Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
Épülnek a klímafülkék A szegedi József Attila Tudományegyetem botanikus kertjében növénykísérleti ház építését kezdték meg. A négy fülkéből álló klímaházban előre meghatározott program szerint szabályozhatják a hőmérsékletet, a fényviszonyokat és a páratartalmat. Ezenkívül programozott ütem szerint irányíthatják a levegő mozgását és a széndioxid-koncentrációt is. Az új létesítmény a tudományos kutatásokkal párhuzamosan az egyetemi hallgatók magasabb színvonalú képzését is szolgálja. (MTI) Selmeczi Tóth János felvétele OSLÓI UTCAKÉP Erdősítések, a faipar korszerűsítése Zöldövezet a városok körül Pénteken a MÉM-ben Földes László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes sajtótájékoztatón ismertette az erdészet és a faipar helyzetét, feladatait. Elmondotta, hogy a faanyaggazdálkodás területén lényegében megszűnt a keretgazdálkodás, hatósági ára csak a fenyő-fűrészárúnak van. Javultak a gazdálkodás feltételei, elsősorban ez tette lehetővé, hogy mázsánként 7 forint 70 fillérrel csökkentsék a tűzifa fogyasztói árát. Olcsóbb lett a nyers farost és a lakkozott farost is. Valamennyi erdőgazdaság és vállalat nyereséggel zárta az elmúlt évet. 1968-ban 135 millió devizaforint értékű fát és faterméket exportáltunk, csupán a cserpapírfából 113 ezer köbméter volt a kivitel. A tervekkel kapcsolatban a miniszterhelyettes rámutatott: a faanyag-gazdálkodás fő célja, hogy tovább javuljon az egyensúly a hazai nyersanyagbázis és a feldolgozó kapacitás között. Idén a fakitermelés 3 százalékos emelkedésével számolnak, 35 százalékkal több parkettát, 43 százalékkal több bútorlapot állítanak elő az üzemek és a furnérellátás is javul. A vállalati beruházások volumene hozzávetőleg 260 millió forintot tesz majd ki az erdőgazdaságoknál, a fafeldolgozó ipar pedig 100 millió forintot fordít különféle beruházásokra. Erdősítésre és fásításra célcsoportos állami beruházásként 360 millió forintot fordítanak. Ebből az összegből az idén 13 ezer holdon telepítenek erdőt, illetve fásítanak, főleg a kedvezőtlen adottságú tsz-ek mezőgazdasági művelésre alkalmatlan földjein. Az erdészeti szakemberek azon igyekeznek, hogy a városi lakosság számára minél szélesebb egészséges zöldövezetet teremtsenek. Negyven város és nagyközség zöldövezeti tervét már elkészítették. A Pilisi Erdőgazdaságot parkerdő-gazdasággá alakították, ezzel is szolgálva a turizmus és az üdülés érdekeit. KISZ-esek jubileumi ünnepségsorozata A küszöbönálló, márciusaugusztus közti, megyei ifjúsági programok előkészületeiről tartott sajtótájékoztatót tegnap dr. Koncz János, a Csongrád megyei KISZ-bizottság titkára. A KISZ KB intéző bizottságának határozata alapján ugyanis augusztus 20-ig tart a jubileumi ünnepségsorozat, melynek során hazánk — és Csongrád megye — felszabadulásának negyedszázados, valamint Lenin születésének évszázados jubileumára is emlékeznek. Az akcióprogramok elsősorban alapszervezeti jellegűek lesznek. Kevesebb, látványosabb központi ünnepségeket terveznek, melyek példát, ötleteket adhatnak a kisebb, alapszervezeti megmozdulásokhoz. A kiemelt programok között szerepel a Magyar— Szovjet Barátsági Ifjúsági Szeminárium, amit április 1 —3-án azzal a céllal tartanak Szegeden, hogy az országból ideérkező mintegy 3 ezer ifjúsági vezető minél több friss anyagot kapjon a magyar—szovjet kapcsolatokról. Április 4-én országos ifjúsági bélyegkiállítás nyílik Szegeden. Júlis 20—30-án korunk ifjúságáról hangzanak el előadások — a KISZ KB képviselői és szovjet vendégek közreműködésével — a Pedagógiai Nyári Egyetemen. A nyáron 2600 megyei fiatal utazik építőtáborokba, Csongrád megyében pedig 100 külföldit fogadnak. Júniusban KISZ-Express Barátság-vonattal 100 fiatal a Szovjetunióba, 75 az NDK-ba tart Általában márciustól