Diósgyőri Munkás, 1968. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)
1968-07-02 / 27. szám
1968. július 2. DIÓSGYŐRI MUNKÁS 3 Amikor e sorok íródnak, a kohóátépítés 47. napjában vagyunk. Az éjszakai műszak dolgozói: vasszerkezeti munkások, kőművesek, lakatosok, műszerészek és műszakiak tódulnak a fürdők felé, a délelőttös műszakbeliek már elfoglalták munkahelyeiket. A nap sok Celsiust ígérően árasztja a meleget, reggel 6 óra, a hőmérő higanyszála valahol a 20 fok körül lehet. Az újonnan festett gázvezetékek ezüstje megértően csillog, szinte barátian, s maga a hatalmas kohótest is — úgy tetszik — csatlakozik ehhez a mosolygós hangulathoz, hiszen akik újjáválasztották, mind ismerősök. A főépítésvezető irodája e percben aránylag csendes, ami annyit jelent, hogy mindössze négyen-öten tartózkodunk benne. Ez a viszonylagos nyugalom azonban nagyon hamar szertefoszlik, negyedóra múlva telve a helyiség, jelentések, kérések, azonnali intézkedést követelő hangok keverednek a telefoncsengésbe. A hangos híradó Varga Sándort, a nagyolvasztó gyárrészleg főmechanikusát keresi, mert ott van már valahol a nagyolvasztó rengetegében, első útja, hetek óta, oda vezet. Jól ismert arcok, hangok, a falon az 50 napos átépítés ütemterve, már alig akad besatírozatlan rész. És ez így van jól, így van rendjén, a 47. napon nem is lehet másként. Negyvenhét nap! Mennyi izgalom, perlekedés, baráti kézfogás, remény, s a refrénszerűen megismétlődő kérdés: igen vagy nem? Ma még — 19t8. június 29- én — nem lehet tudni teljesen bizonyosat. Az átépítés vezetőinek se hideg, se meleg nyilatkozatai erre engednek következtetni, igen óvatos emberek, ahogy mondják: valami mindig közbejöhet, elég egy selejtes alkatrész, egy hibásan beállított műszer és hosszú órák eshetnek ki Peres Sándor főépítésvezető, Varga Sándor főmechanikus, Végvári György, a KGYV beruházási építésvezetője, Szlabi Miklós és Horváth Imre, az íróasztal körül. A közelgő átadásról van szó, a szárítási és indulási dátumról, minden olyan nagy, vagy aprónak látszó dologról, ami esetleg akadályozója lehet az 50 napos átépítési határidő betartásának. A nagy kérdés ismét: egy nappal előbb, kedden kezdődik-e a szárítás vagy szerdán reggel 6 órakor, az 50 napos határidő lejárásakor. Nem, a hangulat cseppet sem pesszimista, az előbbi se hideg se meleg tájékoztatások lassan színt, életet kapnak, csupán Varga Sándor főmechanikus, aki átvevője ennek a nagy munkának, ő aggodalmaskodik kissé. Persze nem a határidő miatt, a félórával ezelőtti óvsoskodás dacára úgy látszik, hogy a főépítésvezetőnél elintézett a kérdés. Valami más szakmai dologról van szó, ami a következő percekben már megoldást nyer Mégis... A forró júniusi kánikula betör az iroda nyitott ablakán, de nem ez okozza valójában a fülledt, gondolatokkal telített atmoszférát. Az utolsó napok, órák gondjai sűrűsödnek szinte megfoghatóvá, ez fokozza a kánikula melegét, teszi még füledtebbé az irodát. A levegőben itt remeg az elmúlt 47 nap minden izgalma, öröme, gondja: a monori Vasipari Ktsz nem készíti el határidőre a 6 darab tolózár hajtóműveit, a Szegedi Kábelgyár szintén nem szállítja az ígért kábeleket, beszerelik a fúvókakasokat, másnapra ki kell szerelni, mert kiderül, rossz helyen vannak a felerősítő furatok, aminek javítását szerencsére soron kívül elvégzi az LKM egyedi gépgyára. Azután ott van a mangánlemezek hiánya, illetve a selejtek. Kiderül, hogy a léghevítők belső kupolájához szükséges különleges tűzálló téglákból csupán egy tizedrésznyi van meg, a GYEV részéről szinte mindennapos a munkaerőhiány, és a hegesztő szakmunkás is kevés. És az első napok rossz emlékei: bajlódás a „medve” robbantásánál, és még sok más, kisebb-nagyobb időt rabló anyaghiány, amelyet mármár az 50 napos határidőt veszélyeztetik. A csúszás veszélye