Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

Péntek, 1975. augusztus 1 Kádár János : A béke, biztonság és barátság népünk életbe vágó érdekeit fejezi ki Elnök Elvtárs! Tisztelt Küldöttek! A magyar közvélemény kezdettől fogva figyelemmel kísérte és aktívan támogatta az európai biztonsági és együttműködési értekezlet tevékenységét. Történelmi jelentőségűnek, tartjuk, hogy a közös erőfeszítés nem volt hiábavaló, az összes érdekelt egyetértésével most összeült a biztonsági értekezlet leg­­­felsőbb szintű zárószakasza A népek várakozásait, egy jobb jövő iránti reménysé­geit fejezi ki, és kétségtelen, hogy Európa történelmének új, fontos lapját írja ez a tanácskozás. A magyar küldöttség ne­vében tisztelettel köszöntöm a küldötteket, az értekezlet minden résztvevőjét. Minden küldöttségnek jó munkát, az értekezletnek teljes sikert kívánok. A Magyar Népköz­­társaság és a magyar nép nevében köszönetet mondok a Szovjetunió, valamennyi európai ország, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada vezetőinek és kormányzatá­nak, hogy felelősen hozzájá­rultak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet létrejöttéhez. Szívből köszön­töm fáradhatatlan, áldozat­kész munkájukért nagyra becsült házigazdáinkat, Ur­­ho Kekkonen urat, a Finn Köztársaság elnökét, a finn kormányt, Helsinki város ve­zetőit, a testvéri finn né­pet. Tisztelt Küldöttek! Mi annak a magyar nép­nek a küldötteiként veszünk részt ezen a történelmi je­lentőségű tanácskozáson, amely államot alapítva 1100 éve él a Duna—Tisza táján, Európa közepén, így múl­tunk és jövőnk egyaránt az itt élő népek sorsához kötő­dik. Meggyőződésünk, hogy Európa minden népének leg­főbb kívánsága a béke. Ha lehetséges, még fokozottab­ban így van ez a magyar nép esetében, amely évszáza­dokon át a hadak útjának kereszteződési pontján élt, és mérhetetlen véráldozatokat Tisztelt Küldöttek! Közismertek az európai népek múltbeli szenvedései a két világháború rettenetes pusztításai, az a tény, hogy a két világháború földré­szünkön robbant ki. Mindezt, de legfőképpen azt figyelem­be véve, hogy a felhalmozott korszerű fegyverek konflik­tus esetén eddig soha nem látott szörnyűséggel és pusz­tulással fenyegetik Európa és a világ népeit, minden ország felelős tényezőinek hatékonyan hozzá kell járul­niuk ahhoz, hogy az utóbbi időben mutatkozó enyhülés tartós, a béke biztosított és szilárd legyen. Úgy véljük, hogy az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet eredmé­nyességétől, és a jelen érte­kezlet szellemében végzendő további munkától függ népe­ink, földrészünk Európa, és nem túlzás ha azt mondjuk, nem kis mértékben az el­hozott, hogy fennmaradhas­son, és­ megőrizze államát a fenyegető pusztulással szem­ben. Századunkban, az első világháború hiábavaló áldo­zatai után a vesztes Ma­gyarország területe a koráb­binak egyharmadára­­ csök­kent, a második világháború­ban, urai bűnéből a rossz ol­dalon vérezve, elvesztette felnőtt lakosságának 8 szá­zalékát, és az ország romhal­mazzá vált. A magyar nép sorsa har­minc évvel ezelőtt, az antifa­siszta koalíció történelmi győzelmének és annak kö­vetkeztében, hogy a szovjet hadsereg, a vele együtt küz­dőkkel, kiűzte hazánk terü­letéről a Hitler-fasiszta meg­szálló hadakat, új, jó fordu­latot vett. Azóta békében él a magyar nép, visszanyerve nemzeti függetlenségét, és állami szuverenitását, szilár­dan és eltökélten halad ma­ga választotta útján, s ma a fejlett szocialista társadal­mat építi. Történelmünkből mi levontuk a szükséges ta­nulságokat. Mindenki meg­értheti, hogy a szocialista Magyar Népköztársaság szá­mára az európai népek bé­kéje, biztonsága, barátsága és együttműködése nem pusztán szavakat jelent, hanem szi­lárd elveken, súlyos történel­mi tapasztalatokon nyugvó, hosszú távú politikát, és a magyar nép életbevágó ér­dekeit fejezi ki. beriség jövője. Az általunk képviselt népek reménye az, hogy az értekezlet jó mun­kát végez, és a jövendő a béke lesz. A magyar küldött­ség azt a megbízást kapta, hogy járuljon hozzá az érte­kezlet sikeréhez. Igyekszünk e­­ megbízásnak eleget