Délmagyarország, 1985. január (75. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-18 / 14. szám

Péntek 1985 január 18. Elhunyt Hnyilicza Mihály A Munkásőrség Csongrád megyei Parancsnoksága mély megrendüléssel tudat­­ja, hogy Hnyilicza Mihály nyugállományú munkásőr alezredes, életének 57 évé­­ben, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt. Te­metése január 22-én 11 óra­kor, katonai tiszteletadással a Belvárosi temető rava­talozójából. Megalakult az OBI tudományos bizottsága Megalakult az Országos Béketanács tudományos és kulturális bizottsága. Csütör­tökön az MTA székházában megválasztották a testület elnökségét és tisztségviselőit. A tudományos és kulturá­lis bizottság elnöke Straub F. Brúnó akadémikus, az MTA Szegedi Biológiai Köz­­pont Enzimológiai Intézeté­nek igazgatója lett. Versenyzünk a milliókért Hulladékgyűjtési akció A vizflalatoknál, az üze­­meknél, az intézményeknél, a mezőgazdasági egységek­nél, valamint a lakóterülete­­ken keletkező hasznosítható hulladékok begyűjtésére ja­nuár 21. és június 28. kö­zött országos akciót szer­vez a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a MÉH Tröszt — jelentette be Szilágyi Antal, a KISZ KB osztályvezetője csütörtökön, az ifjúsági szövetség szék­házában tartott sajtótájé­koztatón. Elmondotta: az akció cél­ja, hogy a különböző gaz­dálkodó egységeknél és az intézményeknél a szállítási szerződésekben rögzített mennyiségeknél több vasat, színesfémet és papírhulladé­kot gyűjtsenek a KISE-szer­­vezetek, s ezeket a másodla­gos nyersanyagokat adják át a MÉH-vállalatoknak. Az akció során elsősorban nem a napi termelésben kelet­kező hulladékokat igyekez­nek összegyűjteni, hanem felkutatják a gyárudvaro­kon, a telephelyeken, a la­kókörnyezetben található hasznosítható anyagokat gondoskodnak a gyártelepek és környezetük, valamint a lakóházak környékének ta­karításkor fellelhető anya­gok összegyűjtéséről is. A KISZ-szervez­etek válogatva — például a fémeket faj­tájuk szerint csoportosítva — gyűjtik össze a hulladé­kokat, így jobban felhasz­nálható értékeket adnak vissza a népgazdaságnak. A hulladékokért a közületinél m magasabb, lakossági árat fi­­zet a MÉH, az akcióból származó bevételek a KISZ- szervezetek költségvetését gyarapítják.­­A „Verseny­zünk a milliókért" címmel meghirdetett akció sikeres lebonyolítása érdekében a KISZ KB országos aktíva­hálózatot hozott létre, amely segíti a helyi gyűjtések szer­vezését, s gondoskodik a kellő propagandáról. A hasznosanyag-gyűjtési akció a hulladékhasznosítási kormányprogram teljesíté­sét is szolgálja, s lehetőséget ad arra, hogy a KISZ-szer­­vezetek munkával teremt­sék meg a működésükhöz szükséges anyagi alapok egy részét — mondotta a sajtó­­tájékoztatón Mátsik György, a MÉH Tröszt vezérigazga­tója. A termelési­­ hulladékok többnyire visszakerülnek a gazdaság vérkeringésébe, ám gyakran előfordul, hogy a vállalatok már nem hasz­nálható, balesetveszélyes, a környezetet is károsító anya­gokat, berendezéseket tá­rolnak telephelyeiken, ud­varaikon -­ hangsúlyozta a vezérigazgató. Ezeknek, va­lamint a gépjárművek ron­csainak, az elhasználódott akkumulátoroknak az össze­gyűjtésével, illetve az irat­tárak selejtezésével több száz tonna másodlagos nyersanyaghoz juthat az­ ipar. Az akciótól mintegy 65-70 ezer tonna vas-, 20 ezer tonna papír- és 5,5 ezer tonna színesfémhulladék be­gyűjtését várják. Ezeknek az anyagoknak az ellenértékét legkevesebb 120 millió fo­rintra becsülik. Az iparba ily módon visszaáramló nyersanyagmennyiség az importmegtakarítás szem­pontjából is igen jelentős. A szervezők az egyéni és a kollektív