Diósgyőri Munkás, 1970. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-06 / 1. szám
1910. január 0. OfOSGYORI MUNKAS Munkkaverseny-értékelés a gépgyárban 1969-ben első: az E-gyáregység Kiváló főosztályok jutalmazása Izgatott emberek gyülekeztek december 29-én reggel a gépgyár ifjúsági klubjában. Azt találgatták, melyik gyáregység nyeri a Tanács«öztársaság kikiáltásának 50. évfordulója tiszteletére meghirdetett jubileumi munkaversenyt. A díjkiosztó ünnepségen a gyáregységek, főosztályok négyszögvezetőin Iívül megjelent — és az elnökségben helyet foglalt ■— Kovács Zoltán termelési igazgató, Brócsó Béla, a szakszervezeti bizottság termelési felelőse, Szűcs János, a munkaversenyiroda vezetője és dr. Földes László, a tervfőosztály vezetője is. Szűcs elvtárs bevezető szavai után a termelési igazgató elvtárs ismertette a gyár egységeinek és főosztályainak 1969. évi munkáját, ki hogyan tett eleget vállalt kötelezettségének. — Úgy szoktuk mondani, nagy utat tettünk meg januártól decemberig. Egy esztendő munkáját kell értékelni, hogy mit tettünk jól és mit nem, illetve, mit kell tenni a jövőben, hogy termelésünk még eredményesebb, még hatékonyabb legyen. Az 1989. évre szóló versenyt a szivattyú-gyáregység kollektívájának kezdeményezésére indítottuk be a jubileumi év tiszteletére. Párt-végrehajtóbizottságunk azt a célt tűzte elénk, hogy a nemes kezdeményezést mindjobban szélesítsük ki és töltsük meg politikai tartalommal. Az elért eredmények minden százalékáért, minden forintjáért meg kellett küzdenie gyáregységeink kollektíváinak. Engedjék meg, hogy e helyről is köszönetemet feezzem ki a gyáregységek és főosztályok négyszögvezetőinek, s rajtuk keresztül természetesen a kollektíváknak is, fáradságot nem ismerő, odaadó, lelkes munkájáért. De köszönet illeti szocialista brigádjainkat is, akik példamutató helytállásukkal teljesítették szocialista brigádvállalásaikat. A mostani értékeléssel nem zárul be a verseny. A következő évben, mint felszabadulási munkaverseny találkozunk vele. Ezután a hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulójára meghirdetett jubileumi munkaverseny jelentőségét méltatta Kovács elvtárs. Kérte a jelenlevő egységvezetőket és ra,*-titkárokat, úgy dolgozzon, hogy mire eljön az első negyedév értékelésének ,deil. még nagyobb eredmények birtokában adhassák át a versenydíjakat. Ezt követően az 1—XI. hónap számadatai alapján és az ismert decemberi munkát figyelembe véve, sor került az egységek munkájának értékelésére. Az éves eredmények alapján a termelő gyáregységek között, az alábbi sorrendet állapította meg az értékelő bizottság: Első az E-, második az Sz-, harmadik az M-, negyedik az N-, ötödik az F-, hatodik a K-, hetedik a C-, nyolcadik a H-gyáregység lett. A negyedik negyedév értékelése alapján az első három helyezettet állapították csak meg — a K-, az F- és az N-gyáregység volt a sorrend. Az éves eredmények alapján a szolgáltató gyáregységek első csoportjában az első helyezett A-gyáregység után a szállítás, a TMK és az energia következett. A második csoportban a szerszámgyártó főosztály vezeti a sort, a rugóüzem, a villamos üzem és szervizüzem előtt. Kiváló főosztály címet és ezzel serleget az értékesítési, a számviteli és a műszaki fejlesztési