel­vényeket pirosceruzás jel­zéssel ellenőrizte egy má­sik kiértékelő, aki alul­ról felfelé haladva keresett négy hibát. Amikor ezzel is elkészültek, akkor a ki­lenc, a tíz, a tizenegy és a tizenkét találatos szelvénye­ket ellenőrizték át. Az egész kiértékelés hajnali két óráig tartott. Ekkor a nyertes szel­vényeket a nyereményfeldol­gozók vették át, akik azután a végő­csoportosítással, az összefogó értékelés elkészí­tésével és a szükséges ada­tok összegyűjtésével hétfő reggel fél nyolcig dolgoztak és továbbították eredményei­ket Budapest felé. Ez alka­lommal azt jelentették, hogy a szegedi kiértékelőben 8 domb 12, 126 darab 11 és 1744 darab 10 találatos totó­szelvényt leltek. Hajnali két óra után a néptelen utcákon hazamenet elgondolkoztam azon, hogy mennyi tényező játszik köz­re, amíg egy tippszelvényből 12, 11, 10 — vagy mint ná­lam szokott : 5—6 — talá­lat lesz. S amíg a kiértéke­lők legtöbbje káprázatos gyorsasággal és — tegyük hozzá — nagyon fáradságos munkával »halássza elő« a nyerőszelvényeket, addig a nyertes szelvények tulajdo­nosai — talán álmukban is — arra gondolnak, hogy mennyi pénzt kapnak szelvé­nyeikért. Akik pedig nem nyertek, azok az elkö­vetkező hétben bíznak — jómagam is. —i 5 Kedd, 1068. októberti Ha lesz elegendő zöldség- és gyümölcsféleség, jövőre megduplázódik a Szegedi Konzervgyár termelése 120 000 mázsa zöldség- és gyümölcsféleség. Még­­ ki­mondani is sok, hát még feldolgozni. Pedig inkább többet, mint kevesebbet dol­goztak fel már az idén a Szegedi Konzervgyárban. A gyár közel 70 raktárában hor­dókban, üvegekben, dobo­zokban fogyasztásra készen áll a rengeteg befőtt és sok más konzervféleség. Tíz éve még alig 35 ezer mázsa nyersárut dolgoztak fel egy esztendő alatt. Ez évben 2500 holdon ter­meltek szerződéssel a kon­zervgyár részére a Szeged környéki falvakban. 1959-ben viszont 4500 hold­ra növelik a szerződéses területet. Ez természetesen azt is je­lenti, hogy jóval több kon­­zervféleséget kell gyártania az üzemnek a bel- és kül­földi piacra. Teheti is, hi­szen sokat fejlődött az üzem az elmúlt két év során. Most az a gond csupán, hogy biz­tosítsák szerződéssel a szük­séges zöldség- és gyümölcs­­féleség termelését. Természetesen közvetlen Szeged környékén, vagy Csongrád megyében újabb kétezer holddal már nem le­het növelni a zöldségterme­lésre fogott területet. Ezért ki kell bővíteni a termelési körzetet. Jövőre már egész Csong­rád megye és Bács-Kiskun és Békés megyéből 7—7 község tartozik a Szegedi Konzervgyár termelési kör­zetébe. Szívesen kötnek szerző­dést a szövetkezetek és egyé­nileg dolgozó parasztok is a Konzervgyárral. Ma már a filléres áruként ismert pa­radicsomtermelés is jó jöve­delmet biztosít. Ugyanis az­zal, hogy nyers állapotban exportál paradicsomot a Konzervgyár, a korai ter­mést magas áron tudja át­venni. Ezért a paradicsom­termelés az egyik legjöve­delmezőbb ágazattá vált. Az elmúlt években jó termés esetén is csak 5—6 ezer fo­rintot hozott a paradicsom holdanként a termelőknek. Az idén például Vass Gé­za forráskút­­gazda egy hold­ról 15 mázsát szállított be exportra és 220 mázsát kon­zerválására. A gyár 16 800 forintot fizetett ki részére. 