tenni. A Magyar Népköztársaság rendíthetetlen híve a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élésének. A Szovjetunió­val és más szocialista orszá­gokkal együtt egyik kezde­ményezője és aláírója volt az 1969-es Budapesti Felhívás­nak, amely javasolta az európai biztonsági értekezlet összehívását. Szövetségese­inkkel együtt azóta is min­dent megtettünk az értekez­let létrejöttéért. Képviselő­ink mindvégig részt vettek az előkészítő munkálatokban, és a jelen értekezlet elé alá­írásra beterjesztett okmány kidolgozásában, saikat a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról. Minden józanul gondolko­dó ember látja, hogy az em­beriség fejlődésének jelen szakaszában a világháború elkerülésének nincs más reá­lis és elfogadható alternatí­vája, mint a békés egymás mellett élés, a vitás kérdé­sek tárgyalások útján való rendezése, a fegyverkezési verseny megállítása, a fegy­verzetek korlátozása, majd a leszerelés, az államok rende­zett viszonya, a közös érde­kű kérdésekben az együtt­működés, a népek közeledé­se és barátsága. A Magyar Népköztársaság ennek tudatában és szellemé­ben építi nemzetközi kapcso­latait, tevékenykedik az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében, s közel hatszáz más nemzetközi szervezetben. Az értekezlet okmánya az európai biztonság sok és bo­nyolult kérdését tárgyalja. A magyar küldöttség kiemelke­dő fontosságúnak tartja az államok kapcsolatait és együttműködését szabályozó elvek rögzítését. Az értekez­let munkájában részt vesz 35 szuverén állam, közöttük vannak nagy és kis államok, iparilag fejlettek és kevés­bé fejlettek, szocialista és nem szocialista, elkötelezett és el nem kötelezett orszá­gok, semleges államok. Az államok kapcsolatait szabá­lyozó elvek — mint a szuve­rén egyenlőség, az erőszaktól való tartózkodás, a határok sérthetetlensége és a többi alapelv — tiszteletben tartá­sa és gyakorlati érvényesü­lése megfelel a részt vevő 35 különböző állam érdekeinek. Tisztelt Küldöttek! Az értekezlet előkészítése során sok vitával járt, ezért sok munkát és időt kívánt az ajánlások kidolgozása az európai országok kulturális együttműködésére, az infor­mációk, az emberi kapcsola­tok bővítésére, és bizonyos humanitárius kérdések meg­oldására. A Magyar Népköz­­társaság kész az e kérdések­re vonatkozó ajánlások elfo­gadására is, és az e téren fennálló kapcsolatok fejlesz­tésére. A magyar kormány meg­győződése, hogy a békés egy­más mellett élés, a népek közeledése és barátsága fel­tételezi, egyben lehetővé is teszi az államok termékeny együttműködését­­ a tudomá­nyok, a közoktatás, a kultúra és a tájékoztatás terén. Az egyetemes tudománynak, az emberiség javát szolgáló együttműködésnek ragyogó, nyilvánvalóan mindnyájunk­nak sokat mondó példája volt a Szojuz—Apollo űrha­jók kiválóan véghezvitt kö­zös programja. A magyar társadalom az emberi kultúra minden való­di értékét a sajátjának te­kinti. Az egyetemes emberi­­kultúra közkinccsé tételét a gyakorlatban megvalósítjuk, amikor Dante, Shakespeare, Moliére, Goethe, Tolsztoj és más nagy írók, költők mű­veit nagy példányszámban kiadjuk, színpadra visszük. A mai nyugati kultúra érté­keit is hozzáférhetővé tes­­­szük mindenki számára. Mi hívei vagyunk az em­berek közötti kapcsolatok, a nemzetközi turizmus fejlesz­tésének, az utazás, a világot látás továbbá könnyítésének­ biztosítja a békét. Betartá­sukkal száműzhetjük földré­szünkről a háborút. A fegy­veres konfliktusokat. A Magyar Népköztársaság kész ezeknek az elveknek követ­kezetes betartására. A magyar kormány úgy véli, hogy az államok kap­csolatainak a biztonsági érte­kezlet által történő elvi ren­dezése, ezen elvek gyakorlati érvényesülése erősíti a poli­tikai bizalmat, s ez meg­könnyíti az európai fegyve­res erők, és azok fegyverze­tének ésszerű, az egyenlő biztonság elvét figyelembe vevő csökkentését is. Magyar részről üdvözöljük a tudományos, a gazdasági és a kereskedelmi együttműkö­désre kidolgozott ajánlásokat is. Magyarország ma is ki­terjedt gazdasági kapcsolato­kat tart fenn Európa sok or­szágával, és részt vesz a nemzetközi