Délvilág, 1991. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-24 / 95. szám
|||& | ,y :■ IppSj 'x '.y y vsy/V, gfiSi|%^ »| -• | v /%», ^ K'' ' , Tollas Tibor: gyönyörűség magyarnak tenni - A tatárok Itt vannak :?: ................ ......................m.. ............... ..........iwmimi......... ................mm..m*.........................muh £ ' * , \ x ' ' Erdőtűz után madarak x / i' , \ / , , ' , ^ j % s ' O ön 1956 végén, a levert szabadságharc katonájaként távozott Nyugatra, de Bécsnél, majd Münchennél messzebb sohasem lakott a hazától... — Mint erdőtűz után madarak, meghúzódtunk a szomszéd ház ereszén ... Igazából, természetesen, soha, egy pillanatra sem mentem el: igyekeztem mindvégig, minden idegszálammal itthon lenni, itthon maradni, ezt a nemzetet szolgálni. Nemzetőrként őrizni, védeni. Csak egy marék magyar földet vittem magammal, tudom, sokaknak ez patetikusan, romantikusan hangzik — nekem, nekünk nem. Úgy éreztük, hogy mint egy hű szeretőnek, testi közelségben kell maradnunk a mindenünkkel: az országgal. Ezért nem mentem meszszebbre... Olyan élménynyel jöttünk el, amiért hálát adok Istennek, hogy megélhettem. 1956 csodálatos fénye megmutatta egy életre, hogy gyönyörűség ezen a földön magyarnak lenni.A nemzet páratlan egysége olyan szuggesztíven győzött meg a magyarság erejéről és valódi képességeiről, a holtak emléke, és az átélt élmények pedig úgy erősítettek tovább, hogy úgy gondolom, sikerrel próbáltunk hitet, erőt adni a csüggedőknek. Lakitelekig csak virrasztók voltunk, de mostanra, amikor előtérbe lépett, és ereje feljébe került a „búvópatak-nemzedék’ ’, ahogyan a mai harmincasokat-negyveneseket elneveztem, mi is megújultunk odaát. Én megfogadtam, hogy amíg a megszállók el nem kezdenek kitakarodni a hazából, nem lépek Magyarország földjére. Mióta hazajárhatok, esküszöm, vagy harminc évet fiatalodtam ... (Tollas Tibor 71 éves — D. L.) Mert nagyobb dolog Magyarországot szolgálni, mint úrnak lenni bárhol a világon. " Az ön iménti szavait, biztos vagyok benne, akár az én környezetemben is többen lesajnáló ajakbiggyesztéssel, legyintgetve fogadnák. Csüggedés, fásultság, riasztó kiábrándultság uralkodott el az országban, miként bizonyára ön is tapasztalta. Hogyan vélekedik erről? — Pontosan olyan a helyzet, mint a tatárjárás után, IV. Béla királyunk idejeiben. De a tatárok most még itt vannak, könyörgöm! Nincs veszedelmesebb azoknál a kommunistáknál, akik már nem az eszmét védik, hanem a zsákmányt. Riadtan és szomorúan látom, hogy a magyar gazdasági életet újra ők kezdik vezetni a háttérből. De még ennél is veszedelmesebb, hogy valóban, lelkileg sivárodtunk el. Már Talleyrand, Napóleon minisztere megmondta: egy országot nem megszállással lehet legyőzni, hanem történelmi, nemzeti tudatának megsemmisítésével. Hiába aztán a teli gyomor, a jólét, ha egy nemzet nem ismeri föl önmagát, hiába volt minden ... — Éppen ez utóbbin dolgoznak újabban fölöttébb szorgalmasan bizonyos hazai erők és politikai csoportok. Mi lehet az ellenszer? — Ne feledkezzünk meg arról, hogy ekkora változás nem megy máról holnapra. Nézzük Kelet-Németországot: ha ott a bepumpált óriási márkaösszegek ellenére nem tudnak még mindig magukra találni, mit szóljon, mit tegyen ez a kicsi ország? Nagy vajúdás, nehéz szülés közben vagyunk. Irtózatosan bonyolult dolog, ami ma Magyarországon történik. Más kérdés, tényleg, ha külföldi nagy lapoknak nyilatkozgatnak úgy egyesek, ahogyan sajnos, nyilatkozgatnak. A haza lejáratására, a magyarság gyengítésére ebben a helyzetben különösen nincs mentség! A szolgálat belső, megszenvedett, tartós alázata nélkül ne kritizáljanak azok, akikbizony nagyon gyakran így tesznek mostanában! Ha abelső hitben zavarnak meg nagy tömegeket, a lelküket ölik meg. Borzasztó, hogy ez már részben megtörtént... Azt hiszem, az a kiút, ha elszánjuk magunkat az igazi, a teljes lelki