Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

Vasárnap, 1981. február 1 Emlékezés Szántó Szombaton, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában megkoszorúz­ták Szántó Bélának, a Kom­munisták Magyarországi Pártja alapító tagjának, egyik első titkárának, a Ma­gyar Tanácsköztársaság had­ügyi népbiztosának sírját, születésének 100. évforduló­ja alkalmából. A magyar és a nemzetkö­zi kommunista mozgalom 1951-ben elhunyt kimagasló alakjának életútja előtt tisz­telegve a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága nevében Nemes Dezső és Lakos Sándor, a KB tagjai koszorúztak. A Honvédelmi Minisztérium képviseletében Kovács Pál Bélára altábornagy és Szatmári Miklós vezérőrnagy, a Par­tizán Szövetség nevében pedig Markovics János, az országos bizottság tagja és Ráth Károly, a választmány tagja helyezte el a kegyelet virágait. A tiszteletadáson a sírt megkoszorúzták a csa­lád tijz­jái, harcostársak, tisztelők is. Ugyancsak szombaton megemlékezést tartottak Zuglóban, ahol az MSZMP XIV. kerületi bizottságának és a városrész népfrontbi­zottságának képviselői meg­koszorúzták Szántó Bélának a róla elnevezett utcában elhelyezett emléktábláját. (MTI) Kiemelkedő széntermelés Visontán A Mátraaljai Szénbányák Thorez bányaüzemében ki­magasló eredménnyel zár­ták az év első hónapját: a visontai bányászok január­ban 750 ezer tonna szenet hoztak felszínre, az előírt havi programnál 120 ezer tonnával többet. Ennyi sze­net egy hónap alatt koráb­ban a magas teljesítmény ellenére sem termeltek. E teljesítménnyel kielégí­tették a Gagarin Hőerőmű megnövekedett igényét: az erőműnek ugyanis a januári csúcsidőszakban több szén­re volt szüksége. Fiatalok az olajiparban Tanácskozott a szegedi ifjúságpolitikai bizottság részét fiatalok kapják. Az üzemi demokrácia fórumai­nak továbbfejlesztése is je­lentősen hozzájárult az ifjú­sággal kapcsolatos feladatok megoldásához, amelyben a pártalapszervezetek szerepe meghatározó. A párttagság személyes felelősségének ér­vényesülését az ifjúság ne­velésében a munkahelyi ta­pasztalatok alapján összege­zik. Általában példamutatás­sal, segítőkészségge­l jó irányban befolyásolják a fia­talok eszmei-politikai neve­lését, beilleszkedésüket a munkahelyeken. A kommu­nista szülőkre ugyanez a jel­lemző. Jól biztosított a fia­talok párttaggá nevelése, a káderutánpótlás. Az olajiparban dolgozó 500 harminc éven aluli fia­tal közül 320 KISZ-tag, a szervezettség 62,6 százalék. Ezen belül a munkásfiatalok 53,6 százalékot képviselnek. Újabb fiatalok munkába ál­lásával ez­ az arány növek­vő tendenciájú. Egy bizo­nyos: a KISZ-bizottság és alapszervezeteinek kapcsola­ta lehetne jobb is más társ­­­szervekkel, egyetemi és fő­iskolai KISZ-esekkel, nagy­üzemek fiataljaival. Ugyan­ez vonatkozik az olajosok klubja programjainak össze­állítására a fiatalok eszmei­politikai nevelése céljából, túl a szórakoztatáson. Az algyői olajipari KISZ-bizottság és alapszervezetei­nek teljes tagsága eddig is bizonyított a munkában, a tanulásban, a szocialista bri­gádokban, kommunista mű­szakok, társadalmi munkák vállalásában. Az elmúlt tíz A fiatalok eszmei-politikai nevelése fontos feladata az algyői olajipari pártbizott­ságnak is, amely közvetlenül irányítja a 9 tagú KISZ-bi­­zottságot, az pedig 17 