Délvilág, 1991. július (48. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-17 / 166. szám

­ Érthetetlen hallgatás a Csókási-ügyben Apu a nyolcason Lakótelep, panelház, tizedik emelet. A hét­éves Richard nyit aj­tót, beljebb tessékel. A mama keze foglalt, a két hónapos Valentint teszi tisztába. Előkerül Dominika is a maga öt esztendejével, meg a kedvenc kóbor kisku­tyájával, melyet a mi­nap szedtek össze az utcán. A mamájuk nem szól érte. Nyolca­dik napja nem szól semmiért, ami a gyer­mekeit egy picit is le­foglalja. Miközben a kislány agyonössze­­vissza ölelgetett kisku­tyáját simogattatja meg velem, a nagyfiú a televízió távkapjcso­­lóját nyomogatja, illet­ve ismerteti meg a vendéggel. „Apukám vette a színes tévét” — mondja. S hol van az apukád? — kérdezek vissza. „Mindjárt meg­mutatom, a nyolca­son __” A képernyőn a belgrádi televízió — vakondszürke szerb jelekkel, „ők vitték el aput...” — Egész nap a televíziót kapcsolgatjuk — mondja Kiss Judit, a ház asszonya —, hátha meglátjuk valahol Gyurit. Mondja már meg valaki, ki vitte el, miért vit­te el, hová vitték, hogyan bánnak vele, jól van-e? Mi­ért az én férjem az áldozat a nagypolitika oltárán? Utá­lom, gyűlölöm a politikát, se­gítsen már valaki! A keserűség, a tehetetlen­ség, az indulat egyszerre csorgatja könnyeit Judit ar­cára. A gyerekek is apjukat követelik. Túl sok és túl hosszú már az értelmetlen fájdalom a Csókási családon. Mert arról a szegedi sza­badúszó fotósról, Csókási Györgyről van szó, akit — mint szombati számunkban megírtuk — a belgrádi ható­ságok tartanak fogva. — Július 7-én, vasárnap reggel indult el hazulról a vajdasági Feketicsre, hogy a pici születése miatt elhalasz­tott húsvéti látogatást pótol­ja ismerőseinél. Előző este még úgy volt, valamelyik gyermeket is magával viszi. Hál’ istennek, mégsem. Nya­kába akasztotta a fényképe­zőgépét, mint mindig, ami­kor kilép a házból. Hiába vártuk hétfőn, kedden, szer­dán, csütörtökön ... Ekkor kaptunk egy rövid távira­tot, melyben értesítettek ar­ról, hogy a Gyurit vasárnap Szabadkán letartóztatták, s katonai létesítmények, illet­ve csapatmozgások engedély nélküli fényképezésével vá­dolják. Magyarul, kémkedés­sel. Abszurdum! A román forradalomból hazajött. Vaj­dasági kerékpárútjáról nem. Ki érti ezt? Lefogytam, alud­ni sem tudok, s a legször­nyűbb, hogy nem tudom mi van vele. Valaki mondjon már valamit! Judit asszony ez utóbbi szavai különösen elgondol­koztatóak, túl magán az ese­ményeken. Hogyan lehetsé­ges az, hogy egy magát civi­lizáltnak nevező országban napokra el lehet tüntetni, hurcolni valakit úgy, hogy sem a családját, sem az ille­tékes nagykövetséget nem értesítik hollétéről? Hogyan fordulhat elő az, hogy négy nappal a letartóztatás után a Politika című belgrádi napi­lap az egyedüli forrása egy magyar állampolgár életjelé­nek. Miképpen történhet meg, hogy az attrocitás utá­ni nyolcadik, kilencedik na­pon a belgrádi magyar kon­zulátus még nem tudta­­elér­ni, hogy találkozhasson a magyar fiatalemberrel? Eu­rópában, s a nemzetközi jog­­gyakorlatban nem ismerek ilyen precedenst. Mi történt a magyar külügyminisztéri­ummal, hogy nemhogy egy nemzetközi tiltakozó jegyzék, de még egy egyszerű közle­mény formájában máig sem adott ki állásfoglalást a Csó­­kási-üggyel kapcsolatban? Ráadásul most már nemcsak Csókási-ügyről, hanem poli­tikai ügyről van szó. Hogyan lehetséges, hogy a fiatalem­ber mellett még mindig nincs ügyvéd. Deutsch Tamá­sék esete jut eszembe, az emlékezetes prágai tüntetés idején. Azonnal mozdult a nagykövetség, majd