1959-ben már mintegy 200 vagon nyersparadicsomot szállít majd exportra az üzem Németországba, Ausztriába, Csehszlovákiába és Svédor­szágba. Azok a paradicsom­­termelők, akik melegágyban nevelik a palántákat, és ko­rán kiültetik, az idei aszá­lyos esztendőt alapul véve is, 15—25 ezer forintot árul­hatnak egy hold föld para­dicsomterméséből. A zöldborsó is jól fizet, sőt biztosan fizet, ha szer­ződéssel termelik. Rendelet biztosítja, hogy két­ forint­nál kevesebbet nem fizethet a gyár, csak többet A ko­rai exportborsóért viszont az idén is 5,50 forintot fizettek. A jó ár mellett egyéb hasz­na is származik a termelő­nek a borsótermelésből. Tu­dott dolog, hogy a borsó nö­veli a talaj nitrogéntartal­mát. A száron maradt apró hüvelyekből a szárral együtt ledarálva igen kiváló, fehér­jedús takarmány készíthető. Balogh János csanyteleki la­kos például 800 négyszögöl földről 12 mázsa zöldborsót adott be, 3350 forintot kapott érte. Ez csak olyan elővete­­mény volt. A korai borsó után még nyugodtan termel­het a gazda más takarmány­féleséget. Az uborkatermelés is szép jövedelmet biztosít a szer­ződéssel termelő gazdáknak. A csemegeuborka igen keresett cikk külföldön. Nem tud annyit gyártani a Szegedi Konzervgyár, amennyit meg nem vásá­rolnának külföldi kereske­dők. Az idén általában az uborka 14—18 ezer forintot jövedel­mezett. Régi szerződéssel ter­melő gazda Kiszomboron La­­czi János, aki ez évben 2400 négyszögöl földről 1005 má­zsa uborkát adott át A gyártól 104 forint híján 26 ezer forintot kapott. Ács Szilveszter Röszkén 400 négyszögöl földön termelt 19 mázsa uborkáért 7268 forin­tot kapott Mindszenten egy külön pritamin-paprikát termelő szakcsoport működik. Olyan szép termésük volt, hogy ál­talában három paprika nyo­mott egy kilót A szakcso­port tagjai értik »mestersé­güket«. Az idén sikerült első ízben csipmentes pritamin, úgynevezett paradicsompap­rikát termelniök. Ez a szak­csoport látja el paradicsom­paprika-vetőmaggal az országot. Tőlük vásárolja magát eladásra a Kertimag­­termelő Vállalat Példájuk nyomán Mindszenten most alakul egy újabb paprika­termelő szakcsoport A szerződéskötések már megkezdődtek minden köz­­­­ségben a termelési körzet­ben. Dolgozó parasztjaink élnek a szerződés adta le­hetőségekkel, mert a Kon­zervgyár kamatmentes ter­mészetbeni és pénzbeli elő­leget is ad, egyes szolgáltatásokat pedig ellenérték nélkül teljesít Jelentkeznek szerződéskötés­re nemcsak a törzstermelők, hanem újabbak is. A régi termelők igen sokan növe­lik a szerződéses területet Szükség is van a több zöld­ség- és gyümölcsféleségre, mert a gyár termelése elő­reláthatóan megduplázódik 1959-ben. Többet termelhet­nek a dolgozó parasztok, több keresethez jutnak, így érződik a konzervgyári nagy­beruházások, a gáztaveze­­ték építésének, az új uborka­­feldolgozó és a modern pa­radicsom-­ ürítő gépsor mun­kába állításának haszna a dolgozó parasztok javára. Most rajtuk a sor, hogy a tervek teljesítésének alapját, a nyersanyagot biztosítsák. Nagyszerű zenei élményt nyújtott az első filharmóniai hangverseny Jeanne-Marie Darról a vasfüggöny e lé tapsolták A ZSÚFOLT UAZ lelkes, muzsikára áhítozó, zenera­jongó közönsége a vasárnapi filharmóniai matinén fénye­sen igazolta, hogy mekkora zeneigénye van Szegednek. A műsor, az Országos Fil­harmónia programja megvál­tozott és íme itt az ered­mény: nagyszerű zenekari produkció, óriási siker, a színház szinte megirigyelhet­te a testvérintézmény kiug­rását. Örülünk ennek az irányváltozásnak, amely azt jelenti számunkra, hogy