alap­­szervezetet, közel 320 taggal. A városi pártbizottság mel­lett működő ifjúságpolitikai bizottság legutóbbi soros ülé­sét — amelyet Rigó Szilvesz­ter elnök, a városi pártbi­zottság osztályvezetője veze­tett — az olajipari pártbi­zottság tanácskozótermében tartotta meg. Az előre megküldött írásos előterjesztéshez fűzött kérdé­sek között szerepelt: a KISZ- en belül milyen arányú a munkásfiatalok szervezettsé­ge? Az olajipari pártbizott­ság és végrehajtó bizottsága milyen gyakorisággal tűzte napirendre a párt ifjúság­politikai határozatainak vég­rehajtását? A szórakoztatá­son túl szerepel-e az olajo­sok klubja programjában az ifjúságot érdeklő és nevelé­sét szolgáló témakör, elő­adássorozat? Milyen a KISZ- bizottság és alapszervei kap­csolata más társszervekkel, egyetemek és főiskolák fia­talságával? A kérdésekre Papp György, az olajipari pártbizottság és Dóra János, a KISZ-bizott­­ság titkára válaszolt. A pártalapszervezetek rendszeresen fegyelemmel kí­sérik az ifjúságpolitikai ha­tározatok végrehajtását. Ugyanezt számon kérik a gazdasági vezetőktől, a szak­­szervezetben és a KISZ-ben dolgozó párttagoktól. A párt­és KISZ-oktatásokat úgy hangolják össze, hogy min­denki felkészültségének meg­felelő fokon tanuljon tovább. Az olajiparban dolgozó fia­talok 40 százaléka vesz részt állami és politikai oktatás­ban. A gazdasági és a társa­dalmi vezetők évek óta há­rom kategóriát vesznek fi­gyelembe például az állami oktatásra jelentkezők eseté­ben, és ez a gyakorlatban is bevált. Teljes támogatást ad a vállalat, ha érdeke fűződik a jelentkezők taníttatásához; ha nincs kizáró ok, de a vál­lalatnak nem célja az isko­láztatás, akkor az államilag előírt támogatást biztosítja. Nem támogatja azokat, akik munkájuk és magatartásuk miatt méltatlannak bizonyul­nak a tanulásra. Az utóbbi öt évben három fiatal fizi­kai dolgozó nappali tagoza­ton szerzett egyetemi diplo­mát A rendelkezésre álló laká­sok több mint háromnegyed évben három ízben kapták meg a KISZ KB vándorzász­laját és több más jeles elis­merésben részesültek. A fia­talságnak nagy tekintélye van itt. Erkölcsi és anyagi megbecsülésüket megalapoz­ták. A tanácskozás vitájában részt vett Illés Tóth István, a városi pártbizottság munkatársa, az ifjúság­­politikai bizottság titká­ra, az ifjúságpolitikai bi­zottság tagjai közül pedig Miskolczi Zoltánná, Hor­­váthné Fülöp Mária, Mára Péter és dr. Papp Is­tán. Zárszavában Rigó Szilveszter hasznosnak, jó eredményű­nek ítélte meg mind az olajipari pártbizottság átfo­gó előterjesztését az ifjúság eszmei-politikai neveléséről, mind a KISZ-bizottság és alapszervezetei munkáját, a párttagság ilyen­ jellegű te­vékenységét Elfogadta az ifjúságpoliti­kai bizottság Novákné Ha­lász Anna, a KISZ Szeged városi bizottsága első titká­rának előterjesztésében a közelgő küldöttgyűlés be­számolójának széles körű vázlatát. Ezt követően Papp György ismertette az algyői olajmező feltárásának törté­netét, a jelenleg ott és más területeken folyó munkát, a jövőben várható eredménye­ket az olaj és a földgáz fel­tárásában, majd üzemlátoga­tásra hívta meg az ifjúság­politikai bizottságot, amely­nek tagjai maradandó él­ménnyel gazdagodtak Al­­győn. L. F. 3 Képtelen képzettségeink E­gy barátom — még egyetemista ko­rában — szükségét érezte némi