Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-01 / 27. szám
Szerda, 1978. február 1 Szaporodnak a házikönyvtárak Egyre több munkásolvasó Hódít a tévé, országszerte annyi könyvet, folyóiratot vásárolnak az emberek, mint még soha, szaporodnak a házikönyvtárak, ugyanakkor sokan látogatják a közművelődési könyvtárakat A városi könyvtárakat egyegy olvasó évente huszonötször, a vidékieket tízszer keresi fel, és a legújabb adatok szerint egyre több a munkásolvasó. A tanácsi könyvtárak olvasóinak húsz százaléka — 320 ezer —, a szakszervezeti könyvtárak olvasóinak mintegy 60 százaléka — 370 ezer — fizikai dolgozó és szakmunkástanuló. Vagyis: a munkások 23—24 százaléka veszi igénybe a közművelődési könyvtárakat. A mezőgazdasági dolgozóknak viszonylag kis része, 16—18 százaléka jár könyvtárba, annál nagyobb számban, szinte tömegesen jelennek meg a szellemi dolgozók. Ez utóbbiak a megyei és városi könyvtárak olvasóinak egynegyede. Kedvező változásként nyugtázták azt is, hogy a fiatalok egyre nagyobb számban — a 15 éven aluliaknak csaknem 50, a 15— 30 éveseknek 30 százaléka — otthonosan mozog a könyvtárakban. Ők már kisiskolás kortól tanulják használni a könyveket, a könyvtárat. (MTI) rszal a FEOR? H Ügyintézők versenye a Postaigazgatóságon Bevallom, még ma sem tudom, hogy mit jelent a címben említett rövidítés, a FEOR. Pedig magyarázták többen is, a zsűriből és a versenyzők közül egyaránt. Mindez egy nem mindennapi verseny során történt. Olyanon, amelyhez hasonlóra a szervezők tudtával eddig még nem került sor. Ugyanis a posta bérelszámolói küzdöttek összesen 12-en a Szakma Ifjú Mestere és a Kiváló Ifjú Szakmunkás címért. Már maga a helyszín is S tetett valamit, hiszen a Marx téri apró épületbe költhetett gazdasági hivatal legnagyobb szobájából költöztek ki az ott dolgozók, hogy helyet adjanak a versenynek. Mert hely az bizony kellett nekik. Jó néhány nyomtatvánnyal, a gyakorlati követelmények megoldásához szükséges papírhalommal érkeztek valamennyien. S hogy mikről kellett számot adni? Például: alapbérszámfejtés, pótlékolás, túlóra és túlórajellegű díjak, alapbérek számfejtése, nem fizezett távollé' esetén alapbér megállapítása, táppénzzel kapcsolatos adatszolgáltató lap kiállítása, részesedési k rton vezetése, és annak a fionyos FEOR-nak az ismerti szerepeltek a kérdésekbe. S gyakorlatként el kellett végezni egy III. osztályú pstahivatal dolgozói részére semfejtett bérek ellenőrzését, a kifizetendő bérek megállapítását és utalványozását. Száraz szakmai kifejezések mindezek. Érdekességüket mégis az adja, hogy hazánkban a posta a legbonyolultabb bérelszámolási rendszerrel dolgozik. S mégis azok, akik ott ültek az asztalok mellett, a lepedőnagyságú, különféle szám- és betűkombinációkból álló kódokkal megjelölt ívek felett, simán birkóztak meg a feladványokkal. Mert voltak ám szinte hajmeresztő dolgok a másik versenyben is. Számtalan olyan munkajogi újdonságot is kérdeztek, amelyekben a közelmúltban születtek ágazati, elvi állásfoglalások. Aztán például el kellett készíteni összesítő alapján egy bérstatisztikát is. A feladatok nem voltak könnyűek, hiszen a posta kivételes helyzetben van az állandó munkaerő-vándorlás az újfelvételesek körüli problémák, a tartozások rendezése, az alkalmi munkások újbóli visszatérése, kilépése miatt. Így tehát csak becsülhető ez a kezdeményezés, hiszen nem mindennapi feladatra vállalkoztak a szervezők. S éppen ezért álljon itt azok neve, akik elnyerték a kitüntető címeket. A Szakma Ifjú Mestere lett: TMckmann Ferencné, Kothencz