Diósgyőri Munkás, 1983. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-04 / 1. szám
A LFMM «COMASZAT! MÜVEK ÉS A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR PÁRTBIZOTTSÁGAINAK MpTNAPJA XXXVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZ. ARA: 1 FORINT 1983. JANUÁR 4. Elzáró műszaki konferenciák DIGÉP LKM Sikeres tervteljesítés A Diósgyőri Gépgyár 71 vezetőjét, a nagy munkáskollektíva legjobbjait hívta meg dr. Énekes Sándor vezérigazgató arra az évzáró műszaki-gazdasági konferenciára, melyet december 30- án, délután 2 órai kezdettel tartottak meg a vállalat központi hivatalházában. Ünnepi volt a hangulat, hiszen a vállalat szinte valamennyi dolgozója már több napja érezte, tudta, a vezérigazgató ismételten egy sikeres év eredményeit, becsületes helytállását kívánja megköszönni a több mint nyolcezres gépgyári közösségnek. Külön emelte az ünnepélyes hangulatot, hogy erre a találkozóra eljöttek a megye és a város párt-, állami, tömegszervezeti vezetői és az Lfsfd vezérigazgatója. A mai napon, december 30-án, 14 órakor elhagyta a gyárat az utolsó vasúti kocsi is, mely az idei évre tervezett termékeink legutolsó darabjait szállította. Ez a tény azt jelenti, hogy ez a nagyszerű kollektíva sikeresen teljesítette azt a tervet, amit az év elején maga elé tűzött. Ebből az alkalomból őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszöntöm a gyár valamennyi dolgozóját. A tervet az idei év elején a párt és a kormány gazdaságpolitikai irányelvinek megfelelően készítettük, melynek alapelve volt a gazdasági hatékonyság fokozása, a lökésexport növelése, ezen belül az életszínvonal megtartása. Megmondom őszintén, akkor nehéznek tűnt a feladat, de lelkes kollektívánk odaadó, becsületes helytállásával, év közbeni ismételt megújulással munkánkat siker koronázta. Ez a siker igazi kollektív munka eredménye. Tapasztaltuk pártbizottságunk, a megyei és városi pártbizottság, az állami szervek segítő, támogató tevékenységét. Vállalatunk dolgozói jó politikai hangulatban, vállvetve tevékenykedtek. Szeretném megköszönni azt a kollektív összedolgozást, ami példa nélkül álló a vállalat történetében. Remélem, ez a jó légkör az 1983-as esztendőre is tartósul, és erre szükség is lesz a még nagyobb feladatok megvalósítása érdekében — mondta. Ezt követően ismertette az 1982-es esztendő rendelkezésre álló adatait. Eszerint az előző évhez képest a termelés 5,6, a bérszínvonal 7,1, a termelékenység 8,2 százalékkal növekedett. És ami meghatározó és országosan is kimagasló: a tőkés exportot egy év alatt 24,3 százalékkal sikerült fokozni. Igen nagy meghatottsággal szeretnék köszönetet mondani a gyár valamennyi dolgozójának ezért a példás helytállásért, azoknak, akik sokszor erejüket megaladóan tevékenykedtek. Kívánóik kedves mindnyájuknak sikerekben, eredményekben gazdag, boldog új esztendőt — fejezte be értékelő beszédét dr. Énekes Sándor — aki végezetül jutalmakat adott át az 1982-es év sikerét legjobban szolgáló dolgozóknak. Szót kért dr. Havasi Béla, a megyei pártbizottság titkára is. Elmondta, hogy a gépgyár dolgozói, dicséretes módon, immár egymást követő harmadik esztendőben teljesítik tervfeladataikat. A jövő célja a minőség és az exportképesség további fokozása. A megyei pártbizottság nevében köszönetet mondott a vállalat kollektívájának a nagyszerű eredményekért. A hagyományoknak megfelelően, úgyszintén az óesztendő utolsó munkanapján, műszaki-gazdasági konferencián értékelték az LKM csaknem 18 ezres kollektívájának 1982. évi termelőtevékenységét és ismertették az 1983. évi legfontosabb feladatokat. A december 30-án, délután 3 órai kezdettel, a kohászat vendégházában megrendezett ünnepi összejövetelen jelen voltak a megye és Miskolc város párt-, állami és társadalmi vezetői, továbbá a diósgyőri testvérvállalat, a DIGÉP vezérigazgatója is. Drótos László vezérigazgató többek között hangsúlyozta: — Szerte a világon növekvő megpróbáltatásokkal terhes volt 1982., s különösen küzdelmes volt ez az időszak szakmánk és gyárunk életében. Ugyanakkor jó volt tudnunk és megsokszorozta erőnket, hogy magunkon érezhettük pártunk és államunk vezetőinek megkülönböztetett figyelmét, továbbra is bírjuk jóindulatukat, segíteni akarásukat. Ezért ez(Folytatás a 3. oldalon!) Bizakodóbb hangulatban A megye és Miskolc párt-, állami és társadalmi szervei nevében Dudla József, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a diósgyőri kohászokat. (Pacz Pál felvétele) Esztendőváltás után Az ünnepi váltás lezajlott, tele pohárral búcsúzott el az ország