augusztusig 1300-an vesznek részt külföldi, 3000-en belföldi Express-túrán. Néhány fontosabb területi és országos verseny: március 9-én a Savaria Táncverseny és VI. Magyar Táncbajnokság C-kategóriás területi döntője lesz Szegeden, április 25—27-én országos amatőr könnyűzenei fesztivál Salgótarjánban, május 25—28- án kb. 1000 szegedi és Csongrád megyei résztvevővel Erkel Diákünnepek Gyulán (a selejtező színvonalversenyek ma kezdődnek Szegeden), augusztus 1—14-én pedig Országos Képzőművészeti Tábor Mártélyon. A fentiek mellett számos megyei, járási, városi alapszervezeti programot bonyolítanak le Belvíz 41 ezer holdon Szegeden 4 lakást kiürítettek • Másodfokú készültség Aagyon Több mint 41 ezer holdat borítanak a belvizek az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén, Csongrád, Békés és Bács megyében. Ezeknek a földeknek hatvan százaléka olyan, amelyeket mezőgazdasági művelésre nem használnak. Az elöntés az utóbbi napokban már nem sokat növekedett, s ha a csapadékos időjárás megszűnne, kedvezőre fordulhatna a belvízhelyzet. Tegnap másodfokú készültséget rendeltek el az algyői és a tápéi körzetben, biztonsági intézkedésül a fontos iparvidék, az olajmező védelmére. Az igazgatóság összes területének mintegy huszonöt százalékára terjed ki a másodfokú készültség. A három megyében harmincegy torkolati szivattyút üzemeltetnek. Ezek másodpercenként harminchat köbméter vizet emelnek át a folyókba. Ezenkívül még öt közbenső és tizenkét hordozható szivattyú dolgozik úgyszólván éjjel-nappal. A Tisza korábbi nagyütemű áradása lényegesen csökkent. Vízállása Szegednél kilencven centiméterrel alacsonyabb annál a szintnél, amely elsőfokú készültség elrendelését tenné szükségessé. Szolnok térségében már megállt az áradás a folyón, viszont a Körösök, még nagytömegű vizet szállítanak. Szegeden főleg Alsóvároson, Móravárosban és Újszegeden, több utcában, illetve a házak pincéiben, a kertekben állt meg a víz. A Zoltán utcába a 15. számú házban alagsori lakásokba hatolt be a talajvíz. A mélyfekvésű és egyébként is nagyon rossz állapotban levő lakásokból négy családot — valamennyi többgyermekes család — költöztettek ki s Tarjántelepre. érzékelteti a szociáldemokraták magatartását. Megtudjuk belőle, hogy a Tisza szálló termét, ahol a gyűlést rendezték, elözönlötték a szociáldemokraták. A tudósítónak úgy tűnt, mintha csak instrukciókkal látták volna el őket ilyenformán: „Te fölmégy a középpáholyba, onnan kiabálsz: Le vele! Te a jobboldaliból; Ki vele! Abcug!... Te széket emelsz és úgy csinálsz, mintha agyon akarnád ütni az összes kommunistákat !...” stb. Az előadó Somló Dezső budapesti küldött volt, aki kijelentette: „Ha nem megy szép szerével, fegyverrel csináljuk meg a kommunizmust, mégpedig azonnal!” Erre a szociáldemokraták akkora botrányt, zajt csináltak, hogy a szónok befejezni sem tudta beszédét. A kedélyek csillapultával felszólalt Rákosi Mátyás, aki ügyesen érvelve, az előbb még abcugolók egy részét megnyerte a kommunista programnak. A szociáldemokraták kivonultak a teremből és az utcán folytatták a tüntetést a kommunisták ellen. A polgári újságok pedig nagy diadallal írták, hogy botrányba fulladt a kommunista gyűlés, nem tudott megalakulni a KMP szervezet stb. Az itt vázlatosan előadott események bizonyították, hogy a szegedi szociáldemokrata vezetők is nagy erővel felléptek a KMP ellen. Már ekkor is nyilvánvalóvá lett, hogy hatékony védelmezői a polgári rendnek. Éppen ezért helyes és szükségszerű volt Szegeden is a kommunisták harca a szociáldemokrata nézetek ellen. E harc a proletárforradalom győzelmének egyik előfeltétele volt. A KMP szegedi szervezete január 12-én jelentette be a sajtóban megalakulását és azt, hogy megkezdte a rendszeres agitációs, felvilágosító és propaganda munkát. A Zárda u. 7. alatti