Délmagyarország, 1975. december (65. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

Redd, 1975. decem­­ber 2 Napirenden az autópályák Megkezdődött a KGST közlekedési állandó bizottságának jubileumi ülése A szocialista országok köz­lekedésének fontos nemzet­közi szervezete, a KGST köz­lekedési állandó bizottsága december 1—6. között Buda­pesten tartja 50. ülését. A jubileumi tanácskozást hét­főn dr. Szekér Gyula, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese ünnepélyesen nyitotta meg a Gellért-szállóban. A kor­mány nevében köszöntötte az ülés résztvevőit, majd arról szólt, hogy a következő terv­időszak növekvő feladatai a közlekedésre is nagyobb ter­heket rónak, végrehajtásuk­hoz a tagországok összehan­golt intézkedéseire, a közle­kedési integráció fejlesztésé­re van szükség. Ezt szolgálja a közlekedési állandó bizott­ság, s ehhez nyújt segítséget a mostani ülés, amelynek munkájához sok sikert, az eddigiekhez hasonló jó ered­ményeket kívánt. A bizottság munkájában részt vesznek a tagállamok — Bulgária,­ Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Ma­­gyarország, Mongólia, az MDK, Románia és a Szovjet­unió —, valamint Jugoszlá­via delegációi. Jelen vannak a tanácskozáson a KGST tit­kárságának, valamint a köz­lekedési együttműködés­­ nem­zetközi szervezeteinek a kép­viselői. A jubileumi tanácskozás érdemi munkája az első ple­náris ülésen a napirend meghatározásával kezdődött. Az egyhetes ülésen a tagor­szágok delegációi együttesen és szakértői bizottságokban foglalkoznak egyebek között a KGST komplex program­jából a bizottságra háruló feladatok végrehajtásával, a közlekedés integrációjának fejlesztésével kapcsolatos leg­fontosabb tennivalókkal. Az ülés napirendjén szerepel a tagállamok közlekedési együttműködésének fejleszté­se 1990-ig, és az azt követő időszakra. Megtárgyalják a vasúti áru- és személyszállí­tás közös problémáit, értéke­lik a bizottság tevékenységét, meghatározzák az 1976— 1977. évre szóló munkatervét. Az első napon a plenáris ülésen két jelentős, egymás­sal összefüggő témával fog­lalkoztak. Megtárgyalták a tagállamok nemzetközi főút­vonal-hálózatának komplex fejlesztésével és rekonstruk­ciójával kapcsolatos együtt­működés teendőit, és a tag­államok nemzetközi autópá­lya-hálózatának kialakításá­ra készült javaslatot. A I­­GST komplex prog­ramja keretében az állandó bizottság 1971—75. között in­tézkedéseket dolgozott ki a tagországok nemzetközi autó­­út-hálózatának fejlesztésére, a mostani ülésen a végrehaj­tás teendőit beszélték meg. Az előterjesztés megállapítot­ta, hogy a KGST-országok mintegy 26 500 kilométer hosszúságú nemzetközi jelen­tőségű autóút-hálózatának egy része nem felel meg a korszerű járműforgalom kö­vetelményeinek, s a KGST szabványajánlásaiban rögzí­tett normáknak. Az utak alacsony műszaki színvonala nehezíti a nemzetközi közúti fuvarozás fejlesztését. Az utak többsége 7 méter szé­les, csak két forgalmi sávos, s olyan alapvető nemzetközi útvonalakon­ — mint pél­dául Berlin—Prága—Buda­pest—Bukarest, Berlin—Var­só—Moszkva, Varsó—Prága —Kijev—Budapest —, ame­lyeken nagy raksúlyú szerel­vények is közlekednek, akad­nak ennél keskenyebb szaka­szok is, sok rajtuk az egy­szintes vasúti kereszteződés stb. A közös hosszú távú fej­lesztési program az 1976— 1990. közötti időszakra 39, összesen 24 ezer kilométer hosszúságú — ezen belül 1976—80. között 