Délmagyarország, 1999. július (89. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-17 / 165. szám

6 Fesztiválnyár • Éttermek és halászcsár­dák - Alabárdos étterem (Oskola u. 13., 420-914); Bounty Pub (Stefánia 4., 423-233); Bolond étterem (Széchenyi tér 13., 420- 435); John Bull Pub (Orosz­lán u. 6., 484-217); Royal étterem (Kölcsey u. 1-3., 475-275); Roosevelt téri ha­lászcsárda (Roosevelt tér 12-14., 424-111); Öreg Kő­­rössy halászkert vendéglő (Felső Tisza-part 1., 479- 155); Kiskőrössy halászcsár­da (Felső Tisza-part 336., 495-480); Fehértói halász­­csárda (Budapesti út 161. km után, 461-044); „Csepp a tengerben” halászcsárda (Szamos u. 4., 478-520); Aranylabda étterem (Budai Nagy Antal u. 27., 495-400); Blues kert pub és étterem (Fő fasor 14., 432-183); Gö­dör étterem (Tisza Lajos krt. 103., 420-130); Mix szerb étterem (Makai út 218., 405- 170); HB Bajor söröző és étterem (Deák Ferenc u. 4., 420-934); Aranykorona étterem (Victor Hugo u. 6., 425- 704); Vendéglő a régi hídhoz (Oskola u. 4., 420- 910); Fa-Villa vendéglő (Külterület 47/B., 474-156); Anno étterem (7-es főút, Ta­nya 53-57., 20/ 268-751); Doppel Adler Osztrák-Ma­gyar étterem (Sóhordó u. 18., 426-436); • Cukrászdák - Virág cuk­rászda (Klauzál tér 1., 420- 459); Kis Virág cukrászda (Kelemen u. 8.­, 425-040); Z Nagy cukrászda (Dugonics tér 2., 420-110, illetve Jó­zsef A. sgt. 24., 324-510); Palánk fagylaltozó (Oskola u. 1., 420-732); • Szállodák, panziók -Forrás Hotel (Szent-Györ­­gyi A. u. 16-24., 430-822); Royal Hotel (Kölcsey u. 1—3., 475-275); Hungária Szálloda (Maros u. 1., 480- 580); Alfa Hotel (Csemegi u. 4., 424-400); Tisza Hotel (Wesselényi u. 8., 478-278); Mátrix Hotel (Zárda u. 8., 426- 866); Petró Hotel (Kál­­lay A. u. 6-10, 431-428); Napfény Szálloda (Dorozs­mai u. 2., 421-800); Família panzió (Szentháromság u. 71., 441-802); Kastély pan­zió (Algyői út 142., 480- 637); Kata panzió (Bolyai u. 15., 311-258); Marika pan­zió (Nyíl u. 45., 443-861); Mátyás panzió (Dobó u. 47., 445-164). „A fegyveres testületek megteremtésének nehézsé­geit, fájdalmait sejteti a sok kincstári katonai nad­rág és öltöny. Az egyiket diszkréten egy téglával menőre koptatott farmer takarja, farzsebén vadító szöveggel: „Déltex”. A felirattól elbűvölten hat­van forintot kiguberáló hosszúhajú fiatalembernek ezúton üzenjük: a dél an­golul South és a szövegnek semmi köze Texashoz, an­nál inkább a Délmagyar­országi Textilnagykeres­kedelmi Vállalathoz. ” Pünkösti Árpád, 1970. július //. • Jakab Tamás ismét musicalszerepben Balu, a nagy tanár Hél Balu! - kiabálnak rá az utcán. Na, megjött Balu! - fogadják a ha­jón, a tiszai úszóházon, ahol naponta megfordul, ha csak egy órára is. Be­lenéz az újságokba, du­mál egy kicsit. Míg nem kezdődik a próba. Ja­kab Tamást mindenki is­meri a városban. És so­kan szeretik. Most azért „baluzzák", mert A dzsungel könyvében ezt a szerepet kapta. A legújabb színházi elis­merést, az idén először ki­osztott Dömötör-díjat úgy adják, hogy megszavaztatják a színházba járókat. A sza­vazatgyűjtés szezonjában jártunk, amikor kénytelen voltam felfigyelni egy mife­lénk ritka jelenségre: renge­tegen, a legkülönfélébb em­berek­­ drukkoltak. Jakab Tamásnak. A nyilvánosság sze­replőinek megítélésében az illető teljesítménye mellett meghatározó szerepet játszik valami nehezen körülírható dolog. Jobb híján úgy nevez­zük: a személynek szóló szimpátia. Jakab Tamás színművész körül mindig érezhető volt egy megfogha­tatlan háló, ami sok ember rokonszenvéből és sokak szeretetéből szövődött. Azt is lehetne tehát mondani: szerencsés ember. Tényleg? „Egy híján húsz éve va­gyok színpadon. Eljátszhat­tam a világirodalom sok-sok jó szerepét. