Diósgyőri Munkás, 1958. július-december (1. évfolyam, 18-43. szám)
1958-07-08 / 18. szám
DIÓSGYŐRI MUNKÁS ♦ \ 1953. július 8. A pártoktatás tanulságai a DistfAVAG-ban A Dimávag Gépgyár pártszervezetei a Központi Bizottság határozata alapján készítették elő az elmúlt pártoktatási évet s ennek alapján végezték egész évi munkájukat is. Fő céljuk az volt, hogy a politikai oktatás színvonalának emelése mellett a marxizmus—leninizmus néhány alapvető kérdését sajátíthassák el. A szemináriumok előtt a következő kérdéseknek elvi síkon való tisztázását jelölték ki feladatnak: revizionizmus, dogmatizmus, forradalom és ellenforradalom, a proletárdiktatúráról szóló marxi—lenini tanítás, hazafiság, proletárinternacionalizmus. Az említett elvi kérdések megmagyarázása, tisztázása terén komoly eredményeket értek el a dolgozók körében. Ez kihatott az egész vállalat politikai felvilágosító munkájára is. A pártoktatás jelentősen járult hozzá a vállalat eredményeihez. Ez önmagában is bizonyíték arra, hogy a Dimávag pártbizottsága az 1957— 58-as pártoktatási évet eredményesen zárta le. Ezek az eredmények a következőkben is megmutatkoztak: Jobb volt az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása, többet tudtak foglalkozni egyes elvi, elméleti kérdésekkel. Maguk a hallgatók is ilyen jellegű kérdésekkel fordultak az elméleti tanácsadó bizottsághoz. Az eredményekhez tartozik az is, hogy a párt végrehajtó bizottsága jól »« »»**♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]«»♦ [UNK]«♦ [UNK] [UNK]«♦««♦«♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Szervezte meg az oktatás ellenőrzését. Minden alapszervezethez e célból egy-egy elvtársat osztottak be. Az ellenőrhálózat döntő többsége teljesítette vállalt kötelezettségét. Azonban voltak olyan elvtársak, akik nem tervszerűen foglalkoztak a rájuk bízott alapszervezettel. Emellett hiba volt az is, hogy az ellenőrök egy része elmulasztotta saját önképzését, s így nem tudott kellő segítséget nyújtani. A propagandisták is teljesítették feladatukat. A részükre tartott profi« pagandista tanácskozásokon rendszer résén részt vettek, s az ott tanultakat eredményesen adták át hallgatóiknak. Az egyik döntő meghatározója annak, hogy jó eredménnyel zárulhatott a pártoktatási év, Összefoglalva: a hiányosságok el'"-ére a Dimávag pártbizottsága okisi munkájára az eredmények a jellemzőek. Elvtársaink most azon fáradoznak, hogy a hibákból tanulva, azokat kiküszöbölve készítsék elő az 1958/59-es pártoktatási évet. A vörös terem zsúfolásig megtelt. Rendkívüli taggyűlésre hívták össze a tagságot. Kormos elvtárs, a párttitkár, a másik szobában készült a vádirat felolvasására. Nem ment a fejébe, hogy Kocsis Gyurka, ez a mindenkor és mindenütt becsületesen dolgozó fiú így megtévedt. Dehát aki a társadalmat akarja megikárosítani, az nem való közénk. Nem való párttagnak és akármi lesz, ma’ ki kell zárni. Négy darab golyóscsapágy. A kapus megtalálta a táskájában. Megfogták. Fél 3-kor bevonultak ők is a terembe. A nagy zsibongást némaság váltotta fel, és amikor elhelyezkedtek az asztal mellett a vezetőség tagjai, csak a lélegzetvétel volt hallható. Kormos felállt.