jö­vedelemnek. S mivel ismeretségei is voltak, a város mozijainak házatáján­ el­határozta, elmegy kisegítő gépésznek. Kap­va kaptak rajta, tekintettel a szabadnapo­kon szükséges helyettesítésekre, no meg arra is, hogy már értett a vetítőgépekhez. Csak azt kérték tőle, végezze el a gépész­­tanfolyamot. El is kezdte, aztán vagonla­kással egészítette ki ösztöndíját. Amiért viszont azóta is szidja magát. Mert sebész lett, de ujjai egy-két év alatt megvasta­godtak, s nem olyan érzékeny-finomak, ahogyan ő — és a beteg — szeretné. És a mozi gé­pészség ? — Tudod, amikor a tanfolyam első há­rom óráján összeadni, szorozni, osztani ta­nították a jelentkezőket, nem bírtam to­vább cérnával. Abbahagytam. Nem tehetek róla, de évek óta nem tu­dok szabadulni barátom akkori, elkesere­dett legyintésétől. S évek óta nem tudok szabadulni attól a kényszerképzettől, hogy mi sokszor módszeresen alul- és egyúttal túlképezzük az embereket. Mert hát azon a gépésztanfolyamon mindenkinek megvolt a nyolc általánosa. De a szorzást, osztást mégis sokaknak tanítani kellett. Mert jó néhányan tényleg nem ismerték az alap­műveleteket. Őszintén szólva, nem tudom, kell-e egy mozigépésznek föltétlenül tudnia osztani­­szorozni. Ha nem is föltétlenül szükséges munkájához, nyilván nem válik kárára. Mint ahogyan senkinek a világon. (Bár a fáma azt tartja, jó néhány Nobel-dí­jas ma­tematikus-fizikus akadt, aki hadilábon állt a számtannal.) Igaz, alapvető dolgokat nem árt, ha kész­ségfokon sajátít el mindenki a világból. Csakhogy, mennyiben lehet feladata egy­­egy szakismeretekre specializálódó tanfo­lyamnak, iskolának, hogy pótolja az álta­lános oktatásban az illető által meg nem szerzett általános alapismereteket? S mennyire lehet feladata az alapfokú okta­tásnak, hogy szakismereteket is nyújtson? Tudom, most egy réges-régi vitát eleve­níthetnék föL ha akarnám, és az olvasó­nak kedve is lenne hozzá. De hát erre aligha van szükség. Legföljebb arra, hogy egy kicsit elgondolkodjon az ember. Rendben van. Van minálunk általános iskola, amit kötelező elvégezni. Ott — lé­nyegében — mindenki nagyjából annyit vés be és sajátít el a tananyagból amen­­­­nyit akar. A kettes és a kitűnő közé sok­minden befér. S méginkább, később annyit felejt el az anyagból, amennyit akar. És így az sem csoda, ha egy-egy szakmai tan­folyamon olykor az alapműveleteknél kell kezdeni. A kérdés csak az: föltétlenül szük­ség van-e erre? Nem tudom, de úgy érzem, nálunk hitek és tévhitek élnek az oktatás mindenható­ságával kapcsolatban. Mert akkor is, ha mindenekelőtt készségek elsajátítására szervezünk tanfolyamok az elmélettel kezdjük, arra helyezzük a súlyt, ami egye­seket azért riaszt el, mert már régen tud­ják, másokat meg azért — bár arany ke­­­zük van —, mert egyszerűen semmi érzé­kük nincs elméleti problémák iránt. Ma­rad az átlag, amelyik többnyire elméletileg és készségeit tekintve is olyannyira kép­zetlen, hogy „bírja cérnával” és végigcsi­nálja a tanfolyamot. Tudom, szállóigévé váltak már az ilyen típusú mesék, de egy barátommal valóban megtörtént. Egyszer vagy fél évet Francia­­országban töltött és munkát keresett. Itt­hon autószerelő középiskolát végzett, de kint hiába mutogatta az oklevelét. Kapott három feladatot. Megoldotta, fölvették. A papírjára senki sem volt