Diósgyőri Munkás, 1965. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-05 / 1. szám
sstő. január 5. A legeredményesebben dolgoztak A szokásos módon, december 17-én értékelte a vállalati versenyértékelő bizottság a gyárrészlegek között folyó párosverseny november havi eredményeit. Az értékelésben Pásti Lajos, a szakszervezeti bizottság termelési felelőse, Szaniszló Imre termelési felügyelő, dr. Virágh Antal terv- osztályvezető, Bánvölgyi Károly, a II. termelési felügyelő helyett, a főkönyvelő megbízásából Krasznai József, valamint Sebők Zoltán, Skarupka István és Szeghő Béláné vettek részt. Az értékelő bizottság, az egyes gyárrészlegek és főosztályok által a december hóban beadott november havi eredményeket tartalmazó pályázatokat alaposan átvizsgálta, és megvitatta. Ezek után a bizottság az alábbi javaslatot terjesztette a vezérigazgatóság elé, jóváhagyás végett: A november havi eredmények alapján, az értékelő bizottság a vállalat vezetősége által adományozott vándorserleget a nehézüzemek csoportjában a nagyolvasztógyárrészleg, a nagyüzemek csoportjában a nagykovácsi nű-gyárrészleg, a középüzemek csoportjában a húzó-hőkezelő gyárrészleg dolgozóinak javasolta. A kiszolgáló üzemek csoportjában az alapanyagkitermelő-gyárrészleg, a szolgáltató üzemek csoportjában a karbantartó-gyárrészleg dolgozói kapják a vándorserleget. A központi szervek csoportjában a műszaki ellenőrzési főosztályé lett a vállalat által adományozott vándorserleg. KI, MIÉRT KAPTA? Most pedig nézzük meg, miért kapták meg a különböző gyárrészlegek november havi munkájuk alapján a vándorserleget? A nagyolvasztó-gyárrészleg teljes termelési tervét 342,8 tonnával túlteljesítette, kiszállítási tervét pedig 2956,5 tonnával teljesítette túl. Az acélnyersvas növelését 2,4 százalékkal emelte, emellett a költségszint alakulásuk is javulást mutat. A nagyolvasztó dolgozói különben az elmúlt hónapokban végig kitűnően dolgoztak, s így megérdemelten kapták meg ismét a vándorserleget. »00 TONNÁVAL TÖBB! A nagykovácsmű-gyárrészleg a nagyüzemek csoportjában szintén első helyezett lett. Termelési tervüket kiszállítási szinten 568 tonnával túlteljesítették, a tételes kiszállításuk is jól sikerült: 110 tonnával teljesítették túl. A teljes termelési tervüket több, mint SMS tonnával sikerült szintén Az LKM gyárrészlegei között folyó munkaverseny értékelése túlteljesíteni, és a baleseti mutatójuk is jó statisztikát mutat. Jelentős tény, hogy a selejtjüket a 2,26 százalékos bázissal szemben, 1,53 százalékra csökkentették, ami szintén hozzájárult, hogy csoporton belül az első helyezést érték el. A húzó-hőkezelő gyárrészleg a középüzemek csoportjához tartozik. Teljes termelési tervüket — elég nehéz körülmények között — 46,5 tonnával teljesítették túl, és költségszint alakulásuk a 98,29 százalékos bázissal szemben, 94,23 százalék lett. 0,2 százalékkal csökkentették a selejtjüket is, ami igen jelentős teljesítménynek könyvelhető el. Az alapanyagkitermelő gyárrészleg értékelésénél a bizottság figyelembe vette a baleseti mutató javulását, és a költségszint jó teljesítését, s főként ezért javasolta a gyárrészleg dolgozóit csoporton belül az első helyezésre. A gyárrészleg a termelési tervét 2,5 százalékkal teljesítette túl, s ezenkívül több, mint 5 ezer forinttal csökkent náluk a vasúti üzemi bírság. A DECEMBERI MÉG HÁTRA VAN... A karbantartó-gyárrészleg a szolgáltató üzemek csoportján belül került első helyezésre. Hengermegmunkálási tervüket teljes egészében teljesítették, a havi TMK-munkák határidőre való teljesítése pedig a 97,5 százalékos bázissal szemben 99,1 százalék lett. A műszaki ellenőrzési főosztály a központi szervek csoportjában nyerte el az első helyezést a vándorserleggel. Az értékelő bizottság a főosztály dolgozóinak versenypontjai között