Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-02 / 51. szám

Ilétíő, 1987. március 2. Azt írja az újság, új ve­zérigazgatót választottak. Lelki megnyugvás kellett hozzá, hogy megpályázta az állást, megérdemli te­hát, hogy útravalóval lás­suk el. Igaz, senki nem kért meg rá, de mindenki­nek joga van üdvözölni új állásában az új vezérigaz­gatót. Hadd tegyem meg én is. Azt nem lehet mondani, hogy tiszta lappal indul, mert pénz helyett adóssá­gok vannak a lapon. Sok adósság. Az állam is veszí­tett gavallériájából, nem hajlandó zsebből kifizetni mások veszteségeit, elég törlesztenie saját tartozá­­sait is. Készüljön rá, mon­danám, hogy napról napra kell élnie vállalatának — és vele magának is —, de azt hiszem, fölösleges mon­danom, ezt ő is tudja. Av­val a közhangulattal is meg kell küzdenie, amit egyik munkatársa fogalma­zott meg: haladunk a rom­lás felé. Bizalmat kell ön­tenie megmaradt emberei­be, hogy egyáltalán dol­gozni tudjanak. Ha nem dolgoznak, ha nem rende­sen dolgoznak, a romlást megállítani se lehet, nem­hogy megfordítani. Ez lesz talán a legnehezebb lecke. A gyerek, ha lapostetejű panelban nőtt is föl, sze­ret rajzolni. Házat is sze­ret, sőt azt legjobban. Kö­rülötte az egész világ lapos, ő mégis nyeregtetős házat rajzol,, két ablakkal. Évti­zedek alatt bebizonyította minden építővállalatunk, hogy lapos tetőt nem tu­dunk csinálni, mert előbb­ Útravaló utóbb mind beázik, kérem adja föl a makacsságot hallgasson a gyereki inte­lemre, és olyan tetőt készít­senek, amelyikről lefolyik a víz. Ne röstellje, az Or­szággyűlés elnöke is azt mondta nemrég, az ősem­ber is fölfedezte már víznek ezt a tulajdonságát Legyen mindenben rugal­mas, a konokság csődhöz vezet. Rugalmasan követ­kezetes, ha ezt a két szót össze tudja illeszteni. A kor parancsa l­enne ez aszályban és heves esőben egyaránt érvényes. Sajnos, árulnia kell elő­ször a vállalat vagyonát hogy pénzhez jusson. Azt a palotát is, amit a szegedi szúrós nyelv a kékszakállú herceg várának nevezett el és amelyik már a hivatal­­építési tilalmak idején épült föl. Más színeket is raknak erre a házra. Ele­­fántos uralkodók díszhin­­taja volt olyan az elefánt hátán, mint ennek a ,,bal­­dachinja” a ház tetején Mivel neves illusztrál­tunk legutóbb a Káma Szutrába tett ilyen rajzot, ezt is elnevezték­ Káma Szutrának. Akármelyik ne­vezetet választjuk is, gő­gös korszakunk jelképe marad. Ne sajnálja tehát, de ne is kótyavetyélje el, ha kicsike kitartása is van még. Mindenesetre fogad­­ja meg, hogy ilyet akkor se épít, ha majd nagyon jól megy a vállalat sora. Most ugyan a lavór legfenekén vagyunk, amikor több állam már kikapaszkodott belőle, de egyszer mi is kint lehetünk a parton. Úgy hallottam, 1 fiatal még. Ne ringassa bele azonban magát abba a tév­hitbe, hogy ez az állás nyugdíjig tarthat. Most ta­nuljuk a vetésforgót, hoz­zá kell szoknia mindenki­nek. Kívánom azonban, sokkal vidámabban távoz­zon, mint­ ahogy elvállalta. Oldjon meg minden fel­adatot addig, amit a kor és munkatársai érdeke ír elő, de ne felejtse el azt se, hogy egy teljes nemzedék — dehogy egy, lehet, az több is! — belső békéjéért is felelős lesz, és egyik se takarékoskodik a szemre­hányással — talán a fele­lősségre vonással se­m, ha okot adna rá. Ha rám hallgat, semmi­képpen ne menjen el a ve­­tésforgó idején állami pénzen