Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-02 / 27. szám
Rtedd, 19S2. február 2, Sok a vevő Kirakatnézés után • A téli vásár első napja A tavalyinál egy héttel korábban kezdődött a hagyományos téli ruházati vásár. Feltehetően a hó eleji fizetésnapokra tekintettel, az elmúlt évinél nagyobb forgalom reményében. S bár előre inni a medve bőrére nyilvánvalóan könnyelműség lenne, az első nap tapasztalatai megerősíteni látszanak az ötletet Sokan már vasárnap kirakatnézőbe indultak. Jónéhányan — hallottuk — szabadságot vettek ki a tyúkszemtaposással fenyegető, ám jelentős megtakarítással kecsegtető tegnapi vásárlás érdekében. Az üzletek kínálata valóban bőséges az idén. De tekintve, hogy a vállalatok, szövetkezetek önállóan dönthettek a kedvezményes áruk köréről, az engedmény mértékéről , érdemes több boltban is körülnézni vásárlás előtt. A Komplett Ruházati Vállalat a tavalyi készletnél lényegesen nagyobb, 75 millió forintos árualappal várja vásárlóit. Készleteinek valamivel több mint felét a szegedi üzletekben kínálja. Csak néhány termék a hoszszú cikklistáról. Az eredeti árnál 30 százalékkal olcsóbban kaphatók abroszok, bútorvásznak, falvédők, konfekcionált ágynemű, férfi- és fiúingek, női fehérneműk, férficsizmák és bundacipők. A pamut méteráruk, a kártolt szövetek, a jersey és flanell ruhaanyagok, a sapkák, a sálak, a kalapok, a női-, férfi- és gyermekkötöttáruk, a női csizmák és bokacipők, a bébi lábbelik, a télikabátok és a férfiöltönyök, zakók 40 százalékos árengedménnyel vásárolhatók. A Szeged Nagyáruházban több mint 22 millió forint értékű árualappal fogadták a vevőket. A Centrum Áruház —hallottuk a tájékoztatást — ezúttal nemcsak saját, meglevő készletéből vont be árukat a vásárba, új ruházati termékeket is vásárolt. Így összesen 18 millió forint értékű portékát adhatnak árengedménnyel. Konfekcióból szokatlanul jó, divatos a választék, méteráruból, kártolt szövetekből, kosztüm és kabátanyagokból is bőséges a kínálat. Kedvezményesen forgalmaznak továbbá fehérneműt, cipőt és divatárut. A Szeged és Vidéke ÁFÉSZ 1 millió 480 ezer forintos készlettel csatlakozott a ruházati vásárhoz, áruinak többségét 40 százalékos árengedménnyel kínálva. Kettős haszonnal jár, hogy a kereskedelem egyre inkább felismeri, csupán a megtakarítás reményében kevesen ostromolják a boltokat. A vevők többsége a divatos árut keresi, s csak azért, mert olcsó, nem veszi meg az ósdit Éppen ezért vásárolt frissen a Centrum, s ezért döntöttek a Komplettnél úgy, hogy a meglévő, napi készlet több mint 40 százalékát bevonják az engedményes áruk körébe. Biztosabb így a siker, s megalapozottabb a remény, miszerint idejekorán felszabadulhatríak a raktárak az új, tavaszi áruk fogadtatására. L. Zs. A vásár első napján a szegedi Centrum Áruházban Országos találkozó Vasárnap Debrecenben befejeződött a pedagógusjelölt úttörővezetők háromnapos országos találkozója. A 21 hazai tanár- és tanítóképző főiskola mintegy 250 hallgatója elsősorban az úttörővezetői munka gyakorlati kérdéseivel ismerkedett. Hímes tojások Festik a húsvéti tojásokat Kalocsa-vidék világhírű népművészasszonyai. A színes motívumokkal pingált, illetve karcolt tyúktojásokon megelevenedik a táj sajátos népművészete. A szakmári pingálóasszonyok virágmintákkal díszítik a tojásokat, az uszodiak pedig hajszálvékony, klasszikus motívumokat karcolnak a színesített tojáshéjra. A hímes tojások nagy részét exportálják, de több ezret szállítanak a hazai népművészeti boltoknak is. Együttműködési szerződéssel Mezőgazdasági beruházások Hétfőn Budapesten aláírták az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség, illetve az Agrober együttműködési megállapodását. A szerződés szerint a két fél a jövőben a korábbinál szorosabban