Delta, 1971 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
és a rengeteg különféle vírus ellen közös védőoltást ma még elképzelni sem tudunk. A víruskutatás a nátha leküzdésében egyelőre nem sok gyakorlati eredménnyel kecsegtet, de annál fontosabb adatokat tár fel az influenzáról. Napjainkban ez az egyetlen fertőző betegség, amely még mindig világjárványokat okoz. Évekig alig hallat magáról, mintha erejét veszítette volna, hogy azután — némiképpen módosult alakban — újra kimutassa a foga fehérjét. Mi a titka ennek a váltakozó hevességű csatának az ember és a járványok között? A magyarázat az influenza vírusában rejlik, amelynek „választéka” távolról sem hasonlítható a náthavírusok tömegéhez. Három alaptípusa van (A, B, C) s közülük az A és annak néhány változata okozza a világjárványokat. (Az 1940-ben felfedezett B típus egy-egy zárt közösségen, pl. diákotthonon belüli ún. helyi járványokért felelős és viszonylag tartós védettséget hagy maga után. Az 1949 óta ismert C típus kisgyermekeket betegít meg, járványt nem idéz elő és egész életre szóló védettséget okoz. Az újkori történelem legemlékezetesebb influenza világjárványa 1918/19-ben 20 millió halottat követelt. (Az akkor véget ért X. világháború áldozatainak száma 12 millió volt.) A hadviselő országok eltitkolták kiindulási helyét s egyik fő gócpontja után kapta a spanyolnátha nevet. Okozóját, az első — A betűvel jelölt — influenza vírust csak sokkal később, 1932-ben fedezték fel, az akkor már viszonylag fejlett kutatási módszerekkel. Korábbi bűneit visszamenőleg, a „spanyolt” átvészelt emberek vérében talált ellenanyagokkal bizonyították rá. Ereje fokozatosan gyengült, egyre többen váltak védetté ellene, míg azután 1946-ban módosult formában támadt az emberiségre. Ez volt az A1 vírus, amelyet 1956—57-ben az A2 követett. Utóbbi első nagy járványát — kiindulási helyéről — ázsiai influenzának nevezték. Az A2 tovább változott, de új betűjelet nem kapott; utóbb kiderült, hogy Kínából került Hong Kongba, hogy ott 1968-ban kirobbantsa a honkongi járványt. Ez két télen keresztül veszélyeztette a világ népeit és most első ízben remélhetjük, hogy — legalábbis Európában — nélküle múlt el a tél. Az influenzát, persze, nemcsak kórokozója különbözteti meg a náthától, hanem tünetei, lefolyása is. Jellemző rá a hirtelen kezdet, magas lázzal, általában a nátha mindenféle jele nélkül. A beteg közérzete rendkívül rossz, nagymértékben levert, izom- és végtagfájdalmai vannak, fáj a feje. Felső légutainak nyálkahártyái „belövelltek”, tehát színük jellegzetesen megváltozik, de a náthajellegű hurutos tünetek legfeljebb a betegség későbbi szakaszában alakulnak ki. (A „spanyolnátha” elnevezés ezekre a későbbi jelekre utalt.) Szövődménymentes esetben, a járvány súlyosságától és az egyéntől függően a betegség 2—5 napig tart — írta még 1965-ben a kérdést tárgyaló szakkönyv. Ahogyan azonban az influenza ví- AZ INFLUENZAVÍRUS TÍPUSAI és az A vírus változatai a védekezést kiváltó antigén-tartalmukban különböznek. Az A, B és C csupán nukleinsav-tartalmában tér el egymástól. Az A, ezenkívül egyféle, az A2 kétféle antigént tartalmaz a vírus burkolatában is MAGYAR KUTATÓK FELVÉTELÉN néhány, burkolatától megfosztott vírus nukleinsava „természetben” is látható az elektronmikroszkóp alatt. (Lovas Béla felvétele) 22