szereplő vállalati tételes kiszállításban mutatkozó lemaradást teljesítettnek fogadta el. A tárgyi hó utolsó napján nyolc óráig bejelentett, de nem idegen átvételt képező anyagok felszabadítását pedig a 96 százalékos bázissal szemben, 99,2 százalékra. A műszaki ellenőrzési főosztály dolgozói a november 29-ig beérkező próbák kikészítését is 100 százalékban elvégezték, ugyanakkor a selejt-analitikai adatok határidőre történő megküldése is 100 százalékban megtörtént. Az LKM gyárrészlegeinek párosversenyéből, a decemberi eredményekről előreláthatóan február első hetében tájékoztatjuk olvasóinkat, miután az értékelés feldolgozása a szokásnak megfelelően, majdnem három hetet vesz igénybe. (H.) DIÓSGYŐRT MTNTCAS8 ORSZÁGUTAK „«iiiiimiiiimiiiimiiimmmiiiiiiimiiiiiiimimiiiiiiimiiit A gyárkémények tövében, a hófödte síneken magányosan áll egy mozdony. Két ember szorgoskodik körülötte. Tüzetesen szemügyre veszik a csapágyakat, megolajozzák a súrlódásnak kitett részeket, látásokból, kisebb távú vonta— Ideje lenne már valamit másokból tevődik össze ez a jeharapnunk, Jóska — szólal lentős távolság. A fél évszómeg az idősebb, zabnál is idősebb gőzmasina — Igaz is, Mihály bácsi. Ad jól állja a „sarat”. Nagy része dig falatozzunk, amíg a többiek rakodnak. Előkerül a papírba és nylonba csomagolt útravaló, jó étvággyal esznek. A kazán a gyárudvaron levő szabad pályán is kellemes meleggel tölti be a mozdony utazóterét. Miközben falatoznak, nem feledkeznek meg a műszerek ellenőrzéséről sem, Jóska még a tűzre is ügyel. , — Most jön a neheze, pajtás! — mondja Soós Mihály mozdonyvezető, miközben előre tekint a pályára, nem integetnek-e még a társaik, hogy induljanak, a rakodás befejeződött. — Már én is észrevettem, kezdenek a váltók lefagyni — válaszol Lőrincz József. Ezek az emberek itt, a gyárat behálózó vasúti síneken közlekedő kis mozdonyon élik hétköznapjaikat, az ő feladatuk, hogy a rakott és üres kocsikat a kijelölt helyre szállítsák. Vasutas szemmel mérve, a gyári sínpályák nem mondhatók hosszúnak, mégis, Soós Mihály mozdonyvezető Lőrincz József segítőtársával naponta 76—80 kilométert utazik. Tovan ebben Soós Mihálynak, aki több mint 30 éve teljesít szolgálatot a mozdony indító karja mellett. — Nem nehéz a szolgálat? — mondom. — öreg a gép, s ilyenkor már kemények a nappalok is. — A mozdonyvezető munkája sosem könnyű. Nyáron a kettőzött hőség, télen a hideg és a huzat kezdi ki az egészségét. De én szeretem a mesterségemet — feleli Soós Mihály. A mozdonyvezető 56 éves. Ősz hajú, a koromtól és olajtól kissé feketés arcán némi fáradtság látszik. Nem szidja az időjárást, hogy keményre fordult, megszokta a telet, úgy mondja: eddig szerencsésen átvészeltem az éveket. — Egyedül a fogaimat adtam a mesterségemért. Nem bírták a huzatot. Sorra ki kellett huzatnom valamennyit. Lőrincz Józsefnek nincs mestersége. Már több éve segítőként dolgozik a mozdonyon. Megszerette ezt a szakmát. — Ha alkalmam lesz, vizsgát is szívesen teszek — mondja. — indulás! — csattan Soós Mihály szava, és a gép egyenletes gyorsulással indul a raktárak felé. A szállítási főosztály gépkocsivezetőire és motorszerelőire is fokozott feladat hárul a téli hónapokban. A csúszós utak, rossz látási viszonyok, a gyakori hibák próbára teszik erejüket. Simkó Emil főművezető és Budai Gyula művezető irányításával 27 szerelő dolgozik a Gépgyár javítóműhelyében. Nyolcvanhét erőgépet bíztak gondjaikra. A szerelők többségben fiatalok. A 27-ből mindössze négyen vannak, akik már túljutottak az ötvenen. Nincs megkülönböztetés idősek és fiatalok között, mindenkinek el kell végeznie a szakmához tartozó valamennyi munkát. A komplikáltabb feladatok az ifjabbaknak korábban nehézséget okoztak, de Rusiczki Gyula, Dikházi János és Pásztor Antal irányítása mellett gyorsan