párthelyiségben volt a Vörös Újság fiókja, itt tart a párt — mondja a közlemény — vasárnap délelőtt előadást, este 6 órakor szemináriumot. Kedd és péntek este is szeminárium. A kommunisták nemcsak Szegeden, hanem a környékbeli községekben is egyre eredményesebben agitáltak. A kommunista befolyás a megye egész területén növekedett. Január 4-én a kisteleki Munkástanács egyhangúlag csatlakozott a KMP-hez, másnap pedig népgyűlés mondotta ki, hogy a szociádemokrata pártszervezet kommunista szervezetté alakul. A szegedi szociáldemokraták jóval több mint 20 000 főt számláló táboruk megmozgatásával akarták „bizonyítani”, hogy a KMP-nek Szegeden nem lehet keresnivalója. Január 19-ére hatalmas tömegfelvonulást, népgyűléseket szerveztek, így tüntetve a KMP ellen. A kommunista szervezet vezetősége — látva a harcias előkészületeket — attól tartott, hogy a párthelyiséget is feldúlják. Ezt elkerülendő, feloszlottnak nyilvánította a szervezetet, az agitációs anyagot széthordta, a párthelyiséget bezárta. Az újságban erre vonatkozólag megjelent hír megfelelt a valóságnak. Andorka Sándor említett, 1959-ből való visszaemlékezése is határozottan állítja, hozzáfűzve, hogy a párttagság egy része nem értett egyet ezzel a lépéssel. Csakhamar új vezetőséget választott, amelybe a régi vezetőségből senkit, (még Belocerkovszkijt sem) választották be. Budapestről titkárt kértek a munka irányítására, így került Szegedre Vdvardi János. Vezetésével csakhamar a Kossuth Lajos sugárút elején levő Alföldi szállodában, az előzőnél jóval nagyobb párthelyiséget rendeztek be. Februárban a korábbinál erőteljesebben folytatta a pártszervezet a tőkés rend megdöntésére mozgósító munkáját. Agitációs és propaganda előadásait január végétől már rendszeresen a városháza közgyűlési termében rendezte, amelyeken többször budapesti küldött (Vágó Béla, Rabinovics József) beszélt. A szegedi szervezet is arra törekedett, hogy minél szélesebb tömegeket megnyerjen forradalmi programja számára a munkások, katonák, agrárproletárok és egyéb társadalmi erők körében. Agitált a szakszervezetekben, a munkanélküliek, a rokkantak, a leszerelt katonák között és tagjai megjelentek Sándorfalván, Kisteleken stb. is. Terjesztették Kun Béla: Mi a Tanácsköztársaság? c. röpiratát és más forradalmi nyomtatványokat. Február végén pl. két kommunista agitátortól 25 kg röpiratot koboztak el Sándorfalván. A szegedi kommunisták is törekedtek tehát a munkásság és parasztság forradalmi szövetségének megteremtésére. Kiterjedt agitációs tevékenységük során kemény harcokat kellett vívni a polgári hatóságokkal és a szociáldemokratákkal. A küzdelmekben nagy elszántságra, bátorságra, leleményességre is szükség volt. Egyetlen példa is igazolja, hogy mindez megvolt a kommunistákban. Január 19-én két munkás a Széchenyi téren, a KMP ellen felvonult és tüntető szakszervezeti tagok és katonák között osztogatta a kommunista röpiratokat. Különösen március első felében már számos röpcédulát is nyomtatott a szegedi szervezet. Ezek lendületes stílusát a költői vénával bíró Honti-Genát Tibor adta, a tartalmi mondanivalót pedig Andorka Sándor, Udvardi János határozták meg. A szervezet eredményes munkáját tükrözte, hogy rövid idő alatt nagy befolyásra tett szert a festőmunkások, cipészmunkások, dohánygyári munkásnők szakszervezetében és a katonaság körében. A szegedi laktanyák legénysége — amint Tabódy Zsolt kerületi parancsnok később elmondotta — március elején már teljesen „megbízhatatlan” volt és készen állt a proletárdiktatúra felkelés útján való megteremtésére is. A munkások tömegeinek forradalmasodását pedig tükrözte az alföldi munkástanácsok március 2-án Szegeden tartott kongresszusának határozata, amely többek között a társadalom szocializálásának meggyorsítását, a közélelmezési kérdések forradalmi módon való