lappang az átépítők agyában, számolnak, intézkednek, új ütemterv készül, mit hol lehet behozni. A pártbizottság és a KISZ-bizottság megbízásából tevékenykedő Nyilas Sándor és Horváth Bertalan idegen vállalatokhoz utaznak anyagért s az LKM-ben is sürgetik azokat a munkákat, amelyeknek a minél előbbi elkészülése révén néhány órát be lehet hozni. Nem frázis: harc folyik az idővel, kérdés: ki fog győzni. Az idő-e, vagy az ember? És közben intézni kell az emberek ügyes bajos dolgait, 800 dolgozó végzi az átépítés nehéz munkáját. Az időjárás is ellenük fordul, 35 fokos kánikula omlik a városra, s a nagyolvasztó körül fekete porfelhő lebeg, átforrósodnak a vasszerkezetek, csupán a léghevítők gyomrában, s az új ruháját lassan öltögető nagyolvasztó belsejében akad némi hűvös. Ennek az elmúlt 47 napnak az emlékei lebegnek itt a főpítésvezető irodájában, ezekről azonban alig esik szó. Az lőttünk lévő három nap lesz talán a legnehezebb annak ellenére, hogy az elmúlt héten szépen haladtak. A II-es és III-as léghevítők építése befejeződött, az I-esnél felértek a köpenyfallal a forrószél csonkig, és a tűzakna fa Az utolsó napok — A csehszlovák műszerek pontosan érkeztek — Földgázzal végzik a kohó szárítását — A szocialista szerződés kötelez ő azása megkezdődött. Az I-es léghevítő különben a tervek szerint július 18-ra kell, elkészüljön, ez áll a GYEV szocialista szerződésében. Persze jobb lenne, ha előbbre tudnák hozni az átadást, — és ez az LKM kérése — mert a nyersvas önköltsége szempontjából sokat jelentene, nem közömbös, hogy nagyobb-e a kokszfogyasztása vagy kisebb. Tovább időzve az elmúlt hét eseményeinél: a kohónál, a vasdugaszológép és 2 db salakzárógép felszerelése szintén kész van, ugyanígy a ferdefelvonó teljes síncseréje, és az ércsurrantó szerelése is megtörtént. A szovjet és német ércmérlegkocsik javítása is megtörtént, a műszerházban az „Askania” nyugatnémet cég távadó automatikus műszereit a KGYV műszerészei, úgynevezett nyújtott műszakokban — ami éjjel-nappali munkát jelentett — szintén felszerelték. Befejeződött a kohótest falazása, amit az ózdi és diósgyőri KGYV építésvezetőségének dolgozói végeztek el. És ugyancsak a helyére került az a 40 darab regisztráló műszer, amit csehszlovák gyár szállított dicséretes pontossággal. Ami az izotópos elegyszintmérőt illeti, annak a szerelése a szárítás alatt fog befejeződni. Nincs tehát különösebb panasz az elmúlt hétre sem, annak ellenére, hogy a határidő közeledtével, bizonyos értelemben, fokozódott az izgalom nemcsak a műszakiak, hanem a szakmunkások részéről is. Ez a bizonyos feszültség talán nem is ártott, jelezte, a segédmunkástól kezdve a főépítésvezetőig mindenki tisztában volt azzal, hogy nem mindennapos munkát végeznek, nem mindennapos határidővel, s hogy a sikeres befejezés közel 17 000 tonna plusz nyersvasat jelent a népgazdaságnak, ami 40 millió forintos termelési értéket tesz ki. A számok különben ismét sokat mondhatnak. Az átépítés ideje alatt ezer tonna vasszerkezetet és gépi berendezést kellett le-, illetve felszerelni, 6 ezer tonna falazatot bontottak le és 7 ezer tonna új tűzállófalazat lett beépítve. Összesen 14 000 tonnányi anyagot kellett megmozgatniuk 50 nap alatt. Szörnyű József, a KGYV szállításvezetője a maga embereivel — minden túlzás nélkül elmondhatjuk — szünet nélkül mozgott, ami pedig az országos szakipari vállalatot illeti, 62 ezer négyzetméternyi felületet festettek, mázoltak át az emberei, Argejov István vezetésével. Elképzelni is sok: négy tonna festék , hőálló ezüst, duroi zománc, minium és aszfaltlag került a léghevítőkre és a nagyolvasztó testére. Az állványozók is hősies munkát végeztek 450 köbméternyi fa anyagot használtak fel, s ezt többször kellett ide-oda mozgatni. Pallós József irányításával a VÍV, a kábelek lefektetése