Délmagyarország, 1960. március (50. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-01 / 51. szám
Köszönet a termelőszövetkezeti mozgalom szervezésében részt vett népnevelőknek Megyei aktívaértekezlet Szegeden A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei végrehajtó bizottsága értekezletet tartott Szegeden hétfőn délután a Vasútforgalmi Technikum művelődési termében a tsz-szervezésben részt vett Csongrád megyei aktívák részére. Az értekezleten több mint ezer munkás, paraszt, értelmiségi, funkcionárius és egyéb beosztású dolgozó vett részt. Fehér Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság titkára mondott beszédet. — A mezőgazdaság szocialista átszervezéséről a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztéséről szóló Központi Bizottsági határozat, s a megyei pártértekezlet határozata végrehajtásának eredményeként — mondotta — a tsz-mozgalom szervezésében Csongrád megyében is nagyot léptünk előre. Harmincnyolc és fél ezer dolgozó paraszt lépett a termelőszövetkezetekbe, illetve alakított új termelőszövetkezeteket, mintegy 180 ezer katasztrális hold földön. Ma már megyénkben 53 800 dolgozó paraszt 331 ezer katasztrális hold földön folytat közös gazdálkodást és ezzel Csongrád megyében a földterület 76 százaléka és a szántóterület 68 százaléka tartozik már a szocialista szektorhoz. A múlt év nyarán szövetkezeti várossá lett Makóval együtt ma már megyénk mind az öt városa a szövetkezeti utat választotta. A szegedi járásban is iújabb hét község lépett a közös gazdálkodás útjára, ezzel megyénkben 63 községben gazdálkodnak már közösen a dolgozó parasztok. Az elmúlt hetek szervezőmunkájának politikai értékét növeli, hogy a kampány során tovább erősödött a munkás—paraszt szövetség, hogy a szervező munka megfelelt a párt politikai irányvonalának. Igen jelentős az a tény, hogy az átszervezési kampány időszakában tovább erősödött, mélyült a párt iránti bizalom. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a parasztság Csongrád megyében is elfogadta a párt politikai irányvonalát, s annak megvalósításában aktívan részt kíván venni. — A szövetkezeti mozgalomban elért eredményeket úgy tudtuk elérni, hogy szót értettünk a dolgozó parasztokkal. Ez a magyarázata annak, hogy az előző évekhez mérten idén értünk el első ízben jelentős előrehaladást. Ehhez hozzájárult, hogy eredményesen valósítjuk meg a párt politikai irányvonalát, megszüntettük a korábbi hibákat, amelyek a termelőszövetkezeti mozgalomban megnyilvánultak. A siker alapja az, hogy az elmúlt években kétfrontos harcot folytattunk, egyidejűleg küzdöttünk a szek tii és a jobboldali nézetek ellen. — Hozzájárult az eredményekhez, hogy a meglevő, úttörőmunkát végzett termelőszövetkezeteink példamutató munkát fejtettek ki. Nem különben az is, hogy a múlt év során országosan szép sikereket ért el a szövetkezeti mozgalom. Nagy segítséget jelentett munkánkban a párt VII. kongresszusának határozata, amelyet eredményesen valósítottunk meg. Mindez a munkásosztály anyagi, erkölcsi és politikai támogatásával jött létre, a munkások, értelmiségiek, parasztok, funkcionáriusok és egyéb alkalmazottak áldozatos munkája révén, amellyel segítették dolgozó parasztságunkat, hogy e fontos döntést meghozhassuk. Ezután Fehér Lajos elvtárs arról beszélt, hogy az MSZMP Csongrád megyei bizottsága legutóbbi ülésén határozatot hozott. Felhatalmazta a végrehajtó bizottságot, hogy tolmácsolja a szövetkezeti mozgalom szervezésében, a dolgozó parasztok felvilágosításában részt vett munkások, értelmiségiek, dolgozó parasztok, funkcionáriusok részére a pártbizottság köszönetét. Hangsúlyozta Fehér elvtárs, hogy a megyei bizottság nagyra értékeli azt a politikai szervező munkát, amelyet a felvilágosító munkában részt vett elvtársak végeztek. Elmondotta, hogy a megyei pártbizottság ugyanakkor elítélte azt a néhány kilengést, amelyet két-három esetben türelmetlenségből, vagy politikai szűklátókörűségből követtek el némely elvtársak. Ez rontotta