Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
1988. október 1., szombat Jegybanki hitelek kamatai Az utóbbi hónapokban a pénzpiacon — a jegybanki refinanszírozási hitelek kamatainak változatlan szintje ellenére — jelentősen emelkedtek a hitelkamatok. Ezért a Magyar Nemzeti Bank — a pénzpiaci egyensúly előmozdítása érdekében — október 1-jével 2 százalékkal emeli egyes jegybanki hitelek kamatát. A folyószámlahitel jelenlegi 11 százalékos kamata 13 százalékra nő, és a sávos kamatok is ugyanilyen mértékben emelkednek. A hosszú lejáratú jegybanki hiteleknél a 12 százalékos kamat 14 százalékra nő. A váltó használatának előmozdítása érdekében nem módosul a váltó-viszontleszámítolási kamatláb és a speciális (például exporthoz kapcsolódó) hitelek kamata, beleértve az állami költségvetésnek nyújtott kölcsönök kamatát is. Minthogy a szabadon elhelyezett betétek kamatai — a piaci változásokat is figyelembe véve — alacsonyak, a jegybank a lekötési időtől függően, 3—5 százalékkal emeli e betétek kamatait. Ennek megfelelően az MNB október 1-jétől a szabadon elhelyezett betétek után három hónapos lekötés esetén évi 8 százalék, 6 hónap után 9 százalék, 9 hónap után 10 százalék, egyéves lekötésnél 12 százalék, kétéves lekötésnél 13,5 százalék kamatot fizet. A kamatemelés várhatóan csökkenti a jegybanki hitelek iránti keresletet, és ez elősegíti általános egyensúlyi célkitűzéseink megvalósítását. (MTI) Magyar-finn tárgyalások Budapesten tartotta ülését szeptember 25. és 30. között a magyar—finn mezőgazdasági élelmiszer-ipari és erdészeti munkacsoport. A küldöttség, Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár és Reino Uroren finn mező- és erdőgazdasági államtitkár vezetésével megvitatták a gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit. Megállapították: a közvetlen vállalati kapcsolatok kibontakoztatásában nagy tartalékok vannak. A Vegyes vállalat Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter fogadta Hans Rausingot, a Tetra Park nemzetközi élelmiszer-ipari csomagolóeszköz gyártó konszern elnökét. A Tetra Park több mint kétmilliárd forintos beruházást igénylő vegyes vállalat magyarországi alapításáról tárgyal. A vegyes vállalat elsősorban folyékony élelmiszerek töltésére alkalmas, világszínvonalú csomagolóanyagokat kíván gyártani, s a felhasználók számára műszaki segítséget, töltőgépeket biztosít A vállalatot a szüksége gépekkel és technológiával 1. konszern látja el. Elnökségi ülés Az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvénytervezeteket 52 — megyei, városi és községi szintű — vitakörben beszélték meg. Ezek összegzésére került sor tegnap a Hazafias Népfront megyei elnökségének ülésén. Nagy István az elnökség nevében köszönetét fejezte ki a jogászoknak és a közreműködőknek, valamint a szegedi és a megyei napilap, tévé, rádió, újságíróinak, hogy a vitát nyilvánossá tették. Végül az elnökség megyei cigánytanács megalakításáról határozott. fW Ősz és reménysugár megye közgazdászai és a gazdasági kérdések iránt érdeklődök az elmúlt években megszokhatták, hogy októberben, őszi közgazdasági napok címen, előadások, viták, könyvbemutatók sorozata kerül megrendezésre. Így lesz ez idén is. A nyitóelőadás október 4-én, kedden lesz, az MTESZ székházában. Bartha Ferenc, az MNB elnöke a vállalati stratégia és a szocialista piacgazdaság összefüggéseiről fog előadást tartani. A megyei közgazdasági napokat nem véletlenül rendezzük éppen októberben. Az elmúlt években, a rendezvénysorozat sajátos funkciói