Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-01 / 77. szám
Csütörtök, 1982. április 1 3 Fölszabadulásunk 37. évfordulójának köszöntése Megemlékezések, elismerések Kitüntetett művészeink (Folytatás az 1. oldalról.I fcsené, a Szentes városi tanács egészségügyi osztályának előadója, Izsák Mihály, Apátfalva város környéki községi tanács szakigazgatási szervének előadója, Juhász Istvánná, a Csongrád városi tanács pénzügyi-, terv- és munkaügyi osztályának előadója, Justin Jánosné, a Csongrád megyei tanács szentesi járási hivatala általános igazgatási osztályának ügyviteli alkalmazottja, Katona Antalné, a Hódmezővásárhely városi tanács titkárságának ügyviteli alkalmazottja. Katona Imre, a Hódmezővásárhely városi tanács titkárságának csoportvezetője. Kádár Jánosné, a Hódmezővásárhely városi tanács igazgatási osztályának főelőadója. dr. Kérdő Lajos, a Csongrád városi tanács szervezési osztályának vezetője, Kiss Istvánná, a Pusztamérges községi közös tanács szakigazgatási szervének fizikai munkása, Kis Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának főelőadója, Kórász Dezsőné, a megyei tanács gazdasági hivatalának betanított munkása, dr. Kása Sándorné, a Csongrád városi tanács művelődésügyi osztályának tanulmányi felügyelője, Kőszegi Imréné, a Szeged megyei városi tanács A Csongrád megyei tanács négy esztendeje alapította Alkotói Díját, mellyel a megye társadalmi, gazdasági, kulturális életében szerzett kimagasló szakmai eredményeket és hivatásbeli érdemeket ismer el. Alkotói díjjal jutalmazták dr. Túri Gábort, a Szentes városi tanács kórház-rendelőintézet sebészfőorvosát (jelenleg külföldön tartózkodik) és Hári László szentesi esztergályos kisiparost. A megosztott alkotói díjat hosszú évek óta kifejtett közös munkájukért kapták meg. 1979 óta működnek együtt megoldásokat keresve különböző műtéti eljárásokhoz, protetikai anyagokhoz sem szerkesztették meg közösen az 1980-ban a világsikert aratott kézműtő asztalt. A készülék előállítását hosszú és szorgalmas munka, aprólékos, mindenre kiterjedő szakmai tudás, rengeteg kísérlet előzte meg. Végül olyan kézműtő asztalt sikerült konstruálniuk, amely az operálandó kezet bármely helyzetben pontosan rögzíti, a kéz és az egyes ujjak helyzete szükség esetén műtét közben is gyorsan, egyszerűen változtatható. A kézműtő pénzügyi osztályának főmunkatársa, Krassóczki Sándorné, a Szentes városi tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályának főelőadója, Kürti Terézia, Pitvaros város környéki községi közös tanács csanádalberti kirendeltségének vezetője, Lajos Mihályné, a Derekegyház községi tanács szakigazgatási szervének fizikai munkása, Mészáros Józsefné, a Szeged megyei városi tanács pénzügyi osztályának ügyviteli alkalmazottja, Miklósfalvi Sándor, a Mindszent nagyközségi tanács szakigazgatási szervének előadója, Molnár Ferenc, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának főelőadója, Molnár Szilveszterné, a megyei tanács szegedi járási hivatalának fizikai munkása, Nagy Jenőné, a megyei tanács hivatali étkezdéjének főszakácsa, Nagy Nándorné, a Makó városi tanács titkárságának fizikai munkása, Nógrádi László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója, Ördögh Dezsőné, a megyei tanács gazdasági hivatalának betanított munkása, Papái Imréné, Ásotthalom községi tanács szakigazgatási szervének főelőadója, Papái István, a megyei tanács gazdasági hivatalának szakmunkása, Papp