A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka
Haza térek végtére , tsaknem azzal az eltökélléssel, hogy lerázzam a’ jármát, mellyel annyira megpirítottanak volt: de az a’ nyájas jóság, mellyet az Atyámnak ábrázaltyán tapasztaltam hozzája való bélépésemmel, nem engedte ezen heves indulataimat követni. Szégyellettem hogy tsak egy szempillantásig is láttattam nektek engedni , és azt gondoltam, hogy semmivel inkább helyre nem hozhatom hibámat, mintha igazán megvallom de la Croix Úrnak. Magán kívül gondolta lenni magát örömében, hallván ezen szívem kinyilatkoztatását, és megölelvén, egész szívességgel; nem tsalatkoztam meg, azt mondgya nékem, szívedről való ítéletemben, mert egyenes; és hízelkedem magamnak, ha ezután is így követed megbízni titkaidban, hogy elkeríítjetem veled azokat a’ hibás lépéseket, mellyeknek minden szempillantásban ki lesz téve. Dizzérlé, Fiam, azt mondgya továbbra, melly ártalmasok az ollyan tulajdonságú barátok, mint a’ millyetiek azok, kiket abban a’ kettőben választottál? és melly veszedelmes azoknak a’ leányoknak, kik magokat a’ közönség’ múlatságára ajánlották fel, társasága ? Kevésben múlt el, hogy zsúfolkodások meg nem mérgesítet