folytán, ez az időszak volt az optimális. Egy olyan gazdasági mechanizmusban, ahol a tervutasításos rendszert felváltotta a direkt irányítás központi szabályozókra és kézi vezérlésre alapozott változata, az év vége az izgalommal teli várakozások, az információéhség időszaka a gazdálkodók számára. Ezért volt szerencsés az elmúlt években októberre tenni a közgazdasági napokat. A döntés-előkészítési procedúra utolsó szakaszában megismerkedhettünk a következő évi gazdaságpolitikai elképzelések kontúrjaival, betekintést kaptunk az új szabályozókba, esetleg az intézményrendszer — többnyire szintén januártól esedékes — változásaiba. A szakemberek tehát mindenekelőtt hasznos információkat nyertek, de a beleszólás, vagy a szabályozóalku illúzióját, is átélhették rendezvényeinken. Tényleges igény éltette tehát a közgazdasági napokat. Ezt bizonyította a rendezőket sikerélményekre jogosító nagy érdeklődés. Nyilvánvaló azonban, hogy most másra, pontosabban szólva, másra is igény van. Kétségtelen tény, hogy az idén is hasznos lesz a rövid távra szóló, a jövő évi gazdálkodási feltételeket meghatározó, központi döntésekről megalapozott információkat és „füleseket” feldolgozni. Az év vége felé haladva, a gazdálkodók most is úgy várják az új szabályozókat, mint a totózók vasárnap este a helyes tipposzlopot. (Hasonlóak a beleszólás és a nyeremény esélyei is.) Az ilyenfajta igény ma is természetes módon jelentkezik, hiszen a gazdaság állami irányításának rendszere lényegileg nem változott az elmúlt évben sem. A piacgazdaság irányába mutató bizonytalan, felemás intézkedések és spontán események hatását rendre keresztezi az egyre fokozódó költségvetési terror A vállalatok számára így ma is fontosabb a „szabályozókutatás”, mint a piackutatás. A mechanizmusban bekövetkezett változások összhatása azért mutatja szükségszerűen a megmerevedés jegyeit, mert a gazdaságpolitikai prioritások sem változtak az elmúlt, sorsdöntőnek tartott hónapokban. Óriási az elmúlt évtizedekben a csőd irányába felgyorsított gazdasági szerelvény ereje, s bár az egy éve szolgálatot teljesítő kormány őszintének tűnő elszántsággal próbálja megállítani, egyelőre lassítani sem sikerült. A szerelvény egy olyan kényszerpályán robog, amelyen nincs váltó. Pályát kéne váltani, de ehhez előbb meg kell állítani a szerelvényt, és — bármilyen keserves dolog is — vissza is kell tolni. A mostani kényszerpályát a torz gazdasági szerkezettel, egy béna és bénító tulajdoni rendszerrel, egy szerencsétlenül importált politikai berendezkedéssel lehet leglényegretörőbben jellemezni. Egyre nyilvánvalóbb, hogy egy ilyen pályán a túlélést célzó, egyre kétségbeesettebb és egyre reménytelenebb kísérletek csakis a költségvetési elvonások növelése, a fogyasztás radikális csökkentése, a szociális biztonság végletes leépítése, újabb és újabb hitelek felvétele formájában realizálódhatnak. Ha a gazdaság ilyen pályán mozog, hiába látják be a döntéshozók, hogy az adórendszer teljesítményeket tart vissza — a túlélés érdekében kénytelenek az adókat még tovább emelni. Hiába látják be, hogy az oktatás, a tudomány, a művelődés jelenlegi finanszírozása tragédiához vezet — nincs más lehetőségük, mint még tovább csökkenteni a „támogatást” Folytathatnánk a kényszerlépések felsorolását. E kényszerpályáról való letérésnek tehát a gazdasági szerkezet és a tulajdoni rendszer radikális átalakítása az egyedüli módja, de ezek feltételezik a politikai berendezkedés lényeges változásait. Ezek nélkül veszteségforrásaink