Bu­dapesten, a hangversenyren­dező központban végre he­lyesen mérlegelték a legfon­tosabb vidéki gócpontok egyikét, s fővárosi színvona­lú hangversenyműsorokat állítottak be. Az is beigazo­lódott, hogy a jó muzsikáért jönnek az emberek: a 700 bérlet önmagáért beszél. A Bartók Béla filharmó­niai zenekart nem kell fel­fedeznünk, de büszkén re­gisztráljuk állandó előmene­telét, stílusának csiszolódá­­sát, a hangszercsoportok fej­lődését és az együttes egyre emelkedő virtuozitását. Vi­tathatatlan tény, hogy a mű­vészi légkör és színvonal annak a percre sem lankadó munkának köszönhető, amelynek motorja Vaszy Viktor, aki vasárnap látható keddvel, nagyszerű lendület­tel, a művek mélyébe hato­ló dirigálással valósággal fel­villanyozta zenekarát, magá­val ragadva a zenei élményt váró hallgatóságot. A Tannhäuser nyitány ro­mantikus poézisét régen hal­lottuk ilyen nemes hangvé­tellel, a tempónak méltósá­gával, a muzsika diktálta belső tűzzel. A zenekar ös­­­szehangoltságát ezúttal a vo­nósok és fúvósok remek szólamkapcsolata, a színek kiegészítődése jellemezte. Ki­tűnt az 1. klarinét puha dal­lamvezetése s az I. hegedűk és gonrdonkák fényekben tündöklő hangzása. A szám­nak kirobbanó sikere volt. A SZEGEDIEK régi ked- Jeanne-Marie Darré­vence, elhozta erre a hangverseny­re a francia zongorakultúra I nagyságát és honfitársának,­­ Camille Saint-Sa­ëns-nak g-moll versenyművében meg­csillogtatta a francia hang­szeres művészet múltbate­­kintő, klasszicizáló formatö­rekvéseit, előkelő tónusát és nyelvi sajátosságát. Mintha a bachi orgonaművészetre emlékezve rögtönözné a XIX. századi nagy francia mester művének I. tételét. De a sziporkázóan szellemes, rugalmas ritmusaiban, a hang könnyedségében Men­delssohnt idéző Scherzo en­nek a versenyműnek igazi ékessége s itt valóban el­kápráztatott a kiváló ven­­dégművésznő utolérhetetlen, szinte lepkeszárnyakon to­vasuhanó virtuózitásával. A III. tétel kissé banális tema­tikája már nem képes a ze­nei hatás fokozására. A szűnni nem akaró tapsor­­kánt, amely a vasfüggöny elé szólításig forrósodott, két szép ráadással hálálta meg a művésznő: Saint-Saens Etude en forme d’ un Valse­­jával és Liszt Campanel­­lájával, amelyet a közönség kívánságára játszott el bril­­liáns technikával. Itt említ­jük meg, hogy a szegedi hangversenyélet régen rá­szolgált egy komoly hang­versenyzongorára, ami a va­sárnap hallottak szerint ma­ nem tűr halasztást. SZÜNET UTÁN a műsor másik felét Brahms IV. e­­moll szimfóniája töltötte ki. A Beethoven utáni korszak­nak ezt a legszámottevőbb szimfonikus alkotását sokat halljuk magyar zenekaraink­tól, de ritkán úgy, hogy a mű elégikus alaphangja, északnémet tömörsége a ki­dolgozás acélos logikájával és borongós színeivel kap­csolódna egybe. Vaszy Vik­tor maradéktalanul kibá­nyászta a partitúra nemes ércét és szuggesztív pálcája nyomán, a szimfónia széles arányaiban valósította meg a brahmsi opus igazi jelle­gét és hangzáspoézisét. Az előadás hatalmas sikeréből részt kér a zenekar is, amely teljes odaadással mu­zsikált és valóban össze­forrt a karmesteri intenci­ókkal. Végül még annyit, hogy a kibővített filharmóniai felállításban szerepelt 32 főnyi vonóskar megmu­tatta, mire van szüksége a szegedi operának! Szathmári Géza Jeanne-Marie Darré a zongoránál, Saint-Saëns g moll zongoraversenyének közben P*ln frlv­. előadása

Next