Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

CsSforfőfc, WT9. március 1 Gazdagodó úttörőélet Úttörővezetők megyei konferenciája Szegeden Szegeden, a Tisza-parti Ifjúsági Házban rendezték meg tegnap, szerdán Csongrád megyei úttörőve­­zetők konferenciáját. Száz­ötven küldött és harminc meghívott vett részt az egész napos tanácskozáson. Ezen részletesen elemezték az elmúlt három év úttörő­­munkáját, meghatározták a további feladatokat. Az elnökségben foglalt helyet Szögi Béla, a megyei pártbizottság osztályvezető­je, Tóth Zsuzsanna, a me­gyei KISZ-bizottság titkára, Balner Károly, az országos úttörőelnökség tagja, a csil­lebérci úttörőtábor igazga­tója, Ökrös János, a me­gyei pedagógus-szakszerve­zet titkára, dr. Müller Jó­zsef­né, a megyei tanács osz­tályvezetője és dr. Gácsér József, a Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskola tanszék­­vezető tanára. A résztvevőket Bárdos Klára köszöntötte, majd Pá­dár Lászlóné, megyei úttö­rőelnök szóbeli kiegészítést fűzött a Magyar Úttörők Szövetsége Csongrád megyei tanácsának beszámolójához. Az úttörővezetők hatodik országos konferenciája óta eltelt időszakban a megye úttörőelnökségei, csapatve­zetőségei, úttörőházai kedve­ző körülmények között dol­gozhattak. A több mint 43 ezer úttörő és kisdobos moz­galmi életét 1700 felnőtt út­törővezető irányítja, és 1300 pártoló tag segíti. A pedagó­gusok egyik legelismertebb társadalmi munkája az út­törővezetői tevékenység, jó néhányuk pártmegbízatás­ként vállalta ezt a feladatot Az úttörőcsapatok elisme­résre méltó lépéseket tettek a tanulmányi munka javí­tásáért, és a gyerekek köz­­életiségre neveléséért. Ered­ményesen fejlődött a csapa­tok közművelődési és kul­turális munkája, a tömeg­sportmozgalom. A megyé­ben három úttörőház áll a pajtások rendelkezésére, s örvendetes, hogy ugrássze­rűen megnőtt az úttörőtábo­rok férőhelyeinek száma. A beszámoló kitért az út­törőcsapatok társadalmi kapcsolatainak alakulására, értékelte az úttörőtanács és a különböző szakbizottságok működését, Összegezésként megállapította, az elmúlt három évben jelentősen fejlődött, szervezettebbé, sokrétűbbé vált Csongrád megyében az úttörőmunka, s ez a csapatvezetők aktivitá­sának is köszönhető. A beszámoló feletti vitá­ban 19 küldött szólalt fel A megyei úttörőelnök fog­lalta össze a tanácskozás főbb gondolatait, s válaszolt a kérdésekre. Ezután a kül­döttek elfogadták a beszá­molót és a határozati javas­latot, majd megválasztották a megyei úttörőelnökség 15 tagját, valamint a hetedik országos úttörővezetői kon­ferenciára utazó 14 küldöt­tet Megyei úttörőelnöknek ismét Pádár Lászlónét, tit­kárnak ismét Bárdos Klá­rát választották. A konferencia résztvevőinek egy csoportja A gépesítés könnyíti a munkáját postásai! További korszerűsítések A dél-alföldi postások ked­den szakszervezeti nagy aktí­van, szerdán pedig műszaki és forgalmi konferencián ér­tékelték az elmúlt év tapasz­talatait és meghatározták az 1979. év feladatait. A beszámolót, amely fi­gyelembe vette a korábbi ta­nácskozásokon elhangzotta­kat is, Rózsa István, a Sze­gedi Postaigazgatóság veze­tője tartotta. Többek között elmondotta, hogy a levélfor­galom már tavaly is a ter­vezettnél kevesebb volt, a csomagforgalom lényegesen csökkent. A kézbesítésnél még mindig mutatkoznak problémák annak ellenére, hogy a támpontrendszerű le­vélszekrényes kézbesítés fő­leg a külterületek gondjait sikeresen megoldotta. Elő­fordult néhol, hogy a hír­lapkézbesítés munkaerő hiá­nyában akadozott. A háló­zatfejlesztés tervszerűen ha­ladt, 15 közép- és kisposta­hivatalt korszerűsítettek. A három megyében 60 gépko­csival szaporodott a jármű­park, s megkezdődött több géphivatal