együttműködik tenyésztési, takarmányozási és tartástechnológiai rendszerek megalapozásában és széleskörűen egyezteti a mezőgazdasági beruházások üzemeltetési, illetve a gazdaságossági tapasztalatait. Az Agrober az elmúlt időszakban a korábbinál 30—40 százaléknál olcsóbban megvalósítható típusterveket alakított ki a mezőgazdaság költségigényes ágazatai, egyebek között a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés számára. A viszonylag kisebb költséggel megvalósítható létesítményeket az OTÁF szakemberei ezentúl a szerződés alapján már a beruházás megalapozásának időszakában szakvéleménnyel látják el, s így gyorsított eljárással készülhet el az új létesítmény. Az Agrober, amely mind nagyobb munkákat vállal külföldön — mindenekelőtt a fejlődő országokban — egyre több komplett telepet is exportál. Az OTAF rendelkezik a külföldi telepek berendezésére. Az OTAF rendelkezik a külföldi kutatás és gyakorlat, egyebek között biológiai vonatkozású újdonságaival, továbbá számontartja a hazai állattenyésztés legújabb eredményeit is. A szerződés alapján ezekről rendszeresen tájékoztatják a tervező-beruházó vállalatot. A már meglevő mezőgazdasági létesítmények üzemeltetéséhez gazdaságosságáról, az ezzel kapcsolatos elméleti és gyakorlati számításokról viszont az Agrober ad a jövőben rendszeresen információt az OTÁF- nak. Szénbányászok helytállása A Mátraaljai Szénbányák Thorez bányaüzemének több mint egy évtizedes fennállása óta most küzdöttek meg a legkeményebb téllel az ott dolgozók. Az ország legnagyobb külfejtéses szénbányájában több héten át nulla fok alatti, gyakran mínusz 15—20 fokos hidegben folyamatosan termeltek és zavartalanul kielégítették a szomszédos Gagarin Hőerőmű fűtőanyagigényeit. Ráadásul a mínusz 10 fok alatti hideget az acélszerkezetek nehezen viselték el, így az üzemeltetésre fokozottabb figyelmet kellett fordítani. Faluvégi Lajos hazaérheti Hétfőn hazaérkezett az a küldöttség, amely Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettesnek, az Országos Tervhivatal elnökének vezetésével Havannában részt vett a KGST tervezési együttműködési bizottságának 27. ülésszakán. (MTI) 3 A Lehet, nem lehet józan realitások korát éljük, tudnunk kell, mekkora a takarónk, és meddig nyújtózkodhatunk. Sokszor halljuk mostanában ezeket a szavakat. A virág szirmát vagy az akácfa levelét tépő, szeret-nem szeret játékhoz . hasonlóan, a lehet-nem lehet is játszható avval a biztos tudattal, hogy a nem lehet elég sokszor jön elő. A józan realitásokhoz szoktatott elme könnyen belátja ezt, és ha meg nem is nyugszik tőle, elfogadja. A józan elme azonban azt is tudja, mindig a realitások korát éljük, legföljebb napi volt mindenki realista, mint ahogy most sem az mindenki. Mindig tudnunk kellett, mekkora a takarónk, és aki nagyobbat nyújtózkodott, annak kilógott a lába. Eddig még soha nem voltunk szupergazdag ország, igényeink és lehetőségeink között mindig volt tisztes távolság, kár lenne bearanyoznunk az elmúlt esztendőket azért, hogy a mostani szegénysége jobban kitessék. Vállalati vagy városi ábrándokra sokszor kell mondani most is, hogy nem lehet. Előfordulhat, hogy többször, mint eddig. A kérdés az, ki a nagyobb realista, illetve ki nevezhető realistának egyáltalán? Az talán, aki hajtogatja, hogy most nem lehet, mert olyan gazdasági körülmények között élünk, vagy az, aki halkan mondja, próbáljuk meg mégis. E sorok írója csöndes szavazatát a második változatra adja, bár tudja, irtózatosan kemény fala nem lehet, sem fejjel, sem másként nem érdemes nekimenni. Azért is a másodikra ejti voksát, mert sokadmagával kezdi érezni, néhány ember a nem lehelből is takarót csinál magának, és elbújik alatta. Hadd hozakodjam elő idétlen, régi, poloskás példámmal. Valamikor régen