megoldását követelte. A forradalmasodást azonban méginkább mutatta a március 9-i kommunista népgyűlésen elfogadott határozat. Eszerint a gyűlés résztvevői a kizsákmányolás feltétlen megsemmisítésére törekszenek s a kíméletlen osztályharc minden eszközét felhasználják a burzsoáziával szemben. A gyűlésen résztvevő mintegy 5000 főnyi tömeg lelkesen tüntetett a proletárdiktatúra mellett, a burzsoázia érdekeit védő szociáldemokrácia ellen. A helyzet tehát rendkívül kiélesedett. A fő kérdés ez volt: polgári demokrácia vagy proletár hatalom. A munkásság két pártja addigi álláspontjának megfelelően foglalt állást Szegeden is; eszerint cselekedett március 10-én és a következő napokban. GAÁL ENDRE Válasz a bajbajutottaknak Levélhalmaz asztalunkon: talajvíz betörésről panaszkodik Kakuszi József (Veresács utca 25.), Ü. M. (Úttörő tér 21.), a Béla utca 3/c—3/b ház felügyelője, Rózsa Szilveszter, B. J.-né a Mátyás tériek nevében. És naponta telefonálnak olvasóink szerkesztőségünkbe, hogy alagsori lakásukba betört a talajvíz, nézzük meg a helyszínen, és segítsünk, mert hiába fordulnak bárhova. Megnézni azért sem tudjuk, mert nem győznénk, másrészt: itt nem segít a panasz meghallgatása. A tűzoltókat, a víz- és csatornaműveket kértük meg, mondják el, milyen segítséget tudnak nyújtani bajba jutott olvasóinknak. A tűzoltóságtól azt a választ kaptuk, hogy mintegy 30 centi magas vízinél sekélyebbet nem tudnak kiszivattyúzni, s legtöbb esetben fel kell tömlék a padlózatot, hogy aknába tehessék a szívófejet. De a lakások víztelenítése így sem oldható meg: pár óra alatt — a tapasztalatok szerint — az idei magas vízállásnál ismét vízzel telik meg a leszívatott terület. A víz- és csatornaműnél megtudtuk, hogy mivel másodfokú belvízvédelmi készültség van Szegeden, éjszakai ügyeletet szerveztek (telefon: 15-270), a készenléti szippantó kocsi és a kezelők mozgósíthatók. Február 26-án volt szemle az Alsóvárosban és Móravárosban. A hirtelen nagy mennyiségű csapadék miatt nagy a belvízveszély ezen a területen. A Hattyústelep is .,úszik”. A baj az, hogy a helyzet súlyosbodására számíthatunk: a csatornák nem győzik elvezetni a vizet. Az utóbbi fél évszázad hiányossága, hogy Szeged csatornai hálózata rendkívül szegényes, s ezen segíteni csak hosszú évek alatt lehetne , ha lenne rá másfél milliárd forint! A vízlevezető árkokat a tanács tartja karban, de köztudott, hogy az útőrök egyedül sosem győzték ezt a munkát. Most ez megbosszulja magát. A Dobó utca 60. és 74. számú házak között például fél köbméternyi földet kellett volna csak kiemelni, hogy 8—10 ház ne „ússzon.” Az Alkony utca és Veresács utca sarkán a gázvezeték építésekor törték össze a csatornaátereszt, így nem volt a víznek lefolyása. A csatornát a vízmű megtisztította, majd a Veresács utca 19-től 23-ig levő házak lakásait vízmentesítették. A Mátyás tér környékén egy ideiglenesen felállított szivattyúval dolgoznak. Ugyancsak kiszippantották a Tápéi sor 47. számú, a Petőfi sugárút 70. számú ház lakásaiból a vizet. A belváros víznyelőit — Lubickoló című, csütörtökön megjelent cikkünk nyomán — kitisztították. A lakosság öntevékeny segítsége könnyíthet a nehéz helyzeten: árkok tisztításával megnyithatják a víz útját, elősegíthetik az ár levonulását. Hosszú esztendők óta nem volt ilyen sok súlyos eset a feljövő talajvíz miatt. A jövőre nézve tanulság: nem lehet elhanyagolni az utcai árkokat, és halaszthatatlanul fontos a város további csatornázása. A belvíz okozta károkat, veszélyt olvasóink a tanácsnak, a víz- és csatornaműnek jelentsék. Igaz, hogy nem egy levél, amelyik a szerkesztőségbe érkezett, éppen az ő munkájukat kifogásolta, de talán nem sértjük ezzel a bajbajutottakat) egy kis türelmet kér a vállalat, hiszen rendkívül nehéz most a munkája. I SZOMBAT, 1969. MÁRCIUS L DÉLMAGYARORSZÁG 3