5500 kilomé­ternyi — nemzetközi autóút átalakítását, komplex fejlesz­tését és rekonstrukcióját irá­nyozza elő. A nagyarányú munka eredményeként az 1990-re korszerűsített utak 45 százaléka első osztályú lesz, a hálózat 85 százalékán pedig nagy raksúlyú, 10 ton­na tengelynyomású járművek is közlekedhetnek. A re­konstrukcióból — amelynek során nemcsak az­ utakat korszerűsítik, hanem megépí­tik az utasok és a járművek kiszolgálásához szükséges lé­tesítményeket, kiegészítik a biztonságot és a kényelmet szolgáló berendezéseikkel, az utak teljes hosszában telefon­összeköttetést teremtenek — hazánkba 1980-ig 744 kilo­méter út korszerűsítése há­rul. A nemzetközi autópálya­hálózat programjának téma­felelőse Magyarország, ezért a KPM szakemberei foglal­ták össze, egyeztették a fej­lesztési igényeket, és készí­tettek végrehajtásukra aján­lásokat. A javaslat a KGST- tagországok között növekvő személy- és áruszállítás biz­tosítása érdekében négy fő autópálya-vonalat — Marien­born—Berlin—Varsó— Moszkva, Rostock—Berlin— Prága—Budapest—Bukarest —Konstanca, Gdansk—Varsó —Pozsony—Budapest, Moszk­va—Bukarest—Szófia — je­löl meg. A program végrehajtására — amely már 1976-ban meg­kezdődik — meghatározták a szükséges intézkedéseket, és megállapodtak abban, hogy jövőre az érdekelt hét or­szág szakértői ugyancsak ha­zánkban, értekezleten beszé­lik meg az egyes útszakaszok közös építéséből az orszá­gokra háruló­­ munkákat. Az autópályák tervezésének, épí­tésének, üzemeltetésének ta­nulmányozására, a műszaki dokumentációk átadására ta­pasztalatcsere-programot dol­goztak ki a szakemberek szá­mára. A nemzetközi autópá­lya-összeköttetés megterem­téséhez a hazai program már az ajánlásnak megfelelően készül. A tervek szerint 1976 —1980. között épül meg Bu­dapest—Tatabánya, Győr— Komárom, 1981—85. között pedig Tatabánya—Komárom és Győr—Mosonmagyaróvár között az M1-es autópálya, amelyhez hasonlót létesíte­nek majd Budapest—Kecske­mét—Szeged között is. A KGST közlekedési állan­dó bizottságának jubileumi ülése kedden plenáris és szekcióülésekkel folytatódik. A napi munka végeztével a jubileumi ülés alkalmából Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter a de­legációk vezetőit vacsorán látta vendégül a Duna In- Szállóban. Mély részvéttel tem­tték el Benedikt Ottót Hétfőn Budapesten, a Me­ző Imre úti temetőben mély részvéttel vettek végső bú­csút Benedikt Ottó akadé­mikustól, a hazai és a nem­zetközi munkásmozgalom ki­emelkedő személyiségétől, a párt és a tudományos köz­élet fáradhatatlan harcosá­tól. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Magyar Tudo­mányos Akadémia nevében Márta Ferenc, az MTA fő­titkára búcsúzott az elhunyt­tól. A Budapesti Műszaki Egyetem tanácsa, pártbizott­sága dolgozni és hal­gytói képviseletében Meisel János rektor emlékezett Benedikt Ottóra. Családtagjak elvtársai harcostársai g­­ászá* Szeré­nyi Sándor, a Központi El­lenőrző Bizottság tfj­­ú­ságá­­nak tagja tolmácsolta. Benedikt Ottót az Interna­tional 4 hangjér mellett he­lyezték végső nyugovóra Sírját elborították a tiszte­let az emlékező kegyelet vi­ Tanácskozás a Parlament­ben Hétfőn a Parlamentben ér­tekezletet tartottak az or­szággyűlés tisztségviselői, ál­landó bizottságainak elnökei, a fővárosi, s a megyei kép­viselőcsoportok vezetői. A tanácskozáson — amelyen részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára, valamint Péter János, Inokai János és Raf­­fai Sarolta, az országgyűlés alelnöke — elsőként Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az or­szággyűlés elnöke tájékoztat­ta a képviselőket a parla­ment következő, téli üléssza­kának előkészítéséről, s az abból adódó feladatokról. Ezután Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke vázolta az V.