Délmagyarország, 1964. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-01 / 179. szám

Gromiko—Butler megbeszélés Grom­iko szovjet külügy­miniszter és Butler, Nagy- Britannia külügyminisztere pénteken baráti légkörű megbeszélést folytatott a két felet érintő kérdésekről. Gromiko pénteken vacsorát adott angol kollegája tiszte­letére. A vacsorán jelen vol­tak Butler kíséretének tag­jai és Trevelyan angol nagy­k­övet, továbbá Rudnyev szovjet miniszterelnök-he­lyettes, Jan Pejve, a Leg­felsőbb tanács Nemzetiségi Tanácsának elnöke és mások. Hruscsov fogadta David Rockefellert Hruscsov szovjet minisz­terelnök pénteken a Kreml­ben fogadta David Rocke­fellert, a New York-i Chase Manhattan Bank elnökét. Az amerikai bankár lányá­val együtt tartózkodik a Szovjetunióban, hogy részt vegyen a szovjet és amerikai közéleti személyiségek ne­gyedik találkozóján. Hruscsov és Rockefeller őszinte beszélgetést folytatott több kölcsönbe érdeklődésre igényt tartó kérdésről, egye­bek között a béke megerősí­tésének, valamint a szovjet— amerikai kereskedelmi kap­csolatok fejlődésének prob­lémáiról. Később Rockefeller szállo­dájában sajtóértekezleten fo­gadta az újságírókat. Beszá­molt Hruscsov szovjet kor­mányfővel történt találkozá­sáról. Kijelentette, meggyőződött róla, hogy Hruscsov őszintén törekszik a békére. A Manger—7. elér­te a Holdat A holdrak­éta kiválóan teljesítette feladatát A Ranger—7. amerikai űrhajó pénteken, magyar idő szerint 14 óra 25 perc­kor becsapódott a Hold fel­színére a­­ Felhők Tengere«* nevű holdsíkságra, miután előzőleg hat televíziós kamerája segítségével lefényképezte Földünk útitársának felszí­nét. A Ranger—7. televíziós be­rendezését magyar idő sze­rint 14 óra 07 perckor­ kapcsol­ták be. Amikor az űrhajó a Holdtól 1760 kilométerre volt, először két nagylátó­szögű optikával készítettek felvételeket, majd amikor a Ranger—7. közelebb ért, a kisebb látószögű kamerá­kat is működésbe hozták. A pasadenai űrkísérleti központban az újságírókkal közölték, hogy az első jelek szerint a Ranger—7,­jó minő­­ségű képeket készített a Holdról. Az űrhajóról su­gárzott -kitűnő minőségű- rádiójeleket különleges mag­netofonszalagra rögzítették és ennek alapján mintegy 30 méter hosszú 35 milliméteres film ké­szült a Hold-felszín képei­vel. A filmet, később előhívják és az első képeket szombaton magyar idő szerint hajnali 5 órától hozzák nyilvánosság­ra. Ha minden megfelel, az eredeti terveknek, az utolsó, 600 méter távolságról készí­tett felvételeken gépkocsi nagyságú tárgya­kat még meg lehet külön­böztetni egymástól. A későbbi közlés szerint a Ranger—7. kiválóan teljesí­tette feladatát. A rakéta csak 12—10­ kilométerre tért el kijelölt célpontjától, a “Fel­hők Tengerének”” egyik északi kiszögellésétől. (Ez mintegy 1300 kilométerre van attól a helytől, ahová 1050. szep­tember 14-én a Lunyik—2. szovjet holdrakéta becsapó­dott.) A pasadenai központ­ban pénteken délután közle­ményt adtak ki, amely sze­rint a Ranger—7. kamerái által készített felvételek megvilágítási szintje, a to­vábbított képjelek jók voltak —, s az első, sebtében előhívott másolatok kiválónak bizo­nyultak. A kísérleti központban be­jelentették, hogy amennyi­ben a képfelvételek kont­raszt-hatásai megfelelnek, a felvételek tárgyait alig né­hány méteres közelségből is megmutatják majd. A köz­vetlenül a becsapódás előtt kis látószögű optikával ké­szült felvételek például — közölték Pasadenában — körülbelül hat négyzetmé­teres területet fognak be. Johnson elnök a pasade­nai laboratórium