begyűrűzött a mi kollégiumunkba is a poloska. Csak bámultuk, miféle csodabogár lehet. Úgy elszaporodott, mint panelban a csótány. Mentünk az igazgatóhoz, mondtuk neki, nagyon csíp, ciánoztatni kéne. Mindig azt mondta, most olyan gazdasági körülmények között élünk, nem engedhetjük meg magunknak az irtást, el kell viselnünk. Igényeinket a realitásokhoz kell szabnunk. Ha ettől nem csíp a poloska, meg is nyugodtunk volna, de be kellett látnunk, hogy maga a bogár is realitás. Naponta jártunk az igazgatóhoz, naponta hallottuk, nem lehet. Átkozott és alattomos lépésre szántuk el magunkat. Kicsike szobánkba dobozba fogdostunk összesen harpyn...és„..éjnek évadján belepöcögtettük mindet az igazgató ajtajának terjedelmes hasítékába. Ez. . a követség többet végzett, mint a mi ékesszóló küldötteink, harmadnapra kiürítették a kollégiumot, és ciánozták. Teljes meggyőződéssel állítom most is, az ország gazdasági ereje a három nap alatt semmit nem változott, takarónk pontosan akkora volt, mint előtte. Valaki belátta, hogy a realitások elől valóban nem lehet kitérni. Értelmiségiek zajos vitájába csöppentem bele a napokban. Abból lett a zaj, hogy egyik fele a társaságnak azt emlegette, hogy nem lehet, a másik meg azt, hogy lehetne. Fogós szegedi példák sokasága jött elő A vita természetesen döntetlenül végződött, hiszen a vitázó csoportnak döntési joga nem volt, de még tanácsadói szereppel se ruházta föl senki. Minek vitatkozott akkor? Azért, mert természete az embernek, hogy érdeklődik környezetének dolgai iránt, és nem képes igent mondani arra, ami nem győzi meg. Bár a vitát senki nem foglalta össze, arra futott ki mégis, hogy kényelmes emberek szóhasználatában többször fordul elő a nem lehet, mint kellene. Amikor ránk ránk támadt a konyhai szegénység — a háború alatt és az utána jövő évtizedben gyakori vendég volt —, leginkább krumplit evett az ország. Volt, aki nem jutott tovább a héjában főtt krumplinál egyszer se, de olyan is volt, aki minden változatát végigpróbálta. Olyan ételeket főzött a realitás krumpliból, hogy eltelt gyomrunk mostani nosztalgiavacsorákon is szívesen nyel el belőlük. Ebből azonnal levonhatjuk a következtetést — a történelem hitelesítő pecsétje van rajta —, hogy a konyhaművészetnek nem mindig a bőség az alapja. Lehet, hogy az államháztartásra is érvényes ugyanez a tétel? Van, aki ugyanabból a kevéske pénzből csak sima krumplit tud főzni, de akad olyan is, aki elhagyja a nyögvenyelést, és kitesz magáért. Városa-faluja válogatja. A vitázó csoport azt mondogatta, most kellene igazán meghallgatni minden okos ötletet. Értelmiségiekről van szó, könnyen eljutottak oda, hogy a teremteni tudó elméket kellene bevonnunk a városkonyhai receptek összeállításába. Olyan is volt persze, aki azt mondta, ettől őrizzen meg bennünket az Isten. Ha kinyitják a találmányi hivatal ajtaját, özönlenek be rajta azok, akik újra föltalálták az örökmozgót, egycsapásra megoldván összes energiagondunkat. El vannak telve megváltó jószándékkal, de olyan erőszakosak, hogy nem lehet bírni velük. Nagy veszély ez, persze hogy nagy. Irreális dolgokból összerakott reális veszély, mindenképpen meg kell szabadulnak tőlük. Annyi fals ötletet elő tudni hozni ez a város, a Tiszát el lehetne rekeszteni vele. Árvízkor is! Hagyjuk ki tehát az örökmozgókat most a játékból, mert semmire nem megyünk vele, de ne engedjük be a a kapun azt a megszállottat se, aki mániákusan állítja, hogy föltalálta a soha meg nem mozduló örökállót. Nehéz lenne eldönteni, melyik a veszélyesebb, noha az utóbbi nem annyira anyagigényes. Fölvesz egy macskakövet az utcáról, neki az is megteszi. Harapdálhatjuk ujjainkat reggeltől napestig, melyiket válasszuk a kettő közül. Csakhogy aki felelős poszton áll, nem ér rá harapdálni, neki