gazdaságtalan termelés, ésszerűtlen beruházások, felesleges, sőt káros intézmények formájában tovább működnek. A közgazdászok és a gazdaság iránt érdeklődők zöme számára egy ilyen szituációban nem az a fő kérdés, hogy milyenek lesznek a jövő évi szabályozók. Valódi sorskérdések érdemi megközelítéseit várják. Használható támpontokat, amelyek segítik az eligazodást, vagy legalább az útkeresést ebben a lényegét tekintve egyértelmű és világos, de részleteit, szakmai vonatkozásait tekintve szinte kiismerhetetlenül bonyolult helyzetben joggal várják azt, hogy szakemberként és egyre inkább öntudatára ébredt állampolgárként rendezvényeinken is hallathassák szavukat. S minden bizonnyal várnak valami reménysugarat, valami biztatót is. Nem ígérik, a közgazdasági napok rendezői, hogy e várakozások mindegyikének meg tudnak felelni. A program összeállítása során igyekeztünk figyelembe venni ezeket ez igényeket. Kérjük, hogy az érdeklődők törekvéseinket méltányolják, és tiszteljék meg részvételükkel rendezvényeinket. Előadásainkon, vitáinkon a közgazdasági, szakmai megközelítések dominálnak, de igyekszünk elkerülni a szakbarbárság csapdáját. Reméljük, hogy a rendezvények szakmai megalapozottsága kirekeszti mind a buta dogmatizmust és az indokolatlan hatalomféltő reflexeket, mind pedig az ellenkező előjelű, éretlen handabandázást. Várunk minden érdeklődőt, különösen pedig az aktív résztvevőket! Czagány László, a Magyar Közgazdasági Társaság megyei intézőbizottságának tagja 3 A viták eredménye Közismert, hogy Szeged kommunistái az országban elsők között döntöttek úgy: a megújulás helyi tennivalóit városi pártértekezleten határozzák meg. A tanácskozás dokumentumtervezetét széles körű előkészítés után bocsátotta vitára a városi pártbizottság, s most, egy héttel a nagy érdeklődéssel várt értekezlet előtt arról kérdeztük Schmidt Józsefet, a városi pártbizottság titkárát — milyen politikai hangulatban folytak az elemzések, mennyire tekinthető aktívnak a szegedi párttagság. — Mielőtt rátérnék a konkrét kérdésre, szólni szeretnék arról, hogy bár a nyilvános vitákat augusztus végétől a dokumentum nyilvánosságra hozatalától számíthatjuk, az összegzés kialakítása, a nézetek egyeztetése már jóval korábban elkezdődött. Előbb az egyes osztályok állították össze a tervezet vázlatát, majd többször megtárgyalta a végrehajtó bizottság, s a pártbizottság is. E tanácskozásokon született az a döntés is: ki kell kérnünk a legszélesebb nyilvánosság véleményét, hogy valamennyi hasznosítható javaslat beépülhessen a dokumentumba. A vita végül is három szálon futott az elmúlt hetekben Pártbizottságunk tizenöt tanácskozást szervezett, amelyek során a munkások képviselői mellett elmondták véleményüket a felsőoktatásban dolgozók, a kutatók, pedagógusok, műszaki értelmiségiek, községi vezetők, közművelődési dolgozók. KISZ- esek. a sajtó vezető munkatársai, Szeged jeles közéleti személyiségei, a Hazafias Népfront aktivistái, s megvitatták a dokumentumtervezetet pártonkívüliekkel is. A városi fórumok mellett az üzemi, intézményi pártszervezetek nagy többsége is megtárgyalta a vitaanyagot, s a hozzánk eljuttatott közel száz jegyzőkönyvből kiderül: minden réteg nagy aktivitással, őszintén és kritikusan mondott véleményt. Szólnék egy új kezdeményezésünkről — fogadónapokat tartottunk a pártbizottságon azzal a céllal, hogy ott is feljegyezhessük a hozzánk fordulók véleményét. Nos, talán a kezdeményezés újszerűsége miatt, netán azért, mert saját munkahelyén is mindenki szót