Svaszta Gyula: Élet-halálharc a tőkeuralom ellen (Mezőberény, 1937)
Előszó. Volt a francia nemzetnek egy nagy államférfia, akinek emlékét híven őrzi nagyjai sorában még a mai, letörpült és elsatnyult francia nemzedék is és akinek államférfiúi megállapításait a mai kor epigonjai sűrűn hangoztatják. Ez az államférfiú Montesquieu volt, akit évszázadokkal előbb ugyanazok a szociális ferdeségek és visszaélések ejtettek gondolkodóba, mint ma e füzetben kiadott beszéd szerzőjét, dr. Svaszta Gyulát. Ez a beszéd a Magyar Nemzeti Szocialista Párt nemzetgazdasági programjának nagyvonalú és szellemes foglalata, egyszersmind meglátása mindazoknak a szociális eltorzulásoknak, melyeket a helyes iránytól eltért tőke, a „kapitalizmus“ a mai társadalomban előidéz. A lobogó lelkű, sasszemű szerzőt hála Istennek, mindannyian ismerjük. Ma nincs Magyarországon közéleti szereplő, aki aránylagosan oly rövid idő alatt vált volna országosan ismertté, mint e füzetben foglalt beszéd szerzője, dr. Svaszta Gyula. Azok közé a ritka magyar fiatalemberek közé tartozik ma ő, akik sohasem lépnek a nyilvánosság elé, ha nincs különös mondanivalójuk. A hazugság dermesztő és kábító mai, fülledt légkörében az ő szónoklatainak medrében az igazság tiszta, szeplőtlen vize lejt szikláról-sziklára, mint a Hargita pisztrángos havasi patakjaiban. Nem mondja ugyan ki, de e könyv gondolatsora ugyanazt a befejezést foglalja magában és csendíti ki lelkünkben, amivel az előszót kezdtem: Montesquieu megállapításait: Les financiers soutiennent l'état, comme la corde soutient le pendu. A tőkések úgy tartják fenn az államot, mint ahogy a kötél fenntartja az akasztott embert. Debrecen, 1937. augusztus hó. szilíczei VÁRADY GYULA.