Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

Ismét termel az Abu Zabal-i vasmű Új kormány alakúl Jordániában # Kairó (MENA, Reuter, AEP. MTI) Szombattól ismét teljes kapacitással dolgozik az Abu Zabal-i vasmű, amelynek neve a február 12-én végre­hajtott barbár izraeli bom­batámadás nyomán vált vi­lágszerte ismertté A gyár munkásai és technikusai re­kord gyorsasággal állították helyre a megrongált üzem­készeket és berendezéseket. Szombattól kezdve ismét három műszakban folytató­dik a termelés. Egyiptomi katonai szóvi­­vő közölte, hogy az EAK vadászbombázói szombaton délelőtt izraeli katonai cél­pontokat támadtak a Szuezi­­csatorna frontövezetének északi szektorában, El Kan­taránál és El Tinánál. Az akció végrehajtása után a gépek sértetlenül tértek vissza támaszpontjukra. Az izraeli katonai parancsnok­ság azt állítja, hogy a lég­elhárítás egy egyiptomi va­dászgépet lelőtt. Kairóba érkezett Vlagyi­mir Vinogradov szovjet kül­ügyminiszter-helyettes, aki háromnapos hivatalos láto­gatása alatt tárgyalni fog Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszterrel és a kairói kormány más tagjai­val a közel-keleti helyzet fejleményeiről. A tárgyalá­sok még szombaton délután megkezdődtek. A szombati Al A­­d­­bar ammani politikai megfigye­lőkre hivatkozva közli, hogy" rövid időn­ belül átalakítják a jordániai kormányt, s az új kormányban a paléeltinai ellenállási szervezetek kép­viselői is helyet kapnak. Rész­vételük feltehetően elhárí­taná egy újabb válság ki­robbanását a jordániai kor­mány és az ellenállási szer­vezetek között. Az Al Akhbar úgy érte­sült, hogy Husszein király, ismét találkozik az ellenál­lási szervezetek képviselői­vel. Az újabb megbeszélések céljául az együttműködés javítását, valamint Jordánia kül- és belpolitikájának meghatározását tűzték ki. A YDK küldöttségével tárgyalt Eaton • Párizs (AP) Cyrus Eaton neves ameri­kai közéleti személyiség, aki a múlt évben Hanoiban járt, a napokban Párizsba érke­zett, s Xuan Thuy-val és Le Due Tho-val, a vietnami tár­gyalásokon részt vevő VDK- küldöttség vezetőivel foly­tatott megbeszéléseket. Szombaton a Ritz Hotelben újságírók előtt kijelentette: Xuan Thuy mindaddig nem fog részt venni a tárgyalá­sokon, amíg „nyilvánvaló nem lesz, hogy az Egyesült Államok komolyan kíván tárgyalni”. Hangsúlyozta, a CIA a Pentagonnak szállí­tott, elferdített jelentései­vel azt sugallja, hogy Vietnam­ban az amerikaiaknak van esélyük a katonai győzelem­re. „Bizonyos vagyok benne, a CIA tájékoztatásai hason­lóak azokhoz, amelyek a Disznó-öböli inváziót­ ered­ményezték” — mondotta. Eaton elismeréssel szólt a vietnami helyzet rendezésére vonatkozó francia elképze­lésekről. „Az egész problé­mát gyorsan meg lehetne ol­dani, ha az Egyesült Álla­mok komolyan akarná. A francia terv szerint meg kellene határozni az ameri­kai csapatkivonások konkrét menetrendjét,,s a Saigonban semleges kormányt kellene alakítani,­­amely független lenne mindenfajta külföldi befolyástól”. Schütz beszélgetése • Nyugat-Berlin (MTI) Klaus Schütz nyugat-ber­lini kormányzó polgármes­ter beszélgetést folytatott külföldi újságírókkal. Az összejövetel jelentőségét nö­velte, hogy küszöbön áll a négy hatalom képviselőinek Nyugat-Berl­innel kapcsola­tos tanácskozása. Schütz Nyugat-Berlin stá­tuszát illetően megismételte ismert álláspontját: egész Berlinre vonatkozóan négy­hatalmi felelősség áll fenn; Nyugat-Berlin a három nyu­gati hatalom fennhatósága alatt fejlődik: ezek megbí­zásából a szövetségi köztár­saság képviseli Nyugat-Ber­lint a külvilág felé; a város a szövetségi köztársaság gaz­­dasági, pénzügyi és jogrend­szeréhez tartozik. A nyugatnémet jelenlét bizonyos fokú leépítésének előfeltételeként jelölte meg, hogy a Szovjetunió látható­an fogadja el a jelenlegi státuszt, s ezt az NSZK-val kötendő