elsajátították a mesterfogásokat. Ma már a fiatalok között is jónéhányat úgy tartanak számon: ügyeskezű szerelők, jó szakmai felkészültségűek. Ezt mondják Trapollai Józsefről és Almási Istvánról. Az egységes és jó felkészültségű szerelőgárda kialakításában elvitathatatlan érdemei vannak az egység műszaki vezetőinek is. Budai Gyula például többszörösen kipróbált szakember. Először a szerelőkulcs forgatásában szerzett tapasztalatot, majd hosszú éveken át a 7 tonnás autóval rótta az országutakat. Most művezetőként is jól megállja a helyét. — Ilyenkor, tél elején, sok a munkájuk? — kérdezem. — Abból soha sincs hiány, különösen ilyenkor — válaszol a főművezető. — Gyakoriak a fékhibák, a differenciál- és kuplung-meghibásodások. Alkatrészhiánnyal a gépgyáriak is küszködnek. Leleményességük és szakmai felkészültségük azonban mindig átsegíti őket a nehézségeken. Erről tanúskodik az is, hogy a gépgyári kocsik kihasználása, százalékban kifejezve, megközelíti a 98 százalékot. Az országos átlagot tekintve, ez a szám mindössze 75 százalék körül mozog. Amikor a tél hétköznapjainak ,,hőseiről” szólunk, nem szabad megfeledkeznünk a gépkocsivezetőkről sem. Ezek az emberek hóban, sárban, több száz kilométert tesznek meg naponta. Az útirány szerteágazó. Egyik nap Budapestre mennek, majd Győrbe, a következő napon Székesfehérvárra, Szegedre, Gyöngyösre, egyszóval az ország minden részébe szállítanak anyagot. Dicséret illeti valamennyit, hiszen az elmúlt évben egyetlen baleset sem történt, és szabálytalanságért sem vontak felelősségre senkit! Munkájával, szorgalmával az elmúlt évben különösen kitűnt Kiss Sándor, Stefán Antal, Papp András, File József, Kiss Miklós és Andó Antal gépkocsivezető. Nem lenne teljes az országutak és sínek „vándorai”-ról szóló riportunk, ha nem tennénk említést Kiss György Endréről, aki a főosztály vezetőinek véleménye szerint „univerzális” ember. Az esztergályos munka végzésétől kezdve az autóvillamossági hibakeresésen keresztül egészen az autórádió javításáig mindenben jártas. Szöveg: Puskás Csaba Fotó: Kardos Gyula ÉS SÍNEK „VÁNDORAI” Viimiiniinimitr llllllllllllllíllllllllilllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIO' Munkában a szerelők Kiss György Endre a dugattyú méretpontosságát ellenőrzi. a Kossuth-díjas íí%gyalus fia elvégezte a technikumot, majd ugyanannál a vállalatnál jelentkezett felvételre, ahol apja dolgozott. Minden további nélkül felvették, s annak rendje és módja szerint műszaki állományba és egy íróasztal mellé helyezték volna, ha.... Az apa közbelépett, s kijárta a vállalat vezetőinél, hogy fia két évig fizikai létszámba kerüljön. „Két évig legyen gépen. Hadd tanulja meg, mit szól a drehus, amikor fentről rossz rajz jön” — mondta. A történetet egyik országos napilapunk tárta a nyilvánosság elé, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy felhívja a figyelmet erre a nem mindennapos jelenségre, s követendő példaként állítsa más apák elé. A cikket sokan elolvasták, s többekben is felvetődött a kérdés. Helyesen cselekedett-e a Kossuth-díjas gyalus apa, sőt olyanok is akadtak, akik így fogalmazták meg a kérdést: megengedhető-e, hogy egy apa kettétörje fia szépen induló karrierjét, s a fejlődés feltételeit inkább biztosító íróasztal helyett, a „koszos gép” mellé kényszerítse? Ismét mások az apa mellé álltak, s azt hangoztatták, hogy minden fiatallal ezt kellene tenni, akkor mindinkább megfelelő vezetők kerülnének a fontos pozíciókba, olyanok, akik tisztában vannak a fizikai munkások körülményeivel, akik nem lenézik, hanem megbecsülik a fizikai munkát, akár az egyik, akár a másik, vagy harmadik tábor képviselőinek véleményét nézzük is, meg kell állapítanunk, hogy nincsenek egyedül, követőkre találnak az egész országban, Csepelen éppúgy, mint Diósgyőrben, Ózdon