főosztály nyert. Versenydíjban részesült továbbá a terv-, az ár- és devizagazdálkodási, a beszerzési, a műszaki ellenőrzési, az igazgatási főosztály, a főkonstruktőr I. és az anyaggazdálkodás. A versenyértékelés ismertetése után Kovács Zoltán elvtárs röviden szólt az elkövetkezendő esztendő feladatairól, melyben hangsúlyozta, hogy minden esztendő olyan, ahogy azt elkezdik, ezért fontos: már január elsején teljes erővel induljanak meg a műszakok, mindenki fegyelmezetten, becsületesen végezze a rábízott feladatokat. A szakszervezeti bizottság nevében Barócsi Béla termelésfelelős köszöntötte a négyszögvezetőket, 1969. évi jó munkájukért. Megemlítette, ha sikeresen akarnak részt venni a szocialista munka vállalata országos versenyben, az szükséges, hogy a DIGÉP kollektívájához méltón, a megszokott lelkesedéssel és aktivitással vegyék ki részüket a soron következő év feladatainak végrehajtásából. Szemes I. Jánosi Kovács Zoltán termelési igazgató gratulál az E-gyáregység képviselőjén keresztül a dolgozóknak az első helyezésért. Martin - öntőcsarnok Fotó: Pacz Pál ünnep a munkapadoknál Fehér karácsonyunk volt. Hideg, hol ködös, hol napfényes. Az ünnep harmadik napján szikrázott a hó a fényben, és a napsütötte helyeken enyhén olvadásnak indult. Az utcák csendesek, meglehetősen kihaltak voltak, s a kohászat udvarán is szokatlan csend honolt. Az egyetlen teherautóval túl a dufarton találkoztam, ott, ahonnan az első munkazaj hangjai szűrődtek kifelé, a finomhengermű csarnoka előtt. Az irodák ajtajai zárva, sehol egy lélek, csak a művezetői szobában „szomorkodott” néhány ember. Annál vidámabban mozgott, jött, ment, intézkedett Erdősi Ákos üzemtechnikus. Pedig ő itt töltötte az ünnepeket, de úgy látszott, nem kényszer, nem nyűg ez neki. Magával hozta otthonából a karácsony kellemes hangulatát, s ezzel végezte munkáját. Udvarias modoráról, az emberekkel való bánásmódjáról sokan példát vehetnének. Az emberek hallgatnak rá, elsősorban azért, mert saját maga mutat jó példát. Ő kalauzolt. Először a fínomsorra mentünk. A munka teljes lendülettel folyt. A Marton brigád csaknem teljes létszámmal dolgozott már harmadik napja. Szerencsére délelőttös műszakot fogtak ki az idén. Marton József, Petró István, Bodnár József, Urbán József, Horváth Mátyás, Kocsis László, id. Komjáti József, Komjáti Gyula, Tóth István, Bukszái János, Hancsák Lukács, Bodolai László, Dávid Miklós, Bodnár Zoltán, Buri József, Domán Kálmán, Fazekas József, Korcsma Gyula, Kristóf László, Nagy Bálint, Szűcs Ferenc, Dusnoki István, Suhaj Sándor, Sivák János és Ragó József ez alatt a három nap alatt, míg mások ünnepeltek, még többet termeltek volna, mint a többi napokon, ha nincs 27-én az a hat pár hengercsere. Hogy az ünnepeken is dolgozniuk kell? Megszokták, és annak idején, amikor először beléptek ide, vállalták. S hogy még kevésbé legyen fájó érzés a hajnali alvó városon át utazni a munkahely felé, a gyár gondoskodik a karácsonyi ajándékról, a melegüzemiek plusz munkájának honorálásáról, a szokásos 200—300 forintról. Már várják a szilvesztert, amikor mindnyájan otthon lehetnek, ünnepelhetnek. Mindenkinek kész a programja, ki nyilvános helyen, ki otthon, ki a barátoknál tölti el az év utolsó napját, és köszönti az új évet. * A