a nagy jelentőségű politikai munka értékét. Ezek a kilengések azonban nem voltak jellemzőek. — A fejlesztésben elért eredmények — hívta fel a figyelmet Fehér Lajos elvtárs — csak az első nagy lépést jelentik. Hátra van még a nagy munka, a szövetkezeti mozgalom megszilárdítása, termelőszövetkezeteink megerősítése. Ezután kell igazán szocialista nagyüzemekké tennünk meglévő szövetkezeteinket. Ezt csak olyan társadalmi összefogással tudjuk megvalósítani, mint amilyennel az átszervezés munkájában dolgoztunk. Befejezésül megköszönte azok munkáját, akik az agitátorok távollétében az üzemekben, a munkahelyeken pótolták a távollevők munkáját A nagy tapssal követett beszéd után a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek egy csoportja színvonalas műsorral szórakoztatta az egybegyűlteket. Utonídjái el az CHcUocok igénye* hangversenyét Uhde&ék Szegeden Ünnepi hangversenyt tarottak szombaton hazánk felszabadulásának közelgő 15. évfordulója alkalmából a Magyar Néphadsereg 3519. magasabb egységének fúvózenekarai. A Helyőrségi Klub zínháztermében rendezett gén színvonalas és a fúvózene minden szépségét fölsillantó hangversenyen háom zenekar szerepelt és vívta ki a termet megtöltő közönség elismerését. A hangversenyt a 37. Budapesti Forradalmi Ezred énekara nyitotta meg. Suppé Rajmond nyitányát adták elő nagy muzikalitással, majd Tóth Lajos magyar népdalfeldolgozásával aratak nagy tapsot. Zsarikov felszabadulási indulójával, majd Mozart Török indulóénak avatott tolmácsolásával fejezték be műsorukat. A Magyar Néphadsereg hódmezővásárhelyi 4223. egységének fúvószenekara faiss Balett-nyitánya és Bach A tavasz ébredése című szerzeményét mutatta be műsora első részében, amelynek során jó képességű zenekart ismertünk meg. A szünet után bemutatott Nabucco-nyitány fúvószenekari feldolgozásban is meg tudta teremteni az opera hangulatát, s ez nagy részben a kitűnő zenekar érdeme. A Nabucco-nyitány után Müller: A pesti vörös ezred indulója című szerzeménye és Suppé Könnyű lovassági indulója következett, majd a bajai 4517. egység fúvószenekara zárta be három számmal a hangverseny műsorát. Csajkovszkij Szláv indulója és Papp—Várhalmi Keleti szvitje után Csernyeckij Budapest felszabadulása című fúvószenekari szerzeményével fejeződött be a három zenekar nagyon igényes és kitűnő felkészültségről tanúskodó hangversenye. Borzalmas vihar az indiai óceáni Mauritius szigeten London. A Reuter-iroda részletesen beszámol az indiai-óceáni Mauritius szigetre zúdult borzalmas viharról, amelyhez hasonlót hatvannyolc éve nem tapasztaltak ezen az angol szigeten. A szombatról vasárnapra virradó éjszaka tizennégy órán át megszakítás nélkül tomboló viharnak az eddigi jelentések szerint tíz halálos és sok sebesült áldozata A Szegedi Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumában a szeptemberben megkezdődött politechnikai oktatáshoz hét műhely mellett jól felszerelt tanuló konyhát is létesítettek. Ennek fenntartási költségeihez a tanárképző tanács és az iskola igazgatóságának kérésére a szülői munkaközösség igen ötletes és dicséretes módon járul hozzá. Mint dr. Láng Imréné a szülői munkaközösség igen tevékeny elnöke elmondotta, a szülők vállalták, hogy naponta 150—200 lángost sütnek az iskolában és ennek jövedelméből üzemeltetni tudják a konyhát. A szülői munkaközösség választmányának tagjai naponta felváltva végzik ezt a munkát, s nemcsak az anyagi fedezet megteremtése érdekében hasznos ez a tevékenységük, hanem az iskola diákjai is örömmel fogyasztják a friss, meleg, ízletes lángost. Az árusítást a kiszisták végzik és lángosonként tíz fillér illeti meg a KISZ- szervezetet, amely ezt az összeget a nyári táborozás céljaira fordítják. Első képünk a konyhában készült, ahol a mamák egy csoportja — Gyurkovics Árpádné, dr. Láng Imréné és Szigligeti Istvánné — éppen a lángosok készítésén fáradoznak. A második felvétel pedig a «*szolgálatos« kislányok viszik az óraközi szünetben a finom csemegét. Kedd, 1960. március 