kíváncsi. És ké­sőbb is azt látta, a cégnél folyamatosan mindenki az adott és nyújtott tudása és teljesítménye szerint méretik meg bérben, prémiumban és előrejutásban egyaránt. Senki sem volt kíváncsi arra, hogy a szük­séges tudást ki, hol és mikor szerzi meg. Még kevésbé arra, hogy az illető tudja-e papírral dokumentálni azt a tudást, amire munkájához úgyis szüksége van. És fölvetődik a kérdés az emberben. Túl- és alulképzéseink áttekinthetetlen, sokszor egyszerűen statisztikát kerekítő-jobbító rendszerében nem tehetne-e valamelyest rendet, ha­ kevésbé lennénk tekintettel a papírra, ha az ember valódi tudására, ké­pességeire, adottságaira jobban hagyatkoz­nánk, s a valódi, komplex teljesítményt méltányolnánk. Ha belegondol az ember a rengeteg, áliskoláztatásban kivett tanulmá­nyi szabadságba, akkor mindenképpen igent kell mondania. Mert — elveinkkel ellentétben — a gyakorlatban az önképzést sokszor alig honoráljuk, míg a birkatüre­lemmel végigült ilyen-olyan ismeretfel­újító tanfolyamok, iskolák elvégzését sok­szor érdemen felül is becsüljük. Ismét csak eszembe jut egy-két, szám­tannal hadilábon álló fizikai, matematikai Nobel-díjas. S az az érzésem, nálunk őket is kezdenénk az egyszeregyre tanítani. Pe­dig lassanként alighanem be kellene lát­nunk, hogy a korszerű, az igazán korszerű­­ munkafolyamatok sem valamiféle ,,homo­gén módon képzett” embert, hanem embe­rek sokféleségét igénylik. Mert egyre in­kább ott tartunk, hogy „szuper” , számító­géppel is dolgozhat az, akinek fogalma sincs, hogyan működik a gép, hogy mi­lyen a szerkezete. Azt a specialistáknak kell tudniuk. Aki a géppel dolgozik, annak elsősorban a saját munkáját kell értenie. S nem biztos, hogy jót teszünk vele, ha még számtalan, számára fölösleges isme­reteket sulykolunk fejébe, azért, hogy ké­sőbb legyen mit elfelejtenie. N­em, szerintem sem bűn, sőt, az egyik legfőbb erény a sokoldalúság. De talán inkább kellene bíznunk az emberben, hogy önmagától is sokoldalúvá lesz, ha érdekei is azt kívánják, önképzéssel s nem hagyatkozni,arra, hogy mi — az ala­poknál kezdve — majd beléje verjük a papírral igazolt sokoldalúságot. Annál is inkább, mert az új papír, lehet, éppoly üres, mint a régi. S mert a legbiztosabb módja, hogy fontos munkakörökből kire­­kesszük, elriasszuk a valóban sokoldalú, állandó önképzéssel papírjaik előtt járó, sok minden iránt ösztönösen érdeklődő, de a hiábavalóságok óráitól ösztönösen irtó­zó — tehát a legértékesebb — embereket. Szávay István j A gyógyszergyártás tervei A magyar gyógyszeripar felfelé ívelése a második világháború után kezdődött, termelése 1950 és 1975 kö­zött több mint százszorosára emelkedett. Az ágazat je­lentőségére, nemzetközi fon­tosságára utal az a tény is, hogy az utóbbi tíz évben az export növekedésének üte­me meghaladta a termelés bővülésének mértékét. A magyar gyógyszeripar jelen­tős pozíciókkal rendelkezik a világpiacon: termelési ér­tékét tekintve a 14—16. he­lyen áll a világ gyógyszer­termelőinek sorában, ha az export nagyságát nézzük 6—8., ha pedig az egy főre számított exportot tekintjük, csak Svájc előzi meg a vilá­gon. A KGST-ben megha­tározó szerepet tölt be, je­lentős tényezője a szocialis­ta nemzetközi munkameg­osztásnak. Gyógyszeriparunk gyárt­mányszerkezete korszerűnek tekinthető. A népgazdasági terv kiemelt szerepet bizto­sít a következő években a gyógyszeriparnak. 