Diósgyőri Munkás, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-05 / 1. szám
1971. január 5. Díjak, jutalmak a kongresszusi versenyben A gépgyár egységeinek felszabadulási és kongresszusi versenyét — mint már közöltük — értékelték. A díjkiosztó ünnepségen Kovács Zoltán vezérigazgató-helyettes, termelési igazgató ismertette a verseny eredményeit. Ünnepségükön részt vett még Juhász Barna, a pb munkatársa, Barócsi Béla, az szb termelésfelelőse és Szűcs János, a munkaversenyiroda vezetője. Második képünkön az első helyezett kábelegység négyszögvezetői veszik át a versenyzászlót. (Cikkünk az 5. oldalon.) (Fotó: Tószegi) HALLOTTA-E? ...hogy az előző öt évhez viszonyítva a negyedik ötéves tervben a nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növekedését irányozzuk elő. Az ipari termelésnek 32—34 százalékkal, az építés-szerelésnek 41—43 százalékkal, a mezőgazdasági termelésnek 15—16 százalékkal kell emelkednie. ... hogy a tervidőszakban az iparfejlesztés fő strukturális céljai szerint tovább fejlődik az alumíniumipar, korszerűsödik az energiaellátás, megvalósul a korábban célul tűzött nagyszabású földgázprogram, megteremtjük a kőolajtermékek vegyipari feldolgozásának alapjait. ... hogy az egy főre jutó reáljövedelemnek 1971 és 1975 között 25—27 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbérnek pedig 16—18 százalékkal kell növekednie. Szép cselekedet Három idős, nyugdíjas beteg asszonynak szerzett boldog pillanatokat Szabó Margit hattagú Béke elnevezésű szocialista brigádja. A gépgyár értékesítési osztályán dolgoznak, s egy éve minden hónapban öt-öt forintot tettek be a közös kasszába, melyből most, az év utolsó ünnepén karácsonykor kis segítségben és ajándékokban részesítették Auxt Margitot, Sós Gusztáváét és Nevolszki Magdát a gyár volt dolgozóit. Szabó Margit nyolc esztendeje alakult szocialista brigádja a legszebbet tette — a támasz nélkül élő beteg, nehéz sorsú emberekre gondolt a szeretet napján. DIÓSGYŐRI MUNKÁS Gyáraink közelében , a Győri kapuban és a diósgyőri városközpontban épülő lakások is részei annak a statisztikának, amit az építőipar 1970. évi tervének teljesítéséről hallottunk. Az előzetes adatok szerint ugyanis hazánk építőipara mintegy 8 százalékkal termelt többet, mint 1969-ben. Az 1970. évi 28 ezer lakás felépítésével a harmadik ötéves tervben 111 ezer lakást épített fel. (Mint már ismeretes, a negyedik ötéves tervben 400 ezer lakást kell felépítenünk.) 3 Mit várok az 1971-es esztendőtől ? Új év, új feladatok, egyéni és közösségi célok; mindezek szóba kerülnek egy új esztendő kezdetén. Akad aki új házat akar építeni, van aki jobb lakást vár, előléptetést vagy éppenséggel nősülni, esetleg férjhez szeretne menni, vagy új bútorra gyűjt. Aztán sokan akadnak olyanok is, akik a közösségi munka erőteljesebb kibontakozását várják, s jövőt kémlelő szemekkel fontolgatják: vajon a rám bízott feladatot el tudom végezni? Ilyenkor adott a kérdés, amelyet két gyárunk több dolgozójának tettünk fel: mit várnak az 1971-es esztendőtől? APATÓCZKY ISTVÁN, az acélmű-gyáregység vezetője: A tervet teljesíteni kell! — Az 1971-es esztendőtől azt várom, hogy szerencsésebb legyen, mint az elmúlt év. Azt várom, hogy harmadszori nekirugaszkodásra a martin hozza az éves tervet, mert a tervet teljesíteni kell! Azt várom, hogy ebben az esztendőben a kemencesori dolgozók úgy kezdjék és vigyázzanak a kemencékre, hogy ne ismétlődjenek meg az 1970-es problémák. Remélem, hogy 1971-ben sikerül a