— Nagyon szomorú ügyben jöttünk össze — kezdte — Alapszervezetünk egyik tagja nagy bűnt követett el. Meg akarta károsítani a gyárat. A rendészetről ideküldött jegyzőkönyv tanúsága szerint négy darab golyóscsapágyat akart kivinni a kapun..: Kocsis Gyurka ott ült az első sorban. Most a vádlottak padján. Arcán a piros és fehér olykor lilába játszott. Ezerszer elgondolta, elmotyogta magában, hogy nem vett ő el semmit, dehát nem hisz neki senki. Mert a kapusok megtalálták a táskájában. A párttitkár pedig folytatta: — A párt nem tarthat meg soraiban olyan embert, aki lopott, aki a nép vagyonát el akarta tulajdoni ́ tani. A szavak mint megannyi kő koppantak Gyurka fejében. — Ezért javaslom a taggyűlésnek, hogy Kocsis elvtársat zárjuk ki soraink közül! :. . Kimondta a legnagyobb ítéletet. A csend előbb pisszegéssé, majd halk duruzsolássá változott, amely egyre inkább áttörte a gátat. — Megérdemli! Aki lopott, nem Való közénk! — kiáltotta Koknarm* Berci, s arcán az öröm lángja lob* bánt fel. * Végre elértem ezt is! Most majd* leváltják a munkahelyén is. Estén leszek az előhengerész! — aztán fel is ugrott és szavalni kezdett: — Elvtársak! Én tudom, hogy neki szüksége volt ezekre a csapágyakra. Mikor megvette a motort, itt panaszkodott, hogy nem kap ilyen csapágyat egész Miskolcon! És tudom, hogy erre azért került sor, mert Kocsis előhengerészünk már mindenáron motorozni akart... A párttitkár most odafordult a magába roskadt emberhez: — Kocsis elvtárs! Könnyítsen magán! Vallja be, amit elkövetett, legalább mint embert értékelhessük ez után. Mert megtévedni lehet... De akkor legyen erő bevallani, amit elkövetett. Gyurka csak ült, szemét nem emelte fel. — Nem loptam, hajtogatta, egyre lejjebb görnyedő háttal. Kormos pedig magasabb hangon folytatta, sem magában, hogy legalább bevallja, amit cselekedett. Nem tekintem, most már embernek sem!... ! Az ajtó hirtelen feltárult. A közelben ülők pisszegése megzavarta a párttitkárt. — Mi van ott? — kérdezte kissé bosszúsan. — Én vagyok, Böske! A Kleibánt Böske! — hangzott az ajtó feléL de — Mit akar? — Mondani szeretnék valamit, nem engednek be! — Várja meg, amíg befejezzük a gyűlést! — De nagyon fontos! — Akkor is ráér! — mondta most már türelmetlenül a titkár. De Böske nem azért volt lány, hogy így, ilyen könnyen le lehessen rázni. — De ez annál is fontosabb! A titkár most már kénytelen-kelletlen, előrehívta a lányt. #— Csak nekem akarja megmondani? — kérdezte. — Megmondom én itt mindenkinek! Nem szégyellem magam! Miért bántják maguk ezt az embert? — Böske! Ez ugyan nem tartozik magára, de ez az ember lopott. ’ — Ez az ember? Hát van maguknak szemük? Nem ismerik 15 éve? ocsis Gyurka összegörnyedt teste kiegyenesedett. — Ki ez a lány? — s ahogy felemelte a fejét, megismerte. — Hiszen ez Böske, a takarítólány. Ő szokta az öltözőket sepregetni. A párttitkár nagyot nézett. — Tudjuk mi azt, hogy rendes ember volt. Dehát a kapusok megtalálták a táskájában a golyós csapágyakat! — A táskájában? — kérdezte Böske. — Dehát oda nem ő tette! Én láttam lányom? Óriási zúgás támadt. — Mit láttál, A teremben Erre nem gondoltak. A zsivaj a menyezetig csapott. Kormos alig tudott rendet teremteni, s Böske hangja most már csattant. — Itt van maguk között a teremben. Én láttam! Naponta kétszerháromszor bejárt az öltözőbe. Kinyitotta a szekrény ajtaját és a félliteres üveget meghúzta. — A nevét, a nevét mondd! — ordít, kiabál a terem. Kolmann felugrott. — Nem látjátok, hogy eszelős, félrebeszél. — Ő az, ő az! — kiáltja Böske. — Tegnapelőtt nem a saját szekrénye előtt állt meg. Mindjárt gyanússá vált nekem. Hát jobban kinyitottam a szemem. Kocsis Gyurka szekrényén piszkált. Nem nyílt