romeltakarításra. Az új Muhi, az új Mohács valóban csak a mesterségesen gerjesztett kiábrándultság felől jöhet erre az országra, és ez nagyobb veszedelem, mint a török, meg az oroszok együttvéve. .. - Szegeden először járt, mégis, 71 évesen megvallotta: életre szóló élményekkel távozik. Megköszönvén az elismerést, meg kell vallanom, sokan bámulattal figyeltük azt a tüzet, azt a lelkesedést, azt az ifjonti forradalmár lobogást, amely minden mondatán, gesztusán átizzott, mint hamun a parázs. Honnan ez az erő, honnan ez a hit? — Minden a világon csak úgy sikerülhet, ha van hitünk hozzá. Lehetnek ügyetlenségek a mai magyar vezetésben, hiszen gyakorlatlanok, kezdők még akkor is hinni kell. Az embert börtönbe csukhatják, elzavarhatják a hazájából, akkor is hinni, kell.Hiszen, ha más népeknek ilyen múltjuk lenne... ! És ’56. Aminek fényét tényleg fakítanipróbálják, de ez sohasem fog sikerülni. Nem merítettem én erőt máshonnan, csak onnan, ahonnan meríthettem, hogy életemben ugyanazt a missziót végezhetem a szülőföldemért, amit a börtönben, amikor fölemeltük a fejét annak az elcsüggedtnek, aki már csak a földet nézhette. Tudom, hogy az én életem addig hasznos, amíg szívesen, megtiszteltetés gyanánt vállalhatok részt a nemzet fölemelkedéséből. Tudod, megtanultam: az élet minden sötétsége nem elég, hogy egyetlen gyertya fényét eloltsa. Igyekszünk megtanulni. Köszönjük. DOMONKOS LÁSZLÓ Mint arról szombati lapunkban beszámoltunk: első ízben látogatott Szegedre a nemzeti emigráció egyik legjelesebb személyisége. Tollas Tibor, a kiváló költő, a müncheni Nemzetőr főszerkesztője. A szegedi Royal kávéházban hétfőn este megtartott, nagy sikerű estjének apropóján mi is kerülhetett volna előtérbe a küzdelmes életút, egy nem mindennapi életpálya taglalása mellett , hanem a jelenlegi magyarországi helyzet megannyi gondja-baja, kétsége és ellentmondása, bánata és biztatása. Nem akármilyen tanulságokkal teli egy vezető nyugati magyar értelmiséginek, a nyugati magyarság egyik vezéralakjának jó néhány, ezzel kapcsolatos gondolata. Unni ismertem őt, de ise elismertem unokabátyját, Danner Lászlót (1925— 1945), mert osztálytársam volt nyolc éven át a Baross Gábor gyakorlógimnáziumban. Mindketten mártírok: Laci Orelban, hadifogolytáborban pusztult el, Jánost az 1956. évi forradalomban golyó ölte meg. Nem ismertem őt, de ismertem, sőt ismerem menyasszonyát, Gabit, kartársamat hajdani könyvtárosságomban, de iskolatársamnak, a két osztállyal alattam járó Sch. Lajosnak húgát. Tőle kaptam adataimat is. A Danner család neves kereskedőfamília volt Szegeden. A dinasztiaalapító Danner Péter (1826—1893) fűszer- és paprika-nagykereskedését 1845-ben létesítette. Van adat, mely szerint 1866-ban Pfann Józseffel bérelte a Várostól a sorházi javadalmat. Fia, id. Danner János (1857—1942) 1890-ben, házasságkötésével egyidejűleg vette át apjától a Danner Péter fia cég vezetését. 1900-ban tagja a városi köztörvény-hatósági bizottságnak, a mai önkormányzat elődjének. Az 1911. évi címtár szerint Danner Péter özvegye és János fia a Tisza Lajos körút 12. sz. házában, Mihály fia a Horváth Mihály u. 7. sz. alatt lakott. Mihálynak a Széchenyi tér 7. sz. alatt, Jánosnak még 1947-ben is Danner Péter fia cégnévvel a Tisza Lajos körúton volt üzlete. Az 1942-i címtár szerint itt dolgozott id. Danner János fiával, Danner Sándorral (1884—1984), s itt lakott még a díjnoknak föltüntetett ifj. Danner János (?