kereskedelmi, kul­­tuárlis vagy más szerződései­ben juttassa kifejezésre. FOGLYUL EJTScTT MINISZTERt. Giuan­malai gerillák p­én­teken éjjel foglyul ejtették Alberto Fuenteg Mohr külügyminisztert és bejelentették, hogy csak egy letartóztatott gerillatársuk, Gi­ron Calvillo szabadon bocs­átása fejében adják vissza. Ha köve­teléseit nem teljesítenék, a „lá­zadó fegyveres erők” kilátásba helyezték az elrabolt külügymi­niszter kivégzését. Lapzártáig nem érkezett jelentés, a guate­­malai kormány kész-e az alku­ra. Az országban egyébként ma általános választásokat rendez­­nek. A kampányban sok erősza­kos cselekmény fordult elő. Ké­pünkön: g 42 éves miniszter Rumor visszalépett • Róma (MTI, AP) Az olasz köztársasági el­nöki hivatal szombaton, a késő délutáni órákban je­lentette, hogy Rumor kije­lölt miniszterelnök szomba­ton délután megjelent Sara­­gat köztárssági elnöknél és visszaadta kormányalakítási megbízását. Rumor visszalépése tovább fokozza az olasz belpolitikai válságot. Az elnöki hivatal közlése szerint Saragat elnök hétfőn új tárgyalásokat kezd a par­lament és a különböző pár­tok vezetőivel a válság meg­oldására. Amennyiben az elnök nem talál olyan politikust, aki kormányt tudna alakítani, feltehetően új választásokat írnak ki, mégpedig három évvel korábban, mint az ese­dékes volna. Választások Ausztriában • Bérs (MTI) Bécsi politikai körökben általában a kormányzó Nép­párt abszolút többségének elvesztését és a szocialisták­kal való koalíció feléleszté­sét várják a mai, vasárnapi parlamenti választásoktól. A konzervatív-polgári Osztrák Néppárt 1060-os meglepő győzelme után az ország történetében először egyedül kormányoz. Most döntő többsége (105 képviselőből 85) megtartásáért küzd, a sikerben azonban nem bízik. A négy ével ezelőtti győ­zelem jórészt külső ténye­zők, főként a szocialisták­tól .150 ezer szavazatot el­vont Oláh-féle szakadár párt fellépésének volt kö­szönhető. Az időközben tar­tott helyi választásokon a néppárt a szocialistákkal szemben mindenütt vissza­esett. Kínos kancellár kijelentet­te, hogy újabb koalíciós kor­mányban nem vállalna sze­repet. Bruno Kreisky, az Oszt­rák Szocialista Párt elnöke ismételten nyíltan értésre adta: nem számít jelenleg 74 mandátummal rendelkező pártjának átütő győzelmére, hanem olyan előretörésre, amelynek alapján (az 19­16— 66-os időszak példájára) újabb koalíciós kormány alakulhat. Kreisky az el­múlt években fokozottan a jobboldali reformizmus irá­nyába tolta pártját ------------★-----------­LENIN­CENTE­NÁRIUM -----------* — Gyurkó László: Heves vita a felkelésről A jegyzőkönyv a 3. napirendi pontról: 3. Az Aktuális helyzet. Miljutyin elvtársnak az a véleménye, hogy a határozatot az összes jelentés alap­ján konkrétabban kell megfogalmazni. Az a véleménye, hogy a­d minden hatalmat a szovjeteknek- jelszó már teljesen reális, különösen vidéken, ahol a szovjetek he­lyenként ténylegesen átvették a hatal­mat. Most már nem agitálni kell, most már nem szavakra, hanem tettekre van szükség. Van egy másik perspektíva is: a fegy­veres összeütközés­ kifejti, hogy erre a helyzet megérik, ennek a lehetősége kö­zeledik. Az összeütközésre fel kell ké­szülnünk. Ez a perspektíva azonban kü­lönbözik a felkeléstől. Szükségesnek tart­ja, hogy a határozatot ilyen értelemben egészítsék ki. Sotman elvtárs azt mondja, hogy a vá­rosi konferencián, a Petrográdi Bizottság­ban és a Katonai Bizottságnál a hangulat sokkal pesszimistább. Kifejti, most nem kezdhetünk akciót, de fel kell készül­nünk rá. Lenin Miljutyinnal és Sotmannal vitat­kozik, és bebizonyítja, hogy nem a fegyveres erőkről, nem a csa­patok elleni harcról van szó, hanem a csapatok egyik részének a másik elleni harcáról. Nem lát pesszimizmust abban, ami itt elhangzott. Kimutatja, hogy a burzsoázia mellett álló erők nem na­gyok. A tények azt