durva soron a Molnár szocialista brigád dolgozik ugyanígy három napja, délelőtt. Közülük sokan szabadságon vannak, csak Nagy Sándor, Virág Lajos, Bialkó István, Tóth Ferenc, Cseri Barna, Szúnyog Ferenc, Magyar Illés, Molnár Miklós és még néhányan dolgoznak. Az éves terv teljesítése megengedte, hogy nagy részük otthon ünnepelhessen. Az egész éves jó munkájukért ők is kaptak háromezer forintot az ünnepek előtt, ezt szétosztva, az előző brigádhoz hasonlóan, 200—300 forintos jutalomban részesültek. A középsoron Szilágyi Miklós szocialista hengerészbrigádja dolgozik. A 26 tagú brigádból most 22-en vannak bent. Csak a legnehezebb munkát végzőket említenénk: Bihari Endre, Fóris László, Akuczki József, Kovács Endre, Farkas Károly, Matisz Ignác. Ahogy nézzük munkájukat látni, bizony nincs lazítás, bár a hangulat kicsit szomorkás, kicsit elégedetlen. Eddig mindig volt fenyőfánk, az idén miért nem? — kérdezik. Mindnyájan a szilvesztert várták, amikor majd 24 órára leáll az üzem és nyugodtan szórakozhatnak, nem kell arra gondolni, hogy még néhány óra és munkába kell állni egy olyan munkahelyen, mint a finomhengermű, ahol a legkisebb rossz mozdulat is testi épségüket és életüket veszélyeztetheti. Bármennyire is tudják, és úgy is dolgoznak, az ő munkájuk ilyen, ez is a kötelességük, azért jövőre szeretnének otthon ünnepelni, a karácsonyt a családdal eltölteni, a vörösen izzó, kígyózó vas helyett a fenyőfagyertyák fényében gyönyörködni. r. i. S Mit várok az 1970. évtől? Szokásunkhoz híven munkatársaink felkerestek két gyárunk dolgozói közül néhányat, hogy megkérdezzék, mit várnak az 1970-es esztendőtől? A válaszok különbözőek, mint ahogy más-más emberektől származnak, s magától értetődő, hogy a kívánalmakban részt kapnak az egyéni, otthoni elképzelések is, s vele párhuzamosan a gyári dolgok. Mi őszintén reméljük, hogy az itt megszólaltatott emberek vágyai, elképzelései megvalósulnak az új esztendőben, és az év végén elégedetten mondhatják: az 1970-es év is jól sikerült. Persze még az esztendő elején vagyunk, a szavakba foglalt elképzeléseknek ezután kell megtörténnie. De adjuk át a szót a megkérdezetteknek: VIRÁG LAJOS 1. A finomhengermű Molnár szocialista brigád tagja. — A következő évi sok új és jó rendelkezés között úgy gondoljuk jó lenne, ha visszaadnák a melegüzemi dolgozóknak az egészségügyi szabadságot. Mert, ahogy munkatársaimmal kiszámoltuk nekünk ugyanannyi jár, mint azoknak, akik az irodákban dolgoznak. Minden negyedik napunk szabad, de ehhez már csak a fizetett szabadság jön. Nálunk nincs ünnep, nincs vasárnap és szabad szombat. Tehát mindent összevetve az évi szabadságunk körülbelül száz nap. Az alkalmazottaknak jár 52 vasárnap, plusz 26 szabad szombat, plusz 9 fizetett ünnep és az évi fizetett szabadság. Ez is körülbelül száz nap. Úgy érezzük, ezen változtatni kellene a következő esztendőben, a melegüzemieknek meg kell adni az egészségügyi szabadságot. ROMENDA GUSZTÁVNÉ: Az LKM közlekedési gyárrészlegének fűtőházában dolgozik. — Sok nehéz év után az utóbbi esztendők csöndesen, nyugodtan teltek el. Férjem halálába már beletörődtem, férjhez menni nem akarok, gyermekeim megnőttek, s hogy kirepültek szárnyaim alól, már abba is belenyugodtam, mert megajándékoztak két fás unokával. Én