érdekeltség meg­teremtésére is gondot for­dítottak: a MÉH Tröszt a begyűjtött anyagok men­­­nyiségétől függően juta­lomalapot hoz létre, ame­lyet a gyűjtésben kiemel­kedően tevékenykedők el­ismerésére fordítanak. Az akcióban legjobb tel­jesítményt nyújtó lakóte­rületi, üzemi, mezőgazda­­sági KTSZ-szervezetek ju­talma egy-egy színes tele­vízió lesz. Az összesített eredmény alapján az 1—5. helyen végző megyék leg­jobbjai pedig külföldi tár­sasutazáson vehetnek részt. Jutalmak­­ szegediek nélkül A MÉH Tröszt és a Dél­­magyarországi MÉH Vál­lalat minden évben rend­re versenyt hirdet az is­kolák között, hogy össze­mérjék egy-egy úttörőcsa­pat teljesítményét. Mint mindig, ilyenkor január táján, most is megérkezett a szerkesztőségbe a juta­lomátadó ünnepségre invi­­táló meghívó. Várakozás­­teljesen léptem be a MÉH-központ kapuján, vajon melyik szegedi isko­lából tekintek majd meg ismerős arcokat, melyik iskola diákjainak jelent majd dicsőséget az elisme­rés. A Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye terü­letén illetékes vállalat nagytermében azonban ezúttal egyetlen szegedi pedagógus sem volt jelen. Sőt amint később Szabó Jenő igazgatóhelyettes tá­jékoztatójából kiderült, még csak egyetlen Csong­rád megyei iskola képvi­selője sem volt hivatalos erre az ünnepségre. Sem az országos sem a vállalat által meghirdetett ver­senyben egyetlen kategó­riában sem értek el he­lyezést a mieink. Bács- Kiskun és Békés megyei tanárok ülték körül a nagy asztalt, köztük az országos vetélkedő egyik első helyezését elért páhi és a második helyezett geszti iskola képviselője. A vállalati versenyben a különböző létszámú isko­lák közül a békés ra­­bai Munkácsy Mihály úttörő csapat, az újkígyósi, a csabacsüdi a kecskeméti, az eperjesi diákok Példá­san szervező tanárok vit­ték el a pálmát — no meg a nem csekély pénzjutal­mat. A gyerekek — még 198­7-ban 4 millió 708 ezer, tavaly 5 millió 800 ez­er forint értékű hasznos hul­ladékot, papírt, különböző textil- és fémhulladékot juttattak el a három me­gye telepeire, azaz annyit mentettek meg a népgaz­daság számára Szívből gratulálnánk a Csongrád megyeieknek,­­ netán a sz­egedi kisdiákok­­­­nak, amiért az elsők kö­zött vették ki részüket eb­ből a munkából, így azon­ban nem marad más hát­ra, mint hogy a szomszéd megyék díjazott tanulóit dicsérjük meg, némi lelki­­ismeret-furdalással. Mert­ ha e sorok írója más szü­lőkkel egyetemben nem mulasztotta volna el ős­­­szel összekötözni és elci­pelni az iskoláig vaar­ó gyűjtőhelyig az odahaza gyűlő, már sok kilóra rú­gó újsághegyet bizony­­bizony meglehet, hogy most mi, szegediek nem maradunk el. Egy viga­szunk marad csak: az idén még bizonyíthatjuk mi is szorgalmunkat. Ch. A. Az Építésügyi és Város­­fejlesztési Minisztérium megbízásából a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Továbbképző Intézete ötödik alkalommal rendezi meg urbanisztikai továbbképző tanfolyamát. A négy és fél éves tanfolyam célja, hogy megismertesse a tervező Intézetek dolgozóival és a közigazgatási építésügyi szakemberekkel a terület és településfejlesztés legújabb tudományos és gyakorlati eredményeit, vizsgálati és tervezési módszereit, a to­vábbi fejlesztést meghatáro­zó új követelményeket, sza­bályozási eljárásokat. Januártól társadalmi szervezet fs tudomány, a valóság és a III A legutóbbi közlönyben olvasni, hogy az Elnöki Tanács határozata értelmé­ben 1985. január 1-től a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat társadalmi szervezetként működik. Ál­lami felügyeletét a Minisz­tertanács gyakorolja, s al­kalmasint felkérheti állami feladatok