bizonyítják, hogy az ellenséggel szemben túlerővel rendelke­zünk. Miért ne kezdhetne a Központi Bi­zottság? Az adatokból ez nem következik. Ahhoz, hogy valaki elvesse a Központi Bizottság határozatát, be kell bizonyítania, hogy nincs gazdasági bomlás, hogy a nemzetközi helyzet nem vezet bonyodal­makra. Ha a szakszervezeti vezetők az egész hatalmat követelik, nagyon jól tud­ják, mit akarnak. Az objektív feltételek azt bizonyítják, hogy a parasztságot ve­zetni kell, a proletariátust követni fogja. Attól félnek, hogy nem tartjuk meg a hatalmat, de nekünk éppen most külö­nös kedvező kilátásaink vannak arra, hogy a hatalmat megtartsuk. Kifejezi azt a kívánságát, hogy a vitát a határozat érdemleges megtárgyalása alapján folytassák. Krilenko elvtárs kijelenti, hogy egy kérdésben az egész Iroda egyetért, mégpe­dig abban, hogy a víz elég forró; szerinte a legnagyobb hiba lenne egy határozat­tal visszavonni a szóban forgó határoza­tot. A mi feladatunk a felkelést fegyveres erővel támogatni, ha valahol kitör. De az itt megnyilvánuló hangulat a hibáink kö­vetkezménye. Abban a kérdésb­en, hogy ki kezdje el és hogyan, nem ért egyet V. I.-vel (Lenin­nel). Feleslegesnek tartja, hogy pontosan megtárgyalják a felkelés technikai rész­leteit, s ugyanakkor célszerűtlennek is, hogy a felkelés időpontját pontosan ki­jelöljék. A csapatok elszállítása Petro­­grádról lesz az a pillanat, mely kirob­bantja majd a harcot. Rabja elvtárs kifejti, hogy a tömegek tudatosan készülnek a felkelésre. Ha a petrográdi proletariátus fel lenne fegyver­kezve, a Központi Bizottság minden ha­tározata ellenére már az utcán lenne. Grigorij (Zinovjev) elvtárs. A határozat nyilván nem parancs, különben nem le­hetne vitatkozni róla. Kétli, hogy a felkelés sikere biztosítva van. Elsősorban a vasút, a posta és a távíró szervezete nincs a kezünkben. A Központi Végrehajtó Bizottság befolyása még meglehetősen erős. Petrográdon az első nap lesz a döntő, különben a tömegek demoralizálódnak. Kamenyev elvtérs. A határozat elfoga­dása óta egy hét telt el. A határozat azt példázza, hogyan nem lehet felkelést csi­nálni; ezen a héten nem tettünk semmit, csak rontottunk a közhangulaton, ahe­lyett, hogy javítottunk volna. Az elmúlt hét eredményei azt bizonyítják, hogy most semmi alapja a felkelésnek. Fenigsteinnek az a véleménye, hogy a fegyveres felkelés nem hetek, hanem na­pok kérdése. Ilyen a politikai helyzet , ezzel egyetért, csak azzal nem ért egyet, hogy azonnal fegyvert fogjunk. Sztálin: A felkelés napját célszerűen kell megválasztani. Csakis így lehet érteni a határozatot. Azt mondják, hogy várni kell, amíg a kormány támad, tudnunk kell azonban, mi a támadás. Ha emelik a gabonaárakat, ha kozákokat küldenek a Donyec-vidékre stb. — ez már támadás. Meddig várjunk, ha nem lesz katonai támadás? Amit Kamenyev és Zinovjev javasol, az objektív szempontból nézve lehetőséget nyújt az ellenforradalomnak, hogy felkészüljön és szervezkedjék. (Folytatjuk.) K. V. Filatov Vörös tér című festményé­nek részlete Külpolitikai REFLEKTOR A múlt hét külpolitikai híreit csokorba szedve szem­betűnnek az utazások Gro­­miko Berlinben, Péter János Brüsszelben, Kekkonen Moszkvában, Pompidou az USA-ban, Tito Afrikában ... A látogatássorozatra egy megjegyzés kínálkozik: „Va­lami készül Európában”. Bár Tito afrikai körútja Más természetű azonban például Pompidou viszontvi­­zitje Washingtonban, mint Gromsko vendégsége Berlin­ben. A szovjet külügymi­niszter öt napot töltött a Német Demokratikus Köz­társaság fővárosában. Tár­gyalásait az NDK vezetőivel az őszinte, baráti légkör, a kölcsönös egyetértés jelle­mezte. Áthatotta a berlini megbeszéléseket az a közös törekvés, hogy Európa ügyét szolgálják, adjanak lehető­séget az NSZK jelenlegi kor­nem elsősorban az öreg föld­rész gondjait szolgálta, de a balkáni