Dolgozók Világlapja, 1949 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1949-09-03 / 36. szám

9EÍMEL jelképeznék a 12 méteres ke­rek asztalon a lobbi dolgokat is a virágmag-Naptól külön­böző távolságban Be hiszen akkor a naprend­szer rettenetesen „üres“! — kiált fel mindenki, aki ezt az asztalt elképzeli magának. Csakugyan: egy 12 méter át­­m­é­rőjű asztalon egy másfél­­ milliméteres virágmag és 9 bacillus elenyészően kevés anyag a köztük lévő üresség­hez képest. Pedig a világűr más részeihez hasonlítva a Naprendszer a „legzsúfoltabb“ helyekhez tartozik. M­a az előbbi kerekasztalt a lánchídi nullás kilométerkőnél helyeznénk el, a Nap­rendszerhez legközelebb eső állócsillagot — egy újabb egy vagy másfél milliméteres virágm­agot — valahol Gödöllő környékén kellene letennü­nk; az asztal és Gödöllő között iwnmi, de semmi, még egy ha­­billus serv akadna, olyan töké­letesen üres lenne minden! Az emberi gondolkozás egyik lgnagyobb di­ldala, hogy ezen az elképzelhetetlenül nagy semmint, ürességen áthatolva a világűr nagy messzeségében lévő csillagokról olyan tulaj­donságokat állapítátt m­eg, mintha csak közvetlenül, a ke­zével és műszereivel, egy la­­boratóriumban vizsgálta volna m­eg őket. Itt azután újra olyan dolgok derültek ki, amelyek előtt szinte érthe­­tetlenül áll meg az emberi elme. Az még csak elképzelhető, hogy a leg­nagyobb ismert csillag átmér­­ője körülbelül háromezerszer nagyobb a Nap átmérőjénél, de azt már senki se tudja el­gondolni, milyen lenne, ha fe­lettünk a Nap helyett egy ilyen napóriás borítaná el az egész eget. Nem is érdemes gondol­kozni rajta, mert ilyen hatal­mas tömegű naphoz ilyen kö­zel,a­mit a Föld, nem marat­hatna meg egyetlen bolygó sem. A LEGNEHEZEBB CSILLAG A másik véglet: a legkisebb álló csillagok, kisebbek, mint a Föld. Ezekről az igen apró álló csillagokról eg­y Kuiper nevű holland csillagász bá­mulatos dolgokat állapított meg. Pontos ítérések alapján kiszámította, hogy az egyik ilyen törpecsillag hat és fél­mil­liószor sűrűbb anyagú, mint a Föld! Mit jelent ez a meg­állapítás a mindennapi élet nyelvére lefordítva? Képzel­jünk el egy köbcentiméteres kockát: az ujjunk hegyére könnyen ráfér, hiszen, mind­egyik éle pontosan egy centi­méter. Ebbe a kockába ponto­san egy gramm sú­l­y­ú víz fér bele a Föld anyagából ki­vágott kocka pedig 5 és fél grammot nyomna, vagyis egy mozdonyt kellene elébekap­­c­solni, hogy el tudjuk a helyé­ből mozdítani. De még egy gyufafej nagyságú darabját is nehezen tudnánk felemelni, mert annak is 36 kilogramm lenne a súlya. De nincs sok ér­telme ezeken az erömutalvá­nyokon gondolkozni, mert el­végezni úgysem tudnánk őket. Ha valami csoda folytán em­beri lény kerülne egy ilyen törpecsillagra, a rettenetes von­zóerő következtében pillana­tok alatt szétesnék és úgy szétlapulnék, mintha egy óriási vastömb zuhant volna rá... HOGYAN KELETKEZETT A HOLD? Ilyen és ehhez hasonló meg­döbbentő eredményekhez ju­tunk, ha a Naprendszertől gondolatban eltávolodva más állóc­sillagok­ más Napok tör­vényeit kezdjük vizsgálni. Pedig ha a Naprendszerünkbe visszatérünk, itt is van éppen elég feleletre váró érdekes kérdés, amelyekre a tudósok ma már tudományos szempont­ból helytálló feleletet adnak. Ilyen elsősorban a legizgatóbb kérdés: a Föld keletkezésének kérdése. A Naprendszer kelet­kezéséről szóló legújabb elmé­let a józan észre és a csillagá­szat legújabb megállapításaira támaszkodva minden csoda nélkül megmagyarázza Földünk és a többi bolygó keletkezését is. Az első materialista világ­keletkezési elmélet Laplace francia csillagászról, s a leg­több tankönyvben, mint Kant- Laplace elmélet szerepel. Leg­többen tudják, hogy az elmé­let a naprendszer kezdetekor egy saját tengelye körül forgó, igen magas he­ngers­ék­lelő köd­tömeget tételezett fel. A köd­­tömeg egyre sűrűsödött, köz­ben pedig gyűrű alakú részek szakadtak le róla, ebből kelet­keztek volna a bolygók. Ma már a Laplace elméletet tudo­mányos körökben elvetették. Augusztus 10-e és 12-e között éri el a Föld a Naprendszer meteor­jának pályáját mert helyesebbet találtak he­lyette. A ma elfogadott bolygó­keletkezési elmélet abból indul ki, hogy­ néhány milliárd év­vel ezelőtt a Nap közelében egy nálánál nagyobb tömegű csillag vonult el. Ez a közele­dés a Nap anyagában óriási dagályt váltott ki és az el­haladó csillag dagálykeltő ha­tására a Napból egy hosszú, orsóalakú gáznyúlvány szakadt ki. Az orsóalakú gáznyúlvány azután kisebb részekre esett szét: ezekből keletkeztek a bolygók, közöttük a mi Föl­dünk is. A gázorsó közepén volt a legvastagabb és csak­ugyan, sorrendben a középső bolygó, a Jupiter a legna­gyobb a kilenc bolygó között. Ez az elmélet nagyrészt kikü­szöböli azokat a hiányosságo­kat, amelyek Laplace elméle­tében megvoltak és amelyek miatt reakciós csillagászati körökben annyit támadták La­place elméletét. A Föld kora az új elmélet szerint kétmil­liárd évre tehető, ez a meg­állapítás is megfelel a tudo­mányágakban, így a földtan­ban kapott eredményeknek.­ lanetárium szerkezetét. Ez a világegyetem bolygóit és nagy nonyázisának népszerűsítésében Az arizonai óriás meteorkráter, melynek átmérője 250 méter. Ezt a krátert egy hatalmas meteor ütötte körülbelül 50 ezer évvel ezelőtt

Next