kaphatott, e fórum nem vált tömegessé, mindössze húsz párttag szóbeli, illetve írásos véleményét összegezhettük. A tanácskozások hangulatát pedig így jellemezhetném röviden: a mai társadalmi, politikai helyzetből adódóan mindenhol a problémaérzékenység dominált, a felvetések kritikusak voltak, s ittott indulatos hangulatot is tapasztalhattunk. A különböző rétegére valószínűleg más-más fejezetre helyezték a hangsúlyt, de alighanem volt olyan része a dokumentumtervezetnek, amely munkahelytől, kortól, foglalkozástól függetlenül minden vitázót véleményalkotásra késztetett... — Ha az általános véleményeket összegezzük, talán azzal kell kezdeni, hogy minden fórumon pozitívan értékelték a pártértekezlet összehívásának tényét, valamint azt, hogy a dokumentum végleges kialakítása a széles nyilvánosság bevonásával történik. E nézetazonosság mellett azonban tartalmi kérdésekben már a legszélsőségesebb vélemények jelentkeztek, így például az elemző részt sokan jónak, kritikusnak, vitára alkalmasnak minősítették, míg mások azt mondták: nem felel meg a mai kor követelményeinek, mert leltárszerű, túl sokat markol, de nem fordít kellő hangsúlyt a részletekre. Érdekes volt a gazdasággal foglalkozó rész megítélése. Egyesek szerint alaposabb elemzésre van szükség mások viszont a leírtakat is túl soknak tartják kimondva: ne vállaljon ennyit magára a párt a gazdaság ügyeiből, inkább arról dolgozzon ki stratégiát, hogyan viszonyuljanak az alsóbb szintű pártszervek a változó irányításhoz, az új gazdasági szabályozókhoz. A dokumentum feladatokat összegző részét általában gyengébbnek ítélték a vitákban résztvevők, mint az elemző fejezetet. Túl általánosnak találták, s úgy vélték sokan — nem ad olyan módszerbeli javaslatokat, amelyek segítenék a pártszervezeteket a konkrét tennivalók végrehajtása során. Elhangzott ilyen vélemény is: nem tükrözi az új gondolkodást. Míg a végletes vélemény így hangzott: talán nem is akar a pártbizottság új módon gondolkodni? Erős volt az a vonal, amely a fő irányok megjelölését kérte keretjelleggel, s hogy szóljon azokról a konkrét feladatokról, amelyekben új álláspontot kell kialakítania a pártbizottságnak. — Az általános értékelés után szóljunk a részletekről is: arról, milyen konkrét területeket vitattak legtöbben az elmúlt hetek során. — E sort kezdhetem az erkölcsi, etikai problémák felvetésével. Az utóbbi időben felszínre került ügyek miatt is fogalmazódottak ilyen vélemények: olyan viszonyokat kell teremteni amelyek lehetetlenné teszik a visszaéléseket, s garantálják azt, hogy a párt időben s kellő eréllyel lép fel az elítélhető magatartású vezetőkkel szemben. A törvénysértést elkövetőket, erkölcsi normákat sértőket, hatalommal visszaélőket felelősségre kell vonni, ügyüket nyilvánosságra hozni, mert enélkül nem állítható vissza a vezetés hitele, a politika iránt megrendült bizalom — mondták sokan a vitákon. Másik, sokat vitatott téma volt az ifjúságpolitikai rész. A kérés pedig így hangzott: dolgozzuk ki részletesebben, s helyi feladatmeghatározással egészüljön ki. E pontnál is kiderült, sokan túlértékelik a városi pártbizottság lehetőségeit, s olyat is számonkérnek, amelyet nem vállalhat magára egy területi pártbizottság. Így például az ifjúságpolitika ellentmondásai éppúgy országos döntéseket igényelne, mint mondjuk az adórendszer, az oktatáspolitika vagy a nyugdíjasok helyzete — hogy csak néhány konkrétumot említsek a felvetések közül. Tovább folytatva a sort: sokan hiányolták a környezetvédelem és a sport