Szilveszter, a megyei tanács egészségügyi asztal szabadalmazója a hódmezővásárhelyi Metripond, amely 1981-ben bemutatta a müncheni Interhospital világkiállításon. A nagy sikerre jellemző, hogy mintegy 30 cég jelentette be vásárlási szándékát. A kötői díjjal tüntették ki Tápai Antal szobrászművészt, a Tömörkény Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettesét, akinek több évtizedes alkotói tevékenysége összeforrott a várossal munkássága összekapcsolódott a kétkezi emberek életével. Aktív részese volt a város művészeti életének, tanítványa, ma már jelentős alkotói Szeged képzőművészetének. Szakmai irányításával jött létre a Tömörkény gimnázium művészeti tagozata. Tápai Antal 1982. április 6-án tölti be 80. életévét. Alkotó díjas lett Giay Róbert, a székkutasi Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet főmérnöke, aki országosan kiemelkedő eredményeket ért el újítási, karbantartási és technológiai eljárások kikísérletezésében, alkalmazásában. Újításai közé tartozik az IFA- gépkocsikra szerelhető mellékhajtómű alkalmazása. A szövetkezet cukorrepabeta-osztályának főelőadója, dr. Pelle László, a megyei tanács munkaügyi osztályának csoportvezetője. Rebák Györgyné, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának ügyviteli alkalmazottja, Serki Mihály, a megyei tanács szentesi járási hivatala termelés-ellátásfelügyeleti osztályának csoportvezetője, Sisák Zoltánná, a Szegedi megyei városi tanács hivatalának csoportvezetője, Schüszler István, Magyarcsanád város környéki községi tanács szakigazgatási szervének főelőadója, Szabó Károlyné, a Makó városi tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályának főelőadója, Szél Lajosné, Csanytelek községi tanács szakigazgatási szervének főelőadója, Szirbik Imre, a Szentes városi tanács művelődésügyi osztályának gazdasági felügyelője, Takács János, a megyei tanács testnevelési és sporthivatalának főelőadója, Tamás Imréné, a Makó városi tanács egészségügyi osztályának főelőadója, Tímár Pál, a Szeged megyei városi illetékhivatalának osztályvezetője, Tóth Zoltánná, Bordány községi tanács szakigazgatási szervének előadója, dr. Vas Márton, a Szeged megyei városi tanács kereskedelmi osztályának csoportvezetője, dr. (Folytatás a 4. oldalon.) kari fását segítette elő a felszedő és fejező géprendszer csúszó csapágyról gördülő csapágyra történt átváltása. Több technológiai megoldása jelentős energiamegtakarításokat eredményezett. Korszerű módszereinek gyakorlatban való elterjesztése érdekében nagyüzemi szakemberek részére rendszeresen tart előadásokat, bemutatókat. Posztumusz alkotói díjjal tüntették ki Vinkler László szegedi festőművészt. 1912- ben született, tizenkét éves korától 1980 decemberében bekövetkezett haláláig Szegeden élt. A képzőművészeti főisK is elvégzése után a római Collegium Hungaricum növendéke volt. Nevéhez fűződik a szegedi tanárképző főiskola rajz-művészetörténeti tanszékének megszervezése. Művészi alkotómunkája és pedagógiai tevékenysége mellett elméleti problémákkal is foglalkozott. Számos kollektív kiállításon vett részt, és több önálló bemutatót is rendezett. Közelgő, 70. születésnapja alkalmából a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában áprlis 3-án nyílik pályáját áttekintő emlékkiállítása. Valamikor, a negyvenes évek végefelé, mindenre elszánt kifutófiú csöngetett Pesten a hírneves színész, Somlay Artúr lakásán. Gyanúsan méregette a