Dolgozók Világlapja, 1945 (1. évfolyam, 1-21. szám)
1945-12-15 / 19. szám
Lehet a hazugságot mérni? Hogyan működik a hazugságmérőgép, amellyel a náci főbűnösöket vallatták ? A vesékbe látó készülék Az egész világ nagy érdeklődéssel kiséri a nürnbergi nemzetközi bíróság előtt folyó bűnpert. A legkiválóbb nemzetközi jogászok most vonják felelősségre a náci Németország főbűnöseit, akik az egész világra annyi bajt, szenvedést zúdítottak. A háborús főbűnözök nagy része kiballagtása alkalmával ártatlanságát hangoztatta. A megrögzött gonosztevők kijelentették, hogy ■sok ártatlan ember legyilkolásában semmiféle szerepük nem volt. A véreskezű gyilkosok semmire nem emlékeznek, öszsze-vissza hazudoznak, hogy a reájuk váró megérdemelt büntetéstől meneküljenek. Az amerikai jogászok vetették fel azt a gondolatot, hogy a hazudozó főbűnösök ellen alkalmazni fogják a kriminológia leghatásosabb eszközét, a hazugságmérő készüléket, amely majd leleplezi a náci gonosztevőket. A „vesékbe látó" gépről, a bűnügyi tudomány hatásos eszközéről közöljük az alábbi cikket: tanságuk bebizonyult. A gyanúsítottak másik csoportjáról azonban kimutatta a gép, hogy hazudnak. Ezek 55,1 százalékát sikerült önkéntes vallomásra bírni. Azok közül, akikről a gép hazugságot állapított meg, de nem vallottak önként, 74,7 százalékot állítottak eredményesen bíróság elé. A hazugságmérőgép minden körülmények között megbízható és nagymértékben megkönnyíti a nyomozás munkáját. A készüléknek elsősorban csak nagyon tapasztalt, jó emberismerő lélekbúvár kezében van gyakorlati értéke. Maguk az amerikaiak is hangsúlyozzák, hogy tapasztalatlan vagy kezdő nyomozó semmire sem megy vele. Mindezeket úgy lehetne röviden összefoglalnunk, hogy a hazugságmérő készülék, a tudomány mai állása mellett, valóban perdöntő tanú. A TUDOMÁNY HARCA A BŰNNEL Az utóbbi idők egyik legtöbbet emlegetett és legfantasztikusabb találmánya a „hazugságmérő" gép. Amerikában tűnt fel, ahol egyidőben félelmes arányokat öltött a gengszterizmus és a hatóságokat olyan erőfeszítésre kényszerítette, amely mindeddig páratlan a bűnügyek üldözése történetében. Az államhatalom az újvilág roppant technikai és tudományos fedettségének minden vívmányát igénybe vette, hogy túljárjon a félelmesen ravasz, tetőtől-talpig felfegyverzett és mindenre elszánt gonosztevők eszén. S hogy ez teljes mértékben sikerült, az főként a „he detector"-nak, a hazugságmérő gépnek köszönhető, amelyet az amerikai tudományos kutatás állított a bűnügyi nyomozás szolgálatába. Mi a „He detector"! Olyan készülék, amely a gyanúsítottra azonnal rásüti, hogy hazudik, ha vallatása során elhallgat valamit, vagy nem az igazságnak megfelelően, elferdítve adja elő a tényállást a nyomozó rendőrtisztviselőknek. Rástul akkor is, ha egyébként külsőleg pompásan uralkodik magán, egy arcizma sem rándul és ártatlan közömbösséggel tagadja iá, hogy valami köze is volna az elkövetett rablógyilkossághoz. A megrögzött gonosztevők legtöbbje kitűnően ért az önuralkodás és a lélekjelenlét, a színlelés és a képmutatás művészetéhez. De nincs olyan „tough fellow" („szívós fickó"), aki idegrendszere belső folyamatain uralkodni tudna. Márpedig ilyen folyamatok mindannyiszor és elkerülhetetlenül fellépnek, valahányszor a delikvens tudatosan hazudik. Akaraterejével meggátolhatja ugyan, hogy a belső izgalom kiüljön az arcára, vagy visszatükröződjék viselkedésében, de nem akadályozhatja meg, hogy például szíve gyorsabban, erősebben dobogjon, lélekzetvétele meggyorsuljon, vérnyomása emelkedjék, izzadságmirigyei élénkebben működjenek. S éppen ezek azok az élettani jelenségek, amelyeket a hazugságmérő, vagy helyesebben: haazugságjelző készülék észrevesz és jól láthatóan jelez. KEZDŐDIK A VALLATÁS A gyanúsítottat székbe ültetik, gumicsöveket vagy drótokat erősítenek rá és aztán megindul a keresztkérdések özöne. Mindaddig, amíg közömbös dolgokról folyik a szó vagy amíg igazat vall, a készülék mutatója mozdulatlan marad. De már a legcsekélyebb hazugságnál is azonnal rejtett izgalomba jut a szervezet és a mutató kilendül, annál jobban, minél „kényesebb" ponthoz közeledik a vallatás. A nyomozók ilyen módon a hazugságok és