Ferencné, Kőhalmi Istvánná, Mészáros Mária. Kiváló Ifjú Szakmunkás címet szerzett: Hegedűs Józsefné, Ligeti Józsefné, ötvös Péterné és Petrács Péterné. Valamennyien a maximumot teljesítették, ami a szakmában elérhető. És nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a Szegedi Postaigazgatóság igen lelkesen fogadta a kezdeményezést A győzteseknek mintegy ötezer forint jutalmat ad soron kívül. Vásárhelyi István Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Halász Péternek, az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal vezetőjének és Mátyás Lászlónak, a Külügyminisztérium főosztályvezetőjének több évtizedes munkásmozgalmi tevékenységük, valamint az eddig végzett kiemelkedő munkásságuk elismeréseként, nyugállományba vonulásuk alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Ötlet: szállításra A találékonyság, leleményesség, ügyesség a gazdálkodás eredményét mindig javította. ötletes gépek, szerszámok elterjesztésével, újabb termelési módszerek, fogások bevezetésével mindenütt igyekeztek könnyíteni a munkán. Jellemző ez most is a mezőgazdasági nagyüzemekre, valamint a háztáji és kisegítő gazdaságokra. A kistermelők például a homoki vidéken ügyes szállítójárművet szerkesztettek. Kimustrált autóvázakra teherszállításra alkalmas felépítményt helyeztek az ötletemberek. Régi Pannónia, vagy MZ motor adja a lóerőt. Újabban Kiskundorozsmán is lehet találkozni újszerű szállítókocsival, főleg sertésleadás idején. Régi, használaton kívüli gumikerekű lovas kocsit alakítottak át sertésszállításra. A rakfelületet, lesüllyesztették a föld közelébe, az oldalakat pedig vasráccsal látták el. Így a hizókat emelgetés nélkül könnyebben felterelhetik a kocsira. Büszkén mondták a dorozsmaiak, hogy ilyen szállítóeszközt bárki csinálhat, még szabadalmi díjat sem kell fizet- Ács S. Sándor felvétele Megérkezett az ötletes szállítókocsi a dorozsmai állatfelvásárló telepre Évzáró számadások Nagyobbat nem sántít ez a hasonlat, mint általában a hasonlatok sántítani szoktak: bizonyítványosztás ideje közeledik termelőszövetkezeteinkben. Nagyon megdolgoztatják a számológépeket, minden számadatot — jó vagy rossz osztályzatot — figyelembe vesznek, amíg végül egy olyan több tételes nagy sort kapnak számokból, amely forintokban mondja meg, ki dolgozott jól, és ki rosszul. Mióta készülődnek a számadásra? Azt hihetnénk, azóta, mióta a leltározók fölrótták nagy papírjaikra, miből mennyi van. Csak az adminisztrációs készleteket látja, aki innen méri az időt, valójában 1977. január első napjától december végéig állatgondozó, traktoros, gépszerelő, vegyszeres, piaci üzletkötő, raktáros, magtáros — ki tudná mind fölsorolni? — egyfolytában erre készült akkor is, ha nagyon jól dolgozott, és akkor is, amikor lazított, vagy az időjárás küldte pihenőre. Az év minden napja a mostani számadás adatait írta. A számok ugranak előre a zárszámadási közgyűléseken, hiszen valahogy érzékelhetővé kell tenni, miből mennyi termett. Most derül ki igazán, hogy szövetkezeteink többsége nagyon jól dolgozott. Könnyű volt többet termelni — mondhatná valaki —, hiszen jó idő volt tavaly. Mint elkerülhetetlen rosszra, szoktunk is hivatkozni az időjárásra, amikor aszály fonnyasztja és pusztítja a termést, vagy kegyetlen esők ártanak neki, de most ne mondjuk, hogy minden jó a jó időnek köszönhető. Most is vannak veszteséggel záró szövetkezetek, noha nagyjából ugyanannyi eső öntözte, és ugyanannyi napsütés nevelte az ő kukoricájukat, szőlőjüket, mint a szomszédékét, akik pedig kihúzhatják magukat. Badar