Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

Csütörtök, 1986. január 2. Hegyes kór-körkép (6.) Ki lovakkal, ki atomokkal viaskodik Jancsika cselből -még hűsí­tővel álcázta a konyakot, Jánosnak erre már nincs szüksége. Sajnos Julcsának sem. Hiába a szeszes italok forgalmazására vonatkozó számos jogszabály, a felnőt­tek isznak: ha nem a mun­kahelyen, akkor mellette, ha nem közterületen, akkor kocsmában, ha nem nyilvá­nos helyen, akkor odahaza. Hazánkban — becslések sze­rint — mintegy félmillió em­bert veszélyeztet az alkohol: 300 ezren alkoholbetegek, s úgy 200 ezerre tehető az iszá­kosok száma.” A népesség nagyságához mérten a gon­dozásba vett alkoholisták száma 31 százalékkal maga­sabb (tudniillik Csongrád megyében­ az országos átlag­hoz képest, emellett az or­szágos átlagot meghaladja az új betegek száma is” — ol­vasható az EDSZ megyei bi­zottságának beszámolójában. A megyei Alkoholizmus El­leni­­ Bizottság fennállása óta különös figyelemmel szorgal­mazza a helyi alkoholizmus elleni küzdelem folyamatos­ságát a­­ munkahelyeken, el­lentmondásai ellenére a ke­reskedelemben és a vendég­látásban, rendre beszámol te­vékenységéről a megyei rendőr-főkapitányság, je­lentős ered­ményről azonban — fájdalom — még nem esett szó egyik ülésen sem. Sőt legutóbb­­ ismét leszögez­ték a résztvevők: a rendel­kezések el­lenére tovább nö­vekszik az alkoholizmus ve­szélye megyénkben is S a következmények? Az egészségügyre háruló mar­mái­ elviselhetetlen­­ teher mellett fölbecsülhetetlen tár­sadalmi és gazdasági károk okozója a mértéktelen italo­zás. A megyében 1983-ban 1,5 milliárdra volt tehető a népgazdaság balesetek kö­vetkeztében keletkezett vesz­tesége. Az erőszakos, garázda jogsértők 21 százaléka alko­holtól befolyásoltan követte el tettét, a közlekedési bűn­cselekményeknek viszont 80 százalékában lúdas az alko­hol. A­­ bíróságok által tár­gyalt bűnesetek 40 százalé­kában is szerepet játszott az italozás. S akkor még nem­ szóltunk a családot mételye­­ző hatásáról: szinte minden negyedik veszélyeztetett gyerek életét szülei alkoho­lizmusa terelte kényszerpá­lyára, száz­­ házasságból 43-at bontanak föl a megyében, gyakran valamelyik fél al­koholizmusa miatt, s ugyan­csak emiatt akar a­­ halálba menekülni az öngyilkos gye­rekek 45 százaléka. Az alko­holizmus rontja hazai halá­lozási statisztikánkat. Köz­vetlen okozója a végzetes májzsugorodásnak, felelős a szív- és érrendszeri betegsé­gek elszaporodásáért és az elképesztően magas számú öngyilkosságokért is: a kí­sérletek 60-70 százalékát mámoros állapotban követik el. Tettekért kiáltanak a szá­mok: úgy tűnik, égő házban áldozatok nélkül nem lehet tüzet oltani. Bíznunk, úgy tűnik, ismét csak a megelőzésben lehet igazán. Ehhez azonban, mint mindannyiszor, a jelenség elemzése, az okok kutatása szükséges. S ha megtaláljuk, a titok nyitják, vajon képe­sek leszünk-e a cselekvésre? Dobronovics Ilona, A kór­ház ideg-elme osztályának osztályvezető főorvosa kiváló ismerője a témának. Vallja: a társadalmi -beilleszkedési zavarok — így az alkoholiz­mus — hátterében is min­dig ott áll az emberi kapcso­latok sebzettsége. Hány, de hány ember magányában nyúlt először a pohár után, s vált a kezdeti kortyolgatóból alkoholistává. Ebben szere­pet játszhat az az