—1984) is. Danner Mihály fia, Danner László (1901— 1960), az osztálytársam apja, ekkor már a Teleki u. 1. alatt lakott. Az említett ifj. Danner Jánosnak volt egyetlen fia a legifjabb Danner János, akinek emlékezetét most megidézem. Szegeden született 1929. május 12-én. Szülei korán elváltak, János az apjánál maradt, nagyanyja nevelte. Édesanyjának második férje, Deér József (1905 —1972) egyetemi tanár lett, 1933-tól a szegedi egyetem magántanára, 1936-tól nyilvános rendkívüli tanára, a középkori magyar történelem kiváló kutatója. Kitűnően megírt könyve, a Pogány magyarság, keresztény magyarság (1938) könyvritkaság, könyvtáram féltett kincse. Deér professzor Pestről járt le előadásokra; Isten tudja, mint akadtak egymásra Danner Jánosnéval. Mindenesetre feleségével Pesten laktak; János gyermek- és ifjúkorában, főként a nyári szünetben, gyakran járt látogatóban édesanyjánál. Deért egyébként 1940- ben kinevezték a kolozsvári egyetem nyilvános rendes tanárává. 1944-ben visszatért Pestre, 1948-ban Svájcba távozott, Bernben hunyt el. Felesége, János anyja, nem követte férjét az emigrációba. Budapesten hunyt el 1970-ben. Danner Jánost tehát jómódú polgári, értelmiségi környezet nevelte, s örökölt képességein kívül ez is hozzájárult átlagon felüli műveltségéhez, olvasottságához. Érdekelte az irodalom, a filozófia, a zene, a film; erősen foglalkoztatta a modern gondolkodás, elsősorban Ortega munkássága, a modern lélektan, főként Jung irányzata. Nagyon szerette Márai Sándort; az Egy polgár vallomásainak hőse, Garren Peter kicsit az ő eszményképe is volt. Költői alkatából következett, hogy szeretett verseket nem csak olvasni, de mondani is. Menyasszonyához írt levelei, amelyekből szemelvényeket ismerek, mélyen gondolkodó és mélyen érző fiatalembert mutatnak. Vallásához magyarázza, hogy menyasszonya szerint az 1947. március 19-i diáktüntetésnek, amely a hitoktatás fakultatívvá tétele ellen tiltakozott, egyik szervezője volt. Még sokan emlékezhetnek, hogy e napon tizenegy középiskola mintegy ezer diákja vonult a Dóm térről a rendőrség elé, „Le a vallásellenes köztársasággal!”, s hasonló jelszavakat skandálva. A tüntetés másnap folytatódott, ám ekkor már a kommunista párt rájuk uszította a gyári munkásokat, s őkkerékpárlánccal és botokkal estek a diákoknak. Végül a párt irányította rendőrség is beavatkozott, sok diákot letartóztatott. Köztük Danner Jánost. Vágás István, aki ismerte őt, azt állítja, hogy nem volt ugyan szervezője a tüntetésnek, de csaknem kétméteres alakja kimagaslott a diákok közül, és a köztük elvegyülő polgári ruhás nyomozók egykettőre „kiemelték”. Rendőri felügyelet alá helyezték, két éven át hetenként jelentkeznie kellett a rendőrségen. Vágás István szerint csak ezután mélyedt el jobban a katolikus bölcseletben, a tomista filozófiában. Közben 1948-ban érettségit tett. A rendőri felügyelet miatt egyetemi fölvétele szóba sem jöhetett, de sikerült fölvétetnie magát a kereskedelmi főiskolára. Befejezése után 1951-ben a Technoimpex szállítmányozási osztályán lett exportreferens. Ekkor már fölvették a műszaki egyetemre, előbb az esti, majd nappali tagozatra. 1956 őszén ötödéves építészmérnök-hallgató volt. Október 23-án részt vett a Rádió ostromában, 24-én hajnalban ő jelentette telefonon a Rádió elfoglalását Marián Istvánnak, a műszaki egyetem katonai tanszéke vezetőjének, a műegyetemista nemzetőrök parancsnokának. Danner János Mariánnak személyi titkára lett a halála előtti utolsó napokban. Részt vett a Corvin közi harcokban. November 1-jén Danner János, Marián István és Varga Sándor műegyetemi hallgató értekezleten vett részt a Honvédelmi Minisztériumban. Marián és Varga hamarabb elment egy másik megbeszélésre a műegyetemre, s gépkocsijukat hátrahagyta Dannerra. Amikor késő este a gépkocsival négyesben (a gépkocsivezető mellett Danner János, hátul két társuk) elindultak a HM-ből a műegyetemre, egy ismeretlen gépkocsi űzőbe vette az övéket. S amikor kocsijuk megállt a műegyetem Duna felőli főbejáratánál, üldözőik sortüzet zúdítottak rájuk. Danner János azonnal meghalt, ketten megsebesültek. A gyilkosok kocsijukon elszáguldtak. Menyasszonya előtt nem kétséges, hogy ávósok voltak. Vágás István kétkedik ebben. Bár azokban a napokban az ávósok voltak „az ellenség”, de november elsején már ők támadó, üldöző vállalkozásba aligha mertek fogni. Vágás szerint vetélkedő fölkelőcsoportok, talán Dudás Józsefnek, a fegyverviselést monopóliumuknak tartó, anarchista emberei lőttek rájuk. Pontosan ezt már aligha fogjuk megtudni. Ám Danner János éppoly hőse az 56-os forradalomnak, mint azok, akik ellenség golyójától estek el. Szegeden Schwartz Lajos és Kováts József mellett ő a harmadik 56-os mártír. Ne feledkezzünk el róla sem. PÉTER LÁSZLÓ : • • 'J', szegedi mártír . 