Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
2 Magyar-indiai tárgyalások : Új-Delhi (MTI) A hivatalos indiai látogatáson tartózkodó Várkonyi Péter külügyminisztert hétfőn Új-Delhiben fogadta Ramaszvami Venkataraman köztársasági elnök és Sankar Dajal Sarma alelnök. Az udvariassági látogatáson jelen volt Oláh József, Magyarország új-delhi nagykövete is. A magyar diplomácia vezetőjének hétfői programja koszorúzással kezdődött az indiai történelem kiemelkedő személyisége, Mahatma Gandhi hamvasztási emlékhelyénél. Utána megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. Várkonyi Péter először négyszemközt találkozott Natvar Szingh külügyi államminiszterrel, majd szakértők jelenlétében folytatták megbeszélésüket. A tárgyalások egyik témakörét a kétoldalú kapcsolatok képezték: a két ország viszonyát vitás politikai ügyek nem terhelik, a figyelem tehát az együttműködésnek kölcsönös érdekeltségen nyugvó bővítésére irányult. Egyetértés volt abban, hogy biztosítani kell a magas szintű személyi politikai érintkezések folyamatosságát. Mindkét fél hangsúlyozott fontosságot tulajdonított a gazdaságikereskedelmi együttműködés elmélyítésének, megelégedettséggel állapítva meg, hogy tavaly a magyar—indiai árucsere-forgalom értéke átlépte a százmillió dolláros szintet. Az érintett nemzetközi és regionális témák sorában szó volt az általános biztonsági kérdésekről, a kelet—nyugati viszonyrendszerről, az afganisztáni és a kambodzsai rendezéssel összefüggő fejleményekről. Közösen osztott vélemény volt, hogy a regionális válsággócokat — amelyek megoldásában India aktív szerepet vállal — tárgyalások útján kell elsimítani. Az indiai fél tájékoztatót adott a szomszéd országokhoz fűződő kapcsolatairól. A külügyi tárgyalások után Várkonyi Péter hivatalában felkereste Krisna Csandra Pant hadügyminisztert. A hagyományosan baráti magyar—indiai viszony hőfokát jól jelzi, hogy a helyi sajtóban élénk érdeklődés övezi a külügyminiszteri látogatást. Például a kormányzó Indiai Nemzeti Kongresszus (I.) Párt lapja, a National Herald — ritka gesztusként — két teljes oldalas összeállítást közölt hazánkról vasárnapi számában. Jó néhány újság ismertette azt az interjút, amelyet Várkonyi Péter adott a PTI hírügynökségnek, a Link c. folyóirat pedig méltató cikkben mutatta be Magyarország nemzetközi tevékenységét. rendbontások AZERHAJDZSANBAN Zavargások voltak az azerbajdzsáni Szumgajt városában február 28-án. A jelentés szerint huligánok egy csoportja provokálta ezeket a zavargásokat, a garázda és erőszakos cselekményeket. Intézkedéseket foganatosítottak a városban az élet normalizálása, a fegyelem és a közrend biztosítása érdekében. A hatóságok vizsgálatot folytatnak az ügyben., MAGAS RANGÚ AFGÁN VENDÉG BUDAPESTEN Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására hétfőn hazánkba érkezett Szaid Amanuddin Amin, az Afganisztáni Köztársaság első miniszterelnök-helyettese és az általa vezetett gazdaságikereskedelmi delegáció. A nap folyamán Marjai József és Szaid Amin, valamint a két fél szakértői és vállalati képviselői megkezdték tárgyalásaikat. KÜLÜGYI TITKÁROK TANÁCSKOZÁSA Szocialista országok testvérpártjainak külügyi kérdésekkel foglalkozó titkárai kezdtek hétfőn tanácskozást Havannában. Az eszmecserét Raúl Castro, a Kubai KP KB másodtitkára nyitotta meg. A havannai értekezleten 12 kommunista és munkáspárt küldöttsége vesz részt. Az MSZMP delegációját Szűrös Mátyás, a KB titkára vezeti. GORBACSOV JUGOSZLÁVIÁBA LÁTOGAT Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a jugoszláv államelnökség és a JKSZ Központi Bizottságának meghívására március közepén hivatalos, baráti látogatást tesz Jugoszláviában — közölték hétfőn Belgrádban. SEVARDNADZE—VAKIS TALÁLKOZÓ A Szovjetunió és Afganisztán eltökélt szándéka az, hogy az ENSZ-közvetítéssel folyó afganisztáni—pakisztáni tárgyalások március 2-án Genfben kezdődő újabb fordulóján végleges megegyezés szülessék, és