Délvilág, 1993. szeptember (50. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

• Biblikus konferencia Szegeden Teológia és történetiség A tegnap megkezdődött találkozón mintegy száz hazai és határon túli - erdélyi, fel­vidéki, bánáti és bécsi - ma­gyar hittudós és egyházi ember gyűlt össze. A konferencia nevezhető ökumenikusnak is, hiszen a római katolikus egy­háziak mellett református, görög katolikus és ortodox egyházi emberek is eljöttek. Dr. Benyik György, a sze­gedi biblikus konferenciák el­indítója és szervezője, a Hit­­tudományi Főiskola szentírás­­tudomány professzora az újságírók érdeklődésére el­mondta: annak, hogy a mostani találkozó Lukács evangéliumát választotta témájául, bizonyos célzatossága is van. A Lukács által leírt események a keresz­ténységnek azt a pillanatát rögzítik, amikor az egyház először állt olyan helyzet elé, amelyben meg kellett hogy fogalmazza hitvallását egy másfajta - az antik - kultúra felé. E tekintetben ma Magyar­­országon, amikor az egyház újra kilép elzártságából, a Biblia szakértői úgy vélik: vissza kell nyúlni ehhez az ősi mozzanathoz, mint az egyház alapvető élményéhez, amely által egyszer már megtalálta módját, hogyan közvetítse értékeit dialógus által, nem szembesítő módon egy tőle különböző kultúra felé. Külön témát jelentett a konferencia számára Lukács tudósításának történetisége. Az Apostolok Cselekedeteit az egyház első lépéseinek törté­netileg hiteles leírásának tart­ják, az azonban, hogy a könyv mindezt Lukács narratív elő­adásában adja tovább, a hit­tudományban többször is fel­vetette a kérdést: az evan­gélista saját teológiai néző­pontja átalakítja-e, más meg­világításba helyezi-e az ese­ményeket. A témához kapcso­lódóan Emilio Rasco, a római Pontifica Universitá Gregoria­­na professzora tartott vallás­­bölcselet-történeti előadást, amelynek következtetése sze­rint a „történelem és a teológia bennsőségesen együtt él ebben a mélyen egyházi és ma is olvasmányos könyvben”, az Apostolok Cselekedeteiben. Mindez azért fontos - teszi hozzá Dr. Benyik György mert ebben a műben érthető meg, hogy Jézus halála után történt valami, ami a tanítványi kört egyházzá tette, egy belső, lelki történés, ami a külső történetek mögött zajlik, s ez felmutatja azt a pillanatot, ami­kor az apostolok megértik saját hitüket, és készek, hogy át­adják koruknak. A konferencia első napjára Szegedre látogatott Angelo Acerbi bíboros, Magyarország pápai nunciusa is, aki délután koncelebrált misén vett részt a főiskola kápolnájában. (Vele készült interjúnkat a lap hol­napi számában olvashatják.) S. P. I. Az Apostolok Cselekedetei könyvét választotta témá­jául a Szegedi Hittudományi Főiskola negyedik Biblikus Konferenciája - a Bibliának azt a könyvét, amelyet az útját és hitének megfogalmazását kereső egyház első hiteles történetírásaként Lukács evangélista tollából ismerünk; azt a könyvet, amely az őskereszténységtől kezdve nemcsak iránymutató az egyház számára, de ön­reflexiójának dokumentuma is. Isten vize ömlik ugyan, de a konferencia résztvevőit várja a hajókirándulás. (Fotó: Schmidt Andrea) Tisztelt dr. Sánta Úr! Az Önök 1993. április 27-i levele akkor érkezett, amikor a férjem nagyon beteg volt. Be­tegségének első jelei röviddel az 1990. évi makói látogatá­sunk előtt jelentkeztek, ami magyarázza, hogy miért volt oly kevés energiája és miért volt állandóan fáradt. St. Louisba való visszatérésünk­kor vastagbélrákkal operálták meg, szépen rendbejött, majd kétéves chemotherápiás keze­lésen esett át, s így lehetővé vált, hogy egy részben nor­mális