beszéd lenne, hetykélkedés, ha azt mondanánk, a korszerű termesztési eljárások fittyet hánynak az időjárásra, de a jó időről mégse áradozzunk. A jókor jött eső és a1? érlelő meleg valóban megadja a lehetőséget a jó gazdálkodásra, de csak ebből megélni nem lehet. Ahol nem sikerült — vagy most sem sikerült — az esztendő, elengedhetetlenül fontos, hogy a mostani közgyűlés ásson le az okok gyökeréig, és ne elégedjen meg szépen fogalmazott, fölületes kibúvókkal. Természetesen, csak ott szabad fölvetni a felelősséget, ahol valóban mulasztás történt. Csak ott, de ott mindenképpen. Számtannal minden kifejezni nem lehet. Társadalmi szervezet is a termelőszövetkezet, tartalmazza tehát minden évben a beszámoló azt is, milyen változások történtek ebben a szervezetben. Jó lenne, ha a számadásnak ez a része sem merülne ki általánosságokban. Számokkal kifejezhető ugyan, mennyi pénzt fordítottak az idős tagok támogatására, de a hajdani nehéz munka elismerésére a forintokon kívül emberi szóra is szükség van. El lehet mondani, mennyi pénz kellett a közművelődésre, de hozzá kell tenni rögtön azt is, arra fordították-e valójában. Országjárásra, kirándulásra? Azok mentek-e mindig, akik legjobban rászolgáltak? Folynak a kisgyűlésnek nevezett csoportos megbeszélések. Minden tagnak joga, egyben kötelessége is, hogy beleszóljon a dolgokba, és követelje, győzzék meg legalább mindarról, amiben kételyei támadnak, vagy ő győzze meg társait a maga igazáról. Az úgynevezett rázós kérdések zöme itt merül föl, és nem a közgyűlésen. Vétenénk a szocialista demokrácia ellen, ha a kisgyűléseken csak lecsapolni akarnánk a fölbuzgó forrásokat, és azt gondolnánk: beszéljetek csak nyugodtan, itt úgysem hallják sokan. Felelősséggel tartoznak a vezetők, hogy minden gond orvosára találjon, akkor is, ha kisgyűlésen merült föl, de akkor töltik be igazán rendeltetésüket ezek a sokszor nagyon eleven, lényegre tanintó kisközösségi eszmecserék, ha lényegüket a közgyűlésen is ismertetik. Sokszor indoklásul szolgálhatnak átfogó intézkedésekhez, de az is előfordul gyakran, itt derül ki, hogy általános probléma az, amit eddig csak a szűkebb csoport gondjának véltek. A jól működő szövetkezetekben régóta nem függ a tagok pénzbeli jövedelme a közgyűlés szavaitól, legföljebb a prémium, jó látni mégis, mennyire érdeklődnek minden apró mozzanat iránt. Felelősséget említettem az előbb, természetesen mindet tag felelősségére gondoltam. Minden föltartott kéznek súlya van, minden szavazat határozott beleszólás a holnap eredményeibe is. Ahol pedig gondok felhőzik a közgyűlés hangulatát, jelöljenek a föltartott kezek az eddiginél határozottabb irányt, és teremtsék meg a szavazatok a veszteség nélküli gazdálkodás föltételeit. És jelentse mindig, hogy a föltartott tenyér tulajdonosa maga is elvégzi feladatát maradék nélkül. Biztosan elhangzik minden közgyűlésen a meleg szavú köszönet azoknak, akik az elmúlt évben nyugdíjba mentek, és hasonló melegséggel köszöntik azokat is, akik most léptek a tagok sorába. Fölemelt fejjel nézhetnek a búcsúzók az újakra, olyan örökséget hagynak rájuk, amilyenre tizennyolc évvel ezelőtt maguk sem mertek gondolni. Ha kérnek valamit, nyilván azt kérik leghamarabb, legalább ennyivel gyarapítsák a most érkezők is a saját jövőjüket. A fiatalok pedig csak azt mondhatják az időseknek, pihenjenek kedvükre, megszolgáltak érte, de maradjanak kapcsolatban ezután is a maguk alapította szövetkezettel. Horváth Dezső B Fejlődik Mórahalom Tavaly Mórahalmon jó évet zárt a nagyközségi tanács, mert