Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
Vasárnap, 1981. február 1 Emlékezés Szántó Szombaton, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában megkoszorúzták Szántó Bélának, a Kommunisták Magyarországi Pártja alapító tagjának, egyik első titkárának, a Magyar Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosának sírját, születésének 100. évfordulója alkalmából. A magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom 1951-ben elhunyt kimagasló alakjának életútja előtt tisztelegve a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Nemes Dezső és Lakos Sándor, a KB tagjai koszorúztak. A Honvédelmi Minisztérium képviseletében Kovács Pál Bélára altábornagy és Szatmári Miklós vezérőrnagy, a Partizán Szövetség nevében pedig Markovics János, az országos bizottság tagja és Ráth Károly, a választmány tagja helyezte el a kegyelet virágait. A tiszteletadáson a sírt megkoszorúzták a család tijzjái, harcostársak, tisztelők is. Ugyancsak szombaton megemlékezést tartottak Zuglóban, ahol az MSZMP XIV. kerületi bizottságának és a városrész népfrontbizottságának képviselői megkoszorúzták Szántó Bélának a róla elnevezett utcában elhelyezett emléktábláját. (MTI) Kiemelkedő széntermelés Visontán A Mátraaljai Szénbányák Thorez bányaüzemében kimagasló eredménnyel zárták az év első hónapját: a visontai bányászok januárban 750 ezer tonna szenet hoztak felszínre, az előírt havi programnál 120 ezer tonnával többet. Ennyi szenet egy hónap alatt korábban a magas teljesítmény ellenére sem termeltek. E teljesítménnyel kielégítették a Gagarin Hőerőmű megnövekedett igényét: az erőműnek ugyanis a januári csúcsidőszakban több szénre volt szüksége. Fiatalok az olajiparban Tanácskozott a szegedi ifjúságpolitikai bizottság részét fiatalok kapják. Az üzemi demokrácia fórumainak továbbfejlesztése is jelentősen hozzájárult az ifjúsággal kapcsolatos feladatok megoldásához, amelyben a pártalapszervezetek szerepe meghatározó. A párttagság személyes felelősségének érvényesülését az ifjúság nevelésében a munkahelyi tapasztalatok alapján összegezik. Általában példamutatással, segítőkészséggel jó irányban befolyásolják a fiatalok eszmei-politikai nevelését, beilleszkedésüket a munkahelyeken. A kommunista szülőkre ugyanez a jellemző. Jól biztosított a fiatalok párttaggá nevelése, a káderutánpótlás. Az olajiparban dolgozó 500 harminc éven aluli fiatal közül 320 KISZ-tag, a szervezettség 62,6 százalék. Ezen belül a munkásfiatalok 53,6 százalékot képviselnek. Újabb fiatalok munkába állásával ez az arány növekvő tendenciájú. Egy bizonyos: a KISZ-bizottság és alapszervezeteinek kapcsolata lehetne jobb is más társszervekkel, egyetemi és főiskolai KISZ-esekkel, nagyüzemek fiataljaival. Ugyanez vonatkozik az olajosok klubja programjainak összeállítására a fiatalok eszmeipolitikai nevelése céljából, túl a szórakoztatáson. Az algyői olajipari KISZ-bizottság és alapszervezeteinek teljes tagsága eddig is bizonyított a munkában, a tanulásban, a szocialista brigádokban, kommunista műszakok, társadalmi munkák vállalásában. Az elmúlt tíz A fiatalok eszmei-politikai nevelése fontos feladata az algyői olajipari pártbizottságnak is, amely közvetlenül irányítja a 9 tagú KISZ-bizottságot, az pedig 17 alapszervezetet, közel 320 taggal. A városi pártbizottság mellett működő ifjúságpolitikai bizottság legutóbbi soros ülését — amelyet Rigó Szilveszter elnök, a városi pártbizottság osztályvezetője vezetett — az olajipari pártbizottság tanácskozótermében tartotta meg. Az előre megküldött írásos előterjesztéshez fűzött kérdések között szerepelt: a KISZ- en belül milyen arányú a munkásfiatalok szervezettsége? Az olajipari pártbizottság és végrehajtó bizottsága milyen gyakorisággal tűzte napirendre a párt ifjúságpolitikai határozatainak végrehajtását? A szórakoztatáson túl szerepel-e az olajosok klubja programjában az ifjúságot érdeklő és nevelését szolgáló témakör, előadássorozat? Milyen a KISZ- bizottság és alapszervei kapcsolata más társszervekkel, egyetemek és főiskolák fiatalságával? A