és boldog életet tudott élni, mivel akaratereje rendít­hetetlen volt és eltökélt, hogy minden pillanatot élvezzen, ami neki adatott. A múlt év decemberének eleje óta a ke­zelések hatása csökkent. Én lennék a legboldogabb, ha bármit is tehetek, segíthetek Joseph Pulitzer első makói megemlékezés projektjének ügyében. Művészeti gondnoki háttérrel utánanéztem, hogy egy Pulitzert ábrázoló eredeti mű magas színvonalú reprod­ukciójának elkészítésére mi­lyen lehetőség van. A Rodin által készített mellszobor rep­rodukciója egy bonyodalmas folyamat és tönkretenné az eredeti felületét. Azonban van egy nagyon jó portré Joseph Pulitzerről, amelyet John Sin­ger Sargent, egy kiváló ame­rikai festőművész készített, aki korának számos társadalmi éle­tében és a pénzügyi világban fontos szerepet játszó kiváló­ságát örökítette meg, s a kor amerikai festészetének leg­nagyszerűbb alakjai közé tar­tozik. E mű azonos méretű reprodukciójára van lehetőség, s ez aztán bekereteztethető len­ne. Ha ez érdekli Önöket, örömmel megcsináltatom és el­küldöm úgy, hogy ez Önöknek nem okoz költséget. Dokumentumokkal és újsá­gokkal hozzá tudunk járulni a kiállítás megvalósításához, de egyáltalán nem tudok olyan bútorokról, amelyek hozzá­férhetők lennének. Csillag Úr talán tud szolgálni ház- és hivatalbelsőről fényképekkel, s Önök válogathatnak. Ha bár­milyen anyag megszerzésében a segítségükre lehetek, a legna­gyobb készséggel állok a ren­delkezésükre. Amint az elképzeléseik konkretizálódnak, remélem azonnal újra felveszik velem a kapcsolatot, és én férjem testvérével, Michael Pulitzerrel meg fogom beszélni, hogy milyen mértékű anyagi hozzá­járulást tudunk vállalni. Az Önök irántunk tanúsított vendégszeretetére nagy me­legséggel a szívemben és sze­retettel gondolok vissza és mé­lyen őrzöm a makói látogatá­sunkat az emlékezetemben. Tisztelettel AMILY RAUH PULITZER • Levél St. Louisból Pulitzer-portré Makónak A tiltakozó fórum arra irá­nyult, hogy a hitelpolitika iga­zodjék a mezőgazdaság rendjé­hez, a rövid lejáratúak helyett közép és hosszú lejáratú hite­lek szükségesek. A támogatási kérelmeket ne kelljen a megyé­hez vinni, hanem helyben in­tézhetők legyenek. Az export­­támogatás 20 százalékát kapja meg ma a termelő. Követelik azt, hogy a termelők nagyobb hányadát, a feldolgozóipar ke­vesebbet kapjon. Az érdekkép­viseletek azt követelik, hogy a garantált termékek árát a kormány hirdesse meg. A kormány adjon garanciát arra, hogy aki elvetett, az arat­hassa le a termést, még akkor is, ha a föld már nem az ő tu­lajdonában van. A bizonyta­lanság szörnyű nagy vesztesé­geket eredményez. Az idén 650 ezer hektár nem volt be­munkálva. A kárpótlás kilenc­­száz helységben nincs szente­sítve. Követelésük a kárpótlás felgyorsítása. Az egyik legfon­tosabb feladat a piacvédelem. Szükségesek a védővámok. A kormány ne engedje a magyar áruk tetejére az importot, de országunkon belül is elenged­hetetlenül fontos a piac koor­dinálása. Nyugaton kvótarend­szer van, ez azt jelenti, mindenből annyit termelnek, amennyire biztos piac van. Azonban ezt nem a termelőnek kell megszerveznie. Jójárt József elmondta, hogy a követ­kező demonstrációt szeptem­ber második felére tervezik, azzal a nem titkolt szándékkal, a kormányt sokkolni és tőle a szükséges intézkedéseket ki­kényszeríteni kívánják, hiszen a mezőgazdaság a huszon­negyedik óra második felében van. Stadler Ferenc, a megyei MOSZ képviselője azt nyilat­kozta: állást kell foglalni, mi történjen. Nem tud elképzelni mást, mint földet művelni, hiszen idáig csak ezzel fog­lalkozott. A