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nem talá­lom az indítékot. Nem tud­tam, mi a fene inspirálhatna. Mi az, ami meg tud győzni engem arról, hogy érdemes teljes odaadással színész­­kednem. Ha valaki nem tud­ná, ez azt jelenti, ha igazán jól akarod csinálni - és ilyen szempontból mindegy, mi­lyen a végeredmény -, akkor naponta kifacsarod magad, elhasználod az összes testi­lelki energiádat. Belehalsz, föltámadsz. Ha bírsz. De nem akarok én ezen lelkizni, tény, hogy minden jel arra mutatott: elfáradtam. Vagy eluntam. Nincs az a mester­ség, amit rengeteg év után ne tudna megunni az ember, csak nem mindenki vallja be.” Hosszú évek apró karak­terszerepei és epizódfigurái után az elmúlt színházi sze­zonban végre abszolút fősze­repet kapott. A Kabaré Kon­­feransziéja profi volt, mégis egyéni. Könnyed és mély és színes és súlyos. Mindenki örült. „Nem voltam teljesen biz­tos benne, megér-e ennyi energiát ez az egész... Már­mint: színésznek lenni. Csak azt tudtam, döntenem kell: váltok, valami mást csinálok, vagy összeszedem magam, a felszínre jövök, veszek egy nagy levegőt és a tőlem tel­hető legjobbat igyekszem produkálni. Olyan sokan voltak körülöttem, akik ez utóbbit akarták! Sokat segí­tettek a barátaim. És vala­hogy a csillagzataim is összeálltak. ” Ahogy ezt mondja, kicsit kínosan mosolyog. Elszé­gyellem magam. Tényleg, vajon mennyi ideig tart majd ez az újságíróknál? Ez a ,ja­­kabtamásmegújulás-szö­­veg”? A faggatózás a fordu­latról? Az együttérzésnek ál­cázott vájka? Talán itt az ideje pontot tenni és „beletörődni”: Jakab Tamás jó színész. És erős ember. De a legjobb, aho­gyan hátrakapja a fejét, ami­kor meghallja: Hé, Balu! Van a mozdulatban valami kisfiús kíváncsiság. És ez, bizony mondom, nagy do­log. Sulyok Erzsébet „Na, elég pengés?" (Fotó: Miskolczi Róbert) • Arcok a Szegedi Nyári Tárlat albumából A kristály fényében A tűzzománc legfőbb éltető eleme a fény és a fényváltozás. A zománc megköveteli maga szám­ra a fényt, hogy aztán megsokszorozva adja vissza. Papp György grafikus és festőművész, a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola tanára is egykori díjazottja a Sze­gedi Nyári Tárlatoknak, így a szombaton nyíló kiállításon az a tűzzo­mánc képei is láthatók. Nézzen körül, mielőtt be­szélgetünk. A műhely falán ezek a tanítványaim képei. Sok év termése. Készítői kö­zött vannak már nagymamák is. Annak idején festéssel kezdtem. A hódmezővásár­helyi őszi Tárlatokra és kiál­lításokra először nagyméretű olajképeket festettem a 60-as évekbeli vásárhelyi realizmus szellemi bűvkörében. Aztán, mint minden kezdő, kerestem tovább saját stílusom. Arra jöttem rá, hogy a magyar né­pi képzőművészeti kultúr­­kincs, a népművészeti motí­vumrendszer, a népdalok, a népballadák olyan ívű szelle­mi tartalékok, amit nem lehet nélkülözni. Bartók és Kodály példája is ösztönzött arra, hogy mint ők a zenében, a képzőművészetben is kell és lehet ezzel foglakozni. Fele­ségem, aki zenetanár felfe­deztette velem a dallamok mögötti letisztult szövegfor­mákat, amelyek mint a ka­vics csiszolódtak évszázado­kon keresztül. Megéreztem, a népművészetből eredeztetett paraszti bumfordiság, a sima, egyszerű formák a linómet­szetben fejezhetők ki legin­kább. Mégis kerestem tovább a megújulást. A kecskeméti tűzzománctelep mesterei ve­zettek rá, hogy a tűzzománc közel áll a lino technikához. Ráadásul a tűz, az égetés fo­lyamata az egésznek újabb szellemi izgalmat adott. Szá­momra most ez az összeför­­hetetlen műfaj, amely anya­gában örök. Miért veszem magam