végrehajtására. — Mit jelent egy megyei szervezet életében, hogy megváltozott a TIT jogállá­sa? — A határozat szavainál sokkal többet egyelőre nem tudok, de mindenképpen presztízsnövekedést jelent — mondja Vántus Istvánná, Csongrád megyei titkár. — Ez pedig legfőképpen azért hasznos nekünk, mert fel­tehetően segít érvényesíteni egy régi, de mostanában különösen fontossá vált tö­rekvésünket. A TIT értelmi­ség-szervező feladatáról van szó, arról, hogy több kvali­fikált szakember kapcso­lódjon hozzánk. — Úgy értsem, azok a szellemi emberek is vállal­­ják tudományuk szervezett keretekben való átadását, akik eddig ódzkodtak.? — Ennél jóval több, ami­re gondolok. A Társulat szakosztályai olyan fórumai lehetnek a legkülönbözőbb értelmiségi pályákon műkö­dőknek, ahol ők maguk is tájékozódhatnak, új infor­mációkhoz juthatnak, akár a saját szakterületükről, akár más tudományágakról. Vagyis nemcsak azt szeret­nénk, hogy átadják, amit tudnak, de maguk is kapja­nak itt szellemi muníciót. Ehhez persze némileg meg kell változtatni a szakosz­tályok munkamódszerét is. — A Csongrád megyei szervezetben összesen 24 szakosztály működik. Me­lyiknek a tevékenysége pél­­dázhatja ezt az újszerű stílust és módszereket? — Vegyük például a tör­ténelmit, már elkészült az idei munkatervük. Azt is mondhatnám, különlegesen gazdag ez a program, hi­szen a felszabadulás 40. évfordulója elsősorban a történészektől kíván, és ne­kik kínál ismeretterjesztő feladatokat. De évek óta leleményesen, összefogottan koncepciózusan dolgoznak. Több szabadegyetemi soro­zatot indítanak, sokféle szervezettel és intézménnyel együttműködésben. Orszá­gos, regionális, megyei szintű tudományos konfe­renciák szervezői. Ezek az események nem egyszerűen ismeretterjesztő alkalmak lesznek, hanem a történé­szek kutatási eredményeit a nyilvánosság elé táró tudo­mányos fórumok is, melyek­re mozgósíthatók a szakma legjobb erői. Ki tagadná, hogy maguk is profitálnak belőle? Aktuális tájékozó­dásukat szolgálják a terve­zett könyvankétok, könyv­premierek, viták. Publiká­lási lehetőségeik bővülnek, hiszen a TIT kiadja a hely­­történeti és más jellegű ta­nulmánygyűjteményeket. A szakosztály nem valami zárt, befelé forduló csoport, ellenkezőleg, nagyon is nyi­tott, sokfelé kitekintő, szer­teágazó kapcsolatokkal. A történészek együtt dolgoz­nak a Történelmi Társulat­tal, a levéltárral, a mú­zeummal, a pedagógiai in­tézettel, a Körösi Csom­a Társasággal, az akadémiai bizottsággal, valamennyi helyi politikai és tömeg­szervezettel, a többi, társa­dalomtudományi szakosz­tállyal.­­ A hétköznapi ember, ha a TIT-ről hall, rögtön az „előadás" szót társítja. Holott, úgy tetszik, mosta­nában az úgynevezett egye­­di előadások nem divato­sak a tanfolyamoké az el­sőség. Talán azért, mert ezek hozzák a pénzt a TIT- nek?­­ — A tudományos ismere­tek terjesztése ma is a fő feladatunk. A formák vál­toznak — az életünkkel. Valóban egyre kevesebben vannak, akiknek idejük en­gedi, hogy egy-egy speciális témájú előadásra beülje­nek Viszont valamely őket érdeklő tárgyban átfogó is­meretbővítést szívesen vesz­nek, eljárnak hát a szabad­­egyetemre. Vagy: más mun­kakörben kell dolgozniuk, az iskolarendszer nem tud segíteni az átképzésben, vállalja a TIT. Ez utóbbit természetesen­ nem ingyen, hiszen önfenntartó szerve­zet a mienk. De nem is olyan drágán; a tanfolya­maink résztvevőinek meg­éri, hiszen végbizonyítványt kapnak, alkalmassá válnak valamilyen újfajta mun­kára. — Az utóbbi években észrevehetően megnőtt a szervezet vállalkozókedve. Amolyan hézagpótló szere­pekre is, mint amilyenre az imént utalt. Mintha