Diárium 1944 (1-12. szám)
1944/ 6. szám - SZÍNHÁZ - Kemény János, Székely Mózes színműve (Kenyeres Imre)
Gunnarsson izlandi regényében az emberi lélek nehéz ködében a sarki sziget élete még különösebb, mint a skandináviai. Kétezer éve az izlandiak vérét alig frissítették idegenek. Sűrű és nehéz az, mint íratlan törvényeik. A regény négy fejezete külön-külön regény. A dán asszony történetében állandóan a Völgy Liliomának sorsa kísért. Balzaci magaslat, de a szomorúság itt Izlandban nem háromezer kilométerre van a fájdalmas francia mosolytól. A Sasfiók befejezés azonban fölösleges. Az életveszélyes hegymászásra nincs már szükség, sem az indokolatlan pillanatnyi elhidegülés meséjére. A szerencsétlen apa halála olyan, mint az Utolsó Ítélet. Mindent megold. Az Egyszemű Vendég halálával megszűnt a történet. Ott Izlandban folytatódhatott, de nem az író lelkében. A dán asszonynak életben kellett volna maradnia, de visszatalált lélekkel, hogy tragikusan elrontott sorsa az emberi jóvátétel alkonyi sugarából kaphasson. Gunnarsson a halászokkal együtt mélyen merítette a hálót, s elérte a rejtett kincseket, amiket felhozni teljesen senki sem tud, hiszen azért északiak e kincsek. A felszíni figurációk oly különösek sokhelyütt, mintha kővé meredt óriások volnának. Az Egyszemű Vendég halála óta mintha Borg fölött több lenne az emberalakú szikla. Így kell értelmeznünk a regényt. Fekete gránit, sötét, mint az élő volt, de csúcsán az örökké forrongó vulkánok tüze és a Nap fénye ragyog. Egyiket a pokol küldi, másikat az ég. Ennek szintézisében nagy lelki kibéküléssel tesszük le a könyvet. (Vörös Márton., Mereskovszkij: Az istenek halála (Julianus Apostata). (Franklin Társ.) A világirodalom egyik legfrissebb remeke Mereskovszkij történeti regényciklusa, közüle kiemelkedik a Julianus Apostata. Nemcsak az apró részletekre kitérő írói realizmust becsülhetjük benne, hanem elsősorban el kell ismernünk, hogy Mereskovszkij e művében fektette a legfőbb súlyt a művészien értelmezett világnézeti összeütközésre. A keresztény és a pogány világ szembe találja magát egymással és így vívják meg harcukat. A világnézeti átalakulások korában különösen fel kell figyelnünk a regénynek ama tanítására, hogy a hűtlenül elhagyott vagy erőszakoltan felvett világnézet megbosszulja magát. A hithagyás pedig olyan erkölcsi vétek, melynek bocsánata sehol nincsen — a halandók vélekedése szerint. Mereskovszkij nemcsak nagyszabású művet alkotott a világnézetek összeroppanásának regényében, hanem példát adott egyúttal arra is, hogyan kell és lehet a történeti regényírást megújítani. E műve méltán a XX. század egyik legnagyobb írói teljesítménye. (Раки Imre.) HORVÁTH ÁRPÁD A DINAMÓ REGÉNYE Legközelebbi ille tmény kö t e t ü nk GCOS тиков A Magyar Irodalompártoló Társaság második évkönyve beszámol a Társaság első évi működéséről. „A Társaság munkáját az a belátás indította el, hogy a magyarság elemi érdekei eredendő lelki formája, sajátságos ízlése, természete és az utolsó félévszázad irodalmi élete között egyre végzetesebb a szakadás. Az irodalmi életet olyan írók, olyan irodalmi művek, s e művekből áradó olyan szellemiség ülte meg, mely a magyarság nagy hagyományaiból és tiszta, jellegzetes vonásaiból egyre kevesebbet hordott magában. Egyre inkább olyan írók és művek kerültek az irodalmi közélet elé-és művek kerültek az irodalmi közélet előterébe, akikben maga a magyarság nagyon fogyatékosan, többnyire csak utánérzéssel vagy egyáltalán nem jutott kifejezésre, s akiknek a nagy magyar zöme a magyar történelmiség számára igen sovány, felszínes mondanivalói voltak, ha voltak egyáltalán. E díszben, fényben, anyagi javakban bővelkedő irodalmi élet alatt lassan kibontakozott egy másik magyar irodalom, minden elnyomattatása ellenére egyre tisztább és gazdagabb hangon, tudatos gonddal kapcsolódva a magyar hagyományokba s minden éberségével a magyarság feszítő sorskérdései felé fordulva. Ez az irodalom azonban hiába vetett fel nagyobb egyéniségeket és döntőbb műveket a fölötte gondtalanságban sütkérezőnél, nagyon szűkreszabott, kis körben szorongott, kiadók, újságok, elismerés és anyagi támaszték nélkül. A Magyar Irodalompártoló Társaság e magyar hagyományokat folytató, a mélyben élő magyarság arcát mind tisztábban kibontó, a magyarság problémáit megvilágító irodalom mellé áll, s lezártságán akar szerény munkájával rést ütni." Közli a csinos kiállítású évkönyv a jutalmazott írók — Szabó Dezső, Bibó Lajos, Erdélyi József, Kodolányi János, Sinka István, Szabó Lőrinc, Szabó Pál, Tamási Áron, Asztalos István, Barsi Dénes, Bözödi György, Gulyás Pál, Kádár Lajos, Tatay Sándor, Wass Albert — arcképét, életrajzát s egy-egy művének jellemző részletét, a Társaság alapszabályait és tagjainak névsorát. K. A. 95 М.& KÉT ERDÉLYI SZÍNDARAB. Kemény János Péterét most mutatta be a NEMZETI SZÍNHÁZ. A főpróba szokatlan csöndjében mély megilletődéssel hallgattuk Radnóti Péter súlyos viaskodását egyéni életigénye, s a közösségért vállalt kötelesség között. Amikor mármár megtántorodik és otthagyni készül erdélyi otthonát és a kisebbségi élet terheit, egy napsugár a helyes életre figyelmezteti, s ott tartja. Nem új történet, rengetegszer élhettük meg a problémát példában, vezércikkben, vallomásban és alig megfigyelhető, összeszorított szájú szenvedésben. Most