egyszerre az ajtó, aztán mégis sikerült. Zsebébe nyúlt, valami apróságot vett elő és beletette a Gyurka táskájába. Mikor elfordult, olyan ördögi mosoly volt az arcán, hogy nem mertem szólni, annyira megijedtem. — Igaz ez, te lány? — de már válaszolni sem kellett, mert Kolmann fehér, reszkető szájaszéie mindent elárult.)A TV egy órakor Kocsis Gyurika boldogan karolt bele az óránál várakozó Eta karjába. — Meg kellett mondani a motort, meg azt, hogy ha akarja, tavasszal majd együtt robognak, együtt az új élet felé ... (Vége.) > Kitüntetés előtt a DIMÁVAG Gépgyárban * TAtf I, RAI] Az F-gyáregység kon iuibívácsmőhelyében dolgozik. Többszörös sztahanovista, országos viszonylatban is a szakma legjobb kováccsa. Munkájában állandóan ésszerűsít.Több jelentősebb újítása van. Legutóbbi ♦ az UA-23 ell. rsz.-a féltengelyhez segédszerszámot készített, amellyel a gyártás menetét lényegesen meggyorsította. Amíg ♦ az előző gyártási módnál a normaidő 80 perc volt darabonként, addig az újítással ♦ a normaidő 64 percre csokiként. Versenyében van a Láng Gépgyár ,.November 7- •kovács brigádjával. Az anyagtakarékos♦sági mozgalomban részt vesz. Ebben a félévben kb. KIO.— Ft. értékű anyagot ♦ takarított meg. Vezetőihez és munkatárssaihoz való viszonya jó. A kollektíva ♦ egyhangúlag javasolja a Kiváló Dolgozó címre. ♦ VAiIU Kohászati anyagtoe% Tóth József szerzész csoportveze tte. Okleveles Kiváló Dolgozó, az 1958. ♦ január 10-i kiértékelés óta is folyamatosan kiváló munkát végez. Feladatkörét ♦ átlagon felüli szakértelemmel, munka♦ szervező készséggel és szorgalommal látnia el. Vezetői megbízatása mellett, saját ♦kérelmére, elvégzi a kovácsolt anyag beszerzését, valamint a bérmunkás rendelések ügyintézését. Elsők között csatlakozott a párt és kormány takarékossági célkitűzéseihez, öntevékeny kezdeményezéssel, eredményes kooperációs munkáival biztosította, hogy a 250 to. excenter prés, az export 7/1800 és 9/1800 nagy sodrógépek fogaskerék fogazásait import helyett belföldön végezték el, s így 16 ezer forint értékű konkrét devizaforint megtakarítást ért el. A B-tömb kovácsolt egyedi darab gyártásának anyagbiztosítását önállóan végzi, az általa alkalmazott idő- és menetrendterv helyes alkalmazásával, a készletanyag felhasználás programszerű ütemezésével, anyagbeszerzési költségkeretéből 216.000 forintot megtakarított a kiértékelési időszak folyamán. Tóth József elvtárs a kiértékelési idő alatt beadott 7324. sz. újítási javaslatával lehetővé tette, hogy a brazil export szállításra kerülő nagy sodrógépek csapágyazása megoldásit nyerjen. Eme újítással 3 lQ 000.— forint értékű exportgép kiszállítását teszi lehetővé. Nagy gondot fordít csoportja dolgozóinak szakmai továbbképzésére, ebben példamutatóan maga is részt vesz. Párttag, minden időben segítségnyújtásra kész, becsületes, megbízható dolgozó, ezért a termelési tanácskozás Kiváló Dolgozó” jelvény kitüntetés elnyerésére javasolja. J• a B-gyáregység műtfOKSCI vezet, tervezési osztályán dolgozik. Munkáját mindig nagy szorgalommal, gondos előrelátással s kiváló szaktudással végzi. Az általa tervezett munkák gyártása az üzemben zökkenésmentesen folyik, mert a gyártás alatt is figyelemmel kíséri. Kiváló üzemi tapasztalattal rendelkezik és ezt munkájánál eredményesen felhasználja, illetve alkalmazza. Munkájának eredményességére rávilágít az MKGS 7/100-as brazil exportra készülő sodrógép zavartalan gyártása, amit a