korszerűsítése is. A távbeszélő-szolgáltatás lényegesen javult Szegeden, Mórahalmon, Kisteleken, Deszken és Röszkén. A tele­fonra várakozók száma a három megyében még min­dig meghaladja a 16 ezret, négyszázzal több, mint az el­múlt esztendőben volt. Elkészült a Szeged 2. hi­vatal hálózati létesítményé­nek tanulmányterve, s to­vább folytatják a puszta­­mérgesi, mórahalmi, tömör­kényi kisposták építését. Teljes felújítás és korszerű­sítés kezdődik az újszentivá­­ni postahivatalban, s tovább folytatódik a szegedi forgal­mi telephely építése. A mun­ka könnyítésére igen sok kisgépet szereznek be. Vár­hatóan 72 darab különböző típusú gépkocsi is gyorsítja majd a munkát A hírlapok kézbesítésénél új módszerrel próbálkoznak; társadalmi elárusító helye­ket létesítenek. Ez év köze­pén kiadják a Bács-, Békés- és Csongrád megye össze­vont telefonkönyvét, amely­ben már a közelmúltban megváltozott szegedi és kör­nyéki telefonszámok is he­lyesen szerepelnek. Olást tartott a KISZ Központi Bizottsága Szerdán Maróthy László­nak, az MSZMP Politikai bizottsága tagjának, a KISZ Központi Bizottsága első tit­kárának­ elnökletével össze­ült a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizott­sága. Részt vett a tanács­kozáson Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Polinszky Károly oktatási miniszter és Pozsgay Imre kulturális miniszter. A testület meghallgatta és tudomásul vette Barabás Miklósnak, a KISZ KB tit­kársága tagjának tájékozta­tóját a nemzetközi ifjúsági és diákmozgalom időszerű kérdéseiről. A többi között szólt arról a nemzetközi fel­háborodásról, amelyet a pe­kingi militarista körök Vi­etnam elleni agressziója váltott ki. Világszerte fia­talok milliói emelték fel til­takozó szavukat a barbár kínai támadás ellen, s köve­telték: vonják ki Vietnam földjéről az intervenciós erőket. A KISZ KB a továbbiak­ban Barabás Jánosnak, a KISZ KB titkárának előter­jesztésében megtárgyalta a fiatal művészek társadalmi helyzetéről és a KISZ kö­rükben végzett tevékenysé­géről szóló jelentést, 3 A kusza készletek népgazdaság működésének egyik fontos jellemzője a készletek alaku­lása. Következtetni lehet belőle a struktúrára vagy a tervszerűségre éppúgy, mint az érdekeltség esetenkénti ellentmon­dásaira. A fokozott figyelmet hazánkban az is indokolja, hogy a készletek évek óta egészségtelenül nőnek. A múlt év végén 450 milliárd forintnyi készletet őriztek a vállalatok és ipari szö­vetkezetek raktáraiban. Ez az adat akkor mond sokat, ha figyelembe vesszük, hogy értéke csaknem eléri az egyévi nemzeti jövedelem nagyságát A Magyar Nemzeti Bank becsült adatai szerint tavaly a kész­letek hozzávetőlegesen 35 milliárd forint­tal nőttek. Bizonyos tartalékok persze minden gazdaságban nélkülözhetetlenek. A termelés biztonsága, folyamatossága, az ésszerűség kívánja így. De a szükségesnél nagyobb készletek csak a népgazdaság te­hertételeit növelik. „Eladók piaca” — így jellemzik a ná­lunk kialakult helyzetet, ami azt jelenti, hogy a vevők, felhasználók — némi túl­zásal élve — mindent felvásárolnak, amit kapni lehet. E „készletezési mánia” érde­keltségi problémákra és a vállalatok kö­zötti kapcsolatok zavaraira vezethető vissza. A vevő nem bízik az eladóban, nem hiszi, hogy igényeit időben és a kellő mennyiségben valóban kielégítik. Ezért korábban és az indokoltnál többet rendel, számítva a szállítási határidők csúszására és a kértnél kisebb tételekre. S előfordul az is, hogy a készletet vásárolni akaró vállalat — biztonsági okokból — több szál­lítóhoz is fordul: valamelyik majd csak kielégíti igényeit. S ha esetleg többen is szállítanak neki? Inkább több legyen, mint kevesebb! Lehetséges persze, hogy másutt