Kínába, mert kicsi az esélyünk rá, hogy a Nagy Fal rekonstrukciójá­nál szerepet játszhatunk. Elég lesz nekünk az ittho­ni kis falakat is állva tar­tanunk. Kanadába se men­jen el, mert az is messze van, bár meglehet, láthat ott olyat, amit itthon is jó lenne elterjeszteni. Szegé­nyek vagyunk, várjunk ve­le! Franciaországba se mennék el egyelőre, mert a tolmács olyan drága, két ember egész évi keresete nem tesz ki annyit. Erejét úgy is leköti az itthoni munka — ehhez kívánok sok sikert. H. D. Hiánycikk az olcsó cikk Ha a boltokból eltűnik va­lamilyen áru — lett légyen az tartós fogyasztási cikk avagy rövidebb élettartamra szóló termék — a vásárló ré­gi tapasztalatai okán él a gyanúperrel: az eltávolított portékát hamarosan viszont­látja, csakhogy megemelt árral. A vásárlói kosárba igen ritkán kerülő áruk esetében sokszor észre sem vesszük, hogy az év elején még 12 fo­rintos fűszerkeverék az év végére jó néhány forinttal több lett. Kivált megtévesz­tő a kép, ha ugyanazt a cso­koládét, gyümölcslevet, ször­pöt, konzervet (a sor végte­lenségig folytatható) amit korábban sötétkék csomago­lással láttak el, mára ciklá­menbe burkolják. A „csoma­golásváltozás költségvonzata címén" pedig nagyobb ös­­­szeg szerepel a fogyasztói ár felirat mellett. Burkoltan, nyíltan, de kúsznak felfelé az árak a központi áremelésektől sok­szor függetlenül is. Persze korántsem csak az élelmi­szerboltok polcain tapasztal­hatjuk ezt, hanem jószerével a kereskedelem valamennyi árudájában. Egy-egy apró módosítás, avagy a régi tar­talmat érintetlenül hagyó új név elég ahhoz, hogy egy gáztűzhely, egy mosógép, egy fürdőkád, egy szövet száz, ezer forintokkal legyen töb­bért adható. * A bútorfronton is ugyan­azok a mechanizmusok dol­goznak és lökik felfelé a vá­sárlói összegeket, amelyek nyomon kísérhetők a keres­kedelem más területein is. Legalábbis ezt látszanak iga­zolni a bútorpiacon megfi­gyelhető áreltérítési akciók, amelyekről Panka Márton­tól, a szegedi Domus igazga­tójától kértünk bővebb tájé­koztatást. A gyártó előtt két út áll. Ha az alapanyag, illetve im­portanyag áremelkedések miatt csak veszteséggel ké­pes bútort előállítani. Vagy törvényesen — az Országos Anyag- és Árhivatal engedé­lyével — hajtja végre a ter­melői áremelést, avagy befe­jezi a veszteséges bútor gyártását. A harmadik utat akkor választja, ha el akarja kerülni a törvényes árváltoz­tatással járó tortúrát Ekkor gyártmányfejlesztés címén új termékkel rukkol ki a piacon. Ezt a „vadonatúj” cikket aztán már a napi ár­folyamnak megfelelő össze­gért adhatja. Csakhogy a magyar bútoripar nemigen képes sokkal jobb minőségű, egészen más jellegű bútor elkészítésére. Magyarán: egy kaptafára dolgozik. Ha pél­dául változnak a díszítőele­mek, attól a bútor maga ko­rántsem lesz más vagy jobb. Tehát lényegében minden marad a régiben, pusztán a termék fantázianeve és az ára változik. Ezt hívják bur­kolt áremelésnek. Mit tehet a kereskedő, je­len esetben a Domus válla­lat a felfelé térítés ellen? Számtalan esetben nem fo­gadja el az emelt termelői árat, tehát nem veszi meg a gyártótól, mert nem óhajt­ja már tovább srófolni a vá­sárlói árat. A védekezés má­sik módja, ha eladja a rak­tárban levő árut, de aztán nem rendel vagy csak na­gyon keveset, így tiltakoz­ván a felemelt ár ellen. * Ma még újkeletű dolog, amely szintén az