szakszerűen feldolgozott gyártásterveik és az üzemben felmerülő hibák gyors kijavítása tesz lehetővé. Szorgalmát igazolja az NP. 17,6 és NP. 17,7 Kínai Csőgyári berendezéshez tartozó gépek határidő előtt való elkészítése (4 nap). Az üzemvezetővel, dolgozóival való kapcsolata kifogástalan. Fiatalabb munkatársainak tapasztalatait készségesen adja át. Munkatársainak egyöntetű megállapítása és javaslata, hogy a ,,Kiváló Dolgozó” cím elnyerésére érdemes* Egy jól sikerült kirándulásról • A Lenin Kohászati Művek motort javító-karbantartó gyárrészlege vasárnap kirándulást rendezett a Pereces fölött lévő Bakhátnak nevezett ,erdős részen. A kissé hűvös, tavaszias idő reggel esőcseppeket csapkodott a hentesek arcára, akik a 100 kilós disznót mészárolták. Sebaj, mondották az emberek, ha kicsit esik is az eső, mostmár mindegy, kirándulunk. Nyolc óra felé enyhült az idő, a hűvös szél kergetni kezdte a felhőt,amely úgy csüngött az erdő felett. ♦Nagy volt az öröm. A felhő elmegy, és jön a disznó a bográcsba. Jött is ám, nemcsak a disznó, hanem a sör,meg a bor is. Nemsokára az ínycsiklandozó gulyásillat töltötte meg a környéket. És, hogy nemcsak az illat volt jó, hanem az ebéd is, azt bizonyította a kirándulók éljen kiáltása, hogy éljenek a szakácsok és, hogy holnap is ők főznek? Igen, minden elismerést megérdemelnek Köles Ede és Fodor Ferencné, akik előkészítették jó főztükkel a kirándulók hangulatát. A délutáni órákban visszhangzott az erdő a jókedvű emberek dalától. A nap már csúszóban volt az ég alján, sötétedni kezdett, de a hangulat egyre nőtt és a jókedvű társaság mulatozása belenyúlott az éjszakába. (takács) AZ ÓRA MUTATÓJA gyorsan haladt előre, jelezvén, hogy az unokák bármelyik percben megérkezhetnek. Pista bácsi ezt látva, veszi át Bori nénitől a »házi parancsnokságot«, melyet különben minden esetben az asszonyok viselnek. S amint zsírpapírban csomagolt, közben rendezkedett. — Sót, paprikát! Mozogj már fiatalosabban. Hozd a hátizsákot. — A durvának látszó parancsok mögöt is ott bujkál a két öreg öröme, hogy vendégül láthatják unokáikat. Ennek a tudata oszlatta el haragjukat is. Ahogy múlt az idő, annál lázasabban ment a pakolás is, annyira, hogy észre sem vették, hogy az egyik unoka feleségével és a négyéves kis Pistikével beléptek az ajtón. Rövid ideig mosolyogva nézték a két öreg sürgését, majd egyszerre köszöntek: — Kezeiket csókolják, nagymama, nagypapa — s egymás után ölelgetik, csókolgatják egymást. Az ölelésből kibontakozva, Bori néni jegyzi meg: ___ Ne haragudjatok, kedveskéim. Szóval nincs annyi emberi érzés, de ennek a lusta embernek s fér■jére mutat — nekj akaródzott felkelni. A kis társaság felmelegedve az öregek körében, azonnal munkához is lát. A fiatalasszony, Erzsike nagymamának segít, a két férfit pedig beszélgetni hagyják. Alighogy elindul kettőjük között a beszélgetés fonala, szinte egy második, a harmadik, egész a 15. unokáig, a dédunokákkal egyetemben. Nagyapónak jóleső érzés végigtekinteni unokáin és magában még szinte meg is számlálja őket. Öröme oly nagy, amelyet meg kellett ünnepelni. — Borikám, hozzál egy kis papramorgót. Nagyanyó vezetésével a fiatalasszonyok máris teljesítik kérésüket és eközben nagyanyó így szól unokáihoz. — Régi szokás nálunk, hogy az asszony szolgáljon fel a férfinek. Igaz, most más világ van, egyenjogúság, de hát én öreg vagyok. Nagyapó pedig mindannyiunk egésszégére emeli poharát, aztán kezdetét veheti a kirándulás. AZ INDULÁS pillanatában szinte kórusban hangzik el a kérdés: hová megyünk kirándulni, percnyi gondolkodás után Sanyi, aki nagyapó foglalkozását választotta, így szól: — Döntsön nagyapó, az ő vendégei vagyunk. Nagy gondot okozhatott ez a javaslat nagyapónak, mert arcára kiült a töprengés. De aztán felcsillanó szemmel mondta: — Megyünk a kétfilléresekhez! !