igazgatójá­nak jókívánságait tolmácsol­ta. Új szovjet rakétakísérletek Az űrkutatási programnak megfelelően a Szovjetunió kozmikus objektumok hor­dozórakétáinak új változa­tait fogja kipróbálni. A ra­kéták az egyenlítő csendes­óceáni körzetében az alábbi földrajzi pontoktól számított H9 tengeri mérföldnyi sugarú körzetben csap­ódnak majd be: 1. Az északi szélesség 0 fok 37 perc — nyugati hos­­­szúság 165 fok 40 perc; 2. északi szélesség 7 fok 13 perc — nyugati hosszúság 172 fok 35 perc. Az előbbi területet augusz­tus 4—november 1 között, a második területet október 1— december 30 között használ­ják fel rakétakísérletekre. A hajózás és a légiforga­lom biztosítása érdekében a Szovjetunió kormánya felkér­te azoknak az országoknak kormányait, amelyek csendes­­óceáni tengeri és légiutakat vesznek igénybe, adjanak utasítást a megfelelő szervek­nek, hogy hajók és repülőgé­pek az említett időszakban, naponta déli 12 órától éjfé­lig ne vegyék igénybe az említett körzeteket. % DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1964. augusztus L Zermatt közelében, az Alpokban, megtalálták egy megfagyott alpinista holttestét. A halott, mint a mellette talált okmá­nyokból kiderült, a 40 évvel ezelőtt eltűnt Ma­gyar Lajos, magyar al­­pinista volt. Joseph Luns holland és Subandrio indonéz külügy­miniszter, miután három na­pon át tárgyaltak Bali-szige­­tén, visszatértek Djakartába. Pompidou francia mi­niszterelnök pénteken visszatért Párizsba, mi­után megtekintette a fran­cia atom­f­egy­verkísérleti központot. Tűz ütött ki egy baltimo­rei házban. Az anya kétségbe­esett mentőkísérletei ellené­re, az egyik lakásban benn­égett öt nyolc éven aluli kis­gyermek. Kolerajárvány tört ki Közép-Indiában, Bom­­baytól északkeletre. Jú­lius 1-e óta 202 személy halt meg. Pénteken a lisszaboni­­ bí­róság 10 hónaptól 22 hónapig tartó börtönre ítélte az illegá­lis Portugál Kommunista Párt négy tagját, akiket felforgató tevékenységgel vádoltak. Oportóban egy másik bíróság 12 hónaptól 21 hónapig ter­jedő börtönbüntetéssel súj­tott öt másik kommunistát. De Gaulle francia köz­­társasági elnök felesé­gével és fiával csütörtö­kön két hétre Colombey­­dis Deux Eglises-i villá­jába utazott. A francia elnök augusztus 14-én tér vissza szabadságáról Párizsba, hogy részt ve­gyen a francia miniszter­tanácson. A Titan­ elutazott Moszkvából U Thrant, az ENSZ főtitká­ra­­ háromnapos moszkvai lá­togatása után visszaindult New Yorkba. A szovjet főváros sereme­­tyevói repülőterén a főtitkárt Andrej Cromtka szovjet kül­ügyminiszter és több más hivatalos személyiség bú­csúztatta péntek reggel. Ott volt U Ba Saw, a Burmai Unió moszkvai nagykövete is. Elutazása előtt U Thant főtitkár hálás köszönetet mondott Hruscsov miniszter­elnöknek azért, a rendkívüli vendégszeretetért, amelyben részesítette. „Sohasem, fogom elfelejteni ezt az igen hasz­nos látogatást” — fűzte hoz­zá. Búcsúzóul a békére, a haladásra irányuló legjobb kívánságait tolmácsolta a szovjet kormánynak és a Szovjetunió népeinek. Az ENSZ-főtitkár pénteken Moszkvából New Yorkba ha­zatérőben Stockholmba érke­zett. Négy órát töltött a svéd fővárosban. A repülőtéren Torsten Nilsson svéd külügy­miniszter fogadta, majd a közeli Sigtunába indult zárt­körű megbeszélésekre. U Thant kijelentette a repülő­téren, hogy az ENSZ ciprusi békefenntartó alakulatainak jövőjéről, a leszerelésről és az ENSZ-et érdeklő egyéb kérdésekről, mindenekelőtt afrikai problémákról kíván tárgyalni a svéd vezetőkkel. A ciprusi kérdésről U Thant kijelentette: az elmúlt