­ ötéves tervről szóló törvényjavaslat főbb vonása­it, majd Madarász Attila pénzügyi államtitkár szá­molt be az államháztartás jövő évi költségvetésének tervezetéről, illetve a taná­csok 1976—1980. évi pénz­ügyi tervéről. Az előadásokat követő vi­tában felszólalt dr. Pesta László, dr. Ortutay Gyula, dr. Vida Miklós, dr. Lakatos Pál, Rujsz Lászlóné, dr. Gonda György, Juratovics Aladár, Nagy Miklós, Gócza József, dr. Szabó József és Sándor József országgyűlési képviselő. Az értekezlet Ap­ró Antal zárszavával ért vé­get Ifjúsági delegáció utazott Helsinkibe Dr. Maróthy Lászlónak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottsága tag­jának, a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak vezetésével a Finn De­mokratikus Ifjúsági Szövet­ség és a Finn Központi Szo­ciáldemokrata Ifjúsági Szö­vetség közös meghívására va­sárnap ifjúsági küldöttség utazott Helsinkibe. A küldöttség fogadására a repülőtéren megjelent A. L. Hyppenen, a Finn Kommu­nista Párt Politikai Bizottsá­gának tagja, a magyar dele­gációt vendégül látó két if­júsági szervezet vezetői, élü­kön P. Saarnino és P. Sark­­­kinen elnökökkel. Jelen volt a fogadtatáson Rónai Rudolf, helsinki magyar nagykövet is. A küldöttség hétfőn Helsin­kiben találkozott a Finn Kommunista Párt vezetőivel. A magyar delegációt a párt székházában fogadta Aarne Saarinen, az FKP elnöke és 4arvo Aalto, az FPK főtit­kára. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott találkozón a delegáció tájékoztatót ka­pott az aktuális finn belpoli­tikai helyzetről. Közéleti napló ELUTAZOTT HAZÁNKBÓL KURT LÖFFLER Vasárnap reggel elutazott hazánkból Kurt Löffler, a Német Demokratikus Köztár­saság Kulturális Miniszté­riuma államtitkárának veze­tésével az a küldöttség, amely az NDK színházművé­szeti napjaira érkezett Ma­gyarországra. A delegáció tagjai több színházi előadást tekintettek meg, baráti ta­lálkozón, szakmai megbeszé­léseken vettek részt. A kül­döttség ellátogatott Baranya, Békés, Borsod-Abaúj-Zemp­lén, Csongrád, Győr-Sopron és Veszprém megyébe, ahol a megyék, illetve a városok vezetőivel is megbeszélést folytattak. PORTUGÁL PAPI KÜLDÖTTSÉG BUDAPESTEN Az Országos Béketanács meghívására vasárnap négy­tagú portugál katolikus papi küldöttség érkezett Buda­pestre. A delegációt, a Feri­hegyi repülőtéren Terényi István, az OBT alelnöke és dr. Várkonyi Imre prépost kanonok, az Actio Catholica országos igazgatója, az OBT tagja fogadta. SIMON PÁL BELGRÁDBA UTAZOTT Dusán Ilijevicsnek, a Ju­goszlávia energetikai és ipa­ri bizottsága elnökének meg­hívására dr. Simon Pál ne­hézipari miniszter hétfőn Belgrádba utazott. A találko­zón áttekintik a két ország energetikai, kőolajipari és vegyipari együttműködésének eddigi eredményeit és újabb kooperációs javaslatokat vizs­gálnak meg. ELUTAZOTT A ROMÁN PÁRTMUNKÁSKÜLDÖTTSÉG Tegnap elutazott Budapest­ről, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának pártmunkásküldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága meghívására Gheorghe Tachenak, a Temes megyei pártbizottság titkárának ve­zetésével november 25. és de­cember 1. között látogatást tett hazánkban. A küldött­séget fogadta Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az úgy van, hogy..