mezőgazdaságot az időjárás és a politika teheti tönkre. Ebből volt az idén mindkettő. A kárpótlás óriási feszültségeket eredményezett. A jövőt illetően semmi nem változott. Farmer- és szövet­kezeti gazdaságot kellene építeni, egyiket sem csinálják. A jelenlegi helyzetben a me­zőgazdaság képtelen jövedel­met termelni. A forrásadó eltörlése válna szükségessé, aki megveszi az üzletrész- és kárpótlási jegyet, az az adóból írhassa le. Aki eladja, annak ne kelljen jövedelemadót fizetni. Pintér János csongrádi gaz­da véleménye szerint nagyon kevés információt és támoga­tást kaptak a magyar gazdák. A farmer kifejezés a magyar ember szájízétől idegen, sze­rencsésebbnek tartaná a kis­gazda- vagy parasztgazda­ságot. Nevetségesen rövid idő volt eddig arra, hogy a gazdák bejelentsék a szövetkezetekből való kiválásukat. Véleménye szerint nem lehet másfél-két és fél hektáros területen farmer­­gazdaságot létrehozni. Az állattenyésztés a mezőgazda­ság nehézipara - mondta. - Eltűnt az állattenyésztés az utóbbi időben, anélkül azonban nincs eredményes mezőgazda­ság. Havasi Józsefné szerint összeugrasztották a népet. A kormány nyugodt, azért, mert a paraszt vérében benne van, hogy nem várhat felsőbb dön­tésre, vetni akkor kell, ha eljött az ideje. Az elhalt szövetkezeti nyugdíjasok özvegyei a jelen­legi törvények értelmében semmire sem jogosultak. Ez a demontráció már lehet, hogy későn van. A kormány becsa­pott bennünket - mondta. Góg Mihály, a szőlősgazdák szövetkezetének elnöke el­mondta: - Nincs pénz a mező­­gazdaságra - hangoztatja a kormány, de épp a kárpótlás kapcsán megduplázódott a hivatalnokok száma. A várban rezidenciákat kell kialakítani, mert mégsem szép az, ha a kormány a Parlamentben lakik. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, ha a többi európai ország védővámokkal védi termékeit, akkor mi ne ezt tegyük. Ornyik Sándor, a gazdakör ügyvezető elnöke nyilatkozta, a helyzet súlyosabb, mint a rendszerváltáskor volt. Azért kétségbeejtő, mert 1979-ben a kisárutermelés olyan szintű volt, a Nyugat is odafigyelt. A kormány mára elérte azt: sem a szövetkezeti forma, sem a kisárutermelés nem életképes. Ady versei nehezen érthetők, ezért nem szereti őket - mond­ta -, de a Magyar ugaron, az soha nem volt ilyen aktuális, mint most. Ebben az országban ilyen még nem volt, 650 ezer hektár műveletlen föld óriási jövedelemkiesést jelent. A magyar paraszt nem sztrájkol, élni és dolgozni akar. A törté­nelem során a politika három­szor „fektette ki” a mezőgaz­daságot. A kormánynak jól jött a kilencféle érdekképviselet, az öt-hatféle kisgazdapárt, a jó külpolitikus miniszterelnöknek rossz gazdasági tanácsadói vannak. Pintér István országgyűlési képviselő hangsúlyozta, hogy többször, hamarabb kellett volna ez a demonstráció. Talán elkerülhető lett volna a­ törté­nelem során, ha 1959-ben nem az történik, ami történt. Türel­met kért a nagyon türelmet­lenektől. Jójárt József zárszavában elmondta: a demonstrációban elhangzottakat nyilatkozatban összegzik, és elküldik a Ma­gyar Köztársaság kormánya miniszterelnöki hivatalába, a Földművelésügyi Miniszté­riumba és a Magyar Távirati Irodának. ÁDÁM ANDREA • Csongrádon a kormányt bírálták a gazdák Elvérző mezőgazdaság 2 • A börtönpasztorációs társaság gyűlésén Roszik szelleme kísértett A társaság tegnap Szegeden tartotta idei közgyűlését. A személyi motozástól ugyan el­tekintettek a rendezők, de ala­posan kikérdezték az újságíró­kat, kinek a megbízásából tudósítanak, mit keresnek ott. A tévéseket pedig megkérték, hogy a társaság által felkért