Diósgyőri Munkás, 1981. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-06 / 1. szám
MTI. január 6. Múlt és jövő a gépgyárban Kuszman Károlyt, a kereskedelmi igazgatót kértük meg, hogy egy-két mondatban foglalja össze az 1980-as év gépgyári eredményeit. Bővebb felvilágosítást nem várhattunk, hiszen a számszerű adatok még ezután készülnek. Véleménye szerint az elmúlt esztendő igen emlékezetes marad nagyon sokáig, hiszen, ez volt az az időszak, amikor a gyár kimozdult a mélypontról, amikor a tervteljesítésnek reális alapja volt, s az sikerült is. Amikor újra összekovácsolódhatott a kollektíva, amikor már megszűntek az olyan kifogások, hogy ,,ez nem tartozik rám, ez nem az én asztalom". Ma már mindenki tudja: csak együtt lehet eredményt elérni, de akkor valóban lehet. Számolni kell természetesen a jövőben mindezeknek a sokkal nagyobb fokú megvalósításával, sokkal jobb minőséggel, sokkal rövidebb határidőkkel, s ami még nagyon fontos, maximálisan javítani kell a szervizhálózatot, vagyis az alkatrész-, a pótalkatrész-gyártást, ki kell képezni újabb embereket külszerelői munkára, ami nagyon sokrétű feladat, hiszen magatartási, nyelvtudási követelményeknek is eleget kell tenniük a szakmai ismereteken túl. Tovább kell bővíteni a szervizállomásokat, mindez annak a következménye, hogy a gépgyár 50 százalékban export- és főleg nyugati exportérdekeltségű. ★ Mit jelent ez a jövőben az egyes gyáregységek viszonylatában? ELŐNYBEN A HENGERKOSZORÚK Kezdjük sorra venni a gyáregységeket. Hogyan alakul az új év a B-egységben? Hagyományos profilja ugyan marad, de új termék gyártására is sor kerül. Tárgyaltak egy NSZK céggel, akik a papíriparban használatos hengerköszörűgépet igényeltek. Közben ugyanerre a gépre már hazai igény is felmerült. A szolnoki papírgyár az itteni megrendelő. Miután ez teljesen újszerű munka, csak a rajzok állnak rendelkezésre, ezt meg kell tanulni, hiszen több milliós értéket képvisel egy-egy gép, érdemes tehát foglalkozni vele. VISSZATÉRÉS A VASÚTI SZÁLLÍTÁSHOZ menyeként, a figyelem újra a vasútra irányult, mint szállítóeszközre. Ennek következményeként nagy üzletek vannak kilátásban. A jugoszláv céggel már meg is kötötték az egyezményt 8000 vasúti kerékpár gyártására. ÚJ GÉPCSALÁD A szerencsi D-egységben nem lesz profilváltozás. Tovább folyik a hagyományos szivattyúgyártás. Ezen belül azonban kifejlesztenek egy új gápcsaládot, az úgynevezett IFA szivattyúcsaládot. Ennek lényege, hogy a többiekkel azonos vízszállítás mellett jóval kisebb energiafelhasználással működik. TÖBB LEMEZOLLÓ Nagy változás lesz ugyanakkor az E-gyáregységben. Az eddig gyártott vasbetonalj gyári termékekből most kisebb az igény. Nő azonban a lemezollók iránti kereslet. Új partner lépett be, amelytől idővel azt várják, hogy kiszélesíthetik a nyugati megrendeléseket. Az Egyesült Államok egyik cégével történt megbeszélés alapján úgy látják a gépgyári szakemberek, hogy ott is nagyobb mértékű terítésre lesz lehetőség. De ezen túlmenően várható az is, hogy erre a termékre majd igényt tart az NSZK és Olaszország is. SZOROSABB KOOPERÁCIÓBAN Az F-egység hagyományos profilja szintén marad, mint a legtöbb gyáregységben. Ez évi munkájukban az lesz a lényeges, hogy szorosabbá válik az együttműködés a győri Magyar Vagon- és Gépgyárral. Ez olyan program lesz, amely előre tervezhető, s könnyíti a munkájukat, ám miután közös termékeik amerikai exportra készülnek, számolni kell a magasabb minőségi követelményekkel, és gyorsítani kell az átfutási időt, rövidebbek lesznek, tehát a határidők. ÚJ PROTOTÍPUS A K-gyáregységben tovább folyik a hagyományos gépek gyártása. Ezen belül azonban egy új gép kifejlesztésére is sor kerül egy nyugatnémet cég megbízásából. Ennek a gépnek az év végéig már le is kell gyártani a prototípusát. Ettől a géptől pedig azt várják, hogy még jobban bejutnak a nyugati piacra. Természetesen továbbra