éppen ez a túlbiztosítás okoz hiányt. A túlbiztosító, óvatoskodó vállalatok így sok­szor maguk állítják­ elő a hiányhelyzetet, hozzájárulva ezzel is a kereslet-kínálat egyensúlyának megbomlásához. A készletek nagyságát a lekötött kész­letnapok számával is nyilvántartják. A magyar iparban — az élelmiszeripar ada­tai nélkül — ez 12 év átlagában 80 nap, ami azt jelenti, hogy átlagosan ennyi idő­re elegendő készletet tárolnak a vállala­tok. Ez persze hatalmas — készletezési, raktározási — többletköltséget jelent Csak összehasonlításul érdemes megje­gyezni, hogy a fejlett tőkés országokban óriási ipari üzemek dolgoznak egyhetes (!) készletekkel. Megtehetik, hiszen tudják, hogy ha feladnak egy megrendelést, azon­nal, s a kívánt mennyiségben, minőségben megkapják a kért árut. A vállalatok és szövetkezetek készleteit három fő csoportra szokás osztani. Az el­sőbe a termeléshez szük­séges alap- és se­gédanyagok tartoznak, a második a be­fejezetlen, félkész termékeket foglalja magában, míg az utolsó csoport az el­adásra szánt késztermékeké. E három cso­port aránya a magyar iparban — megint­­csak az élelmiszeripar nélkül — az utóbbi 15 évben szinte semmit nem változott. Míg ez idő alatt a készletek állománya két és félszeresére növekedett, az alap- és se­gédanyag 70, a befejezetlen termék 18, az eladatlan késztermék változatlanul 12 szá­zaléka az összes készletnek. Ismét csak összehasonlításként: az Egyesült Államok­ban ugyanez az arány 40:20:40. Igaz, ott más a társadalmi-gazdasági berendezke­dés, de a jelentős hazai arányeltolódást ez nem indokolja. Az alap- és segédanyagok vásárlásának alakulásáról már volt szó, a befejezetlen termelésé nagyjából megfelel a „normális üzletmenetnek”. De a raktárakban álló késztermékek — csak látszólag alacsony — aránya a többi között arra is enged következtetni, hogy sok helyütt nem jól mérték fel az értékesítési lehetőségeket. E termékek egy része kifejezetten eladhatat­lan, vagy nehezen eladható. 5-15 százalék­ra becsülik a „bedöglött készletek” ará­nyát, ami — az abszolút számot figyelem­be véve — 20-60 milliárd forint körüli ér­ték. A szakemberek úgy fogalmaznak, hogy a készletek elhelyezkedésén kell javítani, jelenleg ugyanis túlnyomó részük nem az eladók, hanem a felhasználók raktáraiban áll. Vannak ugyan Magyarországon terme­lőeszköz-kereskedelmi vállalatok, amelye­ket éppen a már említett gondok, feszült­ségek megszüntetésére hoztak létre. A TEK-vállalatok raktáraiban azonban az összes készleteknek csak mintegy 9-10 szá­­­­zaléka található. Ennek is több oka van. A magas eszközterhek miatt nem érdekük a készletezés — igaz, raktárkapacitásuk sem lenne elegendő —, márpedig a valódi kereskedelmi tevékenységnek ez elenged­hetetlen feltétele. De talán ennél is sú­lyosabb ok, hogy a TEK-vállalatok készle­teik beszerzésénél ugyanolyan helyzetben vannak, mint a többiek... A kialakult gyakorlat tehát az, hogy a TEK-vállalat begyűjti a megrendeléseket, s ezek bir­tokában rendel 6 is — gyakran meghos­­­szabbítva ezzel az amúgy sem rövid be­szerzési folyamatot, az idén­­ előzetes becslések szerint várhatóan 35-40 milliárd forint­tal nőnek a készletek. A kedvezőt­len tendencia megállításának egyik — jól­lehet, „külső” — eszköze a hitelezési fel­tételek szigorítása. Az új rendelkezések szerint a bank a hitelkérelem elbírálásánál „készletleépítési terv” készítését írhatja elő. Ugyancsak jó irányú változásokat hoz­hat a vállalati készletgazdálkodás javítá­sa, ha ezen a területen is valóban erre a „szakmára” képzett emberek dolgoznak. Nyilvánvaló az is, hogy a vállalati anyagbeszerzők túlbuzgósága és vásárlási kedve is jelentősen lecsökken, ha kedvező változásokat sikerül