gazdasági mun­kamegosztásban. A Magyar Népköztársaság elvi okokból híve és adottságai miatt ér­dekelt is abban, hogy a nem­zetközi gazdasági együttmű­ködés a jövőben tovább szé­lesedjék. Úgy véljük, hogy általában az államok, s külö­nösen a különböző társadal­mi rendszerű országok poli­tikai kapcsolatait szilárdan alátámasztja a kölcsönösen előnyös gazdasági együtt­működés. Magyarország kész a hát­rányos megkülönböztetések­től mentes, kölcsönösen elő­nyös, hosszú távú megegye­zésekkel is szabályozott gaz­dasági együttműködésre mindazon országokkal, ame­lyek maguk is érdekeltek ebben. A Magyar Népköztársaság­ban gyakorlatilag minden ember nyitott kaput talál, aki becsületes szándékkal érkezik hozzánk. Szocialista és nem szocialista országok viszonylatában egyaránt je­lentős kétoldalú turizmust bonyolítunk le. A tízmilliós lé­lekszámú Magyarországra évente több mint 8 millió külföldi látogató érkezik, és hárommilliónál több ma­gyar állampolgár látogat kül­földre. A Magyar Népköztársaság már a gyakorlatban bizonyít­ja, hogy híve a kulturális együttműködés, az informá­ciók, a személyi forgalom bővítésének, minden olyan ésszerű lépésnek, ami előse­gíti a népek és országok köl­csönös, jobb megismerését. E téren is csak akkor és úgy lehet további, előrevezető lé­péseket tennünk, ha kölcsö­nösen tiszteletben tartjuk a partner országok szuverén jogait, törvényeit, amit érte­kezletünk is elvár, az előt­tünk fekvő, közösen kidol­gozott okmányunk is igényel minden részt vevő államtól. A kulturális együttműködés, az információk cseréje kap­csán jelentkeznek különösen az ideológiai különbségek. Mi is, akik itt tanácskozunk, különböző ideológiájú párto­kat, különböző politikai rendszerű országokat képvi­selünk. De világos, nem azért jöttünk össze, hogy el­fogadjuk egymás ideológiá­ját vagy állami politikai rendszerét. Népeink, ame­lyeket képviselünk, azt vár­ják tőlünk, hogy valóban lé­tező ideológiai és politikai különbségek ellenére szót értsünk, összefogjunk, és megállapodjunk azokban a Küldöttségünk megbízatása Együttműködés — az emberiség javára A békés egymás mellett élésnek nincs alternatívája Tisztelt Küldöttek! A Magyar Népköztársaság azt vallja, hogy mindent meg kell tenni a fegyveres össze­ütközésekkel fenyegető kér­dések békés megoldása, a háború, egy új világháború lehetőségének kiküszöbölése érdekében. Kormányunk úgy véli, további erőfeszítéseket kell tenni az általános lesze­­gőlgg előmozdítására. Támo­gatunk minden komoly le­szerelési törekvést, így tá­mogatjuk a Szovjetunió ja­vaslatát leszerelési világkon­ferencia összehívására. Üdvözöljük, és a nemzet­közi enyhülés szempontjából meghatározónak tekintjük a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsola­tainak javulását, megállapo­dásukat és további tárgyalá­ 3 közös tennivalókban, ame­lyeket el kell végeznünk, hogy Európában béke és biz­tonság legyen, hogy az álla­mok, az országok hasznosan együttműködjenek a közös érdekű dolgokban népeink javára. Kormányunk egyetért az értekezlet okmányaival Elnök Elvtárs! Tisztelt Küldöttek! Nagy és nehéz utat tet­tünk meg, amíg idáig, az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet mostani, harmadik szakaszáig eljutot­tunk. Sok tanácskozás, vita van mögöttünk, harcolnunk is kellett. Az enyhülésnek, a békének nemcsak hívei, el­lenzői is vannak. A gáncs­vetőkkel meg kellett küzdeni idáig is, és nyilván ez a jö­vőben sem lesz másképp. Ez az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát, és egy új, jobb, békésebb világ kor­­szakjelzőjeként kerülhet a történelembe. Ha az itt kép­viselt országok felelősen folytatják a megkezdett munkát, és a népek állhata­tosan küzdenek a jövőben is a jó ügyért, akkor a holnap feladatait is megoldjuk. A magyar kormány az ér­tekezlet okmányával egyet­ért, küldöttségünk azt meg­bízatásának megfelelően alá­írja. Egyetértünk azzal is, hogy 1977-ben az érdekelt ál­lamok képviselőinek egy újabb értekezlete áttekintse majd az addig megtett utat, s megvizsgálja a teendőket. Szeretném biztosítani Önö­ket arról, hogy a Magyar Népköztársaság