2 Pelikán Presszó azonnali Tanuljon nyelveket ! Nyári pólók megérkeztek Jöjjön bemutatótermünkbe, ! Társat keres? latost jelentkezzen ^ belépéssel felvételre keres: a NIRVA RELAXÁCIÓS | 13 színben, 5 méretben ahol vásárolhat: farmemad- 8 Tn^nttlMI — felszolgálókat, NYELVSTÚDIÓBAN! | 360 Ft-ért, ragot,dzsekit,inget,nőisza- t . _ A | 30% kedveZÜKÜ st adlllk — cukrászokat, májusi.* f'rr. • ' • • • *.'? '' ' HAM—ÉVA * április 30-áig jelentkező f 7 ■taJcarl!°!'°t\ . Szolgálatáért II ügyfeleinknek. hennap a MORANDI Vásár LhDeákF.ul 9 | Ez-Az ajándékbolt, Vásár- Vásárhely, Bercsényi u. 7. 1 | Válaszborítékért tájékoztat- g a Prico Relaxációs Nyelvstúdió. BUTIKBAN! Makó Lenin tér 18-20 1/3 8 hely, Lenin tér 2. | Nyitva: keddtől péntekig 9-17 óráig. \\ juk. Szeged, Pf. 696. 6701. 8 | Vásárhely, Andrássy u. 41. ------55 5- 5555555^ Vi " "|| 1 | ^ Közművelődés a Juhász Gyulán Pesszimista fiatalok „Jövőnk zálogának”, az ifjúságnak szerepe, szerepváltozása volt témája Gábor Kálmán előadásának a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán zajló közművelődési hét keretében április 17-én, szerdán. Abban az átalakulásban, amely most a nyugati fejlett országokban végbemegy, tehát az ipari társadalomból a posztindusztriális társadalomba való átmenetben, az ifjúság egészen más szerepet kap, mint az eddigi társadalmakban. A perifériális országokban, így Magyarországon is a fiatalok származásfüggőek a munkában, a családalapításban, s az ifjúságon belül erőteljes ahierarchizáltság. A személyi önállósodás nem bontakozik ki, de a családtól való elszakadás, a munkába állás korábbi életkorban következik be. A második gazdaság megjelenése új értékeket léptetett be: a fogyasztás jelentősége felértékelődik a fiatalok között. Ez csökkenti a származási, osztály és nemek közötti különbségeket, amelyek léteznek. Van-e olyan tendencia, ami az önálló ifjúsági kultúra kialakulását jelzi? Az ifjúsági kultúrában két irány rajzolódik ki: az agresszív és az alternatív. Előbbihez tartoznak például a punkok, skinhead-ek stb., az utóbbihoz a békemozgalmak, vallási kiscsoportok, környezetvédők, s egy jelentős csoport is jelen van, mely fogyasztási irányultságú : diszkórajongó, motorrajongó, autórajongó stb. Nyugaton is megvan ez a tagoltság, de ott nincs olyan jelentős távolság, a fiatalok egészében inkább felzárkóznak egy alternatív ifjúsági kultúra körül. A nemek között pedig nincs igazán lényeges különbség. Szólt még az előadó a fiatalok jövőképéről. Igen tanulságos alaposan átgondolni a következőket. A tradicionálisabb társadalmakban a jövő megítélése optimistább lehet, mert a társadalmi jövő alakulása az egyéntől nem függ, nem is tudja igazából kontrollálni. Ahol az egyén kerül szembe a jövő alakításával, maga a társadalmi jövő felfogása pesszimistább. (Általában a képzett fiatalok pesszimistábbak.) Magyarországon az elmúlt rendszerben a monolitikus társadalom biztonságérzetet indukált, következésképpen optimistább jövőkép alakult ki a fiatalokban. Hogy ma pesszimistábbak, az azonban még korántsem a fejlett országok ifjúságához való gyors felzárkózást jelzi, sokkal inkább a régi rendszer öszszeomlásával függ össze. Az egyéneknek kevesebb saját elképzelése van. A támogatás nélkül maradó társadalmi csoportok hirtelen válnak pesszimistává. Az a pesszimista jövőkép, ami ma tapasztalható, jelentősen eltérhet a társadalom tényleges jövőjét illetően. M. SEBOK LILI SZERDA, 1991. Április 21