kérdésekre Papp György, az olajipari pártbizottság és Dóra János, a KISZ-bizottság titkára válaszolt. A pártalapszervezetek rendszeresen fegyelemmel kísérik az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtását. Ugyanezt számon kérik a gazdasági vezetőktől, a szakszervezetben és a KISZ-ben dolgozó párttagoktól. A pártés KISZ-oktatásokat úgy hangolják össze, hogy mindenki felkészültségének megfelelő fokon tanuljon tovább. Az olajiparban dolgozó fiatalok 40 százaléka vesz részt állami és politikai oktatásban. A gazdasági és a társadalmi vezetők évek óta három kategóriát vesznek figyelembe például az állami oktatásra jelentkezők esetében, és ez a gyakorlatban is bevált. Teljes támogatást ad a vállalat, ha érdeke fűződik a jelentkezők taníttatásához; ha nincs kizáró ok, de a vállalatnak nem célja az iskoláztatás, akkor az államilag előírt támogatást biztosítja. Nem támogatja azokat, akik munkájuk és magatartásuk miatt méltatlannak bizonyulnak a tanulásra. Az utóbbi öt évben három fiatal fizikai dolgozó nappali tagozaton szerzett egyetemi diplomát A rendelkezésre álló lakások több mint háromnegyed évben három ízben kapták meg a KISZ KB vándorzászlaját és több más jeles elismerésben részesültek. A fiatalságnak nagy tekintélye van itt. Erkölcsi és anyagi megbecsülésüket megalapozták. A tanácskozás vitájában részt vett Illés Tóth István, a városi pártbizottság munkatársa, az ifjúságpolitikai bizottság titkára, az ifjúságpolitikai bizottság tagjai közül pedig Miskolczi Zoltánná, Horváthné Fülöp Mária, Mára Péter és dr. Papp Istán. Zárszavában Rigó Szilveszter hasznosnak, jó eredményűnek ítélte meg mind az olajipari pártbizottság átfogó előterjesztését az ifjúság eszmei-politikai neveléséről, mind a KISZ-bizottság és alapszervezetei munkáját, a párttagság ilyen jellegű tevékenységét Elfogadta az ifjúságpolitikai bizottság Novákné Halász Anna, a KISZ Szeged városi bizottsága első titkárának előterjesztésében a közelgő küldöttgyűlés beszámolójának széles körű vázlatát. Ezt követően Papp György ismertette az algyői olajmező feltárásának történetét, a jelenleg ott és más területeken folyó munkát, a jövőben várható eredményeket az olaj és a földgáz feltárásában, majd üzemlátogatásra hívta meg az ifjúságpolitikai bizottságot, amelynek tagjai maradandó élménnyel gazdagodtak Algyőn. L. F. 3 Képtelen képzettségeink Egy barátom — még egyetemista korában — szükségét érezte némi jövedelemnek. S mivel ismeretségei is voltak, a város mozijainak házatáján elhatározta, elmegy kisegítő gépésznek. Kapva kaptak rajta, tekintettel a szabadnapokon szükséges helyettesítésekre, no meg arra is, hogy már értett a vetítőgépekhez. Csak azt kérték tőle, végezze el a gépésztanfolyamot. El is kezdte, aztán vagonlakással egészítette ki ösztöndíját. Amiért viszont azóta is szidja magát. Mert sebész lett, de ujjai egy-két év alatt megvastagodtak, s nem olyan érzékeny-finomak, ahogyan ő — és a beteg — szeretné. És a mozi gépészség ? — Tudod, amikor a tanfolyam első három óráján összeadni, szorozni, osztani tanították a jelentkezőket, nem bírtam tovább cérnával. Abbahagytam. Nem tehetek róla, de évek óta nem tudok szabadulni barátom akkori, elkeseredett legyintésétől. S évek óta nem tudok szabadulni attól a kényszerképzettől, hogy mi sokszor módszeresen alul- és egyúttal túlképezzük az embereket. Mert hát azon a gépésztanfolyamon mindenkinek megvolt a nyolc általánosa. De a szorzást, osztást mégis sokaknak tanítani kellett. Mert jó néhányan tényleg nem ismerték az alapműveleteket. Őszintén szólva, nem tudom, kell-e egy mozigépésznek föltétlenül tudnia osztaniszorozni. Ha nem is föltétlenül szükséges munkájához, nyilván nem válik kárára. Mint ahogyan senkinek a világon. (Bár a fáma azt tartja, jó néhány Nobel-díjas matematikus-fizikus akadt, aki hadilábon állt a számtannal.) Igaz, alapvető dolgokat nem árt, ha készségfokon sajátít el mindenki a világból. Csakhogy, mennyiben lehet feladata egyegy szakismeretekre specializálódó tanfolyamnak, iskolának, hogy pótolja az