komorna, nincs itthon a művész úr, tessékelte kifelé, a srác azonban makacskodott, fontos üzenettel jött a főorvos úrtól, s törleszkedett addig az ajtóban, míg bentről ismerős, erélyes hang nem unta meg a disputát: „engedje be a marhát”. S pár másodperc múltán, hogy a fiatal Kovács János remegve járult a nagyhírű Somlay színe elé, átadva patrónusának ajánló sorait, csöppet sem csoda, ha felsült legott. A walesi bárdokat akarta elszavalni, ám nem tudta kívülről, úgy kellett Arany-kötetet, keresni hozzá. Kínálhatta meleg tepertővel Somlay, egyetlen falat sem ment le kiszáradt torkán. Annyira mindenesetre jutottak, hogy a művész bátorította, s mikor napokkal később belépett a felvételi bizottság elé, az elnöklő Hont Ferencnek szemtelenül fölhozhatta friss mecénásának bíztatását. Fölvették. Minek utána minden olyan egyszerűvé vált, hogy a kollégiumi rostán Gobbi Hilda családias érdeklődésére — „nagyon szeretne színész lenni?” — határozottan jelentette ki: nem szeretnék, leszek. És Kovács János színész lett. Nem is akármilyen: pár esztendeje Érdemes, tegnaptól „Kiváló művésze a Magyar Népköztársaságnak.” így kell aposztrofálnunk, így pontos, immár mindenfajta lokális jelző nélkül, hiszen ezidőtáit, nem titok, elszerződött a Vígszínházhoz. Kitüntetése viszont a szegedi színésznek szól, kétségbevonhatatlanul. Annak a három évtizednek, mit egyszerre töltött a pályán és Szegeden. A Ludas Matyi, Oszip, az Ármány és szerelem, a Dél keresztje, Butler, a Rozsdatemető, Bicska Maxi, Sir Basil. Kreon, Paál és Szász elvtárs, Kalapos Vince, James Tyron, Antyipa Zikov és sok más felejthetetlen szerep, köztük a mindenképpen megkülönböztető jelentőségű Tiborc Kovács Jánosának. Minap a Bartók művelődési központ rendezte meg búcsúestjét, ahol fölelevenítve fordulatokban, izgalmakban gazdag munkásságát, egy óvatlan pillanatban, tán maga sem vette észre, valami nagyon jellemzőt, fontosat talált mondani. ..A színész önző, minél többet akar befogni az életből magának, hogy aztán színpadon tudja visszaadni mindazt.” Kovács János elismerésének értékét jelzi, hogy második művésze Szeged színházának, akit ilyen magas kitüntetéssel ismert el kormányzatunk. Az első Vaszy Viktor volt. I. N. Alkotói díjasaink Kovács János Hári László Tápai Antal Giay Róbert Varga Mátyás el-Neve összeforrott az múlt ötven esztendő magyar színpadművészetével, számos film, tévéjáték jegyzi közreműködését, s akik ismerik, tudják, hogy grafikával, festészettel, kerámiával is foglalkozik. Matyi bácsi — mert mindenki így hívja — 1910-ben született. Pályakezdése Szegedhez kötődik, itt volt fiatal tervezőként a szabadtéri játékok bölcsődéjénél, az újjászületés körül is bábáskodott, s napjainkban előadásról előadásra bizonyítja a szegedi színházban, hogy hatalmas tapasztalata, óriási felkészültsége, tehetsége nagyszerű térillúziót tud varázsolni a Zenés Színház tenyérnyi színpadán. Az Iparművészeti Főiskola díszletfestő szakára már úgy érkezett, hogy telve volt művészi ambíciókkal, vágyakkal, színházi tervekkel. Kiváló tanárok keze alatt olyan csapat tagja lehetett, ahol együtt dolgozott Márk Tivadar, Amerigo Tot, Michael Gyarmati és sorolhatnánk. Egykori tanára, Kürti György hívta a Szegedi Nemzeti Színházhoz, ahol első munkája a Lila test. Művésznek a kitüntetés majdannyi drukkert hoz a konyhára, ahány ellendrukkert. Gyimesi Kálmán „érdemességéről” azonban — bárhol került szóba a napokban, hisz az