Delta, 1974 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
A SZÍNVAKOK GYÓGYÍTÁSA A szovjet vasutak egészségügyi intézetében hosszú idő óta tanulmányozzák a színvakság problémáját és gyógyításának lehetőiségeit Babkin professzor vezetésével. Kutatásaik ered-ménye az a néhány évvel ezelőtt kifejlesztett egyszerű szerkezet, amellyel áthidalható a járművezetők színvaksága. E „varázsüvegen” — a szélvédőre illesztett különleges üveglapon át — ragyogó fehérként látják a járművezetők a közlekedési lámpák zöld jelzését. A fehér fény azt jelenti a járművezető számára, hogy elindulhat. Ha a fehér fény eltűnik, meg kell állnia. Az intézet vizsgálatai szerint a színvakság gyógyítható is — főként korai szakaszában, jóllehet sok időt és fáradságot vesz igénybe a kezelés. Elsősorban a szem színérzékenységét növelő gyógyszereket adnak a betegnek, továbbá olyan könyvet, amelynek 25 színes lapja az egyes színeknek a leghalványabbtól a legsötétebbig terjedő árnyalatait tartalmazza. A betegek fokozatosan megtanulják a színek megkülönböztetését. Rabkin professzor megállapítása szerint azok a betegek, akik kezdetben csak kilenc színt ismertek fel, néhány hónapi gyakorlás után biztosan felismertek 19 színt. Mágneses kontrasztanyagok A gyomor-bél rendszer megröntgenezése előtt meglehetősen nagy mennyiségű báriumszulfát röntgen-kontrasztanyagot kell innia a betegnek. Amerikai kutatók most teljesen ártalmatlan ferromágneses kontrasztanyagot dolgoztak ki, például magnéziumoxidban oldott magnéziumferritet. Újításuknak az a legfőbb előnye, hogy ebből a röntgenárnyékot adó anyagból jóval kevesebbet, esetleg 200 milliliternyit is elegendő bevennie a betegnek. Ezt követően erős külső mágnessel a vizsgálni kívánt területre lehet gyűjteni a kontrasztanyagot a gyomor-bél csatornában. Az új eljárással az eddiginél lényegesen rövidebb idő alatt is pontos diagnózishoz juthatnak az orvosok. MAGAS HÁZAK FAGYOTT TALAJON A szovjet gyémántbányászok városában, Mirnijben elkészült az első kilencszintes épülettömb. Magasházakat építeni az örökké fagyott talajon nagy nehézséget okoz, mert a nyári időszakban a talajfelszíni rétegek mocsárrá alakulnak át, s télen újra megfagyva, elnyírják az alapokat. A mirniji építők ún. önfagyó oszlopokkal oldották meg a problémát. Ezeket a tartóoszlopokat befagyasztották az örökké fagyott talajba, ezzel monolitszerkezetet kialakítva az épületalap egész területén. A fagyasztás módszerrel oldhatják meg a hidroenergetikai berendezések létesítését is a Szovjetunió távoli északi területein. Fizessen elő a DELTÁRA Fél évre 30 Ft Egész évre 60 Ft Vikunyák végveszélyben A dél-amerikai kontinensen két vadon élő lámafajt tartanak számon, a guanakót (Lama huanachus) és a vikunyát (Lama vicugna). Főként a kisebb, félénk vikunyát napjainkban a teljes kipusztulás veszélye fenyegeti. Régebben a kontinens alföldjein is előfordult, manapság azonban már kizárólag Peru, Bolívia, Argentína és Chile magashegyi fennsíkjain él. Finom gyapjáért mindenütt üldözik a vikunyát. Az inkák idejében csak a legmagasabb tisztségviselők viselhettek vikunyagyapjú öltözéket. Amikor azután a spanyolok meghódították Dél-Amerikát, évente mintegy 80 ezer vikunya esett áldozatul a pusztításnak. Napjainkban Peruban él a legtöbb vikunya , számukat tízezerre becsülik. Bolíviában lényegesen kisebb a számuk, ezért legtöbb tartózkodási területüket rövidesen természetvédelmi területté nyilvánítják. Argentínában már kipusztultnak tekinthető a vikunya, jóllehet az utóbbi időben megfigyelték néhány csoportjukat. A Nemzetközi Vadvédelmi Alapítvány rövidesen hatásos intézkedéseket tervez az érdekes állatfaj fennmaradásának biztosítására. MAJA CSILLAGÁSZOK A Közép-Amerikában élt maják tapasztalt csillagászok voltak, pontosan megjósolták — előre jelezték — a napfogyatkozásokat is. Charles H. Smiley, az amerikai Brown Egyetem kutatója jutott erre a következtetésre, a Drezdai Kódex számításait elemezve — ez annak a három maja könyvnek egyike, amely túlélte a spanyol hódítást. Az időszámításunk kezdete utáni 330—396 közötti 66 évben 20 napfogyatkozás volt észlelhető a maják által lakott területeken, ebből hat volt csaknem teljes napfogyatkozás, s további hét alkalommal tűnt el a napkorongnak rése szerint a „Drezdai Kódex” táblázatai az időszámításunk kezdete utáni 42-től 886-ig terjedő időszakra tartalmaznak pontos napfogyatkozás-előrejelzéseket, csaknem a fele. 260 napos „szent évük” alapján a maja csillagászok a napfogyatkozások periodikusságának két típusát ismerték fel — a rövid, 9360 napos (36 szent éves) időközt, valamint a 11 960 napos (46 szent éves) hosszú intervallumot. Az i. sz. 330— 396 között három „hoszszú időszakú” napfogyatkozást észleltek — ezeket 11 960 nap választotta el egymástól. A „Drezdai Kódex” ún. Vénusz-táblázatában 65, számokkal és jelzésekkel megtöltött oszlop tükrözi ezeket a megfigyeléseket. Smiley elem Több oxigén az utaskabinban A moszkvai egyetem kozmikus biológiai laboratóriumának kísérleteiből egyértelműen megállapítható, hogy az utasszállító repülőgépek túlnyomásos utaskabinjaiban uralkodó oxigénnyomás hosszabb időtartamra nem elegendő. A túlnyomásos kabinokban olyan nyomást létesítenek, amilyen a szabadban 2400 méteres magasságban uralkodik. A részleges oxigénnyomás csupán 110—120 higanymilliméter. A barokamrában tartózkodó kísérleti személyeken több óra elteltével fáradási jelenségek jelentkeztek, nehézségeket tapasztaltak az olvasásban, a beszédben, továbbá fokozott ujjremegést és az izomerő csökkenését észlelték rajtuk, általában valamennyi fiziológiai életfolyamatuk romlott. Egy órán át oxigénnel dúsított levegőt belélegezve a panaszok lényegesen enyhültek, a kísérleti személyek sokkal jobban érezték magukat, ujjremegésük csökkent, izomerejük viszont nőtt. Minthogy a hat-hét órás tartózkodás a túlnyomásos kabinban akadályozza például a pilóták hibátlan munkáját, a kutatók rendszeres oxigénbelégzést ajánlanak a funkcionális állapot fenntartására. Újabb spekulációk a fekete lyukak körül A fekete lyukakat rendszerint a hasonló méretű látható csillagokkal azonos tömegű, nagyméretű égi objektumoknak képzelik el („Bezárul a tér”, Delta 1974/1). Stephen Hawking, a cambridgei egyetem kutatója állt elő két évvel ezelőtt azzal a feltevéssel, hogy létezhetnek mindössze százezred gramm tömegű mini fekete lyukak is — mi több, Hawking szerint az univerzum tömegének 99,9 százaléka ilyen mini fekete lyuk lenne. Jack Sarratt, a trieszti nemzetközi elméleti fizikai intézet munkatársa most olyan újabb feltevést tett közzé a mini fekete lyukakkal kapcsolatban, amellyel megmagyarázható lenne a modern csillag- és részecskefizika sok nyitott problémája. Sarfatt azokkal az elemi részecskezáporokkal érvel, amelyek nagy energiájú kozmikus sugarak érkezése révén alakulnak ki a magas légkörben. Ami igaz, igaz: sokkal több ilyen zápor van, mint amennyit a szokásos elméleti mechanizmussal (a nagy energiájú protonok és a magas légkörben levő atommagok közötti kölcsönhatással) meg lehet magyarázni. Sarfatt felteszi, hogy ezt a többletet a mindössze százezred gramm tömegű és 10—33 centiméter méretű mini fekete lyukak kölcsönhatásának számlájára lehet írni. Ebből az ütközésből szerinte egy virtuális foton és egy graviton (a gravitációs erő gyanított részecskéje) születik. A graviton elbomlása hozza azután létre a kozmikus sugárzáporokat. Még érdekesebb spekulációja, hogy a proton szerkezetét felépítő gyanított kvarkok vagy partonok tulajdonképpen mini fekete lyukak, s a roppant gravitációs vonzóerő köti öszsze őket. Szerinte a proton magja mini fekete lyukakból áll, amelyet fekete lyukak gyűrűje vesz körül. Sarfatt véleménye szerint a mini fekete lyukak gravitációs fúziója adja a kvazárok energiáját, ezzel magyarázható továbbá a Napneutrinók feltételezett áramának hiánya, továbbá a hatalmas napkitörések is. A rendellenes kvazár-vöröseltolódás, a galaxisok kialakulása, sőt még a Föld fűtése is a mini fekete lyukakkal lenne megmagyarázható — állítja Sarfatt, ám feltevései egyelőre nem többek puszta spekulációnál. VÍZHŰTÉSŰ VÍZGÉPEK A rigai vízerőműben állítják üzembe a Szovjetunió első, teljes egészében vízhűtésű vízgenerátorát. Az egyedülálló villamos berendezés tervezését már befejezték a leningrádi „Elektroszila” egyesülés szakemberei. A vízgépek szerkesztésének legfőbb nehézsége, hogy az ilyen aggregátok teljesítményének egy része veszendőbe megy. Minél nagyobb a berendezés teljesítménye, annál nagyobb az abszolút veszteség. Ez jórészt a különböző generátorrészek felmelegedésének számlájára írható. A generátorok célszerű üzemének biztosításához állandóan el kell vezetni a hőt az elemekről. Eddig főként léghűtést alkalmaztak erre a célra. A víznek jóval nagyobb a hőkapacitása, tehát sokkal célszerűbben lehetne alkalmazni hűtésre, ám vizet bevezetni a forgó aggregátelemekbe, súlyos műszaki problémákat okoz. A leningrádi tervezőknek most sikerült leküzdeniök ezeket a problémákat, így megoldhatták a nagy teljesítményű vízgenerátor eredményes vízhűtését. MÁGNESES FOGYATKOZÁS A NAPON Nincs új a Nap alatt — mondjuk, de a Szovjetunió krími csillagfizikai obszervatóriumának kutatói most valami valóban újat fedeztek fel magán a Napon. Megfigyelték, hogy központi égitestünk bizonyos térségeit a mágneses tér teljes hiánya jellemzi, jóllehet korábban azt gondolták: mindenütt erős mágneses tér hat a Napon. Az új megfigyelés fényében talán jobban megérthetjük majd a napmágnességet, s ennek szerepét a bolygóközi tér és a földi légkör folyamataiban.