általános oktatásban az illető által meg nem szerzett általános alapismereteket? S mennyire lehet feladata az alapfokú oktatásnak, hogy szakismereteket is nyújtson? Tudom, most egy réges-régi vitát eleveníthetnék föL ha akarnám, és az olvasónak kedve is lenne hozzá. De hát erre aligha van szükség. Legföljebb arra, hogy egy kicsit elgondolkodjon az ember. Rendben van. Van minálunk általános iskola, amit kötelező elvégezni. Ott — lényegében — mindenki nagyjából annyit vés be és sajátít el a tananyagból amennyit akar. A kettes és a kitűnő közé sokminden befér. S méginkább, később annyit felejt el az anyagból, amennyit akar. És így az sem csoda, ha egy-egy szakmai tanfolyamon olykor az alapműveleteknél kell kezdeni. A kérdés csak az: föltétlenül szükség van-e erre? Nem tudom, de úgy érzem, nálunk hitek és tévhitek élnek az oktatás mindenhatóságával kapcsolatban. Mert akkor is, ha mindenekelőtt készségek elsajátítására szervezünk tanfolyamok az elmélettel kezdjük, arra helyezzük a súlyt, ami egyeseket azért riaszt el, mert már régen tudják, másokat meg azért — bár arany kezük van —, mert egyszerűen semmi érzékük nincs elméleti problémák iránt. Marad az átlag, amelyik többnyire elméletileg és készségeit tekintve is olyannyira képzetlen, hogy „bírja cérnával” és végigcsinálja a tanfolyamot. Tudom, szállóigévé váltak már az ilyen típusú mesék, de egy barátommal valóban megtörtént. Egyszer vagy fél évet Franciaországban töltött és munkát keresett. Itthon autószerelő középiskolát végzett, de kint hiába mutogatta az oklevelét. Kapott három feladatot. Megoldotta, fölvették. A papírjára senki sem volt kíváncsi. És később is azt látta, a cégnél folyamatosan mindenki az adott és nyújtott tudása és teljesítménye szerint méretik meg bérben, prémiumban és előrejutásban egyaránt. Senki sem volt kíváncsi arra, hogy a szükséges tudást ki, hol és mikor szerzi meg. Még kevésbé arra, hogy az illető tudja-e papírral dokumentálni azt a tudást, amire munkájához úgyis szüksége van. És fölvetődik a kérdés az emberben. Túl- és alulképzéseink áttekinthetetlen, sokszor egyszerűen statisztikát kerekítő-jobbító rendszerében nem tehetne-e valamelyest rendet, ha kevésbé lennénk tekintettel a papírra, ha az ember valódi tudására, képességeire, adottságaira jobban hagyatkoznánk, s a valódi, komplex teljesítményt méltányolnánk. Ha belegondol az ember a rengeteg, áliskoláztatásban kivett tanulmányi szabadságba, akkor mindenképpen igent kell mondania. Mert — elveinkkel ellentétben — a gyakorlatban az önképzést sokszor alig honoráljuk, míg a birkatürelemmel végigült ilyen-olyan ismeretfelújító tanfolyamok, iskolák elvégzését sokszor érdemen felül is becsüljük. Ismét csak eszembe jut egy-két, számtannal hadilábon álló fizikai, matematikai Nobel-díjas. S az az érzésem, nálunk őket is kezdenénk az egyszeregyre tanítani. Pedig lassanként alighanem be kellene látnunk, hogy a korszerű, az igazán korszerű munkafolyamatok sem valamiféle ,,homogén módon képzett” embert, hanem emberek sokféleségét igénylik. Mert egyre inkább ott tartunk, hogy „szuper” , számítógéppel is dolgozhat az, akinek fogalma sincs, hogyan működik a gép, hogy milyen a szerkezete. Azt a specialistáknak kell tudniuk. Aki a géppel dolgozik, annak elsősorban a saját munkáját kell értenie. S nem biztos, hogy jót teszünk vele, ha még számtalan, számára fölösleges ismereteket sulykolunk fejébe, azért, hogy később legyen mit elfelejtenie. Nem, szerintem sem bűn, sőt, az egyik legfőbb erény a sokoldalúság. De talán inkább kellene bíznunk az emberben, hogy önmagától is sokoldalúvá lesz, ha érdekei is azt kívánják, önképzéssel s nem hagyatkozni,arra, hogy mi — az alapoknál kezdve — majd beléje verjük a papírral igazolt sokoldalúságot. Annál is inkább, mert az új papír, lehet, éppoly üres, mint a régi. S mert a legbiztosabb módja, hogy fontos munkakörökből kirekesszük, elriasszuk a valóban sokoldalú, állandó önképzéssel papírjaik előtt járó, sok minden iránt ösztönösen érdeklődő, de a hiábavalóságok óráitól ösztönösen irtózó — tehát