időszakban folytatott utazá­sai közben állandóan figye­lemmel kísérte a szigeten uralkodó helyzetet és úgy gondolja, elérkezett az ideje, hogy új jelentést terjesszen e tárgyban a Biztonsági Ta­nács elé. (MTI) A varsói felkelés 20. évfordulójára A lenfforl filvrtroMmn pénteken Unni­p­­telt meg a varsói felkelés kirob­­­ban­ítsá­nak 20. évfordulójáról, ünnepi beszédet mondott Zenon Klinska, a LF­MP Politikai Bi­zottságának tagja. TRAGIKUS ÉVFORDULÓRA em­lékezik ezekben a napokban a len­gyel nép, s vele az egész haladó em­beriség: húsz évvel ezelőtt, 1944. au­gusztus 1-én robbant ki az oly sok — és ami a legfájdalmasabb: felesle­ges véráldozatot követelő varsói fel­kelés. 1944 augusztusában megdöbbenteni értesült róla a világ, hogy a hosszú évek óta fasiszta csizmák alatt nyögő Lengyelország fővárosában felkelés tört ki. Döbbenetet keltett a hír és méltán, mert ez a felkelés — és ez már akkor láthatóvá vált — eleve kudarcra volt ítélve. Mi e tragikus esemény háttere, melyek voltak a cselekmények rugói? 1944 július végén a felszabadító szovjet csapatok lengyel földre lép­tek. A mér felszabadult területeken azonnal megindult az újjáépítés és az új élet építése. Az 1944 július 20-át követő napokban a Lengyel Munkás­párt és a köréje tömörülő demokra­tikus erők megalakították az első népi államhatalmi szervet, a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottságot. Ez — a lengyel társadalom legszélesebb rétegeinek támogatásával — meg­kezdte a népi szervek kiépítését; dek­larációjában felvázolta az új, demok­ratikus Lengyelország alapjait, s fel­szólította a népet: a Szovjetunióval szövetségben segítse a lengyel föld teljes felszabadítását. MINDEZ RENDKÍVÜLI nyugtalan­ságot váltott ki a londoni lengyel emigrációs kormány körében. Angol sugallatra lázas tevékenységbe kez­dett annak érdekében, hogy a szovjet kormánnyal 1943-ban megszakadt diplomáciai kapcsolatokat újból fel­vegye. Mikolajczyk, a londoni emig­rációs kormány feje Moszkvába re­pült, hogy ott tárgyalásokat kezdjen a szovjet kormánnyal, és saját kabi­netjét — tehát a londoni emigrációs kormányt — ismertesse el Lengyel­­ország hivatalos kormányaként. Ehhez a politikai-hatalmi manő­verhez kellett a varsói felkelés, ame­lyet a londoni kormány hazai képvi­selete robbantott ki. A hatalomból való kiszorulás veszélye késztette őket arra, hogy a világ közvéleménye előtt dokumentálják, mekkora befolyásuk van az országra, annak lakosságára. Erre valóban Varsó volt a legmeg­felelőbb, hiszen a hadi események kö­vetkeztében közvetlenül a front elő­terébe került, s az egész világ feszült figyelemmel kísérte a város sorsát. E felkelésnek tehát Mikolajczykék ke­zében az volt a célja, hogy visszase­gítse a volt lengyel uralkodó osztályo­kat a hatalomba és demonstráljon a már megalakult s óráról órára, napról napra izmosabb lengyel népi hatalom ellen. Az augusztus 1-én kirobbant felke­lés nemcsak a Lengyel Munkáspártot, a hazai antifasiszta mozgalmat érte teljesen váratlanul, hanem Varsó né­pét is. A varsóiak természetesen nem látták a háttérben meghúzódó politi­kai célokat, s gyenge fegyverzettel is egy emberként vetették magukat a harcba az annyira gyűlölt német fa­siszták ellen. Küzdelmüket táplálta az a remény, hogy a felszabadulás napja közel van. A hamis politikai célok érdekében kirobbantott felkelés így vált Varsó hősi lakossága hatal­mas szabadságharcává. A SZOVJET HADSEREG csak 1044 szeptember 10—14 között — rendkí­vül súlyos harcok árán — tudott a város közelébe jutni, s arra gondolni, hogy