1981-ben közel tíz százalékkal növe­kedhet ez az iparág, vagyis jóval erőteljesebb lesz a fejlődés, mint az iparban általában. Ennek megfelelő­en bővítik a célok elérésé­­hez szükséges anyagi és szellemi erőket. A VI. ötéves terv és az 1981. évi népgazdasági terv­ből adódó feladatok a téma a pártnapokon. Február 2-án Szegeden, a Belváros IV/A&B alapszer­vezetben délután 4 órakor Török József, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára az előadó. A Centrum Áruházban délután 3 órakor dr. Besenyi Sándor, a SZOTE adjunktusa tart előadást. Február 3-án a Biológiai Kutató Intézetben délután 3 órakor dr. Székeny Sándor, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának titkára; a tápéi Tiszatáj Tsz-ben délután 3 órakor Szitás Ágoston, a József Attila Tsz elnöke tart előadást. Február 4-én a pénzinté­zeti dolgozóknak a Magyar Nemzeti Banknál délután fél 5 órakor Balog István, a JATE gazdasági főigazgató­ja, a Volán 10. sz. Vállalat­ Pártnapo­k­ nál délután 3 órakor Papp Gyula, Szeged megyei városi tanács elnöke az előadó. A Szegedi Ruhagyárban dél­után fél 3 órakor Gerencsér Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, a DÉLÉP Házgyárában délután fél 3 órakor dr. Siklós János, a Munka című folyóirat fő­­szerkesztője, a Szegedi Sza­lámigyár és Húskombinát központjában fél 3 órakor Faluvégi Lajos, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese tart előadást. A Kábelgyárban délután fél 3 órakor dr. Ágoston József, az SZMT vezető titkára lesz az elő­adó. Február 5-én a KSZV Sze­gedi Kendergyárában fél 3 órakor Török József, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának első titkára, a Szegedi Nyomdában fél 3 órakor Kormányos András, az MSZMP Szeged városi bizottságának munkatársa tart előadást. A DEFAG-nál fél 3 órakor Juratovics Ala­dár, az NKFV szegedi üze­mének vezetője, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat­nál délután 2 órakor Rigó Szilveszter, az MSZMP Sze­ged városi bizottságának osztályvezetője tart előadást. Pártnapok a szegedi já­rásban: Február 3-án 14 órakor Szatymazon, a művelődési házban. Előadó: Dr. Papp Elemér, az MSZMP szegedi­­ járási végrehajtó bizottságá­nak tagja. Február 13-án délután 3 órakor Röszkén, a művelő­dési házban, előadó: Murá­nyi György, az MSZMP sze­gedi járási bizottságának tagja. Önkéntes belügyiek kitüntetése Szombaton befejeződött a Belügyminisztérium önkén­tes segítőinek második or­szágos tanácskozása. A Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szolgálati felada­tok áldozatkész elősegítésé­ben végzett kiemelkedő te­vékenységük elismeréseként a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést adományozta a Volán Tröszt önkéntes Rendőri Zászlóaljának, a tapolcai városi önkéntes Tűzoltó Egyesületnek és a szombathelyi MÁV I. Ön­ként­es Határőr Csoportjá­nak. A Haza Szolgálatáért­ Ér­demérem arany fokozatát nyolc közösség és a Belügy­minisztérium egy dolgozója vehette át. A Közbiztonsági Érem arany fokozatával egy közösséget és 34, a Közbiz­tonsági Érem ezüst fokoza­tával 11, bronz fokozatával 10, a Kűzbiztonsági Érem arany fokozatával 10, ezüst fokozatával 3, bronz fokoza­tával 4 dolgozót tüntettek ki

Next