szo­rosabban igazodna a tevé­kenységük a mindennapi, új és új szükségletekhez. Nem keveredtek meg kon­­kurren­ciaharcba — mond­juk ma ezek vállalkozók­kal? — Mi nem. De hát ki vállalkozna például titkár­nőképzésre? Vagy itt van­nak Szegeden a számító­­gépes tanfolyamaink! A nyelviskola!' Vásárhelyen a műszaki szakfordító iro­dánk'! A sokféle üzemmel együtt szervezett szakmai átképző tanfolyamok! Ext­rém példát is tudok: most ért véget a vadász-tanfo­lyamunk Csongrádon! Ki tudna versenyezni? A szer­vezettség és a tömegesség nagy előny, bár kétségtelen, a „piacon" azért az a győz­tes, aki előbb felfigyel már a lappangó igényekre is. Fordító, nyelvet tanító mun­kaközösségek, társulások már működnek az ország­ban ... De alig hiszem, hogy munka nélkül maradnánk a következő évtizedekben! Sulyok Erzsébet Új módszerek a szívgyógyászatban Az ultrahangos vizsgálatok új módsze­reiről tanácskoztak csütörtökön az Orszá­gos Kardiológiai Intézet és a Magyar Kar­diológusok Társasága tudományos ülésén a Duna Intercontinental Szállóiban. Neves angol, egyesült államokbeli, holland, jugo­szláviai magyar és norvég szívgyógyászok ismertették az új echokardiográfiai eljá­rásokat és a klinikai alkalmazásukkal kapcsolatos tapasztalatokat. Elmondták, hogy ezek révén még több információt szerezhetnek a szív állapotáról, működésé­ről, s így hatékonyabban elősegíthetik a szívbetegségek korai felismerését és gyó­gyítását. Amíg az évtizedekkel ezelőtt be­vezetett ultrahangos vizsgálattal megálla­píthatták például a szívbillentyűk moz­gását, a szív üregeinek térfogatát, az egyik új, úgynevezett Doppler-eljárással mérhe­tik a szív üregei között átáramló vér se­bességét. Lehetővé vált az is, hogy színes képen figyelhessék a vér áramlását, pon­tosan megállapíthassák a szívben bekö­vetkezett változásokat, a diagnózist, és ennek alapján a le­gm­­egfelelőbb kezelés­ben részesíthetik a beteget. Ezek az el­látások korlátlanul ismételhetők a beteg­nek semmiféle kellemetlen érzést, nem okoznak, s alkalmasak arra is, hogy rend­szeresen ellenőrizzék velük a sebészeti beavatkozást vagy a gyógyszeres kezelés hatását. Könyvek, olvasók A Könyvértékesítő Vállalat kereskedelmi tevékenységé­ről, a könyvtárak és a fal­vak könyvellátásáról, tájé­koztatták a sajtó képviselőit a vállalat vezetői csütörtö­kön a Vörösmarty téri Zene­művészek Klubjában. Drucker Tibor, a Könyvért igazgatója elmondta: a könyvszakma kereskedelmi ágának legkisebb vállalata tavaly eredményekben gaz­dag esztendőt zárt. A Könyvért teljes forgalma 13 százalékkal növekedett, 136 millió forinttal haladta meg az előző évit. A kiadóktól 1984-ben 3400 művet vettek át, több mint 16 millió pél­dányban. E könyvek értéke meghaladta a 870 millió fo­rintot, igaz ebben közreját­szott az is, hogy a kötetek átlagára hét forinttal emel­kedett. A vállalatnak tavaly több mint 6500 könyvtárral volt szerződéses kapcsolt­­a, a könyvtáraknak szállított kö­tetek mellett 1982-ben meg­kezdték a könyvtári búto­rok értékesítését is. E szol­gáltatást bővítendő, új gyár­tópartnereket keresnek, hogy korszerűsített bútorcsaláddal állhassanak a könyvtárak rendelkezésére. A vállalat négy féláron árusító boltot működtet Budapesten, ame­lyek ötmillió forint érték­ben adtak el könyveket. A szövetkezeti könyves­bolthálózat tavaly két új könyvesbolttal gyarapodott, az ország területén létreho­zott 182 üzletben több mint 600 millió forintos forgalmat könyvelhettek el. A nemze­tiségi kiadványokat 20 szö­vetkezeti könyvesbolt ter­jeszti, amelyek a nemzetisé­gi nyelvterületekre csaknem másfél millió forint értékű könyvet juttattak el.

Next