költségeket, ezen belül az állóeszközök fenntartási költségét csökkenteni. Ha ezek teljesülnek — és én akarom is, hogy teljesüljenek —, akkor azt is merem remélni, hogy nyugalmasabb lesz ez az év, mint volt a tavalyi. Végezetül — de nem utolsósorban — azt várom 1971-től, hogy a vállalat vezetőségétől megkapjam azt a segítséget, amelyet eddig is megadtak. Előre köszönöm. KRIZSÁN SÁNDOR, a durva hengedvű pártöt kóros Emberközelben maradni — Sok mindent várok 1971- től. Elsősorban azt, hogy a X. pártkongresszus határozatai, erre az esztendőre eső, időarányos részei megvalósuljanak ... Bízom abban, hogy e határozatok szellemében az üzem gazdasági és politikai munkája még jobb lesz. Ez annál is inkább szükséges, mert a negyedik ötéves terv jó indulása sokat jelent. Azt várom ettől az évtől, hogy szép munkasikereket is hoz. Ismerem az embereket, bízom bennük, biztos így lesz. Célom továbbá, hogy munkatársaimmal olyan légkört teremtsünk, amely még szorosabbá fűzi kapcsolatainkat a dolgozókkal, párttagokkal és pártonkívüliekkel egyaránt. Röviden: még inkább emberközelbe kell kerülni. Ami az én egyéni dolgaimat illeti, reménykedem, hogy 1971-ben 30 évi munkám után végre kapok egy megfelelő lakást. Ezt már elvárom 1971-től. SÉRA LÁSZLÓ, a forgattyústengely és hengermegmunkáló üzem forgattyú-esztergályos csoportvezetője: Előbbre lápm — Elsősorban a kongresszus irányelveinek a megvalósítását várom az 1971-es évről. Szeretném, ha a szocialista brigádmozgalom előbbre lépne, és ezen belül nagyobb anyagi támogatást kapnának a mozgalomban részvevők. Álmodozom egy 13 plusz 1-es totótalálatról, és egy jó feleségről. BOROS ÉVA, a propagandaosztfály kézbesítője: Szeretni, becsülni egymást... — Mindenkit szeretek a munkahelyemen, különösen Pásti Lajosnét. Szeretném megnyerni munkatársaim viszontszeretetét, a meglevőket pedig megtartani. Az sem lenne baj, ha többet keresnék. Szüleim nagyon rendesek velem, a testvéreim is. Szeretem őket. De ha több pénzünk lenne, talán otthon is jobb lenne a hangulat. Szeretném, ha a vőlegényemben 1971-ben sem csalódnék. MOLNÁR JÓZSEFNÉ, a kohászat bérügyi osztályának ellenőre: Nagyon jó lenne». — Sokat várok az új évtől. Az ember már csak ilyen, a következő esztendőtől mindig többet vár, mint amit az előzőtől kapott. Novemberben olvastam a X. pár.kongresszus anyagát, ahol leginkább Kádár elvtárs beszédei tetszettek. Legszívesebben azt javasolnám, hogy ezeket minden vállalatnál, minden egyes nap játsszák le magyaóról. Mert nagyon jó lenne, ha az ott elhangzott célkitűzések megvalósulnának. Bizonyára mindahányan elégedettek lennénk akkor. Várom az évtől, hogy fiamnak sikerüljenek az egyetemi vizsgái. Ennél nagyobb boldogságot el sem tudok képzelni magamnak. LIPTÁK LÁSZLÓ, a csavargyár sajtolója: A legfontosabb... Továbbra is itt maradok jelenlegi munkahelyemen. Becsületesebben, pontosabban, jobban szeretnék dolgozni az új esztendőben. Szeretném, ha anyósom meggyógyulna, mert a feleségemnek nagy könnyebbség lenne, s talán dolgozni is elmenne akkor. Jó lenne a plusz kereset, bár mindig megvolt az éppen szükséges pénz, és még takarékoskodni is tudtunk valamit. Az a lényeg, hogy rosszabbul ne éljünk. Várom az 1971-es évtől, hogy a melegüzemi dolgozók megkapják végre az engedélyt, a régen áhított 55 éves nyugdíjkorhatárhoz. Legfontosabbnak tartom, hogy továbbra is béke legyen. Ma már olyan korszerűek a fegyverek, hogy ha háború lenne, kő kövön nem maradna. Remélem ezt senki sem akarja. BÍRÓ FERENC, a protonzen f&mi vezetője: Lehetőségeim adottak... — Talán egész további életemre kiható változás következik be most, az 1970-es év utolsó napjaiban. Kineveztek a vállalati import osztály vezetőjének. Örülök is — hogyne örülnék —, de sajnálom is, hogy el kell mennem innen, mert ha valahol, akkor a protoüzemben áll a fiatal mérnök előtt igazi műszaki fejlődés. Az új munkahelyemen majd sokat kell utaznom, igaz ez azt jelenti, hogy tökéletesíthetem nyelvtudásomat, s a külföldi országokban olyan tapasztalatokra tehetek szert, melyekre itthon természetesen nem lenne lehetőségem. Tizennégy éve levelezek különböző országok állampolgáraival. Legjobban németül és oroszul beszélek, kicsit angolul is. Feleségem nem örül az új beosztásomnak, mert majd sokat leszünk távol egymástól, de azért büszke is, hiszen egy bizonyos idő után világot látott férje lesz. SZOBOSZLAI LÁSZLÓ, a DIGÉP TMK gépjavító lakatosa: Legjobb tudásommal... — 1970-ben először választottak meg bizalminak, s az a 12 ember, aki hozzám tartozik, mind régi munkatársaim, jól ismerem őket. Arról, hogy mi lesz a munkánk, mi, az először bizalmiakká választottak még részletes, hivatalos tájékoztatást nem kaptunk, de én hosszan elbeszélgettem az elődömmel feladataimról. Öt a műhelybizottságból választották az üzemi bizottságba. Én tehát nem azért kerültem a helyére, mert előbbi munkája nem felelt meg, hanem éppen azért kellett új embert választani e funkcióra, mert több éves bizalmi munkájával kiérdemelte a feljebbjutást. Remélem, hozzá hasonlóan, én is megállom a helyemet a munkában. Már csak azért is bízom ebben, mert ő megígérte, ha problémám lenne, mindig segítsésemre lesz. Örülök a bizalomnak, melyet megválasztásom jelent. Ez nagy szó, hiszen amint mondtam, a hozzám tartozó 12 emberrel csaknem 20 éve együtt dolgozom. Bizalmukat azzal köszönöm meg, hogy legjobb tudásommal szolgálom érdekeiket. VENCZEL VILMOS, a DIGÉP munkavédelmi felügyelője: Hasonló jó sikereket.. . Az új esztendőnek reményekkel indulhatunk. Megalapoztuk a jövőnket az elmúlt öt év alatt. Véleményem szerint pártunk IX. kongresszusának határozatait valóra váltottuk, s a IV. ötéves terv feladatait is sikerül majd teljesítenünk. • Területemen is süeenes volt az elmúlt időszak; több mint tíz százalékkal kevesebb baleset érte dolgozóinkat. Nekem ez volt a legnagyobb öröm, s ha valamit kívánok az 1971-es évtől akkor az az, hogy aktíváinkkal még szebb sikereket vívjunk ki, hogy tovább javuljanak dolgozóink élet- és munkakörülményei. Mint magánember az óévnél gazdagabb esztendőt nem is kívánhatok, hiszen olyan kitüntetésekben részesültem, mint a gépipar kiváló dolgozója és a közbiztonsági érem arany fokozata. S ezt is a gépgyár kiválóan dolgozó munkavédelmi aktíváinak köszönhetem és kérem segítségüket a jövő esztendőre is. GALLÓ ISTVÁNNÉ, a DIGÉP nőbizottságának vezetője: Munkálkodni önmagunkért... — Mit várok 1971-től? Nagyon röviden válaszolhatok, bár ezzel a legnagyobbat, a legtöbbet kívánom magamnak, gyárunk dolgozóinak és országunk minden lakosának. Azt, valósuljanak meg terveink, a határozatok, hogy a kongresszus szellemében tudjunk munkálkodni önmagunkért, mindnyájunkért, az eszméért — mely egyre több ember sajátja — a szocializmus tökéletes megvalósításáért. — Mindehhez már csak azt tudom hozzátenni, jó egészséget, jó törekvéseket, és akkor az 1971-es esztendőt is elégedetten, az ideihez hasonló jó érzésekkel búcsúztathatjuk. kkkkkkkk* + * * * * * * * * * * * * * * * kkkkkkkki