ment a tiltakozójegyzék, majd az ügyvéd, s a tárgyaláson zseb­ben volt az óvadék. Ez egyéb­ként még az „átkos” előző kormány idején történt, Horn Gyula külügyminisztersége alatt. Túl sok a kérdés, s túl kevés a válasz. Mindezeken túl, tán a leg­­kétségbeejtőbb az, hogy a Csókási család kínjaikban, tehetetlenségükben egyedül maradtak. Senki nem nyitott még rájuk ajtót, senki nem kereste fel őket levélben, hogy legalább egy megnyug­tató szót kapjanak. Legalább annyit: asszonyom, a társa jól van, s mindent elköve­tünk azért, hogy ügye a leg­megnyugtatóbb módon tisz­tázódjon. De nem. A kilen­cedik napon még semmi. ÖRFI FERENC s­opják a mosószereket, " sírja el magát Jancsó László, a Tisza Fűszert egyik szentesi raktárvezető­je, miután a vállalati mdb leltárhiányért rá­vett 16 ezer 900 forintot. Uram, ez még­is csak jobb, mintha mond­juk a kecskeméti fütyülős barackot édesgetnék maguk­hoz a fuvarosok, vigasztal­nánk a fiatalembert. Vendé­günk még csak el sem mo­­solyintja magát, letaglózva ül. Egyre csak azt hajtogat­ja, ő nem tehet semmiről, különben is, az alapbére 10 ezer, azaz tízezer forint, ugyan miből fizetne?! Ő nem gengszter, nem tartozik egyetlen bűnbandához sem, mégis, négy éve fizet, mint a kötes. A "miértek után kutatva, Rózsa Vince főosztályvezető úrnál, a munkaügyi döntő­bizottság elnökénél kötöt­tünk ki. Igen-igen nehéz volt megállapítanunk, hová húz inkább a szíve, a dolgozók­­hoz-e, vagy a vezetéshez in­kább? Némiképp egyértel­műbbé vált a helyzet, ami­kor belépett a szobába a ve­zérigazgató-helyettes asz­­szony. Percekig ámultunk, hogy a Tisza Füszért leltár­hiánya évente meghaladja a 10 millió forintot. De mivel a vállalat és a munkaügyi bíróság vajszívű, a kisza­bott kártérítés legfeljebb a fenti összeg fele. Ebből pe­dig csupán 5-8 ezrecske cse­peg vissza a közös kasszá­ba. Ki hitte volna, hogy egy vállalat is lehet szociális in­tézmény­e a nép jólétéhez, lám, így is hozzájárulhat­nak és az ijesztgetéseket, az mdb-határozatokat pedig nem kell komolyan venni! Jancsó László és társai ezt mégsem tudják megtenni, mert állítják, tiszta kezűek, egy fogkefét sem vittek ha­za. (Ennek az ellenkezőjét egyébként senki nem állí­totta!) És mégis, ott van a 137 ezres leltárhiány, mely­nek felétől eltekintett ugyan a munkaügyi döntőbizottság, de mégiscsak rájuk fröccsent a sár, és nekik kell végig­játszani a bíróságosdit. Ténfergünk a szentesi mo­sóporillatú színben, amit raktárnak csúfolnak. Felte­hetően senkinek nem tűnne fel, ha néhány mosószeres flakonnal távoznánk, mond­juk, fuvarosként. A raktár őskommunizmust sugall, mindenki viheti a porokat, szükségelete szerint. Persze .Jancsóék időnként résen voltak, például tavaly de­cemberben szarkákat fogtak Képzeljék, két szállítónál 12 darab számla nélküli Tip 84-et találtak. Értéke: 804 forint. Ellenük szabálysér­tési eljárást indítottak, me­lyet bizonyítékok hiányában megszüntettek. Szegény or­szág, ahol már a fuvarosok is mosóport lopnak! A szen­tesi fiókigazgató széttárja a karját. Ha tudnánk, meg­akadályoznánk a lopásokat. Persze, az is igaz, hogy a raktár nem zárható, de hát olyan kalappal köszönnek, amilyen van. Az újra és újra kísértő 10 milliós leltárhiány csökken­ti a vállalati nyereséget? Minden bizonnyal! Ezen evi­dencia késztethetné a illeté­keseket mondjuk arra, hogy felnyissák a raktárvezetők, a segédmunkások szemét. Nézzétek, a fizetésetekbe be­kalkulálandó a százezres leltárhiány. Id mégis a fuvarosok és rak­■ ■ tárosok nevében tiszte­lettel fordulunk a ked­ves vezérigazgató-helyettes asszonyhoz és az elnök úr­hoz. Kérnénk önöket, to­vábbra se nagyon keresgél­jék az eltűnt mosószereket, mert nem csupán leltárhi­ányról van szó. A vállalat akár kultúrmissziót is telje­síthet! Egyébként mi az önök helyében merő rek­lámfogásként, Tip 84-et osz­togatnánk. De ha jobb tipp­­jük van, azt szívesen köz­readjuk P. BODZSÁB ERZSÉBET ! /(• / •/. ■ n aszth ja ■■ 11 4 ,31er~ . EXKLUZÍV a-Le-i MENNYEZETI DÍF VENTILÁTOROK! - télen-figáron komfortérzet - 6,5 W fogyasztás - télen 30 %-os FŰTÉSI takarékosság.­­ Simon Géza, vállalkozó 6720 Szeged, Vitéz u. 9. (volt Partizán u.) SZERDA, 1991. JÚLIUS 17. Antennaszerelés és -forgalmazás Műholdvevő berendezések már 29999 Ft-tól. SINUS ELEKTRONIKA 6900 Makó, Szegedi u. 24. Tel.: 65/12-169 Már elővételben elkelt ezer jegy, noha darabjáért 180 forintot kellett leszur­kolniuk a békés(i) polgá­roknak. A verseny kiírása értelmében, a délkeleti or­szágrész négy megyéjéből (Bács-Kiskun, Békés, Csong­­rád és Jász-Nagykun-Szol­­nok) is öt hölgy kerül be a július 23-i, Budapest Kong­resszusi Központban meg­rendezendő döntőbe (fővéd­nöke Palotás János, a VOSZ elnöke), melynek győztese 200 ezer forintot kap, részt vesz a Miss World ’91-en, és egyéves menedzselési szer­ződéshez jut. A milliárdos helikopterrel érkezik Természetesen, megint nagy a felhajtás a szépség­­verseny körül. Kiszivárgott, hogy a PSZT! magazin a lap költségére — informá­ciónyerés végett — titokban benevezett egy lányt, és a döntőbe jutottak frizuráját az a Somody Tamara készíti majd, akinek fodrászi tevé­kenységével budapesti láto­gatásakor Margaret That­cher és Barbara Bush asz­­szony is teljes mértékben elégedett volt. Pintér Jó­zsef, a keceli milliárdos, vállalkozó (100 millió fo­rint adót fizet évente), a főállásban 250 dolgozót fog­lalkoztató Pintér Művek tu­lajdonosa is, meghívást ka­pott az eseményre. A Dél­kelet házi szépségversenyé­nek (a győztese Bíró Henri­etta lett) fővédnökeként tagja a nagy tiszteletű zsű­rinek. Pontban három óra­kor le is száll potom 100 millió forintot érő helikop­terével a sportcsarnok mel­letti füvön. Tátva marad a jó nép szája, még a holna­pi KGST-piacra erőt gyűj­tő keleti barátaink is abba­hagyják egy pillanatra a falatozást. Öt órakor Pintér úr elő­adást tart az ifjúsági ház Csabai Gazdasági Klubjá­ban, hatkor Fási Ádám, a Fiume Szálló igazgatójának vendégeként, elkölt egy ki­adós vacsorát a hotel ét­termében, s nyolc óra előtt néhány perccel már dr. Sü­tő Enikőt, a zsűri elnökét hallgatja feszült figyelem­mel a sportcsarnok első emeleti tárgyalójában. Hír­nök­ne: „A rendezők oda­lent roppant módon idege­sek, mert Lilla és Czigi még mindig nem érkezett meg Pestről. Pedig jól tudják, ők kezdenek a műsorban.” Lemegyek a földszintre, ahol a divatbemutató manö­kenjei ismerkednek a te­reppel. Hát, akkora darab fiúk méregetnek vigyázz­állásba állított izmaikkal, hogy muszáj lecövekelnem. Az egyik hústorony ráadá­sul, úgy néz rám, mintha fél perce hernyótalpasoztam volna le az anyukáját. Ki érti ezt? „Most is jókat röhögünk a kormányon” Végre, negyedkilenc előtt befutnak Lilláék. „A csókod már nem oly idegen. (...). Ez a szerelem tönkretett már, ez a szerelem fáj”, búgja a szőke énekesnő a mikrofonba, engem meg Nádas György, az 1982-es humorfesztivál óta „hivatal­ban lévő” Markos—Nádas­duó hugyosjóskabácsija szo­morít el. Imigyen szól a már cseppet sem kákabélű humorista. — Még nem tudjuk, hogy együtt lépünk-e fel. Az is lehet, hogy külön. — Miért? — Másféle emberek va­gyunk. Másképpen reagá­lunk bizonyos