újabban alkoholnak tulajdonított farmakológiai hatás is, amely szerint szelektív em­lékezetkihagyást okozva „ki­űzi” az emberből a korábbi kellemetlen érzelmek és in­dulatok emlékét, az új isme­reteket azonban nem érinti. Segítőkész kapcsolat nélkül, úgy tűnik, milyen jó, ha legalább a pohár kéznél van. Különösen­­ magától ér­tetődőnek látszik ez a meg­oldás, ha egy csoportba bele­csöppenve a kis közösség egyenesen elvárja ezt, mint­egy belépőként, a jövevény­től. S ha ez a valahova tar­tozás ára, hát a­­ magányos ember habozás nélkül „fi­zet”. Sokat tudnának mesél­ni erről a munkásszállásra került, fiatal szakmunká­sok ... A kórház általános pszi­chiátriai osztálya 10 eszten­dős múlta alatt 15 ezer 660 alkoholbeteget vett föl és 5 ezer elvonókúrát végzett, an­nak ellenére, hogy külön al­koholosztályuk nincs. Az ágyak felén tehát ma is al­koholisták fekszenek. Ha­sonló, ám mégis eltérő élet­útjuk azonos megállóba tor­kollott, ahol viszont már nincs­­ különbség közöttük. A kórházi ágyon egyformán vi­selkedik a tanyáról érkezett téesztag és a nagyvárosi egyetemi tanár, csak — mint a főorvosasszony mondta —, az egyik legfeljebb lovakat hajt, a másik, atomokkal vi­askodik hallucinációiban. Mi juttatta idáig a különböző környezetben, más-más ér­telmi szinten élő, eltérő is­­kolázottságú embereket? -Er­re keresték a választ a kór­ház orvosai is. A szegedi­ kórház vonzás­körzetébe a megyének 250 ezer lakója tartozik. Mint­egy 150 ezren élnek közülük városban, a többiek falun és tanyán. A kisebb települése­ken lakók közül többen ke­rülnek­ mértéktelen alkohol­­fogyasztásuk miatt fekvőbe­teg-intézetbe,­­mint a városi­ak. Föltehetően a falvak, ta­nyák fejletlenebb szociális és kulturális adottságaihoz iga­zodnak az egészséget is ká­rosító életnormá­k. Nem le­het véletlen az sem, hogy nagyobb a faluban élő, 40 éven fölüli férfiak halálozá­sa is,­­mint a városiaké.­­A társadalmi beilleszkedé­si zavarokat kutató felméré­sek során a település­szerke­zet szerint csoportosított be­tegek életmódját vizsgálták az osztály orvosai. Az átla­gosan 41 éves betegek vallo­mása szerint a városiak 14, a falusiak 18, a tanyaiak 20 éves korukban kezdték­ a rendszeres italozást. (A fér­fiak általában 18, a nők 11 év alkoholizálás után jutnak először az elmeosztályra.) Nem igazolta ez a felmérés azt a feltételezést, hogy a társadalmi mobilitás, a lakó­hely változtatása okozná a­­ mértéktelen ivást: a fölvett betegeknek ugyanis 75 szá­zaléka­­ gyermekkora színhe­lyen él fölnőttként is. S hogy mennyi abszolút alkoholra átszámított ital folyik­­ le na­ponta a torkukon? A tanyán élők öntenek fipt leginkább a garatra 242 grammal, a falu­siak 226, a városban élők 175 grammot vallottak be — egyébként hihető mértéket. Újabb kutatások szerint a rendszeresen, hosszú éveken át fogyasztott, maradandó károsodást okozó adag fér­fiaknál napi 60, nőknél napi 20 gramm. (100 gramm , 1 liter bor). Figyelemre méltó a társa­dalom és a közösségek szem­pontjából, hogy a személyi­­ségteszt nem mutatott ki ér­tékelhető eltérést — akár a többi úgynevezett TBZ-vizs­­gálat esetében sem. Ez azt jelenti, hogy az okok első­sorban nem az egyéniségben, a jellemben, nem lelki vagy értelmi adottságokban kere­sendők. A főorvosnő szerint egye­dül az