videóst, aki egyébként rendőr, véletlenül se vegyék szalagra, ne mutassák. Mint utólag ki­derült, Roszik Gábor lelkész, országgyűlési képviselőt kí­vánták megakadályozni a be­jutásban. Ez sikerült is, tudo­mására hozva a honatyának, hogy kizárták soraikból, sem­mi keresnivalója a tanácsko­záson. Beférkőzött viszont a lelkész levele és úgy tűnt, mintha maga is jelen lett volna a teremben. Gyulai Endre megyés püs­pök köszöntötte a jelen lévő­ket, szólt a börtönökben törté­nő lelkipásztori munka, a sza­badulók pártfogásának jelentő­ségéről és méltatta a társaság érdemeit. A külföldről érkezett vendégek bemutatták saját börtönlelkészi szolgálataikat, milyen falakba ütköznek tény­kedésük során. Romániában 30-40 elítért szorong egy cel­lában, Ausztriában sem köny­­nyű elfogadtatni a „mécses­tanyákat”. Majzik Mátyás, a Magyar Börtönpasztorációs Társaság ügyvezető elnöke beszámolója elején rávilágított arra, hogy miért zárták be Roszik úr előtt az ajtót. A képviselő tavaly lett tagja a társaságnak és több mil­lió forintot szerzett neki. Nem­régiben azonban benyújtotta a számlát. Azt javasolta - Maj­zik úr állítása szerint -, hogy szakadjanak el az egyházaktól, mozgalomként lépjenek be egy nemzetközi szervezetbe. Mi­után az ötletet elvetették, Ro­szik Gábor a rágalmak özönét zúdította a társaságra a sajtó­ban, ezért törölték a tagok lis­tájáról. Azóta egyébként már megalapította a Magyar Bör­töntársaságot, aminek neve vészesen hasonlít az egye­sületére. Az ügyvezető részletesen ismertette az elmúlt évi tevé­kenységüket, amelynek ered­ményei egyre inkább meg­mutatkoznak. A Mécses című újság 10000 példányban jele­nik meg, egy­ötöde eljut a román börtönökbe is. Hama­rosan kirukkolnak egy mód­szertani kiadvánnyal is. A lel­készeken kívül igen hasznos A Magyar Börtön­­pasztorációs Társaság neve a szélesebb nyil­vánosság előtt néhány hónapja vált ismertté a megyében. Mórahalmi tanyát vásárolt, ahová volt elítélteket szándé­kozott telepíteni, lelki támaszt, otthont és mun­kát biztosítva nekik a társadalomba való visz­­szailleszkedés megköny­­nyítéséhez. Az elképzelés a mórahalmiak tilta­kozását váltotta ki, az ügy végén még ma sincs pont, munkát végeznek a pártfogók, a családok. Ha törik, ha szabad beindítják a Mécses-tanyát, tanácsadó irodáik és átmeneti szállásaik segítik az egykori elítélteket. Csak a pénz lenne több... A beszámolóhoz egyedül Tari Fernc vezérőrnagy, az orszszágos büntetésvégrehajtás első embere szólt hozzá. Úgy vélte, Roszikot alapszabály ellenesen zártták ki és tartották távol. Erre csupán a közgyűlés adhatott volna felhatalmazást. Akkor milyen alapon történt­kérdezte. Kérdése költői ma­radt, mert választ arra nem kapott. A beszámolót - ahogy az elnök fogalmazott - „egy­hangúan” elfogadták. Az országgyűlési képviselő levelében foglaltakra a társaság titkára reagált. Azért nem Szegeden tartják az európai börtönszolgálatok kongresz­­szusát, mert nincs rá pénz. Azért nem léptek be az ame­rikai központú nemzetközi szervezetbe, mert őrültség lett volna. Azt már Majzik úr cáfolta, hogy a társaságnak elnéptelenedett falut akartak vásárolni és azt is, hogy a Mécses című újság tízezrével állna az irodájukban. Az egyesület megváltoztatta a nevét. Többek szerint azért, hogy ne hasonlítson Roszik úréra. A jövőben Mécses Sze­retetszolgálat Magyar Börtön­­pasztorációs Társaságként sze­repel. Az alapszabály módosí­tását egy évvel elhalasztották, így nem lehet tudni, hogy a so­kat emlegetett honatya tagja-e a társaságnak, avagy nem. V. FEKETE SÁNDOR SZERDA, 1993. SZEPTEMBER 1.

Next