is a Szovjetunió marad a legnagyobb megrendelő. A vasúti kerékpárgyártó gyáregységben váratlan, de azt is lehetne mondani, hogy szükségszerű fordulat állt be. A világviszonylatban jelent- Kábelgépszerelés a DIGÉP-ben kező energiaválság következ- Fojtán László felvétele Energiatermelő komplexum Megkezdődött az 1150 kilovoltos váltóáramú fővezeték építése Akibasztuz és Kokesetav között. Az új távvonal üzembe helyezésével megjavítják az Ural és a környező területek energiaegyensúlyát, évente több tízmillió tonna szén szállítása válik szükségtelenné. Az 1 millió 150 ezer voltos üzemi feszültségre tervezett vezeték hossza csaknem eléri az ezerötszáz kilométert. Az új fővonalon juttatják az Urálhoz az ekibasztuzi hőerőművekben termelt energiát. Az első itt épült erőművet már üzembe helyezték. Az ekibasztuzi energiatermelő komplexum kialakításának programjában a Szovjetunió különböző területeihez vezető nagy, illetve különlegesen nagyfeszültségű távvonalak felépítése szerepel. Már elkészültek az első ötszáz kilovoltos vezetékek, amelyek Nyugat-Szibériával, az Altáj vidékével, Közép- és Kelet-Kazahsztánnal, valamint az Ural déli részével kötik össze Ekibasztuzt BTÖSOTORT mttxkas „Égbolt” az üzemben Olykor az erős megvilágítás fáradságot, kedvetlenséget vált ki a munkában. A fáradság a munkakezdet után mintegy két óra elteltével jelentkezik. Szovjet tudósok javasolták az üzemeknek, vállalatoknak, hogy a világítást a „nappali modell” alapján módosítsák. A mesterséges „égbolt”-tal végzett kísérlet nagyon jó hatással volt a dolgozókra. Reggel bekapcsolják a reggeli megvilágításhoz hasonló kékes fényt, két óra múlva a nappalit, amely a kék és sárga fény keveréke, este pedig a sárgát (alkonyati modell). 3 ki senki a sorból Nem ló« Mindössze három éve vannak együtt, mégis jó kollektívának számít a Diósgyőri Gépgyár „Alegységében dolgozó Bánki Donát villanyszerelő szocialista brigád. Az elődök 1976-ban elnyerték a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést. A brigád vezetője az első perctől kezdve Zarek György, aki 1944-ben került a gépgyárba. A mostani brigád átlagéletkora igen alacsony, mivel a tagok nagy része fiatal. Korábban is a Bánki Donát nevet viselte a villamosüzemnek, ez a brigádja, 1966-tól Zarek György, a vezetője. Időközben az emberek kicserélődtek, a régiek közül sokan lettek művezetők vagy brigádvezetők. Tizenegyen vannak jelenleg, kilenc férfi és két nő. Az új esztendő, első munkanapján a szocialista brigád vezetőjével és Ajzner Józseffel, a helyettessel ülünk le beszélgetni. Ők mutatják be a brigádot. A mi munkánk abból áll — kezdi a beszélgetést Zarek György —, hogy a különféle kábelgépekhez vezérlőszekrényeket csinálunk, a DSü 63, a DHLC-02 és a DS 40 típusokat. Jó közösség a miénk, a fiatalok többségükben elvégeznék a technikumot. — Milyen gondjaik vannak? — Azok akadnak jócskán. Csak a leglényegesebbeket sorolnám, melyek döntően befolyásolják munkánk hatékonyságát. Jobban lehetnénk például gépesítve. Ha ezen javítanának, előre lendíthetnénk a termelést. Nagy probléma az ütemtelenség — veszi át a szót Ajzner József. — Csúcsok alakulnak ki, főleg a hónapok végén. Ezeket a feladatokat igen nehéz teljesítenünk. Rossz az anyagellátás is. Későn érkezik be a vállalathoz. Brigádunk ilyenkor kénytelen nagy hajrát levágni a tervteljesítés érdekében. — Miben látja a megoldást? — Ha én ezt tudnám ... Azt mindenesetre világosan látom, hogy a kiadott programfüzetet sehol nem hajtják végre. Egyes tételeket önkényesen előrehoznak. Sokszor hónap közepén is változik a program, mert például a szereidének nem biztosították a programot. Először náluk kellene változtatni ! Nekünk ugyanis azt kell elkészítenünk, amit ők kérnek. Minden termelési tanácskozáson szóvá tesszük, de sajnos nem sok eredménnyel... — Még csak ígéretet sem kaptak? . — Abban nincs hiány —■ mondja Zarek György. Sok importanyaggal dolgozunk. Késnek a transzformátorok, a kapcsolók. Legalább egy hónap rátartásunk lenne! Jól tudjuk persze, hogy ez kapacitáskérdés, de összefügg a karbantartással és az anyagbehozatallal. Képtelenség anyagot időben vételeznünk. Ugyanabban a hónapban vételezünk, gyártunk és átadunk. Ez így nincs rendjén .... -!