így hozzá lehessen kezdeni az afganisztáni konfliktus felszámolásának gyakorlati intézkedéseihez — hangsúlyozta Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, és Abdul Vakil, az Afgán Népi Demokratikus Párt KB PB tagja, Afganisztán külügyminisztere. Vakil és Sevardnadze hétfőn találkozott Moszkvában, ahol az afgán politikus úton Genfbe megállt. HUSZONHÁRMAK BÉCSI KONZULTÁCIÓJA A Varsói Szerződés és a NATO huszonhárom tagállamának képviselői hétfőn Bécsben ismét megbeszélést tartottak, amelyen folytatták az európai hagyományos fegyverzet, és fegyveres erők csökkentéséről tartandó tárgyalások mandátumának kidolgozását. IRANI rakétatámadás Iráni rakéták csapódtak be hétfőn Bagdadban — jelentették be az iraki fővárosban. A közlemény szerint a három föld—föld rakéta célpontja a bagdadi rádió és televízió, illetve két katonai központ volt. Berija letartóztatásáról Az Izvesztyija heti képes melléklete, a Negyeija, legfrissebb számában megszólaltatja Ivan Zub nyugalmazott vezérőrnagyot, az esemény egyetlen élő résztvevőjét. A tábornok által elmondottak csak részben egyeznek azzal, amit Burlackij Hruscsov elmondása alapján megírt. A tábornok elmondta, hogy 1953-ban, a nyaralójában hívta fel adjuntánsa, s közölte, hogy Nyikolaj Bulganyin honvédelmi miniszter hivatja, ő (Zub) akkor a moszkvai légvédelmi katonai körzet politikai törzsének vezetője volt. A miniszter fogadószobájában Batyickij, Bariszov és Moszkalenko tábornokkal, valamint Moszkalenko segédtisztjével, Jufejev alezredessel találkozott. A miniszter megkérdezte Zubot, hogy kész-e a kormány egy fontos megbízását teljesíteni? Ő a szolgálati szabályzat értelmében válaszolt. Ivan Zub feltételezi, hogy Nyikita Hruscsov, aki még a háború idejéből jól ismerte Kirill Moszkalenkót, az akkori helyőrségparancsnokot kérte fel Berija letartóztatására. A Kreml Borovickaja kapujában Bulganyin és Zsukov sötétüveges gépkocsijaiban jutottak át a kiválasztott tisztek, majd a gyanú elterelése végett úgy beszéltek róluk, mint akik a honvédelmi miniszter kíséretében érkeztek a tanácskozásra. A szünetben Bulganyin és Hruscsov odament hozzájuk és elmagyarázták a feladatot. Amikor a csengő megszólalt, három párban, három különböző ajtón át léptek a terembe. Malenkov már jelenlétükben ismertette az ügy lényegét, majd szavazásra tette fel a kérdést: ki van Berija letartóztatása mellett? Mindenki fölemelte a kezét. Georgij Zsukov (akkor a honvédelmi miniszter első helyettese) odalépett a még mozdulatlanul ülő Berijához, és rászólt: Kezeket fel, le van tartóztatva! A tábornok elmondta, hogy felkészültek Berija bármilyen váratlan cselekedetére, de a letartóztatott valószínűleg fel sem fogta a helyzet komolyságát. A hat tiszt kíséretében egy másik szobába vezették. Hogyan tartóztatták le Lavrentyij Beriját, Sztálin nagyhatalmú belügyminiszterét? A kérdés különösen foglalkoztatja a szovjet közvéleményt, amióta terjedelmes cikkben foglalkozott vele a Komszomolszkaja Pravda, majd Fjodor Burlackij írt róla a Lityeraturnaja Gazeta hasábjain. A Zub által elmondottakat erősítette meg Andrej Malenkov, a volt kormányfő fia, aki elmondta, hogy Berija Hruscsovot és Bulganyint biztatta a hatalom átvételére. Valószínűleg azért, mert mindketten befolyásos posztot foglaltak el a kormányban és az SZKP Központi Bizottságának. Berija azonban elszámolta magát, mert Bulganyin is, Hruscsov is mindent elmondott Malenkovnak. Beszámolójuk elegendő okot adott a rendkívüli intézkedésekre. Berijét meghívták a Politikai Bizottság következő ülésére. Nyilvánvalóan nem tudta, miről esik ott majd szó. Georgij Malenkov az ülésen a következő kérdést intézte Berijához: Lavrentyij, te államcsínyt akartál végrehajtani, milyen módon? Az elmondottakkal ellentétben Burlackij — Hruscsovra hivatkozva — a következőképpen írta meg a történetet: Berija késett a Politikai Bizottság üléséről. A többiek már attól tartottak, hogy valamit megneszelt, de