áremelések irányába húz: a boltok jöve­delemérdekeltsége. Nemré­giben került kezembe egy e témával kapcsolatos jelen­tés: a kereskedelmi felügye­lőség vizsgálata, amely a ruházati termékek árváltoz­tatásait tanulmányozta. Nem véletlen, hogy a ruhakeres­kedelem háza táján néztek szét az erre hivatottak, hi­szen az e területen jellemző szabadár formának is „kö­szönhetően" az elmúlt évben a kereskedelem eme ágában volt a legnagyobb az árnö­vekedés. Mert hát mit is tehet a ke­reskedő, aki úgymond jöve­delemérdekelt? Takarékos­kodhat a költségekkel; meg­próbálhat engedményt kicsi­karni a szállítóktól; emelhe­ti a fogyasztói árakat. Az esetek döntő többségében az utóbbi megoldást választják. Mérlegelés, különösebb in­doklás nélkül térítették el a nagykereskedelmi (irányha­­szonkulccsal) m­egállapított árakat 5—30 százalékos mér­tékig, függetlenül attól, hogy listáján szereplő termékről napi cikkről, az olcsó áruk avagy a szerényebb jövedel­műek számára nélkülözhe­tetlen árucikkről volt-e szó A növekvő önállóság, az üzletvezetők árképzési joga és lehetősége aztán oda ve­zet, hogy elfogy az olcsó áru, illetve az alacsonyabb ös­­­szegért kapható ruhák vá­lasztéka szűkül. A jövedelemérdekeltségi üzletek, azaz a szocialista vállalatokon belüli vállalko­zások eddig jószerével nega­tív tapasztalatokat hoztak. E vállalkozási forma úgy lát­szik megfeledkezik arról, hogy a vásárló is jövedelem­érdekeltségű. Kalocsai Katalin Festékek árának változása A festékgyártó és -forgal­mazó vállalatok (szövetkeze­tek) tájékoztatják vásárlói­kat, hogy március 2-ától — a külföldi alapanyagok devi­za árváltozása miatt — egyes festékipari termékek fogyasztói ára módosul emelkedik, illetve csökken. Trinát 11,8 százalékkal, a Ti­­latex 17 százalékkal, a Disz­perzit 18,6 százalékkal drá­gul, míg a Neolux hígítók ára 6,6 százalékkal, a Nitro­­lakkoké 13,8 százalékkal, a Celloxin hígítóé 21,8 száza­lékkal csökken. A fogyasztói árak módosulása a festékek árszínvonalát összességé­ben, mintegy 7 százalékkal növeli. Negyven tehén Szent teheneink nekünk is vannak. Annyira lecsökkent a számuk, maholnap védett állattá nyilvánítják őket. Ta­lán egyetlen porcikája sincs, amit fölhasználni ne tud­nánk. Még a csontjából is főhet jó leves, bár egyre rit­kábban fő, mert egy tétel­ben egyszerűbb elszállítani a takarmánygyárba, mint ki­lónként kiméregetni. Több­ször fölröppent ugyan már olyan kósza hír, hogy itt is, ott is föltalálták a műtehén­két, amelyik laboratóriumi körülmények között képes tejet adni, de minden hír elvándorolt a legendák kö­zé. Tehén nélkül még min­dig nincsen tejünk — ha a néhány kecskét meg a bir­kát nem számítjuk ide —, de a tehén se ad úgy, hogy satuba szorítjuk, és kipré­seljük belőle, örvendetesen emelkednek ugyan évről év­re a nagyüzemben fejt át­lagok, de mindenki tudja, az otthon tartott tehén többet ad. Talán azért, mert an­­­nyira hozzászokott az em­berhez, hogy a jó szóért is tejjel fizet. A vakarásért is. Hatalmas bátorság Domaszékre, tanyára köl­tözött a Szilágyi család Sze­gedről. Megvette a Kotogán­­kocsmát, istállót épített, tejházat is tisztes távolság­ba, kaszáló-, betakarító- és szállítógépeket is vett, és szerződést kötött a szövetke­zettel. Úgy szólt­­ az alku, hogy­­ a­ szövetkezet ad ne­kik tartásra negyven te­henet, a tej ára mind az övék marad, a borjakat