közvetlen segítséget nyújtson Varsó hősi harcának. A felkelés ezek­ben a napokban már vége felé tar­tott. A szovjet csapatok s a velük együtt harcoló lengyel egységek nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a felkelő­ket átmentsék a Visztula másik olda­lára. A felkelés vezetősége azonban a város központi területei felé rendelte el a visszavonulást, ahol a varsóiak tíz­es százezerszámra az SS kezei közé kerültek. A varsói felkelés hőseire gondolva mi is meghajtjuk az emlékezés zász­laját bátorságuk, hazafiságuk előtt. U. L. PINTÉR ISTVÁN: 2. Juan két öccse és egy hú­ga — a legkisebb, a kislány, mindössze négyesztendős — rendszerint elkísérik bátyjukat a belvár­osba. Juan pontosan megszabja, hogy ki hol és hogyan kére­get. Ő maga cipőronggyal a kezében dolgozik, a nagyob­bik öcs néhány doboz gyu­fát visz magával, s úgy ké­reget, mintha azt árulná. A két kicsi pedig csak áll, szi­pog és az éhségre hivatko­zik. így nyílik meg legkön­­­nyebben a módosabb járóke­­­­lők pénztárcája ... — Született tolvajok ezek a gyerekek! — sopánkodott néhány nap múlva egy tár­saságban, ahová véletlenül én is belecsöppentem, egy úriasszony. — Hiába akar rajtuk az ember segíteni, nem lehet. A hála az, hogy ellopják, ami a kezük ügyé­be kerül... S egy zavaros történettel állt elő. Lényege az volt, hogy az általuk örökbe fogadott kis koldus­­lány végül is meglopta őket és visszaszökött a szüleihez, a Cinta Normal putrijába. A világ leghosszabb út­a Roberto Rena harmadéves orvostanhallgató (a szülei magyarok, de ő már Chilé­ben született) egyike volt annak az ezer egyetemistá­nak, aki a nyári szünetben, februárban Chiloé szigetén járt, hogy segítséget nyújt­son az ottani lakosságnak. — Százhúszezer ember él ezen a szigeten — ismertette élményeit. — Az átlagos életkor huszonöt év. Az egész szigeten mindössze hét orvos van. Chilében 1000 gyerek közül 112 hal meg kétéves kora előtt, Chiloé szigetén 350, Chonnhi falu­ban, ahol sátrainkat felütöt­tük, ezer közül 368 kisgye­rek nem éri meg a második születésnapját. A leggyako­ribb halálul­ a kanyaró. A primitív körülmények kö­zött gyorsan terjed a jár­vány, s a legyengült, rosszul táplált gyermekek szervezete a legkisebb komplikáció ese­tén sem tud ellenállni. Egy hónapig ott voltunk, beoltot­tuk a gyerekeket­, megma­gyaráztuk a felnőtteknek a legfontosabb egészségügyi szabályokat. De mégsem or­­vos kell oda. A népbeteg­ á­­geket csak akkor lehet gyó­gyítani, ha a társadalmi ba­jokat orvosolják... Az Alameda O’Higgin-re nagyon büszkék a santiagói­ak,­azt mondják róla, hogy a világ leghosszabb útja. S valóban: 22 kilométer hos­­­szan lehet rajta kolduló, rongyos gyerekekkel talál­kozni. Éjszakánként pedig minden kapumélyedésben beléjük botlunk, ott alusz­nak azok, akiknek még a Cinta Normálban, vagy más nyomornegyedben sem jut­­ valami fedél a fejük fölé. Néhány pezónyi alamizsná­­­­val nem lehet segíteni raj­tuk. Chilén kell segíteni,,­­ amelynek természeti kincse­­■ I­tt 75 százalékban az észak­­‘ - amerikai monopóliumok bi­torolják, hogy Chile segít­­­­hessen éhező gyermekein. 