— S ezzel elindult a szép menet. A szomszédok mosolyogva köszöntötték őket, s egymáshoz hajolva suttogták: — Szép, rendes család. Nagyapó kedvence, a hatéves szőke, copfos kis Katika, úgy látszik unta már nagyapó állandó köszön— Nagypapa, miért köszönnek neked olyan sokan? Pista bácsi mosolyogva cirógatta meg a kis szöszke lányfejet s mondta: — Azért kislányom, mert engem nagyon sokan ismernek. A dédunokákat úgy látszik nem elégítette ki ez a válasz. Továbbra is kérdően néztek nagyapára, majd a 4 éves öcsike teszi fel újra a kérdést: •— Mért ismernet téded olyan sokan? Nagyapának az ismeretség kérdése életében mindig természetesnek tűnt. Nagy gondot okoz neki, hogyan adhatna kielégítő választ unokáinak. Gondolataiban kutatva, kereste azokat a szavakat, melyekkel unokáinak magyarázatot adhat. E közben arcredői összezsugorodtak és szeme is mintha mélyebbre ült volna. Rövid töprengés után azonban feltalálta magát s útközben mesélte: — ITT SZÜLETTEM. De amikor még csak egy-két kémény pöfékelt itt a gyár körül. S ahogy felnőttem, s megöregedtem velem együtt nőtt fel a gyár is. Együtt dolgoztam az emberekkel, együtt éltem velük, s ezért ismernek. — Míg ezeket szép sorjában elmondta, elértek a gyár főbejáratához, az úgynevezett I-es kapuhoz, ott megálltak, s megmutatta a kicsinyeknek, hogy hosszú éveken keresztül járt be s ki ezen a kapun. Egyszer fárasztó volt a bemérés, máskor bánat ült a szívén, mikor kijött, de volt úgy is, hogy mindkettő örömet jelentett, mert voltak napok, amikor életében fölcsillant valami fény, ami a szépség felé vezet. Ilyen volt az apja élete is, amire gyermekkorából vissza tud még emlékezni, mert abban az időben édesanyjával együtt hordta az ebédet apjának. A kis csöppségek szemüket le nem véve nagyapáról, hallgatták beszédét. S arcuk sugárzott, mnt minden gyereknek, aki, ha felnőttek közé kerül, öntudatlanul is úgy érzi, hogy emberként kezelik. Ennek ellenére mégis, valami érthetetlenség tükröződött vissza az unokák arcáról. Talán a válasszal volt ismét baj. Ezt igazolták az újabb ostromló kérdések is. Nagypapa bele-bele kezdett ugyan válaszaiba, de minduntalan félbeszakították az ismerősökkel, s régi cimborákkal való meg-megállások, ami a gyerekeknek módfelett nem tetszett. S ezért állandóan sürgették: — Menjünk már nagypapa! Menjünk már! Legtürelmetlenebbek azonban a temető sarkánál voltak, ahol kedvenc tanítványával találkozott Pista bácsi. PISTA BÁCSI szinte maga előtt látta a 15 éves suhancot, aki ezelőtt 25 évvel kicsit szégyenlősen állt meg mellette a munkapad mellett, s akinek fejlődését, életének, sorsának alakítását, ha nem is hosszú időre, de ő is irányította. S hogy ember lett belőle, úgy érzi, ha nem is sok, de kicsiny része ebben neki is van. Ezért volt az összes köszöngetések, ismerősökkel való megállások között ez a legkedvesebb és a leghosszabb ideig tartó. Unokái megragadták a kezét és szinte maguk, után ráncigálták: — Menjünk nagypapa, menjünk nagypapa; (Folytatjuk] utáni sorrendben érkezik meg a mágetését, mert megszólalt 3