célravezető, ha az okok után kutató egészség­ügy — és a társadalom — az egyén környezetéből indul ki, abból a közegből, ahol az ember egyénisége kialakult, ahol megtanulta, elsajátítot­ta érték- és életrendjét, ahol lekopírozta az örömkeresés módozatait. Különösen a ki­sebb közösségekben él szá­mos megkövült szokás évti­zedeken, évszázadokon át. Ilyen lehet az ivás is, amit nem ítél el a sógor, koma, jó barát, a szomszéd­, hisz ő is azt teszi. Ilyenkor egysze­rűen nem is találni lelki seb­­zettséget, amelynek rovásá­ra írható­­ lenne az italozó életmód elkezdése. Az igény­telen, primitív életvitelnek ez eleinte szinte észrevétlen velejárója: a megbízható fi­zikai munkát végző ember hajnaltól késő estig tartós, közepes alkoholszintet bizto­sít magának, s ritkán válik botrányt okozó részeggé. Gyakran a józan társ is tév­eszme áldozata. Megesett, hogy a tanyán élő férfi­­ lezaj­lott delirium tremensze után a feleség is tagadta, hogy ez a kórkép alkoholos eredetű lenne, hiszen „nem iszik ez többet,­­mint más rendes em­ber”. Az egyéni életkörülmé­nyek, az életmód, a környe­zet megítélése mind nélkü­lözhetetlen a gyógyító orvos számára, hisz a gyökerekig kell látnia, ha eredménnyel kecsegtető munkát akar vé­gezni. Kinek-kinek csak testre szabott terápia hasz­nál. Ahogy Dobronovics fő­orvosnő mondja: Michelan­gelo ne széklábat faragjon, ha azt várjuk tőle, hogy ma­gára találjon. Az egészségügy képes meg­szüntetni a függőségi állapo­tot, a pszichózisokat, a kü­lönböző szövődményeket. De egyedül képtelen­­ megakadá­lyozni, hogy a szokások rab­ságába esett, elkeseredett ember egyetlen alternatívá­ja a részegség legyen, s egye­dül kevés ahhoz, hogy a gyó­gyultan távozó ember ne nyúljon ismét a pohár után. Az anonym alkoholisták szá­mos öngyógyító közössége, az alkohol­ellenes klubok ál­dásos tevékenysége mellett nem nélkülözhető a család, a munkahelyi közösség meg­ítélése, segítőkész támogatá­sa sem. Az igazi eredmény azon­ban az lenne, ha­­ mind töb­ben és mind többször innánk hűsítőt, „tüske” nélkül. Van erre hatásos, társadalmi re­cept? Ha olyan könnyű len­ne egyik napról a másikra szögre akasztani a rossz szo­kásokat! A társadalmi mére­tű örömszerzés értelmesebb, embert építő­­ módozatain azonban lehetne — kellene gondolkozni! Chikán Ágnes (Következik: önpusztítók) Sikeres esztendő A MÁV záhonyi üzemigazgatóságán az első félév be­­hozhatatlannak tűnt elmaradása ellenére — az eredeti költségkereten belül maradva — több területen jelentősen túlteljesítették a tervet. Az import- és tranzitforgalomban csaknem három szá­zalékkal szárnyalták túl a kitűzött célt. Több mint tízmil­lió tonna árut fogadtak a Szovjetunióból és továbbítottak rendeltetési helyére. Az exportforgalomban a tavalyi, csúcsnak vélt mennyiségnél hatszázezer tonnával több áru hagyta el a határt Záhonynál, s ennek ellenére érezhetően enyhült a korábbi vagonhiány. Az egyre nagyobb határforgalmi feladat teljesítésében nagy szerepe volt a napi követelményekhez alkalmazkodó munkaszervezésnek. Mindennek eredményeként a záhonyi üzemigazgatóság 110 millió forinttal teljesítette túl éves bevételi tervét, s ebből a tavalyinál összesen 9,5 millió forinttal több jöve­delemhez jutottak a vasutasok 3 Naptárfordító (Folytatás az 1. oldalról.) csodát