fejlődött, szépült a falu. A községbeliek összefogása, a takarékoskodás, a szorgalmas munka meghozta gyümölcsét: 30 család új otthonba költözött. Kinőtte a falu az utakat is. Külön örülnek a mórahalmi autósok, motorosok, kerékpárosok az elmúlt esztendőnek, mert kiszélesítették az 55-ös utat, amely a nagyközségen vezet keresztül. A Vörös Október Tsz területén 2 kilométernyi műutat építettek a környékbeliek kényelmére. Nemcsak a tanyákon élők és a járműtulajdonosok gondján segített a tanács, hanem a bentlakókén a falusiakén is. Járdát húztak a Dankó és a Délibáb utcába, a Felszabadulás utcát a postától az iskoláig járhatóvá tették. Több mint egy kilométerre fektettek tavaly szilárd járdaburkolatot. Több utcába hordtak homokot, az új osztásra bevezették a villanyt. Nem kis öröm, hogy közvetlenül hívható telefonon a távhívórendszerbe bekötött bármely állomás. Ezt is a múlt év adta, akár az új vásártérnek a helyet. Ott van még rendeznivaló, az ifjúsági parkot és a játszóteret is az idén kell átadniuk. Kilenc községgel közösen költségvetési üzem alakult Mórahalmon, amely segít a tanácsnak. Nem minden ment azonban úgy, ahogy elgondolták. Tavaly merészre szabták a tornaterem átadásának határidejét, hiszen nem sikerült felújítani a régi épületet. Maradt más munka is bőven erre az esztendőre. A Május 1. utcáig szeretnék lefektetni a vízvezetéket. A szennyvíz elvezetése is gondja a nagyközségnek. Tervezik, hogy az egész falut csatornázzák, de ez még a távlat, a jövő. A terv pedig csak úgy válik valóra, ha segít a tanácsnak a falu apraja, nagyja. A szocialista brigádok és a falu népe eddig is sokat tett a közösért. Elegendő csak a szociális otthon bővítésére gondolnunk, ahol sok kéz sokra ment. Most is számítanak az összefogásra a nagyközségben, hiszen az utcák képe házmozaikokból alakult, formálódik széppé. 3 Könnyűipari fejlesztések feladatok összhangjának, szükségességét, különös tekintettel a gazdálkodás hatékonyságának növelésére. A gyártmányszerkezet gazdaságosságát pályázattal is ösztönzik: a vállalatok és szövetkezetek javaslatot tehetnek egyes, belföldi értékesítésre gyártott termékek előállításának megszüntetésére, azzal a feltétellel, hogy az adott cikkből a szükséges mennyiséget szocialista, vagy fejlődő országból import, vagy bérmunkamegbízás útján megfelelő minőségben biztosítják, s az így felszabaduló hazai kapacitásokkal tőkés exportra termelnek gazdaságosan értékesíthető cikkeket. A minisztérium folyamatosan ellenőrzi a gyártmányfejlesztés eredményeit, az új cikkek piaci fogadtatását, hogy azokkal ténylegesen a gazdaságosabb termékösszetétel kialakítását segítsék elő. A választékosabb kínálat megteremtése vonatkozik a bútoriparra is. Hangsúlyozta, hogy változatlanul nagy erőket kell fordítani az export növelésére. Az ágazat idei beruházásaira 6,5 milliárd forintot fordítanak. A résztvevők több figyelemre méltó javaslattal egészítették ki az elhangzottakat. A vitában felszólalt Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Az átlagosnál nagyobb fejlődés várható a kölszövő-, a bőr-, szőrme, a bútor-, valamint a kézmű- és a háziiparban, mérsékeltebbek a fonó-szövő iparágak és a konfekcióipar termelésének fejlesztési lehetőségei. A kereslet megélénkülését a könnyűipar elsődlegesen tovább korszerűsödő, az igényesebb cikkek javára gazdagodó kínálatával kívánja előmozdítani. Ezért is vált az egyik központi kérdéssé a gyártmányfejlesztés az ágazat keddi aktívaértekezletén. Keserű Jánosné miniszter referátumában kiemelte a vállalati tervek és az ágazati