elérni a szállítási fe­gyelemben. Mindehhez azonban a gazda­ság egész területén szükség lenne a vevők pozíciójának, biztonságának erősítésére, a arra, hogy a tényleges, valódi szükségle­tekre termeljenek. F.P. Sr. A TOT elnökségének ülése A mezőgazdasági szövet­kezetek legutóbbi kongres­­szusa határozatának megfe­lelően a TOT fokozta a szö­vetkezetek tisztségviselőinek továbbképzését — állapítot­ta meg a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsának elnöksége szerdai ülésén. Ezen részt vett és felszólalt Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára. Tavaly például 6000 ter­melőszövetkezeti tisztségvi­selő vett részt a különböző tanfolyamokon, az idén 7000-en ülnek be újra az iskolapadokba. Juhtejtermelés Hódmezővásárhelyen or­szágos tanácskozást rendez­tek tegnap, szerdán a juh­­tejtermelésről. A szakembe­reket — akik az ország szá­mos közös gazdaságából ér­keztek — dr. Fekete Gyula, a szegedi élelmiszeripari főiskola főigazgató-helyette­se köszöntötte, s vázolta a juhtenyésztés tradícióit, amelyekhez kapcsolódva csak a legutóbbi években tapasztalható újabb fellen­­­­dülés a juhtenyésztésben és a­ tejtermelésben. A kedvező irányú változás erősítésére, a jövedelmező és gazdaságos tevékenység megismerteté­sére a tanácskozáson több előadás hangzott el. A szakemberek hangsú­lyozták: a jelenleg termelt tej közel száz százaléka ex­portsajt alapanyaga, a juh­­tej termelésének növelése tehát előnyös a népgazda­ság számára. A lehetőségek­re, a gépi berendezések al­kalmazására ezért irányítot­ták a szakemberek figyel­mét a tanácskozáson. , Újítások sorsa Vizsgálta a népi ellenőrzés A múlt év első felében vizsgálták a megyei népi el­lenőrök az újítómozgalom helyzetét a közlekedési és építőipari ágazatban. Akkori megállapításaik, javaslataik hatását mérték fel nemrégi­ben, s ennek az utóvizsgá­latnak a tapasztalatait ös­­­szegezték a bizottság tegnap délelőtti, dr. Kakuszi Lász­lónak, a megyei NEB elnö­kének vezetésével megtar­tott ülésén. A vizsgálatban érdekelt vállalatoknál — éppen az alapvizsgálat hatására — fellendült az újítómozgalom. Javult az újítási ügyek in­tézésének színvonala, az újí­tók anyagi és erkölcsi el­ismerése fokozottabban ér­vényesül, a beadott, elfo­gadott és bevezetett újítá­sok aránya kedvezően ala­kult. Ahol arra lehetőség volt, a vállalatok töreked­tek a tényleges gazdasági számításokon alapuló díja­zásra. Az utóvizsgálatban részt vevő népi ellenőrök tapasz­talatai szerint a tanácsi fel­ügyeleti szervek tevékeny­ségében is jelentős változá­sok figyelhetők meg. A me­gyei tanács vb építési, köz­lekedési és vízügyi osztálya például az újítómozgalom­mal kapcsolatosan irányel­veket adott ki, s a felügye­lete alá tartozó vállalatok­tól minden évben szöveges, értékelő beszámolót kér. A vállalatok közötti versenyek elbírálásánál is figyelembe veszi, miként támogatják az újítómozgalmat. A Csongrád megyei Nép­ Ellenőrzési Bizottság tagjai a tegnapi ülésen megtár­­gyalták annak az utóvizsgá­latnak az anyagát is, me­lyet a­ vállalati és szövetke­zeti tulajdonban levő te­hergépjárműv­ek és autóbu­szok kapacitáskihasználását felmérő 1977-es vizsgálat nyomán kezdeményeztek. Tekintettel a vizsgálat té­májának fontosságára, a népi ellenőrök tapasztalatai­val később önálló cikkben ismertetjük meg olvasóin­kat. Jubileumi csapolás Huszonöt évvel ezelőtt, 1954. február 28-án csapoltak először nyersvasat a Dunai Vasmű I. számú kohójából. Az eseményre szerdán jubileumi csapolással emlékeztek a nagyolvasztó gyárrészleg dolgozói. Az ország legnagyobb kohójából Elekes József főolvasztár nyitott utat a folyé­kony vasnak, majd a jubileumi adagból em­lékplakettet öntöttek.

Next