megérkezett az elmaradhatatlan aktatáskával. Leült, és megkérdezte, hogy milyen kérdés szerepel ma a napirenden? Miért ült össze a PB ilyen váratlanul? Hruscsov lábával meglökte Malenkovot és odasúgta: nyisd meg az ülést, és adj nekem szót. Malenkov elsápadt, a száját sem tudta kinyitni. Ekkor Hruscsov maga ugrott fel: „A napirenden egy kérdés szerepel, Berijának, az imperializmus ügynökének pártellenes szakadás előidézését célzó tevékenysége. A javaslat: kizárni őt az elnökségből, a Központi Bizottságból, a pártból, és katonai bíróság elé állítani. Ki van mellette?” Hruscsov elsőként emelte fel a kezét. Ivan Zub tábornok elmondta, hogy Berija a letartóztatása idején mindenáron igyekezett elvonni őrzői figyelmét, és a telefonhoz jutni. Ez azonban nem sikerült. Az ellene felhozott vádakat nem ismerte el. Tizenegy napon át éhségsztrájkot folytatott de őrzői mindent elkövettek azért, hogy a tárgyalásig életben tartsák. Kiderült, hogy még 1919-ben Azerbajdzsánban az ellenforradalmi kormánynak az angol titkosszolgálattal kapcsolatban álló elhárító ügynökévé vált, majd egy év múlva együttműködött a grúziai mensevik kormány titkosszolgálatával. A kérdés csak az, tudott-e erről Sztálin? A Nyegyelja megírja, hogy Berija népbiztossá történt kinevezésével kapcsolatban sok legenda él. A lap emlékeztet arra, hogy karrierje akkor ívelt meredeken magasba, amikor a Rica-tónál megmentette az ott üdülő Sztálint egy merénylettől. A lap utal rá, hogy feltehetően megrendezett színjátékról volt szó. A lap megszólaltatja Szergej Hruscsovot, a volt első titkár fiát, aki szerint Berijának semmi emberi sem volt szent. Glafira Bljuher, Bljuher marsall özvegye elmondta, hogy az ő kihallgatását személyesen Berija vezette. Igor Saposnyikov nyugalmazott altábornagy, Borisz Saposnyikov marsall fia hangsúlyozta, hogy a háború idején az egész szovjet nép egyetlen gondolata az ellenség megsemmisítése volt. Mint mondotta, el sem tudja képzelni, hogyan vett magán apja erőt azt követően, hogy egyik közeli rokonukat Berija parancsára letartóztatták. Hja Sztarinov nyugalmazott ezredes, Berija egy meghiúsult tervéről beszélt. Elmondta: Voronov tüzérségi főmarsall eltávolításához Nora Csegodajevát, a Voronovval Spanyolországban egykor együtt dolgozó tolmácsnőt akarták felhasználni tanúként. Csegodajeva azonban inkább vállalta a börtönt, ahonnan csak Sztálin halála után szabadult. Maja Konyeva, Konyev marsallnak, a Berija felett ítélkező bíróság elnökének lánya nem titkolta: apja gyűlölte Beriját. Kedd, 1988. március 1 SZOT-állásfoglalás A magyar szakszervezeti mozgalom történelmi útja, tagsága támogatásából származó politikai ereje bizonyítja, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom olyan társadalmi tényező, amely történelmi, politikai folyamatokat formált és formál. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy munkáját meghatározott társadalmi-gazdasági körülmények között végzi, ezért a realitásokkal mindenkor számolnia kell. Mindemellett arról sem mondhat le, hogy működésének korlátait újra és újra legyőzve, munkájához új feltételeket teremtsen, felelősen kinyilvánított szándékai, törekvései megvalósításához a tagság támogatásában rejlő erőre támaszkodjék. A SZOT elnöksége tudja, hogy a szakszervezeti szervek munkájával szemben megerősödött a tagság jogos kritikája. Ennek a bírálatnak az indokait részben a mozgalom tevékenységén kívüli okokban kell keresni. A szakszervezetek ismerik a tagság jogos igényeit és fáradoznak a legtöbb áldozatot hozó munkások és értelmiségiek, pályakezdők, nagycsaládosok, nyugdíjasok terheinek a könnyítésén, ha ennek anyagi feltételeit a stabilizáció nehézségeivel küzdő gazdaság nem is tudja biztosítani. Mindez nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy a szakszervezetek némák maradnának, hiszen ismerik a legalapvetőbb problémákat, feszültségeket, és van véleményük azok lehetséges megoldásáról. Ez