félrevezetések sűrűjéből is gyorsan ki tudják hámozni a valódi tényállást, mert amint a bandita látja a kérdésekből, hogy a detektívek mindinkább elevenére tapintanak, rendszerint már nem sokáig állja az éleskedő keresztkérdéseket, hanem megtörik és vall. Nyilvánvaló az előbbiekből, hogy többféle rendszerű hazugságjelző műszer van, aszerint, hogy milyen élettani folyamat kimutatására szerkesztették. Amerikában kivált Wichita város (Kansas állam) rendőrsége él ezzel az eszközzel és az ott használt műszer a gyanúsítottnak vérnyomását és lélekzetvételét ellenőrzi vallatás közben és azokat tovamozgó papírszalagra mindjárt fel is rajzolja. A nyomozást vezető közegek a szabályos zegzugos görbék hirtelen felszökkenéséből, eltorzulásából tüstént észreveszik, hogy a gyanúsított tagadvány hazudik. Mint egy nemrégiben közzétett statisztika mondja, az utóbbi három év alatt öszszesen 4000 esetben használták ezt az eljárást, igen jó eredménnyel. A vizsgáltak egy részéről a készülék megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy ártatlanok és így nem kellett előbb hosszú vizsgálati fogságot elszenvedniük, amíg ártat- SZÉKELY EMIL A 26. BriLLIAnst, aranyat, az Ostát ,1s drágábban vasi névtelen könyvkiadók Az író halhatatlan, — kiadója ismeretlen. Az író homlokán babérkoszorú — de a telibugyelláris a kiadó zsebében van. Az író lenézi a kiadót , de a kiadó sem marad adós kedves halhatatlanjának. Egymáshoz kötött sziámi ikrek ők és nagyon szeretnének szabadulni egymástól, mégis együtt maradnak, mert a szabadulás haláluk volna. Hanem mit szól ehhez a furcsa viszonyhoz a harmadik és legjobban érdekelt fél: a nagyközönség! A jó publikum bronzba öntve képzeli el halhatatlanjait, míg a kaján könyvkiadó pizsamában látja őket, vagy anélkül is a gyarlóság egész meztelenségében. És szentül hiszi, hogy menedzseltjén semmi más nincs, csak az ő reklámötletei, amikkel ápoltját felöltöztette. Hogy ez így van, hadd beszéljen erről néhány példa. D’Annunzio a lutrin A nagy D'Annunzio többek között, azzal lepte meg a kiadóját, hogy egyik rossz könyvet a másik után írta és a színpadon bukást bukásra halmozott. A kiadó haját tépte a raktárán penészedő könyvek láttára. Mit lehet itt tenni? Hogyan vigye közelebb a publikum szívéhez halhatatlanján Olyan ötlete támadt, amivel valósággal szíven találta a közönséget. A szenvedélyesen lutrizó olaszok közt elhíresztelte, hogy D’Annunzio tornót nyert. Természetesen közölte a nyerőszámokat is. Három számot, ami éppen eszébe jutott. A hatás óriási volt. Mindenki sietett megtenni a D'Annunzio-számokat. De sietett megvenni a tarfejű szerző könyveit is. Hátha a beléjük lopott gondolatokkal foglalkozva, nyerő számokat álmodik. Nyert ezen az ötleten az állam, nyert a kiadó, nyert az író és nyert a közönség. Ha nem is a lutrin, hát pár óra árán megnyerte azt a tapasztalatot, hogy könynyebb plagizálni, mint a tornót megütni. Shaw a szakadékban Az angol kritikusok nehéz helyzetbe sodorták pár éve Shaw kiadóját. Mintha összebeszéltek volna, egyhangúan írták a nagyról, hogy nincs alkotó ereje, se képzelete, se leleménye, csak kevés ötletessége és felületes szatírája. Ráadásul ezt a keveset is unalmasan tálalja fel. Shaw kiadója belebetegedett a gonosz bírálatokba. Hogyne! A közönség pompás viccnek nézte a kritikákat és jobban mulatott rajtuk, mint a nagy Bernát színpadi bukfencein. Valamit ki kellett eszelni, Shaw éppen a hegyek közé rándult ki. Három napra eltűnt a világból, kiadója tehát nyugodt lelkiismerettel kiktötte tele a lapokat, hogy a nagy Bernát szakadékba zuhant. Shaw halálhíre megrázta az egész világot. Hívei expedíciót szerveztek, hogy tetemét felkutassák. Értéke — amikor már nem élt többé — hatványozottan emelkedett. Mikor aztán a kiadó megelégelte a feltűnést és a közönség javában siratta halott halhatatlanját, Shaw váratlanul előkerült. Első dolga volt, hogy híveit és siratóit goromba nyilt levélben torkolta le. Pokoli gúnyolódásának semmi zamatja nem volt. Az olvasók mégis így kiáltottak fel örömükben, hogy nagy Bernátjuk tékozló fiúként megkerült: Jaj, be szellemet ez a Shaw!" És hűtlenül elhagyott kedvencüket ismét kegyükbe fogadták. 9