1. M Szülők és gyermekeik indig fáj, ha síró édesanyát látok, akinek azért gördül könny az arcán, mert gyermeke, vagy gyermekeik megbántották. A megbántás formája lehet durva, könnyen elmondott szó, de megnyilatkozása lehet az is, hogy a felnőtté vált gyermek »elfelejti« szüleit. Kell erről beszélni, mert a mi társadalmunk erkölcse az is, hogy törődik az öregekkel, s íratlanul bár, de törvényszerűen — éppen azért, mert a szocializmus szépet, jót jelent — arra is serkent, hogy tisztelje, becsülje a szülőt a gyermek. A szocializmus embersége ebben a vonatkozásban is hatott és új tartalommal gazdagította a szülők és a gyermekek kapcsolatát. Nagyon jó és boldogságot ad, hogy a munkásszülők gyermekei általában csinosan járnak és a lányok, meg a fiúk közül nem is egy »diplomata aktatáskával« indul el reggelente az általános iskolába. Tudom, hogy a munkásszülők, akik a kapitalizmusban voltak gyermekek, csak szép álmaikban találkoztak mindazzal, amelyet most lányuk, fiuk megkap. Ezek a szülők kicsit úgy vannak vele, hogy elvesztett fiatalkori éveiket is, mert van rá anyagi lehetőségük, kamatos kamatostól odaadják gyermekeiknek, hogy minél több örömük legyen. Szóval anyagi erejükhöz mérten mindent megadnak és mindent megtesznek gyermekeikért és ők maguk pedig erről is, arról is lemondanak. Érthető és tiszteletre méltó dolog ez. De a szülő és a pedagógus együttes dolga, hogy a gyerek megtanulja: az új ruháért, a mozijegyért stb. az édesapa és édesanya keményen megdolgozik, hogy órák, vagy hosszú napok munkája kellett ehhez. Megfelelő módon és keretek között tanítsuk meg a fiúkat, lányokat arra, hogy becsüljék a szüleiktől kapott ruhájukat, cipőjüket, s főként becsüljék a munkát, a költő szavaival »az élet anyját«. A politechnikai oktatás kétségtelenül egyik legfontosabb olyan eszköz, amely az iskola keretei között e cél szolgálatában áll. Ám ez nem minden és nem kisebbíti etekintetben a szülők felelősségét. égi, kedves ismerősöm, a Szegedi Kenderfonógyár egyik munkása mesélte, hogy ő maga és a felesége is — mint annyi sokan mások — túlon túl »kímélte« a középiskola első osztályába járó fiát A »kímélet«: a fiú vödör szenet sem hozott a pincéből, ha holmiját szanaszét hagyta, összerakták helyette, mindenben kiszolgálták stb. A fiú ettől vérszemet kapott, zsarnokoskodni, fölényeskedni kezdett és amikor édesanyja beszélt vele, hanyagul, zsebredugott kézzel válaszolt a kérdésekre. Ezzel betelt a pohár és az édesanya, édesapa ekkor értette meg, úgy kell nevelni a gyermeket, hogy értékelje amit kap, legyen benne készség szüleinek segíteni (például szenet hozni stb.) és tartson rendet holmijai között, hiszen az ilyen fegyelem is kell ahhoz, hogy ne legyen nyegle a viselkedése, ne dugja zsebre a kezét, amikor szüleivel vagy más felnőtt emberekkel beszél. Az egyetemeken és a főiskolákon zömmel a munkásszülők gyermekei tanulnak és ez nagyon nagy vívmány, nagyon jó dolog. Baj azonban, hogy az egyetemisták és a főiskolások közül aránylag sokan még soha nem voltak üzemekben és nagyon kevés fogalmuk van arról, hogyan dolgoznak ott a munkások, közöttük a szüleik is. Kétségtelen, ha a diákok »megízlelnék« az üzemi életet, akkor ez jó hatással lenne jellemük, magatartásuk formálására. Csak helyeselhető, hogy a Pedagógiai Főiskola 25 hallgatója ellátogatott a Szegedi Ruhagyárba. A látogató diákok között voltak olyanok is, akiknek a szülei a gyárban dolgoznak és így közvetlen közelről láthatták a munka nagyszerűségét. Megint a szülők és a pedagógusok együttes dolga — a népfront már kezdeményezett ilyet —, hogy a diákok valóságos képet kapjanak arról, hogyan áll helyt a gyárakban a munkásosztály. Csak helyeselhető, ha a munkás édesapa elviszi magával egyetemista, vagy főiskolás fiát abba a gyárba, ahol dolgozik és megmutatja az ott folyó termelést. Az élet rendje, ha a gyermek felnő, családot alapít, elköltözik szüleitől. Aztán, ami többször ezután történik, erről is érdemes néhány vonatkozásban írni, itt is a