­ S­oha annyi „hát, kérem ...”, meg „az az igazság...”, mintha egészen egyenesen rákérdez az ember: ezt, meg ezt a határozatot hogyan hajtották végre? Hát még ha az a határozat nem túl régi évjáratú! Mert akkor lehet még az értelmezését, a magyarázatát, meg a hasznos­ságát méltatni, adni. De vannak régebbi párthatározatok, amelyeket még — ha kis eredmény mutatkozott is — már „leírtak” a feladatok közül. Így van ez, mégis olyan nehéz megfogni, utolérni a té­nyeket, hiszen a papír mindig rögzít eredményeket, s az újságíró kérdezése, majd ítéletalkotása nem lehet helyszíni bíráskodás. Azt meg, hogy úgy vélem, sokkal többet is le­hetne tenni, hogy nem érzem a végzett munka mögött az igazi, a felemelő tartalmat, hogyan mondjam ki, amikor magam is tudom, hogy pontosan, jól dolgozni, munkát és időrendet jól szervezni szinte tudomány. Megértésemmel mentsem fel azokat, akik szabadkoz­nak, ha rákérdezünk? Még ennyien nem tanultak például a tanácsi dolgozók közül. Ennek csak örülni lehet. Nem akarom azt keresni mögötte, hogy munkaköri feltétel is. És hogy jövőre két­éves lesz az az iskola, amire most nagy sietve özönlöttek. Félő, hogy a sok továbbtanuló miatt rosszabbul megy majd a munka. Viszont végrehajtják a közművelődési határozatot. Könnyűipari üzemünkben alapszervezeti ülésen is, brigádgyűléseken is foglalkoztak a decemberi határozattal, amely mint köztudott, az ésszerű gazdálkodást, a takaré­kosságot szorgalmazza. Míg ésszerű javaslatok, új ötletek születnek, a nyersanyagot hol vizesen, hol túl szárazon kap­ják, s mit ítéljen ebből a brigádtag? Hogy kipipálták a ha­tározat megvitatását, s az az egy laza láncszem — az, aki a nyersanyag jó állapotát biztosítaná — megfricskázza szándékainkat, de még terveinket is, nemhogy a túltelje­sítést. A város téeszeiben már konkrétabb takarékossági ter­vek, ésszerűbb gazdálkodási törekvések tapasztalhatók —­­hallom felelős fórumon, és sehogy sem értem, a nyelvtani­lag középfokú „ésszerűbb” és „konkrétabb” jelzőt. Mert ez esetben az alapfok többet mond és mindent; eddig nyilván nem volt se ésszerű, se konkrét feladatterv sem. A Szegedi Jutaárugyár pártszervezete minap adott szá­mot a vállalati párt-végrehajtó bizottság ülésén a decemberi határozat végrehajtásának eddigi eredmén­yeiről, s a vitá­ban igen kemény szavakkal mondták el: a vezetés tárja fel nyíltabban saját hibáit is. Ugyanis a vb azt állapította meg, hogy az október—november havi teljesítmények azt a fel­­tételezést igazolják, hogy jelentős tartalékai vannak a ju­­taárugyárnak is, csak javítani kell a vezetési színvonalon, céltudatosabban kell törekedni, hogy jobban dolgozzanak Mindenki lelkesen egyetért a célkitűzésekkel, de hiszen helyesléssel tele van a padlás is! De mikor az adott felada­tokat végre is kell hajtani, rengeteg az objektív nehézség a nem megfelelő körülmény — magyarán: bújik mindenki, kifogásokat keres. Ez vezetőknél és más dolgozóknál is ta­pasztalható. Neki­ nekihajtunk a feladatoknak — most nőpolitika, most ifjúságpolitika, vagy közművelődés —, aztán az egyik elhomályosítja, átfedi a másikat. Párhuzamosan és főleg folyamatosan együtt — ez valahogy nem sikerül. Nem az ördög