és a békesze­rető magyar nép minden tő­le telhetőt megtesz azért, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet nemes céljai valóra válja­nak. Köszönöm figyelmüket! —— mondotta befejezésül Kádár János. Joszip Broz Tito: Az enyhülés folyamata tovább tart Tito jugoszláv elnök az EBK zárószakasza csütörtök délutáni ülésén elhangzott felszólalásában annak a vé­leményének adott hangot, hogy a mostani konferencia nem egy folyamat végét, ha­nem éppen kezdetét jelzi. Az EBK nem egyszerűen az európai nemzetek valamilyen egyetértésének eredménye, hanem a nemzetközi politi­kai, gazdasági és társadalmi kapcsolatokban a második világháború óta lezajlott vál­tozások és új irányzatok ki­fejeződése. A jugoszláv államfő az új fejlemények között nagy hangsúllyal szólt az el nem kötelezettség irányvonaláról, ami Jugoszlávia külpolitiká­jának is alapelve. Rámuta­tott, hogy „az aktív békés együttélés elvei áthatották e konferencia előkészületeit, és megmutatták, hogy milyen mélyen gyökeret vert a né­pek tudatában az a törekvés, hogy új módokat keressenek a nemzetközi problémák megoldására”. * A Tito jugoszláv elnök után felszólaló Süleyman De­­mirel török miniszterelnök — amint az várható volt — beszéde nagy részében a cip­rusi kérdéssel foglalkozott, és elutasította Karamanlisz görög miniszterelnök előző napi kijelentéseit. Tartjuk magunkat az európai bizton­sági konferencia valamen­­­nyi határozatához, de Ciprus kérdésében fenntartással élünk — mondotta. A török kormányfő ezután részlete­sen elemezte a záróokmány­ban foglaltakat. A következő szónok Anker Jörgensen dán miniszterel­nök, a biztonsági értekezlet jelentőségét méltatva, és az előkészítő tanácskozástól szá­mított három év mérlegét megvonva hangsúlyozta: vé­leménye szerint igenlő vá­laszt lehet adni arra a kér­désre, hogy a konferencia eredményei jónak mondha­­tók-e. Leo Tindemans belga mi­niszterelnök arról beszélt, hogy a politikai enyhülés iránti óhaj csak akkor lesz őszinte, ha kiegészül a ka­­­­tonai enyhüléssel is. Ezután Olof Palme svéd miniszterelnök felszólalása következett. A svéd kor­mányfő hangoztatta: a mun­ka, amelyet Helsinkiben és Genfben közösen végeztünk az elmúlt években, azon a közös meggyőződésen ala­pult, hogy a háborút nem szabad és nem lehet a nem­zeti célkitűzések elérésének eszközéül felhasználni. Bruno Kreisky: Reális tartalommal kell megtölteni az okmányokat Bruno Kreisky osztrák kancellár felszólalásában hangoztatta, hogy az aláírás­ra kerülő okmány — amely­nek tartalma, a benne érin­tett kérdések köre és jellege egyedülálló — az államok közötti magaviseleti kódex a jelenkorban. De bármilyen átfogó és nagyszerű munkát végzett is az értekezlet — folytatta —, minden attól függ, hogy mennyire reális tartalommal tudjuk megtöl­teni az okmányban foglalta­kat. Az európai biztonsági konferencia egy szakaszt zár le, és egyszersmind új sza­kasznak a kezdete­­ is, és ezért jelentős eredményeket kell hoznia. Az osztrák kancellár — több előző szónokhoz ha­sonlóan — az enyhülés oszt­hatatlanságát hangsúlyozta, és sürgette a közel-keleti kérdés békés rendezését. Urho Kekkonen: Arra helyezzük a súlyt, ami egyesít bennünket A délutáni ülés következő szónoka Urho Kekkonen köztársasági elnök, az érte­kezleten részt vevő finn de­legáció vezetője volt. Kekko­nen elnök többek közt hang­súlyozta: 35 ország legmaga­sabb szintű politikai vezetői érkeztek Helsinkibe, az euró­pai biztonsági értekezlet zá­róokmányának aláírására. Ez azt mutatja, hogy megvan a közös akarat a még rende­zetlen kérdések megoldásá­ra, összhangban a konferen­cián kidolgozott elvekkel. A Helsinkiben aláírásra kerülő záróokmány kifejezi az egy­mástól történelmüknél, tár­sadalmi célkitűzéseiknél és politikai rendszerüknél fog­va különböző országoknak azt a közös óhaját, hogy le­küzdjék az egymást elválasz­tó tényezőket, és arra he­lyezzék a súlyt, ami egyesíti őket: a biztonság fokozására, az emberek jólétének növe­lésére. A csütörtöki ülés utolsó szónoka Carlos Arias Navar­ro, spanyol miniszterelnök volt. A konferencia ma folytat­ja munkáját. *

Next