a legértékesebb — embereket. Szávay István j A gyógyszergyártás tervei A magyar gyógyszeripar felfelé ívelése a második világháború után kezdődött, termelése 1950 és 1975 között több mint százszorosára emelkedett. Az ágazat jelentőségére, nemzetközi fontosságára utal az a tény is, hogy az utóbbi tíz évben az export növekedésének üteme meghaladta a termelés bővülésének mértékét. A magyar gyógyszeripar jelentős pozíciókkal rendelkezik a világpiacon: termelési értékét tekintve a 14—16. helyen áll a világ gyógyszertermelőinek sorában, ha az export nagyságát nézzük 6—8., ha pedig az egy főre számított exportot tekintjük, csak Svájc előzi meg a világon. A KGST-ben meghatározó szerepet tölt be, jelentős tényezője a szocialista nemzetközi munkamegosztásnak. Gyógyszeriparunk gyártmányszerkezete korszerűnek tekinthető. A népgazdasági terv kiemelt szerepet biztosít a következő években a gyógyszeriparnak. 1981-ben közel tíz százalékkal növekedhet ez az iparág, vagyis jóval erőteljesebb lesz a fejlődés, mint az iparban általában. Ennek megfelelően bővítik a célok eléréséhez szükséges anyagi és szellemi erőket. A VI. ötéves terv és az 1981. évi népgazdasági tervből adódó feladatok a téma a pártnapokon. Február 2-án Szegeden, a Belváros IV/A&B alapszervezetben délután 4 órakor Török József, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára az előadó. A Centrum Áruházban délután 3 órakor dr. Besenyi Sándor, a SZOTE adjunktusa tart előadást. Február 3-án a Biológiai Kutató Intézetben délután 3 órakor dr. Székeny Sándor, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára; a tápéi Tiszatáj Tsz-ben délután 3 órakor Szitás Ágoston, a József Attila Tsz elnöke tart előadást. Február 4-én a pénzintézeti dolgozóknak a Magyar Nemzeti Banknál délután fél 5 órakor Balog István, a JATE gazdasági főigazgatója, a Volán 10. sz. Vállalat Pártnapok nál délután 3 órakor Papp Gyula, Szeged megyei városi tanács elnöke az előadó. A Szegedi Ruhagyárban délután fél 3 órakor Gerencsér Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, a DÉLÉP Házgyárában délután fél 3 órakor dr. Siklós János, a Munka című folyóirat főszerkesztője, a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát központjában fél 3 órakor Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese tart előadást. A Kábelgyárban délután fél 3 órakor dr. Ágoston József, az SZMT vezető titkára lesz az előadó. Február 5-én a KSZV Szegedi Kendergyárában fél 3 órakor Török József, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára, a Szegedi Nyomdában fél 3 órakor Kormányos András, az MSZMP Szeged városi bizottságának munkatársa tart előadást. A DEFAG-nál fél 3 órakor Juratovics Aladár, az NKFV szegedi üzemének vezetője, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál délután 2 órakor Rigó Szilveszter, az MSZMP Szeged városi bizottságának osztályvezetője tart előadást. Pártnapok a szegedi járásban: Február 3-án 14 órakor Szatymazon, a művelődési házban. Előadó: Dr. Papp Elemér, az MSZMP szegedi járási végrehajtó bizottságának tagja. Február 13-án délután 3 órakor Röszkén, a művelődési házban, előadó: Murányi György, az MSZMP szegedi járási bizottságának tagja. Önkéntes belügyiek kitüntetése Szombaton befejeződött a Belügyminisztérium önkéntes segítőinek második országos tanácskozása. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szolgálati feladatok áldozatkész elősegítésében végzett kiemelkedő tevékenységük elismeréseként a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést adományozta a Volán Tröszt önkéntes Rendőri Zászlóaljának, a tapolcai városi önkéntes Tűzoltó Egyesületnek és a szombathelyi MÁV I. Önkéntes Határőr Csoportjának. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát nyolc közösség és a Belügyminisztérium egy dolgozója vehette át. A Közbiztonsági Érem arany fokozatával egy közösséget és 34, a Közbiztonsági Érem ezüst fokozatával 11, bronz fokozatával 10, a Kűzbiztonsági Érem arany fokozatával 10, ezüst fokozatával 3, bronz fokozatával 4 dolgozót tüntettek ki