mellett jó munkát végzett az erőátviteli berendezések bekötésével. A KGMTI mint generáltervező, a helyszíni, tervezői művezetéssel segítette az átépítést, a problémák azonnali megoldását. Kiss Károly és Pallagi Rudolf voltak név szerint, akik ezen a téren jelentősen támogatták a főépítésvezető munkáját. A Diósgyőri Gépgyár méltóan, testvérgyárhoz illően, (a gépgyáron belül az E-gyáregység) határidőre teljesítette kötelezettségeit, és ami a legfontosabb: a pótigényeket a lehető legminimálisabb idő alatt elégítette ki, illetve készítette el az alkatrészeket. Tizenhárom vállalat 23 egysége dolgozott szünet nélkül 50 napon át — csúcsidőben — 800 emberrel, s ebben a 800 emberben ott voltak a Lenin Kohászat-beliek is, szalkmunkások, olvasztárok,, műszakiak, ha úgy kívánta a helyzet, lapátot fogtak, talicskát toltak, pakolták az ócskavasat. És ebben a sorban meneteltek a KISZ-isták, akik társadalmi munkájukkal sokat besegítettek, lelkesen dolgoztak, ahogy azt elvárták tőlük. Ám okvetlenül dicséretet érdemelnek a két kisebb kohó dolgozói. Varga Sándor főmechanikus szerint a maximumot nyújtották az acélmű nyersvas ellátásának biztosítása érdekében, az átépítés ideje alatt, közel 50 százalékos túlterheléssel dolgoztak. És ez, az elmúlt kánikulai napokban, el lehet gondolni, mit jelentett. Amikor e sorok íródnak, a kohóátépítés 47. napjában vagyunk. A pontos idő: 1968. június 29-e délután 5 óra. A nagyolvasztó körül a szokott kép: téglák, daruk, dömperek, lakatosok, kőművesek, a magasban emberek. Mindenki siet, az 50 napos határidő betartása, ami 1968. július 3-án reggel 6 órakor jár le, néhányszor tíz óra múlva véget ér. Mindenki tudja, a szocialista szerződés kötelez. A Lenin Kohászati Művek vállalatvezetősége bízik az átépítők ígéretében. Sok sikert hozzá, köszönet az áldozatos munkáért. .. Szöveg: Holdi Fotó: Szűcs IVEIV- MCV IVEM ? iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiviiiiiiiiiiiiiiiiimiii Készülődés az átadásra Az 50 napos határidő gondot okozott a hegesztés terén is, mert rengeteg ilyen munka akadt és kevés volt a szakember. A jó szervezés eredménye: újfajta hegesztőgépet hozatott azonnal a KGYV, ami naponta több ember munkáját végzi el. A vasszerkezeti dolgozók nehéz munkát végeztek. * 1* fokos melegben bizony nem volt Uö'’'y.': a iorokszinten. A nagy teljesítményű ventillátor beszerelése felelősségteljes munka. Biztos kéz és jó szakismeret szükséges hozzá. Ez a felvétel az óriáskohó tetején készül, hol Szlabi Miklós emberei hősies munkát végeztek. A HH§Z-ÉLEI iu.tiMt.,H,iiai>ii,jiiii,niutru,iC!tiUtöii„l1,M,llUiillmIiit!!lll|liiilljlllll!lliiiil|llllllllllll|ll|UilJ(|(|l||lii......HIIIIIIM’ — Bensőséges ünnepség keretében búcsúztatták el a tűzállótéglagyár KISZ-fiataljai a nyugdíjba vonuló Takács Istánt. Meleg szavakkal mondtak köszönetet neki azért, a munkáért, amelyet 36 év alatt végzett, s végül gondtalan, nyugodt pihenőnapokat kívántak. fi — Egyre szebb lesz az LKM fiataljainak klubja. Nemrégiben szőnyegek kerültek a folyosókra is, a mosdóba pedig szappan és törülköző. Nemcsak a klub fejlődik , azonban, hanem látogatói is. Mind több fiatal vigyáz tudatosan a szép klub berendezéseire, s most már csak elvétve akad a házirendet be nem tartó látogató. • Ma délelőtt 10 órakor jankétet tart a városi tanácsa klubban. Napirenden: városunk fejlesztésének problémái, Miskolc jövője. Az ankét iránt már az elmúlt hét végén nagy érdeklődés nyilvánult meg a fiatalok körében. • Értekezletet tartott tegnap délelőtt az ifjúsági klub vezetősége. Megbeszélték a klub őszi programját, s szó volt a felszerelés bővítéséről. A hallottak szerint megvalósul végre sok-sok klubtag vágya: lesz pingpongozási lehetőség. Több új játék beszerzését tervezik. Han r»ént sor kerül a festésre és különböző átalakításokra is.