is eladhatják, a közös gazda­ságnak viszont az a haszna, hogy a kedvezőtlen termő­helyi adottságokért járó té­rítést, kiegészítve még más támogatásokkal, ő kapja. Hatalmas bátorság kell egy vállalkozás beindításá­hoz. Lépten-nyomon beszé­lünk arról is, hogy a tehén­tartás ráfizetéses, többe ke­rül, mint amennyit a tej behoz, illetve, ha semmi ha­szon nincsen rajta, már az is veszteség. Azt szoktuk mondani, nem nagy baj, ha egy vállalkozás megbukik, éppen azért találták ki, hogy kirostálódjanak, akik nem oda valók. Csakhogy Szilá­­gyiékról a legádázabb el­lenségük se mondhatná, hogy felületesen végzik mun­kájukat. Az asszony valami­kor szakács volt, férje la­boratóriumban dolgozott, fi­uk a lakatosságot tanulta ki, menyük pedig — akár­milyen furcsa is hallani — ápolónő volt, és most mind a négyen tehenészeti vállal­kozók. Korán kelnek, későn fekszenek, reggel és este fej­nek, almosnak, takarítanak, etetnek, és takarmányra, gondoskodnak. Sokan fin­torognak, ha leírom, pedig így van: a fiatalasszony tol­ja ki talicskán a trágyát az istállóból, előtte azon­ban villánként szedi össze. Higgye el, aki még velünk tart, sajnálhatja az egész­ségügy, hogy nem tudta megtartani, mert kedves tisztességes, munkabíró és dolgozni szerető asszony. Kinga Aki látott már közelről te­henet, első pillantásra meg tudja állapítani, nagy istál­lóból vagy kicsiből szárma­zik-e. A nagyból valóra va­lósággal rákövesedett már a trágya, cafatokban törede­zik le róla, a kicsik lakója viszont ápolt, mintha na­ponta fürösztötték volna. Szilágyiék mind a negyven tehene ilyen. Az istálló bel­ső sarkában dolgozik a me­nyecske, és az innensőben bődül el az egyik tehén. Hangjáról megismeri, és szól neki: — Kinga! Mi a baj, Kin­ga? Párbeszéd lesz belőle, Kinga — már ide is betör­nek az új nevek? — meg­­riszálja magát, megint bőg egy kicsikét, és megint jön rá válasz * bentről. Lehet, hogy ebből a beszélgetésből is tej lesz. Amikor átvették őket, igen keveset fejtek, most viszont lehagynak min­den nagyüzemi telepet. Igaz, takarmányból is a legjobbat kapják. A gyerek is tudja, semmiből semmi nem lesz, a tej leginkább takarmányból van, és hajtóerőként dol­gozik a gondoskodás, a si­­mogatás, a becézgetés és a beszélgetés. Messzire jutunk eredeti szándékunktól, ha vissza nem kanyarodunk. A fejés önmagában ráfizetéses min­denhol, a borjúnak meg ép­pen most nincsen ára, Szi­lágyi Károlyék tehát be­csukhatnák a boltot. A jó­zan ész azt diktálja, ami nem hozza meg a hasznát, azt nem­ szabad csinálni. Több százezer forint kelle­ne azonban ahhoz is, hogy abbahagyják, mert akkora adósságot voltak kénytele­nek csinálni eddig, azonnal perre mennének a követelők. Sajnos, ahhoz is sok kelle­ne, hogy folytassák. Akár­merre lépnek, veremben ta­lálják magukat. Hacsak nem ad át valamit a központi tá­mogatásból a szövetkezet magának a vállalkozó ter­melőnek. Nyugdíj előtt Papíron öt-ötezer forint az idősebb házaspár havi bére, és háromezer-ötszáz fejen­ként a fiataloké. Mondhat­nánk, semmit nem számít, úgyis annyit fizetnek ma­guknak, amennyi megmarad de ez se olyan egyszerű. Nyugdíj előtt állnak az idő­sebbek, a nyugdíjat pedig ebből a kicsike pénzből szá­mítják majd. Megkérdeztem egy nagyüzemi illetékest, azt mondta, náluk nyolc-tízezer forint alatt meg se szólal, aki állást keres. Mondhat­nánk azt