4 Rio de la Plata tvíszttztdk­ a Montevideóban csaknem mindig és mindenütt szól a zene. Ahogy a repülőgép le­száll velünk Uruguay főváro­sának repülőterére, máris ze­ne fogad; a reptéri hivatal­ban, ahol útleveleinket meg­lehetősen lassan kezelik, halk és andalító dal árad a hang­szórókból. Egymást, követik a számok, s éppen új kezdődik, amikor megáll az amúgy is lassan mozgó toll a hivatalnok ke­zében. Egy ideges és siető nyuganémet utas nem is áll­ja meg kérdés nélkül: — Mi az? — Pil­to Ortega! — hang­zik a felelet. A hivatalnok telefonál valahová, hogy ál­lítsák hangosabbra a hang­szórót. Megtörténik, s most már gyorsabban szántja a go­lyóstoll az űrlapokat. Persze, a hangszóróból nem tangó, hanem tviszt-ütem árad. Határozottan nem kellemet­len, gyorsabban múlik az idő: lám, már sorra :s ke­rültem ... Tviszt a minisztériumban és a hentesnél De nemcsak a repülőtéri útlevélvizsgáló hivatalban szól állandóan a zene. Bent járok a belügyminisztérium­ban egy ezredesnél, s amíg beszélgetünk, vidáman har­sog a rádió. Házigazdám időnként elnézést kér, s a készüléket más állomásra ál­­lítja, ahol jobb muzsikát közvetítenek. Bő a válasz­ték, mert Montevideóban 54 rádióadó működik, kivétel nélkül magántársaságok adó­állomásai. A hússzékben, amikor a vásárló bosszankodva veszi tudomásul, hogy a lakosság tő táplálékát jelentő marha­hús, amelyet errefelé húsz évvel ezelőtt még szinte in­gyen mértek Ismét drágább lett, a bárd­ csattogásba zene vegyül. A rejtett hangszó­rókból árad szét. Pau­to Or­tega tvisztet énekel... Az uruguayiak bizonyos nemzeti büszkeséggel hall­gatják és Ünnepük, pedig Ortega argentin, az észak­­argentínai Tucaman tarto­­mány szülötte, állandó laká­sa pedig Buenos Airesben van. Montevideót és Bu­en­s Airest, Argentína főváros­­it a tenger választja el egy­mástól. A tenger a földrajz­­könyvek szerint ,,mindöss­­­e a folyó, a Rio de la Pl­a­a torkolata, deltát a montevi­­deóiak csak tengerként em­legetik. Gyakorlatilag igazuk van: a folyó itt 235 kilom­é­ter széles, s tengerjáró hajók bonyolítják a forgalmát. 10— 12 órába telik, amíg a min­den este 11 órakor induló személyszállító járat Monte­­videóból, az egyik partról átér Buenos Airesbe, a má­sik partra... Pali­to Ortega titka Ha azonban Palito Orte­gáról van szó, akkor a ten­gerből folyó lesz. a momo­­videólak ,,precíz" meghatá­­rozást használnak. Mert ugyebár az énekest, aki mindössze 22 esztendős és két esztendő óta a tánczene sztárjainak sztárja, mégsem lehetne uruguayinak hívni, hiszen az­ argentinok meg­sértődnének, így hát ez uruguayi sajtóban Ortegáról, aki egy évben körülbelül két­­három hónapot tölt Uruguay­­ban, a többit pedig Argen­tínában, azt írják, hogy ő a Rio del­la Plata vidékének kedvence. Mi Palito Ortega titka? Éppúgy nem lehet megmon­dani, mint a többi népszerű énekesét, akiknek hetek alatt millióit, különösen fiatalok váltak rajongóivá . Ortegá­nak nincs titka, csak élet­­története, mint elődeinek és jövőbeli utódainak. ötgyermekes, szegény csa­ládból származik. Apja egy cukorgyár villanyszerelője. A kis Palito — Palika — sza­bad idejében egy ócska gitá­ron tanult játszani. Tizen­­négy éves korában betoppant Buenos Airesbe, hogy sze­rencsét próbáljon. Amikor teljesen kikopott kevéske megtakarított pénzéből, egy ékszerész felvette kifutónak. A gyerek inkább nem evett, de dobolni tanult. Belépőt szerzett a Rádió Belgr­ue egyik nyilvános táncz*­­adására. Utána odamen rádió zenei vezetőjéhez és közölte vele, hogy a zenekar kiváló, de a dobosa csapni­való. <5 sokkal jobban dob*l. Felvették a zenekarba, — 15 éves korában. Aztán saj­át zenekart alapított és Har­madrangú vidéki lokálokban játszott. Néhány év múlva­ felkerült újra a fővárosba. Húszéves korában bemutat­ták egy hanglemezgyár veze­tőjének, ak­i mint gitárost és énekest kipróbálta. Bemu­tatták a rádió­­ Új hullám­­című adásában, ahol fiatal zenészek és énekesek pró­bálhatják ki tehetségüket, és hatásukat a közönségre. (Folytatjuk.)

Next