inkább a fiatalokra gondolok, amikor a jövőről — mégha csak a következő esztendőről is — van szó. Arra, hogy béke legyen majd azokban az országokban is, ahol az óév harcokkal telt el, hogy megérhessék legalább az én koromat a fiatalok, hogy egészségesek legyenek, és egészséges, erős gyermekeket nemzzenek és neveljenek. Az asszonyoknak nagyobb, jó értelemben vett egyenlőséget, hogy nyugodtabb munkahelyi és otthoni légkörben jobban tudják nevelni gyermekeiket. Egyszóval: boldog új évet. BARKAS LÁSZLÓ. DIGÉP. villamos főosztály. — Az egyetemet mint a gépgyár ösztöndíjasa végeztem el, melyért cserébe vállaltam, hogy a diploma megszerzése után négy évig itt fogok dolgozni. Ezt vállaltam, de mást szeretnék, mégpedig azt: ne négy évig, hanem sokkal tovább, a nyugdíjamig dolgozhassak itt. S mert ez a tervem, az 1970-es évtől azt kívánom, sikerüljön lakást szereznem, hogy ne Szihalomról kelljen bejárnom, itt legyek a közelben, s ezáltal több időt és energiát fektethessek munkámba. Azt szeretném, hogy még inkább lépést tartsunk a rohamosan fejlődő technikával, például, széles körben alkalmazzuk a Thirisztoros hajtásmegoldásokat. VAREK LAJOSNÉ, DIGÉP, normália üzemének esztergályosa: — Én elsősorban jó egészséget kívánok mindenkinek, mert ez a legfontosabb. Erősödjön az eddig is meglevő jó brigádszellem a gyárban, az üzemünkben, hogy ugyanolyan sikeres újabb tíz esztendőt kezdhessen meg brigádunk, mint ez az első volt. Egy kis maszek kívánságomat is hadd mondjam el: szeretném, ha sikerülne a következő évben felépíteni hétvégi házunkat a telkünkön. És végezetül, ami a legfontosabb: szűnjön meg a háborúskodás az egész világon, mert szeretném a gyermekemet békében és biztonságban felnevelni. JUHÁSZ JÁNOS, DIGÉP TMK dolgozója: — Nagyon röviden, tömören: békés, boldog új esztendőt kívánok mindenkinek. VIDA GUSZTÁV, DIGÉP, hegység párttitkára: — Elsősorban azt szeretném, hogy erőben /egészségben, békében éljünk 1970- ben is, mert ez a fő momentum ahhoz, hogy nyugodtan és becsületesen dolgozzunk. S ezt nemcsak én, hanem az egység valamennyi dologzója szeretné, hogy az idei esztendőben , nehézségkel elhárítva, úgy dolgozhassunk, mint az 1969-es esztendő második félévében. Családi életemben azt kívánom, legyen olyan harmonikus az együttlét, jó megértés mint eddig, és gyermekem olyan bizonyítvánnyal örvendeztessen meg, mint most: bár még csal: másodikos, az első félévet 4,4-el zárta. PÁSZTOR JÁNOS, DIGÉP, ifjúsági klubvezető: — Mint a gyár legifjabb létesítményének ifjú vezetője kívánhatnék-e egyek: a gyár gazdasági vezetőitől, a jó megértésnél, a további patronálásnál. Szeretném elérni: mindazok a fiatalok, akik ide járnak szórakozni, jól érezzék magukat, kulturált környezetben igényeiknek megfelelően töltsék el szabad idejüket. Az új évben számos — programunkban eddig még nem szerepelt — újdonsággal szeretnénk meglepni látogatóinkat. Tervezünk divatbemutatót, felszabadulási rejtvényfejtő versenyt, itt kívánjuk lebonyolítani a vállalat tömegsportbizottságának sakk-, asztalitenisz és teke versenyeit. Remélem, az itt felsorolt programok — amelyek csak kis részét képezik elképzeléseinknek — méltó fogadtatásban részesülnek a fiataljaink körében, s hogy : ez így lesz, már elégedett teszek az évvel.