körbe fiatalokkal és mit jelent nekem a tanítás? Igen, jól hallotta. Megkaptam az Apáczai-díjat, a legmagas­abbat, amit pedagógus kap­hatott. De az ember ne a díja­it számolgassa. Ebből szá­momra csak egy a fontos, hogy még nem kényszerül­tem eladni magam. Számom­ra ez jelenti a tanítást. A fia­talok, ha körbevesznek, szak­mailag és szellemileg kar­bantartanak. Odaállok az áll­vány elé, és megmutatom: látjátok, ezt én így csinálom, így maradhat kortalan az em­ber. És ha mégis megkérde­zik a koromat, elég annyit el­árulni, mit ért el az ember, és szerinte az egészből mennyit ért. Hogy mit viszek a nyári tárlatra? Két legújabb képe­met. Az egyik kedvencem a Szegedi Ikarus. A téma abból az időből való, amikor még repültem. Sok mindent jól csinálni nagyon nehéz­, így választanom kellett a repülés és a képzőművészet között. Megmaradt viszont a pers­pektíva. Kedvenceim a ma­darak. Vitorlázó repülős ko­romban találkoztam a le­vegőben velük. Együtt száll­tam a sasokkal, gólyákkal a Tisza fölött. Szegedi Ikarus­­ jelenti azt is, hogy aki készí­tette a képet, már ízig-vérig ide való. Másik képem egy összecsukható hármas oltár. A kapuőrzők. A felfejthető titkokat őrzik a kapuk. És a becsukott kapu, ha mögötte titok rejlik, mindig őrzőt kí­ván. Ezeket a titkokat azon­ban nem beszéli ki az ember. A titkokat, amiket kapuk rej­tenek, meg kell fejteni. Látja, ezek itt a tűzzománcozás kel­lékei. Csipeszek, fogók kar­colótű, tégelyekben kristály és festékanyagok. Most ren­det rakok a tűzzománc tábor után, nemrég mentek el a fia­talok. A 36 fokos kánikulá­ban begyújtottuk a 800 fokos égetőkemencét és dolgoz­tunk. J. Mező Éva SZOMBAT, 1999. JÚL. A dzsungel könyv • Gyere bátran, Maugli! A whiskysnek is si­ken* (Németh György karikatúrája) Dómdixie • Munkatársunktól Ismét a dixiezene ked­velőit várják ma 20.30 órá­tól a szabadtéri színpadon. A koncert házigazdái, a Molnár Dixieland Band, a Benkó Dixieland Band és a Hot Jazz Band mellett két francia fúvós is bei­uy* zik: Daniel Barda harst* és Daniel Huck alt SZ** nos. Az estet hagyom­án­yan „örömzene” zárja, s a fellépő zenészek egy mutatják be tudásuk­­át. K1 1 szabadtéri történetei A későn jövő A szabadtéri történe­tében gyakran tűzték már műsorra A cigány­bárót. Sándor János története az 1972-es előadásra emlékszik vissza. Rendre megesett ab­ban az évben, hogy a tenorista elkésett a pró­bákról. A főpróba is je­lentős csúszással indult. Már mindenki a helyén volt és türelmetlenke­dett. A zenekar a zene­kari árokban, a kórus a színpad mögött tette a megjegyzéseket. Sza­latsy István karn^s megkopogtatta pálcsl^, val a pulpitust: u, — Uraim, hölgyi­ j­ csendet kérek! Többen felszóltak ^ ki a zenekari árokból * — Karmester úr! mégis csak lehet hogy itt üljünk enn­él és nincs itt az énekes'■ Szalatsy halálos folj­galommal intette őket: Jj — Uraim és hölgyek be kell lássuk, hog­a egy későn érő típus. ^ J. M« »j Introductory for Program s j e Summer evenings in the yard of the Public Baths July 19, Monday, 20:30 p.m. Emőd-Török-Eisemann: The Outraged Husband (mu­sical comedy) • Open-air Performances in Szeged July 22, 23 and 24 at 20:30 p.m. Johann Strauss: The Gipsy Baron (operetta) # Anna’s Day Bath Festival from July 24, Saturday, 10:00 a.m. to July 25, Sun­day, 24:00 Locations: The spas of Ligetfürdő, Sziksósfürdő and Gyógyfürdő • Telephone numb«1) public interest: Police: 107 Fire Brigade: 105 p Ambulance: 104 it Tourinform Bureau^ 509 > Ticket-office of the1 i Air Theater: 47l't& 471-466 SZERZŐDÉSEK, OKIRATOK. LEVELEK HITELES F0RD]l*fc Szeged, József Attila sgt. 67/A. Telefon: 48l

Next