is, ne kotorássza­nak egymás zsebében a szerződő felek, ne kívánjon el egyik a másik haszná­ból semmit, de százával-ez­­rével tudok példát rá, hogy a nagyobb szerződő fél meg­osztja a különböző címen kapott támogatásokat, és fe­lét átengedi a vállalkozó­nak. Elmentünk tehát a szövetkezet vezetőihez, egy­részt azért, hogy a másik ol­dalról is tiszta képet kap­junk, másrészt azért, hogy segítsünk kiegyenesíteni a gubancokat. Meglepő vála­szokat kaptunk. Mindenki a lehető legna­gyobb elismeréssel szólt a családról. Jóravalóságukat nemcsak a tehén érzi meg, de az ember is. Igaz, itt nem értik, hogy annyi pénz­ből miért nem lehet kijönni, de elismerik, soha nem vizs­gálták meg tételesen a ki­adásokat. Az lehet —mond­ta egyikük —, hogy kevés rá a tej ára, de akkor azt kéne szorgalmaznunk, hogy adjon érte az állam még többet. Kiderült, az állam szemében még mindig a nagyüzemi tehén a kedve­sebb, hajlandó kettő kilenc­­vennel többet fizetni min­den liter tejért, bár meges­het, hogy­ azt is akkora cse­csemő issza meg, mint ezt. Nem vállaltuk a szorgalma­zást, mert minden emelés­nek egyenes következménye lenne, hogy a boltban is föl­emelik az árát, attól pedig az Isten őrizzen meg min­ket. Alig van valami, ami­nek nem ment följebb az ára, csak a bérek nem moz­dulnak befagyasztott álla­potukban. Emberileg sajnál­juk őket, mondták először, de nem tehetünk semmit. Azt legföljebb, hogy csök­kentsék az állományt, amíg gazdaságos nem lesz, de jó­zan ésszel számolva az adós­ságokat, föltehetően mind a negyvenet „csökkenteni” ké­ne. Megígérték viszont, hogy szakértők bevonásával ap­róra kiszámítják majd, mi mennyibe kerül, mert való­ban nem tudják. Másnap az elnök is meg­erősítette azt a véleményt, hogy szívükkel-lelkükkel gondozzák állataikat Szilá­gyiék. Arról is tájékoztatott bennünket, hogy komoly ös­­­szeget juttatott a családnak, hogy átmeneti nehézségeiket leküzdhessék. Horváth Dezső Tehenész az egész család Farost padlólemez Különleges követelmé­nyeknek megfelelő autóbusz­padlólapok sorozatgyártását kezdték meg az ország egyetlen farostlemezgyárá­ban, Mohácson. Az üzemben előállított nagy teherbírású farostlemez padlókat előző­leg több éves „nyúzópróbá­nak” vetették alá a Buda­pesti Közlekedési Vállalat egyik legzsúfoltabb buszjá­ratán, a tizenkettesen. Az impregnált lapok jól viselték a vizsgáztatást, s a siker nyomán a BKV ez évre öt­ezer kilométernyit rendelt belőlük a felújítandó autó­buszokhoz 3 Tubusprogram a konzervgyárban A Szegedi Konzergyárban­ véget ért a téli halászléké­­szítési szezon, melynek eredményeként hamarosan 130 tonna dobozos és tubu­sos készítményt adnak át a kereskedelemnek. A tubuskészítmények gyártása fontos része a vál­lalat idei gyártmányszerke­­zet-korszerűsítési prog­ramjának: a halászlével együtt ugyanis már tízféle árucikket, köztük paprikás, köményes, szegfűborsos és más húskrémet, sűrített pa­radicsomot, pritaminpapri­­ka-pürét töltenek tubusba. Az idén 12 millió tubust töl­tenek meg a különleges íze­sítésű, fűszerezésű élelmisze­rekkel, hatszor annyit, mint tavaly. A gyártási feltételek megteremtésére svéd gyárt­mányú automata töltőgépet helyeztek üzembe. Ezentúl mikroszámítógép vezérli a termelést, s feltárja a hiba­forrásokat is. A 4,7 millió forint értékű berendezésért paradicsom készítmények­kel fizet a vállalat

Next