ettünk — háromféle menü volt: vegyes sült Tisza raguval vagy bélszín, liba­májjal vagy ropogós malac. Persze mindegyikhez Tisza­­koktél, szegedi halsaláta, szilveszteri desszert. Ja, és éjfélkor páros debreceni. Mindenki szerint olcsó volt és nagyon finom. A han­gulat is megérte ... Régen volt ilyen jó szilveszterem, nem bántam meg. És — mert hallom, hogy többen vannak, nem tudom maga mosogat-e vagy se­m itthon és nem fogok mosogatni, ta­karítani! * Ami szintén szempont, nem is akármilyen. Mert a babona szerint az ember egész évben azt csinálja, amit január 1-jén. — Lehet, hogy én egy éven át csak telefonálni fo­gok? Hűha... * Éjfélig öten, utána négyen kapcsolgatták-nyomkodták a gombokat-billentyűket a Postaigazgatóság interköz­­pontjában. A szilveszteri te­lefonos jókívánságokat szin­te az ország egész területére közvetítették, sőt. Sokan hívták az éjjel Líbiát, Ka­nadát, Svédországot, Auszt­ráliát, Angliát, az Amerikai Egyesült Államokat, Görög­országot, a környező szo­cialista országokat, de volt Szíriába, Algériába is újévi üzenet. Békés és Csongrád megye beszélget e telefon­központon keresztül a világ­gal... * Megkérdeztük a nonstop szolgálatban levő megyei rendőri ügyeletet: történt-e komolyabb esetük az ünnep két napja alatt. Nagy örö­münkre szolgált, hogy „csen­des”, nyugodt szilveszte­­rü(n)k volt... A mentőket sem riasztották súlyosabb esetekhez többször, viszont az átlagost messze meghala­dó számban kisebb sérülé­sekhez, túlzott alkoholfo­gyasztásból eredő bajokhoz. Állandóan úton voltak... A városi orvosi ügyeletnek sok problémát okoztak a hamis hívások. Sajnos, ez nemcsak szilveszterkor van így, a fölöslegesen kirendelt orvost pedig súlyos esetektől von­ják el... Érdeklődtünk az ügyeletes állatorvosnál is: két sertés és egy kiskutyus volt minden, paciense­i az ünnep alatt. «­­ * A Volán­taxi ügyeletesei­től is érdeklődtünk: — Milyen volt a szilvesz­teréjszaka? — Hát elég kemény ... — Az útviszonyok? — Is. — A sok hívás? — Is. — És még ? — Hát, az utasokkal is sokszor kemény dolog volt együtt utazni. De hát bír­tuk. Ezért vagyunk. * Újév napján „hajnali” háromnegyed kilenc. A bu­szok befagyott oldalsó és hátsó ablakokkal sercegnek végig a hólatyakos Kiskör­úton. A villamosok három­négy utassal csikorognak el. Taxit ritkán látni. Az éj­szakát átmulatók utolsó csoportjai keresnek nyug­helyet vagy újabb kellemes társaságot az utcákon. A Hungáriánál vastag szerpen­­tinköteggel a nyakában alig húszéves srác kívánja min­den arrajárónak a lehető legtöbb boldogságot. A Kőolajkutató Vállalat szegedi üzemének ügyeletes csapatát most Tatár Attila vezeti. Már csak szolgálati autójának indítása közben érem utas. Az irányítóstáb vezérkara az ünnepi műsza­kokra két főre olvadt. Barta Andor szolgálatban van a központi épületben és a városkörnyéki olajmezőn, de Újvári Bélának, a Fábián­­sebestyéni 4-es kútnál, a múlt évről „itt maradt” for­­róvízkitörésen van bőven tennivalója. Keresik a lehet­séges jó megoldást ezen a napon is. Mennyire nehezíti a fúrá­sok dolgát a sűrű apró sze­mekben hulló hó? — Nem a hóval van most nekünk a legtöbb bajunk — feleli Tatár Attila a motor melegítése közben. — A fagy most több munkát ad. Ebben a mínusz 1—2 fokos, erősen párás időben a szelepek