a dolgos óesztendőtől, és jókedvvel,bizakodással fogadta az új évet. Az évek száma szerint, de ténylegesen is nagyobbak lettünk ismét egy esztendővel. Az idő nem suhant el haszontalanul felettünk, nagy célokat, rendeltetést szabtunk a tovatűnő napoknak, terveink szolgálatába fogtuk őket, maradandó emlékeket állítottunk munkánkkal nekik. Annyi éven, évtizeden, s tán évszázadon át az emberiség csak kívánt boldog új évet. Csak kívánt s a reménytelenségben csak a remény vezette át ,egyik esztendőből a másikba, az idő majdnem egyformájú, egymértékű, egytartalmú mérőedényeibe. Csak kívántunk példoa új évet - de ugyan miféle kézzel fogható olakk volt ennek a kívánságnak? Legfennebb az egyéni kis tervek szalmaszálvázai épülgettek újra meg újra: szűk körű vágyak jelképei, az egyes emberek önáltató vigaszai, persze azért szívből jövő köszöntés volt mindig a B. É. K. - szívből jövő, de nem a való lehetőségek tolójából sarjadó. Puszta köszöntés, volt, újévi kalapemelés, ,,jó napot" egy esztendőre; éppúgy nem volt foganatja, mint az átkoknak . . . Azóta, hogy a teremtő munka, az építés új naptárait írjuk, s az egyéni vágyódások szalmaszálai helyébe a kollektív jövő acélszálait fektetjük le hidakként, egyik év már nem hasonlít a másikra, mindegyik teljesebb, erősebb, gazdagabb. A mai B. Ú. É. K.-kártyáinkon a megvalósított, s az újabb tervek számadatai állanak. Pontosan tudjuk ma már, mennyivel lesz boldogabb az újabb év a tavalyi esztendőnél S azt is tudjuk, hol és mennyit kell húznunk az igények és a lehetőségek nadrágszíján. Az érkező új esztendőt a szocialista alkotómunka újszülöttei fogadták mindenütt az országban. A Duna mentében Pakson „begyújtották" az atomreaktort, s feszülnek már oszlopaikon azok a huzalok, amelyek majd innét szétviszik a villanyfényt az országba. Diósgyőrben új kombinált acélmű fogadta a beköszöntött új évet. Bármilyen monumentálisak alkotásaink, bármilyen impozánsak és sokatmondóak is gazdagodásunk, fejlődésünk tényei, önmagukban mégis csupán egy részét képezik mindannak, amivel az ország az elmúlt időszakban gyarapodott. S évről évre úgy érezzük, új terveink, új elképzeléseink minden előző éveknél jogosabbá teszik Boldog új esztendőt kívánásunkat, — és mindig jogosan érezzük. Amiben csak az emberi boldogság a társadalmi boldogságtól függ, minden év valóban boldogabb volt az előzőnél. Nem meddő a várakozás, nem álszent a kívánság, az örömöt teremteni kell, és évről évre több örömöt igyekszünk teremteni. Mindenki számára, s így magunknak is. Mert valahol, valamilyen síkon ez munkánk értelme, lényege; mindannyiunk, az egész társadalom együttes munkájáé. Mert nálunk minden újabb tervfeladat, célkitűzés célja végső fokon egy és ugyanaz: hogy az embernek egyre több jusson, élete szebb, bőségesebb legyen. Pontosan tudjuk, mennyive lesz boldogabb ez az esztendő a tavalyinál. Nem reménykedő várakozók vagyunk, hanem építői az új januárnak, tele gárnak,az új áprilisnak, decembernek. Tudjuk, mit végeztünk el eddig, s mit kell elvégeznünk — magunknak, mindannyiunknak — ezután. Tudjuk, mennyi acéllal leszünk erősebbek, mennyi szénnel növekszenek a tüzek, mennyi nitrogénnel frissülnek fel a földek, s azt is tudjuk, hány művelt emberrel lesz több az új évben, mint tavaly, hány gyerekkel több jár magasabb osztályba, mint tavaly, pontosan megterveztük, hány fiú és hány lány ismeri meg a felsőbb matematikát, a zene szép titkait, s a mindenséget. Megtervezett új esztendő küszöbét léptük át. Az ünnepi váltás után a munka hétköznapjai következnek, az örömöt teremtő hétköznapok kezdődnek. Számvetés és megemlékezés A DVMK ötéves évfordulójd alkalmából rendeleti ünnepi műsorban három kórusművet énekelt a Vasas vegyes kar Juhász Tibor vezényletével. Vastapssal jutalmazta a közönség a Vasas tánckar színvonalas produkcióját, a bemutatott székely és palóc néptáncokat. (Tudósításunk a két eseményről a 4. oldalon.) Ipartörténeti esemény Siker a kombinált acélműben Az elmúlt héten, december 29-én 16 órakor, a Lenin Kohászati Művek kombinált acélművének vákuumfrissítő egységéből KO—41 típusú, szuper-austenites saválló acélt gyártottak. Ezen acélminőség gyártása ipartörténeti jelentőségű. Ilyen, vagy ehhez hasonló acéltípust jelenleg csupán a világ mintegy 15 helyén sikerült készíteni. A KO—41 minőségű acélt a vegyipari géngyártásban, vegyipari üzemek berendezéseiben, valamint atomerőművek reaktorainak ortmérközi rendszerében lehet felhasználni. Az új acéltípust a kombinált acélmű 1983-ban, az igényeknek megfelelően, follyamatosan gyártja.