döntenie kell. Hamar, a realitásokhoz a lehető legjobban igazodva. A vitázó csoport egyetlen percig nem irigyelte a döntésre kötelezett embereket, sőt sajnálta őket. Egészséges szervezetben dolgozik a vágy, hogy valami maradandót hagyjon maga után. Egy lehetősége van rá: addig kell véghez vinnie, amíg a döntési joghoz közel van. Nem biztos, hogy megnyugtatja most vagy később: én tudtam legszebben mondani, most nem lehet. Az egészséges szervezet tenni akar, nem kitérni. Akkor is tenni, ha a lehetőségek kemény falakat raknak köré. A zajosan vitatkozó értelmiségi csoport oda is eljutott, nem elég azt számolnunk, mire futja, mire nem, hanem elő kell vennünk fejbéli tartalékainkat. Nem az örökmozgókat és az örökállókat, hanem a valóban termékeny fejeket. Némely állítás szerint parlagon heverő koponyáink bőséggel vannak. Azért fájdalmas ez, mert az előző években éppen úgy sokat áldozott az ország a kiművelt emberfők sokaságáért, ahogy most teszi. Ha előállt végre az a boldog állapot, hogy sokkal több okosan iskolázott emberünk van, mint előtte bármikor volt, ne hagyjuk, hogy agytekervényeiket beszője a pók. Ha szorít bennünket a gazdasági környezet, álljanak elő, és segítsenek. Ismétlem, ne a habókosok, és ne azok, akik az iskolai bizonyítványt ülőalkalmatosságnak tekintik csupán, hanem ennek a rendszernek a kitűnően képzett, szellemi rugalmasságukat őrző, ezeregy lehetőségből is jól választani képes alkotó elmét. Mindig szükség volt rájuk, most különösen. Hajtogatjuk, ki tudja, mióta, hogy felelős döntésekre létrehozott testületek alkalmanként azért nem mennek ötről a hatra, mert egyetlen lehetőséget terjesztenek eléjük. Előfordul, hogy a héjába főtt krumplit. Nem is a poloska a legtanulságosabb példa, hanem a panel. Széltében-hosszában hangoztattuk, nincsen más lehetőség, a beton ennyit enged, és nem többet. Meghirdettek egy pályázatot, ömlöttek a jobbnál jobb ötletek. Kiderült, hihetetlenül kemény ugyan a beton, de játszani is lehet vele. Az is kiderült, hogy a beázós tetőnél jobbat is lehet csinálni. Kiderült? Ezt már az ősember kitalálta. Az derült ki, hogy a jobb se drágább Évek óta tudjuk, de — nem akarok messzire menni példáért — a mi házunk most is beázik tetőtől talpig. Megszámlálni se tudnánk, hány hasonló van Felsővároson. Igaz, csak akkor, ha esik az eső. Valaki mindig takaródzik valamivel. Ne kerteljünk, mondjuk ki, az impotenciáját takargatja, és embereket kerget bele naponkénti elégedetlenségbe. Igen veszélyes fajta. Ezen ne tudnánk változtatni? Emberek megátalkodott hitét nem lenne szabad eljátszani. Latolgatjuk, lehet vagy nem lehet. Olyan is van, hogy most lehet, holnap már nem Amit most lehet, most kell megcsinálnunk. Az élet persze nem áll meg, és sokszor a latolgatásra rá se hederít. Néha azt mondja: muszáj. Ha sok muszájt egybegyűjtünk, mert előtte lehetőségeinket rosszul mértük föl, vagy gyöngébb segítőket kerestünk, keserves pillanatok jöhetnek később. Akárhogy csavarjuk a szót, tény, hogy sokat nem ficánkolhatunk a takaró alatt. Almokat nem kergethetünk, vágyaink szép madarait nem röptethetjük, mert filléreinket is számon kell tartanunk. Gazdasági helyzetünk olyan, amilyenné a körülmények a mi közreműködésünkkel tették. Sokan azt mondják, ilyen helyzetben határozott döntésekre van szükség, és azt értik rajta, hogy kóbor kívülállók ne beszéljenek bele. Mások úgy vélik határozott döntés kevés, határozottan jó döntésre van szükség. Egyedül és kizárólag. Prófétáink régóta nincsenek, szerencsemalacra se bízhatjuk, hogy a sok cédulából a legjobbat húzza elő nekünk. Nincsen más lehetőségünk, mint az alkotó demokrácia. A teremtő és termő demokrácia. A felelősséget érző emberek tenni tudó kötelessége. Ebből is vannak tartalékaink. Horváth Dezső