incselkedik, amikor ezen füstölgök. Tudom jól, mint ahogy önök is tudják, milyen eredményei voltak például a munkásosztály helyzetének javítására hozott párthatározat­nak. És, mégis, azt kell mondanunk, hogy sok helyütt a köz­ponti intézkedéseket sajátként feltüntetve megírják a je­lentést — a feladat ezzel „elvégeztetett”. Ismerek egy fia­talasszonyt, aki szeretne férje munkahelyére átmenni, mert akkor hamarosan sorra kerülnének a munkáslakás­­akcióban. Jelenlegi vállalata „nem foglalkozik” munkásla­­kás-építéssel, vagy támogatással, itt semmit sem remélhet, viszont szépszerével elengedni se hajlandók. Felmondással távozni — ezt méltatlannak tartaná. El nem tudom kép­zelni, hogy dönt végül, mert az ezer forintos albérletet anyagilag alig bírják, gyermeket is szeretnének, s anyagi lehetőségük nincs lakásgondjuk gyors megoldására. Vagy­is: számára a munkáslakás csak fikció marad? S azért, mert egyik gyár igyekszik végrehajtani a határozatot, a másik meg nem? Volt idő, amikor a célt ugyan tudtuk, de a hozzávezető út feladatainak megfogalmazása helyett jelszavakat gyár­tottunk. Most határozataink világos besz­édűek, célratö­­rőek — de az már okkal aggaszt,foglalkoztat bennünket, hogy képesek vagyunk-e jól, igényesen végrehajtani, meg­valósítani? Miért? Nincs elég szervező erőnk, vagy alkal­matlan egyik-másik módszerünk? Nem vagyunk elég áll­­­­hatatosak dolgainkat véghez vinni? Mindenesetre — s ezt a XI. kongresszuson Kádár János a beszámolóban hang­súlyozta is — rendkívül fontos a párt, konkrétabban a pártalapszervezetek ellenőrző tevékenysége Méghozzá nem formalitásként — a hibafeltárás és büntetés mellett okvet­lenül szükséges, hogy javaslatot tegyenek a megoldás mi­kéntjére. Az ellenőrzés fontos — még a legbecsületesebb dolgozó embert is ösztönzi az állandó figyelem. öveztünk és követhetünk el bizonyára ezután is hi­bákat. De arra lenne most már nagy szükség, hogy legyen erőnk ne csak azt felismerni, hogy miben hi­bázzunk, hanem ahhoz is, hogy tegyünk meg mindent, dol­gozzunk. Szorítsuk magunkat a rendszeres, jó munkára. Nem sokkal nagyobb energia kell hozzá, mint a kifo­gások gyártásához. SZŐKE MARIA IC Emlékü­nn­epségek a Vörösmarty-évfordulón A magyar romantika és reformkor költészetének leg­kiemelkedőbb egyénisége, Vörösmarty Mihály születé­sének 175. évfordulója tisz­teletére hétfőn emlékünnep­séget rendeztek Kápolnás­­nyéken a Vörösmarty-em­­lékházban és Székesfehérvá­rott, Székesfehérvárott, a Vö­rösmarty téren országos ko­­szorúzási ünnepségen rótták le kegyeletüket a költő szob­ránál az országos állami és társadalmi szerveknek, Fe­jér megye állami és társa­dalmi szerveinek, a népfrón országos tanácsának és Fejér megyei bizottságának, a Tu­dományos Akadémia elnök­ségének, a Magyar írók Szö­vetségének, a Magyar Szín­házművészeti Szövetségnek, az irodalomtörténeti társa­ságnak, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeumnak a kép­viselői. Az ünnepségen Seres József, a Fejér megyei ta­nács elnökhelyettese mon­dott ünnepi beszédet. Ezt követően a Vörösmarty Szín­ház előcsarnokában Székes­­fehérvár ifjúsága nevében a József Attila gimnázium di­ákjai helyezték el az emlé­kezés koszorúit a költő mell­szobránál. Este a Vörösmarty Szín­házban emlékünnnepséget rendeztek, amelyen Sőtér István, a Tudományos Aka­démia irodalomtudományi intézetének igazgatója mon­dott ünnepi beszédet

Next