- Mit jelent ez a gyakorlatban? — Egyhónapos előnyre lenne szükségünk a szereldével szemben. Mi vezérlőgyártók vagyunk, tőlünk minden hónap huszadika körül kerülnek le a szekrények az üzembe. Az ott levőknek tíz nap alatt kell megszerelniük és átadni a gépet. Ez nálunk hajrát jelent. Az ottani villanyszerelőnek és szereldei lakatosoknak egyaránt. Ez sajnos minden hónapban megismétlődik. — A saját üzemükben minden rendben van? Szó sincs róla. Lakatosaink sincsenek úgy felszerszámozva, ahogy kellene. Nincs lemezollójuk, élhajlítójuk, se egy korszerű fúrógépük. így később kapjuk tőlük a paneleket. A hajlításért például gyakran a balériába megyünk, ahol mi nyilván csak a másodikok vagyunk, mert első a saját üzem érdeke. A vezérlőpanelekre szereljük fel aztán a biztosítékokat és a huzalokat. Ilyen körülmények között is havonta 20— 25 vezérlőszekrényt megcsinálunk nagyságától, típusától függően. — Van-e még más hátráltató tényező? — A villamosüzem területileg kinőtte magát, ígéretet kaptunk a bővítésre, de csak terv maradt. A zsúfoltság miatt pedig balesetveszélyessé vált az üzemünk. Nincs raktározási helyiségünk sem. A panelek könnyen eldőlnek. A szállítás sincs megoldva. Az elkészített vezérlők 3—4 mázsát is nyomnak, mégis kézi erővel visszük ki a placcra. Innen aztán darukocsival emelik fel. Erre mindenképpen megoldást kellene találni a közeljövőben. Valamilyen emelőszerkezet kellene, de ez az üzem bővítése nélkül elképzelhetetlen. Kicsi az üzemünk, három villanyszerelő brigád dolgozik itt. A nagy terjedelmű szekrényektől alig tudunk közlekedni, a szereléshez sem férünk hozzá. Ha kivételezzük az anyagot, raktár híján nem tudjuk hol tárolni. —• Milyenek a szociális körülményeik? — Az öltöző részben már megoldódott. Közösen használjuk a szivattyúsokkal — ez a szépséghibája. Át kellett volna még augusztusban adniuk, de azóta sem vonultak ki. Intézkedés mégsem történt. — A hátráltató tényezők ellenére milyen a termelési eredményeik? — Brigádunk mindig teljesítette a rábízott feladatot. Nem volt miattunk termeléskiesés. A múlt esztendőben átlagosan 110—115 százalékot értünk el. Vezetőink komoly fejlesztést kezdeményeztek a műszerezettség tekintetében. Így oszcilloszkópot és különböző mérőműszereket szerezhettünk be. Ezzel lényegesen hozzájárultak a jobb minőségű munkavégzésünkhöz. — A három év alatt sikerült-e a brigádnak igazi közösséggé kovácsolódnia? — A legjobb úton vagyunk. Eredményeink önmagukért beszélnek, azokat nem részletezném. Vállalásaink nem formálisak, talán azért is, mert a fiatalok komolyan veszik azokat. A brigádnaplót most állítjuk össze. Márciusban nyugdíjba megy Farkas Leiszlóné, a katonaságtól jött vissza Molnár Pál. A KISZ-vezetőképzőn tanul Meszticzky István. Ajzner József a villamosüzem pártalapszervezetében végez pártmunkát. Mindenki képzi önmagát. Nem lóg ki senki a sorból. Együvé tartozunk. — A szabadidejükben is találkoznak? — Természetesen. A rossz szereplés ellenére kitartunk a DVTK mellett. Együtt megyünk a meccsekre. Zarek György kezeli egyébként a stadion eredményjelző tábláját, 1967 óta. Ezt egy írógéppel végzi. A megfelelő betűket lenyomja, és ez jelenik meg a táblán. Minden betű alá van ugyanis kapcsolva egy miltae-kapcsoló, amely a kívánt integra-relét húzatja, ami aztán kilöki a soron következő kockába a betűt. Mostanában nem örömteli ez a munkája, hiszen kedvenc csapata gyengén szerepel. Ennek ellenére hűségesen kitart, akárcsak szakmájához, amelyet már 1944 óta csinál. Buzafalvi Győző Szerszám készítés az IKM csavargyárában