helyzetének elemzését, s legalább ennyien mondtak véleményt a pártapparátusról, a párttestületek munkájáról is. Ez utóbbi témakörben éles bírálatok is elhangoztak, így például túl nagynak tartják sokan az apparátus létszámát, s hatalmát. Az igények pedig így foglalhatók össze: kisebb, jobban felkészült és irányított, szolgáló apparátus kell, amely a testületek döntéseit csak előkészíti, s a feladatok végrehajtását szervezi. A testületekről szólva pedig ilyen bírálatokat jegyezhettünk fel: nem ismert eléggé a munkájuk, elégtelennek tartják az erről szóló nyilvánosságot, keveset tudnak egyes vezetők tevékenységéről, a vitákban képviselt álláspontjáról, s kevés információt kap a tagság a döntésekről is. — Ennyi felvetés után alighanem alaposan át kellett fogalmazni a dokumentumtervezetét ... — Valóban így van. Az elemző rész tömörebb lett, s bizonyos tekintetben alaposabb is. Ahol lehetett a gondok okait is felvillantottuk a ténymegállapítás mellett. Nagyobb súlyt kapott a várospolitika, az ifjúság problémája, s még erőteljesebb a pártmunkával foglalkozó fejezet A dokumentumtervezet feladati része két szempontból is lényegesen változott. Az egyik: középpontba kerültek a pártbizottság feladatai. az, milyen irányban és módon kell az egyes területekkel foglalkozni, s hogyan lássa el saját tennivalóit. A másik: a konkrét feladatokat egy külön pontban foglaltuk össze. Itt többek közt ez olvasható: a pártmárka társadalmasításának lehetőségei, az apparátus létszáma, teendői, szervezeti és működési rendje... a nyilvánosság bővítése, a politikai információs rendszer javítása ... várospolitikai, gazdaságfejlesztési, foglalkoztatás; és környezetvédelmi koncepció kialakítása... a választásokkal összefüggő politikai feladatok... az ifjúság körében végzett politikai munka feladatai. — Ha már szóba került ismét az ifjúság, hadd kérdezzem meg: mi a véleménye arról, hogy a városi pártértekezlethez kapcsolódva tüntetést szervez a KISZ a tanácskozás előestéjén, a reformpárti küldötteket támogatva, valós megújulás mellett kiálló tanácskozást követelve. Mindenképp el kell fogadnunk azt a tényt, hogy mai megváltozott világunkban a politizálás új formái alakulnak ki, netán már elfeledett módszerekkel élnek egyes csoportok véleményük hangsúlyozása érdekében. Szerintem ezeket a próbálkozásokat támogatnunk kell. S ez különösen igaz a KISZ- esek kezdeményezésére, hiszen ha azt akarjuk, hogy a haladó reformokat támogató irányzat kerüljön fölénybe, az utcai politizálás eszközeivel is élni kell. A pártértekezlettől egyébként az idősebbek is reformgondolkodást várnak el, azt, hogy ez a tanácskozás ne egy korszakot lezáró vita legyen, hanem olyan fórum, amely az újfajta politizálás kibontakozását segíti. Bátyi Zoltán Beszélgetés Schmidt Józseffel, a városi pártbizottság titkárával Változások a Kiszöv élén Az Ipari Szövetkezetek Csongrád Megyei Szövetségének küldöttközgyűlése még június elején döntött arról, hogy a jövőben társadalmi elnök vezetésével működjön tovább a szövetség. Akkor Pálmai Antal, a Medikémia Kisszövetkezet elnöke kapott bizalmat a küldöttektől. Időközben — július 29-én — a Kiszöv elnöksége a szövetség titkárát is kinevezte, aki Keveváry József, az ipari szövetkezetek párttitkára lett. Tegnap, pénteken délelőtt a Kiszöv-székházban megtartott elnökségi ülés keretében került sor a két új tisztségviselő beiktatására. Szeptember 30-án ugyanis Horváth Jánosnak, aki 15 éven át vezette a szövetséget, és most, nyugállományba vonul, mandátuma lejárt