éppúgy, mint Dunaújvárosban. Hiszen sok apa akad, aki csak azért iskoláztatja fiát, hogy az elkerülje az ő sorsát (munkásszülőkről van szó), hogy a fiú már ne „proli” legyen. Ezek az emberek még meg is szidják gyermekeiket, ha az iskola elvégzése után, esetleg nem sikerül jó állást kifogniuk, szemükre vetik butaságukat és gyámoltalanságukat, s fennhangon hivatkoznak arra, hogy bezzeg ők megmutatták volna, ha lett volna lehetőségük a tanulásra! Szinte szégyellik, hogy gyermekük fizikai munkát végez, s ők maguk „rágják” gyermekük fülét, hogy hát akkor minek tanultál!? Akadnak aztán olyanok is (de mennyien!), akik maguk téblábolnak, hajlonganak barátok és főnökök között azért, hogy gyermekeiknek minél előnyösebb és természetesen lehetőleg tiszta munkahelyet, beosztást könyörögjenek ki, magyarán: ők maguk kaparják ki a gesztenyét gyermekük számára. Ezek mellett az apák mellett viszonylag kevésnek mondható azoknak a szülőknek a száma, akik a „kezdeti siker”, a „jó indulás”, a „tiszta munkahely” és ,,lehetőleg műszaki beosztás” fakó fényű, de annál csábítóbb jelzőit felcserélik a ,,minél több gyakorlati tudást szerezni, s arra támaszkodva érvényesülni” jelszóval. Mint például az a Kossuthdíjas gyalus apa is, akit cikkünk elején idéztünk. Pedig kétségkívül ez utóbbiaknak van igazuk. Számos gyakorlati példa bizonyítja, hogy azok az érettségizett, vagy egyetemet végzett fiatalok, akik tanulmányaik befejezése után fizikai munkásként dolgoztak egy ideig, s később vezető beosztásba kerültek, jobban megállják helyüket, mint az „egyből” íróasztal mellé ülő társaik. Nem elfecsérelt idő a műhelyekben, gépek mellett eltöltött egy-két év, hanem nagyon is kamatozó befektetés. Hiszen a kezdetben fizikai munkát végző fiatal a gyakorlatban is megismerheti és elsajátíthatja azokat az egyébként csak elméleti úton szinte megközelíthetetlen ismereteket, amelyekre a későbbiek során elengedhetetlenül szüksége lesz. S ha kezdeti hátrányt is jelent számára először a fizikai létszámba való besorolás, néhány év múlva nagyon hasznos gyakorlati, tapasztalati tudást jelent majd számára. Belijesen cselekedett tehát a Kossuth-díjas gyalús apa, amikor kijárta, hogy fia se az íróasztal, hanem a gép mellé kerüljön a technikum elvégzése után. S ha még kevesen vannak is hozzá hasonló felfogású emberek, bátran mondhatjuk, hogy az általa és követői által járt út a helyes. Mert az egész társadalomnak, és maguknak a fiataloknak is ez az érdeke! NS I. A HELYEN IT 5000 vasúti kerékpár exportra A Diósgyőri Gépgyár C-egységében készülő vasúti kerékpárok szinte a világ minden részébe eljutnak. A vállalat exporttervének jelentős hányadát teszik ki a vasútikerékpárok. Jelenleg jugoszláv megrendelésre dolgoznak a C-egység szakemberei. Grgurió Rudolf, jugoszláv mérnök, a közelmúltban érkezett Diósgyőrbe. A megrendelő jugoszláv cég őt bízta meg a már elkészült 200 darab vasúti kerékpár átvételével. A jugoszláv mérnök még nem járt Magyarországon, mégis jól ismeri ezeket a kerékpárokat. A zágrábi Vas- és Járműgyárban dolgozik, ahol a különböző vasúti kocsikhoz már évek óta az itt, Diósgyőrben készülő vasúti kerékpárokat használják fel. — Megbízhatóak, az előírásnak megfelelőek a gyártmányok — vélekedik az elismerés hangján. Garbera István műszaki ellenőr, aki egyben a tolmács szerepét is betölti, elmondta, hogy a szomszédos ország szakembere már a megérkezés pillanatában, amikor megtekintette az átvételre váró kerékpárokat, megelégedéssel nyilatkozott erről az újabb szállítmányról is. A zágrábi cégen kívül, a kerékpárüzem még másik négy jugoszláv vállalatnak szállít termékeiből. Nagy László elvtársnak, a C-egység vezetőjének tájékoztatása szerint, az 1965—66-os évre megközelítően 5000 kerékpár gyártásaira kötött szerződést a jugoszláv fél. •