teljességre való törekvés nélkül. Furcsa, de rideg valóság: még most is találkoztam olyan értelmiségivé lett emberrel, aki, amikor társaság volt náluk, távol tartotta tőle egyszerű munkás anyját és apját, be sem mutatta őket az elegáns vendégeknek. Ez a mélyen elítélendő, ostoba magatartás a mi világunktól idegen és a mi társadalmunk erkölcstelennek tartja. Régen, a kapitalizmusban úgy volt, — jól emlékeznek erre az idősebb emberek —, hogy a »jó, úri családból való« Jelszóhoz kötötték sok állás betöltését. Az »úri mivolt« abban a kegyetlen világban fontos követelmény volt. Porba hullt «z a kapitalista béklyó is, és N. N. értelmiségi szegénységi bizonyítványt átütött ki jelleméről, magatartásáról. Érve, hogy miért nem mutatta be szüleit a »finom társaságnak« nevetséges és felháborító: »Azért nem mutattam be szüleimet — mondta, amikor négyszemközt megkérdeztem ezt tőle —, mert nem akartam blamálni magam jelenlétükkel és esetleges közbeszólásukkal.« Ehhez a megállapításhoz nem kell különösebb kommentár. Lehetőségeinkhez képest megfelelő nyugdíjat kapnak a becsületes munka után pihenni térő időskorú emberek. A munkásszülők tisztességgel megélnek belőle és nyugodtan tölthetik a nagyon megérdemelt pihenés napjait. Anyagi gondjaik nincsenek, tehát nem kell anyagilag az immár felnőtt, családot alapító fiuknak, lányuknak segíteni őket. S talán inkább a szülők kedveskednek a nyugdíjból, s adnak, ajándékoznak, mintsem a sokkalta több fizetéssel rendelkező felnőtt gyermekük. Más »segítség« azonban kell a szülőknek, hiszen ez az egyik nap sugarát adja öreg napjaiknak. Az kell, hogy ne felejtkezzenek meg róluk. Milyen jólesik például, ha a Budapestre került fiú rendszeresen ír Szegeden élő szüleinek, s amikor teheti, meglátogatja őket. Vagy ha a gyermek a szőlős névnapján, szü,'>*Ä',',’után köszönti őket Ilyenkor is aztán minden ismerősüknek boldogan elmondják a szülők, hogy »köszöntött a kisfiam, a kislányom«. Persze igaz, hogy a családot alapító, felnőtté lett gyermeket elfoglalja családja, de ez semmi esetre sem jelentheti azt, hogy »elfelejtse« szüleit, akik annyi sokat tettek érte. Nincs erre paragrafus, de a szocialista erkölcs íratlan törvényeihez tartozik. Morvay Sándor R Fokozott feladatok Csongrád megye építőipara előtt Tavaly több mint 370 millió forint értékű munkát végeztek Egy minisztériumi, több helyi ipari vállalat és kisipari szövetkezet végez építőipari termelést Csongrád megyében. Tavaly több mint 370 millió forint értékű munkát végeztek, mintegy 8,2 százalékkal többet, mint éves előirányzatuk volt. A szocialista építőipar termelése közel 30 százalékkal volt több az elmúlt évben, mint 1958-ban. Vállalataink az év folyamán 461 fővel több építőipari munkást foglalkoztattak, mint egy évvel korábban. A munkások havi keresete átlagosan meghaladta az 1500 forintot, ami két százalékkal magasabb volt a tervezettnél és 6 százalékkal magasabb az előző évinél. • Az építőipar termelékenysége 1959-ben a tervezetthez mérten kedvezően alakult. • Az állami építőipar közel 9, a szövetkezeti építőipar pedig 7 százalékkal magasabb termelékenységgel működött, mint amit a terv meghatározott. Egész évben az állami építőipari vállalatok 287 ■1 millió forint értékű munkát fejeztek be. Ezekből 240 darab 100 ezer forinton felüli értékű építmény volt, összesen mintegy 220 millió forint költségvetési értékkel. Az építkezések folyamatosságát az év folyamán átmenetileg akadályozta a be itonkavics, a vasbeton gerenda ( hiánya.) Hátráltatta a munkákat a ,i szakmunkás- és különösens az ácsmunkáshiány. Idén nagyobb feladatot is kell megoldania Csongrádd megye építőipari vállalatainak, szövetkezeteinek. Csak a Csongrád megyei Építő- ipari Vállalatnak 1960-ra 32 százalékkal magasabb tervet hagytak jóvá, mint ■z a tavalyi volt. . Idei legjelentősebb munkája a tavaly megkezdett, Szegeden épülő tanácsháza lesz és az ezzel kapcsolatos 177 lakás építése. Ezenkívül mégisok lakást, üzemi épületet építenek majd a megye kőművesei.