azonban számos területen nem jár kielégítő eredménnyel, ezért teljes mértékig érthető, hogy tagságunk jelentős része keresi érdekvédelmi-érdekképviseleti munkánk javításához a mainál jobb szervezeti kereteket, feltételeket és számos területen változásokat sürget. Emiatt keresik egyre erőteljesebben több szakma, foglalkozás képviselői is szakmai érdekeik jobb kifejezésének a szakszervezeti mozgalom keretein belüli lehetőségeit. A SZOT elnöksége ezeket a törekvéseket helyesli és támogatja, ebben a szellemben foglalt állást a szakszervezetek legutóbbi kongresszusa. Ezért ismételten leszögezi álláspontját: nyitott minden jószándékú, a szakszervezetek munkájának eredményességét javító szervezeti, és a munka tartalmát, felfogását jobbító törekvésekre, és messzemenően támogatja az ágazatiiparági szakszervezetek ilyen irányú kezdeményezéseit is. Támogatja az egyes szakszervezeteken belüli erőteljesebb szakmai-szakmacsoportos szerveződéseket, tagozatokat, önálló szervezeti formák, keretek létrehozását illetve az erre irányuló szándékokat. Lehetségesnek tartja, hogy az egyes szakmai-ágazati szakszervezetek keretében szerveződő tagozatok, vagy más szervezeti formák egymással a szakmai-ágazati kereteken túlmenő, szakmaközi érdekképviseleti kapcsolatokat létesítsenek. Az elnökség indokoltnak tartja, hogy az alapszervezeteken belül is legyen lehetőség az azonos érdekű csoportok törekvéseinek szervezett kifejezésére. A legutóbbi időkben új jelenségekkel is találkoztunk, és ez tette szükségessé a SZOT elnöksége állásfoglalásának megjelentetését. Egy szűk csoport a szakszervezetek egységének megbontására, a mozgalmon kívüli szervezetek létrehozására irányuló szándékát fejezte ki. Egyes személyek, csoportok a kétségkívül fennálló problémákat — amelyek megoldása érdekében a szakszervezetek is több ízben felléptek — arra használják ki, hogy sanda politikai szándékoktól sem mentes megfontolásból a gazdaság, a politikai intézményrendszer működésében fellelhető valamennyi konfliktus miatt a szakszervezeteket ültessék a vádlottak padjára. A SZOT elnöksége mind a tagságtól, mind a közvéleménytől igényli munkájának tárgyilagos megítélését, beleértve a jogos bírálatot is. Ugyanakkor határozottan visszautasítja az alaptalan hangulatkeltést, és elutasítja azok szándékát, akik a szakszervezeti mozgalommal szembenálló szervezetek létrehozására tesznek kísérletet. A SZOT elnökségének meggyőződése, hogy a fentiekben kifejtett álláspontját a tagság túlnyomó többsége támogatja. Ez a bizalom arra kötelez, hogy a szakszervezeti mozgalom még felelősségteljesebben vegyen részt a gazdasági és a politikai intézményrendszer gyorsabb ütemű fejlesztésében, a tagság érdekeinek szolgálatában, s még határozottabban álljunk ki megteremtett értékeink lekicsinyítése, semmibevétele ellen. Csak egy önmagát becsülő nemzet képes a gondokból kilábalni, jövőjét biztonsággal kimunkálni. A SZOT elnöksége hazánk jövőjéért érzett felelősséggel dolgozik a mozgalom értékeinek megőrzéséért, az ország gyarapításáért, a szervezett dolgozók érdekeinek védelméért. Ez év február 19-én ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A közzétett állásfoglalás a beérkezett információk szerint, széles körben alapvetően pozitív visszhangot váltott ki. Mindaz, ami az árakkal, a foglalkoztatási problémák kezelésével, érdekvédelmi munkánk erősítésével, a szakszervezetek tevékenységének tartalmi, szervezeti megújulásával kapcsolatban megfogalmazódott, találkozik a tagság többségének helyeslésével. A tagság igényli és támogatja az ágazati szakszervezetek és a SZOT felelős álláspontját, fellépését a dolgozók széles rétegeinek élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben, érdekeinek határozott védelmében. Tudatában van annak, hogy a jelenlegi helyzetben az ország társadalmi-politikai tényezőinek közös erövel, együttes cselekvéssel kell hozzájárulni társadalmi-gazdasági problémáink megoldásához.