dolgokra. — Nem lehet az, hogy a sajtó elveszi a témát előle­tek? — Á, dehogy. Most is jó­kat röhögünk a kormányon. — Mit adsz elő? ! — Fogalmam sincs. A színre lépés előtt sosem tu­dom, hogy mit csinálok. A divatbemutatót követő­en a Republic együttesé a pódium. Rik, rik, republik!, adják meg az alaphangot, és jön a bálna. Mit jön, egye­nesen repül: „Aki hülye, az is marad!” Fent is jól hallatszik a nóta. Csiszár Jenő műsorvezető úgy veze­ti le a feszültségét a pihe­nőben, hogy egymás után hajtogatja: „Mókuskerék, villanykörte, cicaház”. Iszo­nyú hőség van. Az a több mint kétezer ember, aki végignézni, miként vonul fel az ötven lány, számát maga elé tartva, a sejtelmesebb­nél sejtelmesebb zeneszá­mokra, előbb alkalmi, majd féltizenegykor fürdőruhá­ban, láthatóan mit sem tö­rődik a tény fennforgásával. Férfiszívekkel játszó tünemények Szó mi szó, meg lehet ér­teni őket. Egynémely, ki­mondottan szexis hölgy lát­tán, nem is rejtik véka alá a véleményüket. Az első, igazán nagy tapsot a 18-as versenyző kapja. Fekete ala­pon fehér pöttyök húzód­nak meg illedelmesen csöppnyi bikinijén. Csábos mosoly és darázsderék hoz­zá a kellék. A járása oly légies, mint a létszámleépí­tés előtti Malévé. Szívdo­bogtató látvány, annyi bi­zonyos. Ahogy szokták mondani, mindene megvan. Jönnek szép sorban a tü­nemények, hosszú-hosszú perceken át. A zsűri fegyel­mezetten állja a rohamot. Az 5-ös, vörös hajú bombá­zót, a 31-es és 42-es szőke ciklont nem lehet nem meg­jegyezni. Észre sem vesz­­szük, és itt a vége. Éjfél is elmúlik, mikor a zsűri visszavonul. Markos György felpattan a színpadra, mó­kázni egyet, a Lord együt­tes elénekli a „Régi asz­­szony”-t, dr. Sütő Enikő meg elismerően bólogat odafent, mikor megtudja, mennyi mindent kap majd a Délkelet Szépe a Békés Touristtól, a Fiume Szálló­tól, a gyulai Éléskertől, va­lamint a Henkel cégtől. Szalontai Szilvia, budapesti lakos (18 éves), a fentebb már megénekelt 18-as szá­mú­ versenyző a büszke cím tulajdonosa. Rajta kívül még Michna Olga (Buda­pest, 18), Marosi Helga (Bé­késcsaba, ■ Sahi Hamvas Már­ta (Békéscsaba, 19) és Bob­ros Vera (Szarvas, 20) ju­tottak a döntőbe. Szilvi fél­kettőkor, a Trófea bárban nyilatkozhat először a saj­tónak A Délvilágnak azt mondja: — Igazából nem számítot­tam ekkora sikerre. Egy éve költöztem Kiskunhalasról Budapestre, a színpad az én világom , a Fővárosi Ope­rettszínházat tekintem ez­után is a munkahelyemnek. Azért nem a budapesti elő­döntőben indultam, mert akkor éppen külföldön vol­tam. DÁNYI LÁSZLÓ Verseny a javából szép lennt, ne snitt Július 12., péntek. Jó napjuk van a gyengébb nem bajai iránt folyamatosan komoly érdeklődést tanúsító viharsarki legényeknek. Székesfehérvár, Budapest és Nyíregyháza után a Promerk Interna­tional Kht, a Multimédia Kft., valamint a Dél­kelet közéleti hetilap a Békéscsabai Sportcsarnok­ban rendezi meg este nyolc órakor a Miss Hungary ’91 szépségverseny negyedik, egyben utolsó elődön­tőjét. Hölgykoszorúban a milliárdos. Balról jobbra: Michna Olga, Marosi Helga, Pintér József, Szalontai Szilvia, Hamvas Márta és Bobros Vera. (Fotó: Veress Erzsi) ­ Töltsön egy éjszakát Csongrád­on Adjuk az otthon melegét Egyedi programjainkkal teljesítjük kívánságát ­ ......... ELADÓ - Makón 430 m2 épület, raktár, iroda (bérelhető is); - Szegeden kereskedő­házban 16 m2 üzletrész. Érdeklődni: (65) 11-811 Import fenyőrönk 10000 Ft/m3+áfa. Akác tűzifa 330 Ft/g . Házhoz szállítva. Megrendelés: telefonon 62/24-530, levélben 6724 Szeged, Szatymazi u. 18. Erdészeti Szolgáltató. 3

Next