kör­nyékére jégréteg rakódik. Egy-egy műszakban fél óra telik el ennek az eltávolítá­sával minden berendezésen. A keményebb, száraz hideg nem okozna hasonló gondo­kat. Az ügyeletvezetőnek a leg­első napon is volt bőven lá­togatni valója. A vállalat ti­zenhét berendezése közül tíz az ünnepeket is teljes erővel végigdolgozta. Közel száz szegedi olajbányászt a fúrópad tövében talált az új esztendő. * A Tisza Volán fő-menet­­irányítója tegnap délelőtt Varga Mihály volt. Tőle elő­ször az útviszonyokról ér­deklődtünk. — Sem a városban, sem a helyközi járatoknál az olva­dó hó nem okozott különö­sebb fennakadást. Vala­mennyi meghirdetett jára­tunk rendben útjára indult. — A nagy mulatozások éj­szakája után szigorúbb-e a műszak előtti szondáztatás? — Minden nap alaposan megvizsgáljuk a pilótáink le­heletét. Erre nemcsak szon­dát, hanem különböző tesz­telőberendezéseket is hasz­nálunk. Akkor a gépkocsi­­vezetőink jelentkeznek mun­kára, a kezükbe adott készü­lék nem a hangjukra „kon­centrál”. Ma senkinél sem szólalt meg a jelző. — Elindult a teherforga­lom is? — Nem. Egyetlen teher­gépkocsink sem indult útnak január 1-én. Most rakodási szünet van. Csütörtökön már körülbelül fél kapacitás­sal dolgozunk. De nagyon sok vállalat az első csonka héten január 6-ig leltároz. Úgy, hogy a teherforgalom­ban az igazi évkezdet csak a következő hét hétfőjén lesz. * A Városgazdálkodási Vál­lalat hóeltakarító gépei már az új esztendő első napján munkába álltak. Délelőtt hét tolólappal és sós homokszóró­­val felszerelt tehergépkocsi és három járdatakarító-gép járta a várost. Dél körül be­széltünk telefonon Barta László ügyeletvezetővel. — Rövidesen leállítjuk a gépeinket, legalábbis néhány órára — tájékoztatott a hó­eltakarító munkák irányító­ja. Most nulla fok körül van a hőmérséklet, tehát olvad. A főutakkal már végeztünk. Jelenleg a „szépítgetés” a feladat. Nehéz eldönteni, hogy mikor szórjuk a sót. Nálunk este 6 órakor van műszakváltás. Akkor majd ismét körbejárjuk a várost. Ott dől el a következő mű­szak feladata. * A Szegedi Sütőipari Vál­lalat Tavasz utcai kenyér­gyárában az év első napjá­nak délelőttjén 11 órakor kezdtek dolgozni. Varasdiné Bartyik ■ Éva műszakvezető­­től először azt kérdeztük, hogy hol köszöntötte az új évet? — Családi körben nagyon jól sikerült éjszakánk volt. Persze, tévét is néztünk. A műsor tetszett is meg nem is. Ahogy ez ilyenkor álta­lában lenni szokott. — Hány órát sikerült aludnia? — Ötöt, de ez itt a mun­katársaim körében most re­kord hosszúságú időnek szá­mít. Mégis túlságosan korai­nak tűnt a mai dél körüli műszak kezdés. — Mennyit rendeltek az első munkanapra a boltok? — Megrendeléseink a hét­főn szokásosakra hasonlíta­nak. Kétszáz mázsa körüli normál és 100 mázsán felüli mennyiségű Sió kenyeret ké­szítünk a mai két műszak­ban. * Szeged legifjabb — 1986- ban született — állampolgá­rai közül a legidősebb min­­den bizonnyal Szabó Gábor. Tegnap hajnalban, 0 óra­ 50 perckor „látta meg” a Szü­lészeti és Nőgyógyászati Kli­nika lámpáit, édesanyja má­sodik gyermekeként. Anyu­kája, Szabóné Juhász Etelka adminisztrátor — ottjár­­tunkkor még kicsit fáradt­nak látszott, de boldognak is, mint ahogy valószínűleg nagyon örül édesapja, Szabó Miklós esztergályos is. Regős Éva Bőle István

Next