ilyen hír hamar kitudódik, futótűzként terjed — csak egyetlen véleményt hallottam: megérdemelte végre. Mitől ily csorbítatlan művészi tekintélye? Ő sem tegnap került a szegedi színházhoz Éppen húsz esztendeje, a Zeneműsárga sapka című operett díszleteinek megtervezése volt. Olyan művészek mellett dolgozott mint Kiss Manyi, Ajtay Andor, Patkós Irma. Öt szegedi év után került a Budapesti Nemzeti Színházhoz, melyhez nyugdíjazásáig hű maradt. O'Neill Amerikai Elektra című művéhez készített díszlettervével 1937-ben ezüstérmet nyert a párizsi világkiállításon. Benne élt a magyar színházi élet sűrűjében, csodálatos emlékű előadások részese volt. Már a második világháború előtt is készített filmdíszleteket, majd a felszabadulás után a hosszú sorból olyan filmcímek tolakodnak elő, mint a Liliom!, a Gábor diák, a Budapesti tavasz, a Bakaruhában, a Katonazene, a Pacsirta, az Árvácska. A televíziós megbízásokat követni is alig lehet. S mindemellett nem lett hűtlen a másik szerelemhez, a szegedi szabadtérihez, ahol 1935 és 39. között minden évben tervezett, a felújítás óta eltelt időben is alig volt esztendő, hogy ne találkozhattunk volna vele a téren. E hatalmas munkásság mellett is maradt ideje, hogy teljes értékű grafikai és festői életművet teremtsen. Munkásságáért megkapta a Magyar Népköztársaság Érdemrendjét, átvehette az érdemes művészi címet, és kitüntették a Kossuth-díjjal is. A fővárosi Széchenyi-könyvtár több mint 700 díszlettervét vásárolta meg. Ma is aktív, sokirányú, fáradhatatlan, ötven év tapasztalatával hitelesített életművét ismerték el most a Kiváló művész címmel. T. L. Gyimesi vészeti Főiskola és a nagyhírű Gina’ Cignánál végzett olaszországi tanulmányai után — avatott kezekbe, Vaszyéba. Aki nagyszerű pedagógus is volt, s akinek mélygyökerű életműfája azóta is hozza terméseit. Gyimesi művészete erről a fáról sarjadt. Meghatározó szegmentjeit két rokonfogalom jellemezhetné: tudatosság és céltudatosság. Az egyik rövidtávú, a másik hosszútávú program. Tudatossága egyegy szerepnek szinte a tökéletességig való színpadi megformálásában hajt ki céltudatossága a pálya egész megtervezésében, a különböző feladatok vállalásának szakmai logikájában. Jó ideje figyelhetem közelrőlfélközelről művészeinket, miképpen állítanak elő egyegy figurát, ám azzal a körültekintő aprólékossággal, amivel Gyimesi preparálja szerepeit, őszintén szólva csak elvétve találkoztam. Gyakran lehettem viszont tanúja zárthelyi öntipródásainak, miképpen mérlegeli pillanatnyi képességeit vala- Kálmán mely csábítóan nagy feladat ingerládájában, notóriusan szaggatva magát, elbírja-e terhét vajon, milyen mérvű, okos vagy felelőtlen a kockázat. Ezért nem énekelte el például bő fél évtizede az Otelló lógóját, s például ezért vihette sikerre nem előbb, csak most. a Tosca Scarpiáját. Grimesi nagyon jól tudja, a hangi adottság édeskevés a maradandósághoz. A voce szigorú karbantartása elengedhetetlen, a mindenkori szerep elemző elsajátítása pedig szükséges járuléka a művészi megnyilatkozásnak, melyekhez a szigorú cigarettastop éppúgy hozzátartozik, „ mint a házi lemezgyűjtemény, kottatár. Elvégre (kedvenc ars poeticája ez) a művészet sok-sok százalékban a jó hagyományok utánzása, s csak kevésben eredetiség. Nézzen hát el a tisztelt olvasó holmi magánmegjegyzést: Gyimesi Kálmán rokonszenves művészetszemlélete is „ludas” abban ha e sorok írója most büszke kicsit, hogy barátságába fogadta.