szocialista ország kapcsolatát terjesztette a vi­lágban. Pompidou sem csu­pán a közel-keleti kérdésben elfoglalt eltérő álláspont egyeztetésén fáradozott Washingtonban; megtárgyal­ta Nixonnal az európai biz­tonság kérdéseit is­­mányának, hogy alapvetően változtasson a húszéves ir­reális, militarista politikán. A berlini találkozók idő­ben is rendkívül célszerűek voltak, megelőzték a két nyugatnémet államtitkár, Bahr holnapi, ismételt moszkvai utazását­, Duckvitz újbóli varsói látogatását, il­letve Lahn berlini útját. Utóbbi az NSZK kancellári hivatalának osztályvezetője és hétfőn találkozik Schüss­­lerrel, az NDK miniszterta­nácsi hivatalának helyettes vezetőjével, hogy tisztázzák a Stoph—Brandt megbeszé­lés végleges időpontját, s az ezzel összefüggő technikai és protokolláris problémákat. Láthatóan komoly erőfe­szítéseket tesznek a szocia­lista országok kormánysze­mélyiségei az enyhülési fo­lyamat előrelendüléséért, az európai biztonság megterem­tése érdekében. Ezt a célt szolgálta a kétoldalú kapcso­latok bővítésével együtt Pé­ter János brüsszeli útja is. A magyar külügyminiszter ki­fejtette, hogy a szocialista országok az összeurópai érte­kezlettel kapcsolatban nem támasztanak semmiféle aka­dályt egyetlen európai állam, sőt az Eg­yes­ült Államok és Kanada részvételével szem­ben sem. Kekkonen finn államelnök nem hivatalos moszkvai lá­togatása szintén a konferen­cia előkészítését szolgálta, Kekkonent májusra hivata­losan ismételten meghívták a Szovjetunióba. USA-boavszki És mindjárt hozzáfűzhet­jük: Vietnamot és Laoszt il­letően. Mert az utóbbi na­pokban Laosz ismét vezető helyre került a lapok külpo­litikai oldalain és Franciaor­szág az 1962-es genfi laoszi Visszatérve Pompidou amerikai utazására, jellem­zőül érdemes idézni a Zycie Warszawy helyszíni tudósí­tásából. A lap felhívja a fi­gyelmet arra a tényre, hogy a francia elnök látogatásá­nak első napjától kezdve egyetlen nagy amerikai lap sem közölt kommentárt a francia és az amerikai poli­tika ellentéteiről. Ez olyan benyomást kelt, hogy a propagandagépezet sajátos mesterséges közönyt és tar­tózkodást igyekszik támasz­tani a látogatással kapcso­latban. A Pompidou—Nixon találkozó a hangsúlyozottan udvarias körülmények elle­nére sem hozta közelebb a két ország álláspontját a vi­tatott kérdésekben, minde­nekelőtt Franciaország kö­zel-keleti politikájét iltető­en. A francia álláspont a tárgyalások után sem válto­zott érdemlegesen sem a NAT­D Integrált katonai erőinek, sem Vietnam meg­ítélésében. Szás Laoszban egyezmény aláírói között szerepel. A hazafias erők el­foglalták a Kőedény-síksá­got a kormánycsapatoktól és az amerikaiaktól. Az amerikai „tanácsadók” és repülőgépek mindent el­követtek, hogy megakadá­lyozzák a Patet Lao erőinek előretörését, rendszeresen bombázzák az ország terüle­tét. A tények bizonyítják, hogy az Egyesült Államok Laoszban is kiterjeszti kato­nai akcióit. Délkelet-ázsiai repülőterekről felszálló B– 52-es bombázók laoszi táma­dásaihoz csatlakoztak a Tonkini-öbölben cirkáló ame­rikai 7. flotta repülőgépei. Ezt beismerte Laird ameri­kai hadügyminiszter is, aki azt állította, hogy az Egye­sült Államok Laoszban „csu­pán vietnami pozícióinak vé­delmére használja fel légi­erőit”. Jól fogalmazta meg Washingtonban öt szenátor: az Egyesült Államok a viet­nami háborút ki akarja ter­jeszteni Laoszra is. Az 1962-ben létesült koa­líciós kormány papíron még fennáll, az ország azonban gyakorlatilag kettészakadt, a királyi csapatok és a felsza­badított területeket ellenőr­ző hazafias erők között frontvonal húzódik. A har­cok fel-fellángolnak, s az amerikaiak azon vannak, nehogy a laosziak kibékülje­nek egymással. A „második Vietnam” veszélye fenyeget Laoszban az amerikai be­avatkozások miatt. Markovics Tibor A szocia­lsta országok közös török véső

Next